Ebédelgettem ma teljes nyugodalomban (kis kemencében sült kerámiatálban tálalt lázánnyét fogyasztottam, roppant finom volt), és ahogy lenéztem az étterem felső részéről, éppen egy IKEA PAX gardróbszekrény állt meg a bejáratnál, amire ráhúztak egy nála két számmal kisebb fekete atlétát. Előtte egy zuhanyfüggöny-rúd vastagságával vetekedő hölgyemény állt, és éppen valamiről csacsogtak. Az gardrób elővett egy guriga pénzt a zsebéből (nem tudom, mennyi lehetett, de több húszezres volt, mint amit úriember gurigába szorít a farmerzsebbe), némely részét átadta a függönyrúdnak, majd hibátlan mozdulatokkal beszállt a gyönyörű, harmincmillió forintnál nem többe kerülő BMW-jébe, kirakta a mozgássérült jelvényt, aztán zongorázott tovább.
Hovatovább lehet, hogy valójában nem is volt lába, vagy elvágta magát borotválás között, fene tudja, de azért értitek.
Amit így igazából az egészből ki akartam hozni, az az, hogy aki nem tisztességesen bánik a pénzzel (ezt lehet rosszul fogalmaztam meg: arra gondolok, hogy több százezer forintot nem gyűrünk gurigában a zsebünkbe), az szerintem nem is tisztességes úton jutott hozzá.
Aztán lehet én vagyok hülye.
