Akarom mondani vettem egy svéd franciaágyat. Az előző albérletben galéria volt, így a matrac tökéletesen megfelelt ugye, de az új helyen van külön alvásra szánt helyiség, itt viszont kezdett egyre kényelmetlenebb lenni a matrac, nem is amiatt, hogy a földön van (szerintem kifejezetten hangulatos), sokkal inkább az ezáltal nehezen, vagy egyáltalán nem megközelíthető szekrény miatt. (Kicsit logikátlanul állították össze a szobát, mindegy.)
Megmondom őszintén, nem akartam sok pénzt szánni a dologra. Otthon van egy tökjó franciaágyam, anno valami kétszázezer forintos áron lett beszerezve, amiből egy rakatnyit engedtek mert hogy kifutó darab. Tök jó, szép, kényelmes, hatalmas ágyneműtartós, rugós, izé. Ráadásul az albérletbe az ember nem akar sokat költeni, már ha akar egyáltalán, én viszont úgy vagyok vele, hogy ilyesmire megéri, mert legrosszabb esetben tíz év múlva a gyereknek lesz ágya, ha vigyázok rá. Ha meg nem, eltüzeljük a pörkölt készítésekor.
Az új szerzemény tehát ő:
A középső rész mint twitteren kiderült nem Photoshop-baki, hanem a középgerenda egyik lába.
Nem a világ legegyedibb ágya, de illik a hálószoba fa-dizájnjába, a matrac benne kényelmes, és finom fa illata van tőle az egész szobának.
Gergő barátommal nagyjából másfél óra alatt raktuk össze, mindezt úgy, hogy két helyen el is rontottuk, így volt két rész amit újra meg kellett csinálni.
Más most nincs.
