mefiblog - főoldal

Ha lesz hol dolgozni (legalábbis itthon), és ha értelmét látják majd még a családalapításnak. Én mindkét tekintetben már ma is eléggé a határon vagyok…

Szerintem ez azért egy fokig normális, hisz ez elég nehéz időszak az ember életében, mert érettségi, továbbtanulás, szembe kell nézni ezekkel a dolgokkal, meg még rengeteg mással is. Én most 18 éves vagyok, és magamon is tapasztaltam ezeket, persze nem olyan erősen.

dasler: azert ha egy tovabbtanulastol vagy erettsegitol valaki depresszios lesz vagy barmi hasonlo, ott nagyobb a baj… sot!

hzse: nem komoly depresszióról beszéltem, de igen, van olyan hogy az ember elgondolkozik azon, hogy mégis mi a fasz lesz 5 év múlva, mert nem látja a jövőjét.

hzse: Én kérek elnézést, de gondolom 17 évesen még nem jutottál el az érettségiig. Kívánom Neked, hogy ne érezd ezt, de ez az aggódó állapot valahol normális, igen. Depressziónak azért nem nevezném, az már egy sokkal mélyebb fokozat.

Nem tudom ki hogy van vele, de én közeledve a 27-hez olyan életerőt érzek magamban, mint még soha. Bár tény, hogy az elmúlt néhány évben nem kis utat tettem meg, míg elértem oda ahol most vagyok.

Igen, egyrészt elszomorító, hogy a mostani tizenéves generáció finoman szólva is furcsa. De mit csodálkozunk, amikor egy olyan vliágban próbálnak meg tanulni és felnőni (mintákat keresni), ahol elferdült értékrend uralkodik.

Az a menő, aki a TV-ben szerepel (ma mindenki a médiával akar foglalkozni; sajnos), az úgynevezett sztárok életét akarja mindenki élni, arra vágyik, hogy olyan lehessen, úgy élhessen, mint a celebek. Közben meg ezek a vágyott ideálok emberi roncsként élik az életüket, sokan már 30 éves korukra szétisszák és drogozzák az agyukat.

Köszönhetik ezt annak a nyomásnak, amit a mai bulvárcentrikus, elferdeült értékrendő világnak való megfelelés okoz. Alapvető problémák vannak a jelenlegi világ értékrendjével.

Én azonban nem vagyok ennyire negatív. Egyrészt alapvetően optimista vagyok, másrészt azért én látok nem kevés kezdeményezőkészséget, erőt, tettvágyat a jelenlegi 25-35 éves korosztályban (és feljebb is).

Ha pedig ez a tömeg a következő években komolyan elkezdi hallatni a hangját, akkor kérem szépen lesz egy jelentősen pozitív irány a mostani 15-20 éves korosztály előtt.

Jelenleg egy érdekes világot élünk, a hippikorszak gyerekei nőnek most fel (kerülnek pozícióba), az elmúlt évtizedekben olyan fejlődés ment vége, ami alapjaiban alakította/alakítja át a világ dolgait.

A következő évtizedek elég érdekesnek ígérkeznek …

Lendvai Norbert: te egy tízes skálán mennyire tartod magad szerénynek?

wing: Visszakérdezek. Ez most hogy jön ide?

Lendvai Norbert: csak úgy. néha elkalandozgatok.

wing: Nem tudnám egy 10-es skálán „ábrázolni”, de azt gondolom, hogy szerény ember vagyok.

Most nem is feltétlenül az érettségire gondoltam, bár az egy kémény időszak, tény (hozzáteszem hogy én azalatt sem voltam depressziós), hanem úgy általában.

Kérdezz meg random öt-hat tizenévest, akiknek még nincs érettségi és egyéb gondjuk, olyan az összes mint egy rakás szerencsétlenség. Panaszkodnak, szomorkodnak, szenvednek stb.

És nem azt mondom hogy ők a hülyék, sőt.

Mefi:

Szerintem ez a system error tipikus esete. Sajnaltatni egyebkent barki tudja magat, es a szerencsetlenseg sem eletkorfuggo… Egyebkent sem tul optimista nemzet a magyar… (jo persze ez altalanositas)

Ha magambol indulok ki, akkor szerintem a boldogtalansag fo forrasa sok esetben az, hogy nem tudom/tudjuk ertekelni, azt amink van, mert ami(nk) van azt hajlamosak vagyunk termeszetesnek venni… Durva (lenne) abba belegondolni, hogy egy atlag magyar eletszinvonala a fold lakossaganak hany szazalekat haladja meg?

imoGen: Szokták volt mondani, hogy meg kell tanulni vágyni arra, ami már a miénk. És milyen igaz …

Lendvai Norbert: does not compute. Miért van az, hogy ilyen értelmetlen szólások, mondások, 'romságok tonnáihoz ragaszkodik görcsösen mindenki, aki optimistának vallja magát? :-/

imoGen: ebben van valami, sokan akik panaszkodnak hogy mi nem jó, és mennyire nem jó, nem látják azt, hogy más még annak is örülne. Bár az is úgy van ugye, hogy az embert sosem érdekli, hogy másnak mije van (kivéve ha több), mert „van nekem bajom így is”. Valahol ez is jogos. Lehet gáz, de az egyik Tankcsapda-dalszöveg kiváló erre: „aki meg a konténerben turkál, annak a Hollywood Boulevard lenne a harmadik emelet négy, ahonnan reggel lifttel mégy el”.

Kemény Husi: Talán azért, mert nem csak kimondom ezeket a dolgokat, hanem meg is élem azt, ami mögötte van. Az ilyen és hasonló gondolatok magamévá tétele révén jobb lesz az életem, a magam mércéjével mérve sikeresebb, kiegyensúlyozottabb és boldogabb leszek.

Az optimizmus meg egy olyan dolog, hogy ha valóban optimista vagy, akkor másként látod a világot, mint az átlag. Amiben más csak a rosszat látja, vagy bosszankodik, ott én látom a léhetőség, vagy éppen egy új tapasztalatot. Az ilyen apró mozaikdarabkák által tudok egy élethelyzetben gyors döntés(eke)t hozni, ami(k) által mindig egy kicsivel előrébb jutok; a személyes fejlődésben is, mint az életben egyébként.

És mint szoktam volt mondani, ha a leírt gondolataim csak egy embert indítanak gondolkodásra és elkezdi keresni a saját útját, akkor már megérte leírni–még ha az egy ember mellé 100 ellenlábas van, akkor is. Tudom ez a gondolkodás, értékrend sok embernek idegen, de hét én ilyen vagyok, vállalom.

Lendvai Norbert:

Szerintem nincsen azzal semmi baj, hogy nem vagyunk egyformak.
Az idezett mondast egyebkent ismertem. (Bar nyilvan ez onmagaban meg nem visz elore.)

OFF: Lendvai Norbert: És mikor jönnek majd a könyves spammek?

ON: Basszus, ha visszagondolok 3-4 évvel ezelőttre, ilyenkor buliztuk a legjobbakat az osztállyunkkal, meg alapvetően érettségi előtt értük meg azt, hogy végre úgy is viselkedjünk… Depresszió? Parázás inkább… de depresszió közel sem.

Zsoc: Erre inkább nem reagálok semmit …

Zsoc: Majd térjünk vissza 10 év múlva a dologra, és nézzük meg, hogy kettőnk közül ki indukált több változást a (tágabb) körzenyezetében. Ha én, akkor mégsem beszéltem hülyeséget. Majd meglátjuk. 10 év múlva visszatérünk a dolgora …

Lendvai Norbert: A lófaszt akarom a seggedbe indukálni, nem pedig másokat rábírni, hogy változzanak meg… Mindenki élje az életét, kövessen el hibákat, tanuljon belőle, vagy bukjon el a picsába!

A Dianetika központban lehet elviselik a szar szövegedet, de máshol elég vastag falakba fogsz ütközni…

Zsoc: Látom szíveden viseled a társadalom sorsát.

Egyébként még mindig nem érted. Én nem akarok megváltoztatni senkit, a kezdő impuluzt tudom megadni, akár egyetlen szóval, gesztussal, bármivel. De sajnos ez neked még mindig nem jött át. Pillangó effektus mond valamit?

A magam részéről befejeztem, a jövőben nem vagyok hajlandó az ilyen kötekedéssel foglalkozni.

Lendvai Norbert: Konkrétan leszarom a társadalmat. Vannak szeretteim, barátaim, akikkel szívesen foglalkozom, HA igénylik. Mert egyébként az ilyen jellegű „pozitívkodás” tökéletesen egyenlő a TOLAKODÁSsal.
Épp ezért máshoz, ismeretlenül nem megyek oda mondani a magam idealisztikus hülyeségét. Még az interneten se… Ez pusztán egy viselkedési norma, ennyi.

Zsoc: Álláspontodat, világszemléletedet ezzel együtt érdékrendedet elfogadom.

Viszont abban nem tudok veled egyetérteni, hogy egy nyílt fórumon való véleménynyílvánítás tolakodás lenne. Ha ez így lenne, akkkor nagyon komoly gondok lennének a világban.

Másfelől pedig ez itt Mefi játszótere. Amennyiben úgy gondolja, hogy gondolataimat nem szeretné megjelentetni, akkor két lehetősége van.

Csinál login rendszert, majd csak az általa jóváhagyott emberek regisztrációit aktiválja, ergó nekik ad jogot a véleménynyílvánításra. Vagy megkeres engem privát úton és megkér, hogy lehetőleg tartózkodjak az itteni véleménynyilvánítástól.

Előbbihez mint írtam joga van, ez itt az ő birodalma. Utóbbi esetben pedig tiszteletben tartanám a kérését–de eddig erre nem került sor.

Az, hogy ki mit gondol a másikról, annak megnyilvánulásairól az mindenkinek az egyedi problémája. Az hogy nem értek veled egyet, egyeül az én „gondom” és fordítva.

Lendvai Norbert: Az, hogy ez itt egy „nyílt-fórum”, és Mefi játszótere, közel sem jelenti azt, hogy más, akinek szintúgy joga van írni mindenfélét, eltűrje ezt a töménytelen gyökérséget, ami tőled jön…

Zsoc: Van erre egy nagyon jó megoldás. Ha nem tetszik, amit írok, akkor vagy nem olvasod el a kommentjeimet*, vagy nem reagálsz …

* A kommentszűrés lehetőségét pl. meg lehetne valósítani a regisztráció lehetőségével, vagy a beállítások között COOKIE-ban tárolva.

Zsoc: Tudod mi a legérdekesebb? Az, hogy a blogodba beleolvasva nem annak a–már elnézést a kifejezésért–kötekedő f@szfejnek látszol, mint amilyen képet az itteni kommentjeid alapján kalakítottam rólad …

Lendvai Norbert: Tán mert nem is vagyok az? ($ego++) Csak a hozzád hasonló -az igaz utat tökéletesen látó, és ezt mindenkire rátukmáló- faszfejek hoznak ki a sodromból… ennyi.

Zsoc: Leírtam, hogy nem akarok én senkire rátukmálni semmit. Elmondom, hogy nekem mi működik, mivel tudtam/tudok előbbre lépni. Akinek van erre befogadóképesség, annak az ilyen gondolatok indító impulzosokat lehetnek. Ennyi az egész és nem több …

Nem akarom tovább off-olni a témát. Egy a lényeg, te nem vagy nyitott a gondolataimra, más igen. És nem tudhatod, hogy nem éppen itt talál valaki egy szót, egy mondatot, ami neki egy újabb puzzle darabkra lesz a saját útkeresése során.

Lendvai Norbert: Szerintem meg addig örülj, amíg csak én osztottalak ki… :)

Zsoc: De ha már a rátukmálásnál tartunk. Én meg attól a buzulástól tudok hülyét kapni, amit divatnak és trendnek neveznek. A divat nem más, mint világméreten megvalósuló csordaszellem, az egyediség, az egyéniség eldobása, egy „hittérítő” vakon követése.

Akkor most a divatdiktároroktól/nagy divattervezőktől is úgy ki vagy akadva, mint az én gondolataimtól? Ha nem, akkor nem áll biztos lábakon a kirohanásod indoklása …

Zsoc: Eggyezzünk ki abban, hogy másképpen látjuk a világ dolgait. Ebben pedig semmi rossz nincsen. Légy egy kicsit toleránsabb, csak ennyit kérnék.

Zsoc: hagyd, ezeket a köröket én is lefutottam már kb fél évvel ezelőtt, teljesen eredménytelenül. rá kell hagyni, ennyi.

Lendvai Norbert: Gyors tanács: hagyni kell az ilyen trollokat, arra sem képesek, hogy két értelmes mondatot összehozzanak, mindenre csak „faszfej, a kurva anyád”, nagyjából ennyit is ér az illető. Még azt az egy percet sem érik meg, amíg bepötyögöd a hozzászólást, már én is sajnálom, hogy megtettem, de legközelebb hátha időt spórolsz magadnak, ezek a szerencsétlenek meg főnek a saját levükben.

Marci: bámulatos, hogy mennyire árad belőled meg LN-ből a felsőbbrendűségi érzet. durva.

wing: valamilyen szinten ha belegondolsz mindenkiből :)

Lendvai Norbert: Te mi a fenéről beszélsz? :D

wing: Norbert nem veszi észre, de én ezt élvezem, bár nem áll szándékomban trollkodni :)

Lendvai Norbert: Mi vagyok én? Liberális, hogy az ilyen agymosott idiótákat is elviseljem?

Zsoc: maradjunk annyiban, hogy nagyon nem erted, hogy mirol beszelek. Ez nem baj, csak ettol ne erezd ugy, hogy igazad van es te vagy a fasza gyerek …

Zsoc: mondjuk arról, hogy nem tudsz érvelni, de az anyázás az jól megy. Gondolkodni globális nem megy, lokálisan meg úgy gondolod, hogy kurva jó vagy, neked van igazad – megjegyzem, hogy ha szerintetek felsőbbrendűnek érzem magam, akkor ti meg lesajnáltok mindenkit, aki nem ért veletek egyet.

Legyen igazad, éld az életed úgy ahogyan akarod. De azt ne felejtsd el, hogy pár év múlva szépen lassan majd átalakul az értékrended, meg a világszemléleted …

Érezd úgy Wing kollégáddal együtt (de idevehetjük még a főosztót, Zsukovot is), hogy qrva okosak vagytok és igazatok van. Csak nehogy néhány év múlva ebből nagy koppanás és pofáraesés legyen …

Mefi: ok, de én nem osztok életbölcsességet, mint ez a niemand itt. lendvainorbikám, beleolvastam az általad kreatívnak nevezett blogba, sírnom kellett, hogy a faszomba tudsz ennyire a semmiről papolni huszonévesen? tán szcientológus vagy, vagy mi?

Lendvai Norbert: haha, még te szólod le zsoct. ne viccelj már. olyan bullshit dumát nyomsz, hogy már szinte fájdalmas olvasni.

wing: na, kiszólt a luk a gödörből. Majd ha felmutatsz egy blogot, akkor ugassál …

wing: Mondtam, majd az élet vagy titeket vagy engem igazol …

The End

Lendvai Norbert: Kettőnk közül szerintem Én tudok csak érvelni, ahogy tettem ezt végig, egyenesen, nem pedig mindenféle ideológiai ősvény mögé búja…
Mondom öregem, lehet itt nyomni, hogy majd az élet, meg az idő igazol, csak tudod az a helyzet, hogy ha úgy élem az életem, hogy közben jól is érzem magam, akkor abban hiba nem lehet… ennyi. :)

Egyébként miért jön minden kibaszott hippi ezzel a dumával? „Majd az idő igazolja…”

Zsoc: Erre már inkább nem reagálok, mert olyan szépen ki tudjátok forgatni a szavaim, hogy öröm nézni …

Zsoc: Jól láthatóan nem egy síkon éljük az életünket. Neked elég a kis közösséged, nekem tágabb szinten vannak érdeklődéseim. Te lesz@rod, hogy mi van a kis vonzáskörzeteden kívül, engem meg pont az érdekel.

A jövőben megkímélem eme blogot a kommentjeimtől (nem miattatok, Mefi miatt) …

Lendvai Norbert: Kinek mi a kicsi közösség ugyebár…

Srácok, akkor itt most vonal.

Lendvai Norbert: akkor végszó jogán annyit, hogy

1) volt blogom 2 évig, napi 150 körüli egyedül látogatóval, ami nagyjából naponta frissült , amíg meg nem untam. a tied ehhez képest lófasz se, köszi.
2) te komolyan azzal menőzöl, hogy blogod van? omg, 3 kattintás, a legidiótább emokid is képes létrehozni egyet.
3) blognak nem lehet nevezni, de tumblr-en továbbra is jelen vagyok.

fine, részemről is.

Marci: trolling aint easy.

HAMAJD FELMUTATSZ EGY BLOGOT AKKOR UGASSÁL SAD:AS :DS :DSD:SA :DSA :DSA:SADAS

ez ostobább mint dadikovi :D

wing, zsukov: lásd http://mefi.be/muti/4240/az-valaho[…]

Zsoc: te írtad: „Konkrétan leszarom a társadalmat. Vannak szeretteim, barátaim […]”

Lendvai Norbert: És itt jön be az, hogy semennyire nem ismered azt akit megszólítasz, de lököd neki a faszságodat…

Zsoc: de ez van viszont is. Maradjunk annyiban, hogy te kezdted …

Bye-bye Mefiblog (2006-2010)