Földalattin állt egy tízéves forma kiskölyök, egyszercsak megszólalt hangosan a telefonja (mármint ekkor még nem tudtam, hogy az övé, de később e tényre fényderült) valami hiperdiszkószupertrensz nótával, majd kibányászta a táskája legalsóbb zugából, feltűnően kicsapta, jól megnyomta a gombot, és az alábbi mondatokat közölte le:
– Hálló!
– Szia anyu, csak annnyi, hogy a hetedik órában megvolt a felvilágosítóóra!
– Nem volt semmi veszélyes, tényleg.
– Én is, szia!
Nem részletezném.
