A gyors nyári zápor után a felhők olyan furcsán rendeződtek, mintha valami fal lenne a kert elé húzva, magasra fel, és okkersárga árnyalatban engedné át itt-ott a fényt, földöntúli hangulatot festve így. A kutyák a nedves flaszteren szaladgálnak ide-oda, »Kázmér« a konyhaablakban ülve, a függönyök mögé rejtőzve nézi őket, lapítva, nehogy kiszúrják.
Aztán egy hangos dörrenés, a sárgás fény helyét ezzel egyidőben kékes sötétség veszi át; a kutyák elszaladnak fedezékükbe az eső elől, a macska kissé rémülten, de mindezt igyekezve nem nagyon mutatni besétál a szobába, és elnyúlik a fotelben.
