Kódjátszma

Legelső gondolatom, amit muszáj leírnom: aki ezután a film után panaszkodni mer, hogy »fehér férfiak filmjeit« jelölték, az tényleg nem érti, hogyan működik az, amiért kampányolni akar, és inkább vonuljon el a sarokba újratervezni.

A fősulin az egyik tárgy sikeres teljesítéséhez szerintem nagyban hozzájárult, hogy Alan Turing, de főként nyilván az ő munkája, a Turing-gép is része volt a tananyagnak; nem tudom miért, de nagyon érdekelt a téma (egyébként ugyanígy a Neumann-elvek), és már anno is mérhetetlenül elszomorított, hogy Turing, aki egyrészt egy zseniális tudós volt, és aki nélkül voltaképpen – kicsit leegyszerűsítve – most ezeket a sorokat se írhatnám egy számítógépbe, a nemi beállítottsága miatt egy tucatnyi megpróbáltatást kellett kiáljon, amik végül ahhoz vezettek, hogy idejekorán véget vessen a saját életének.

A film nyilván emiatt is nagy hatással volt rám, de hozzájárult még az is, a brit dolgok iránti közepes erősségű rajongásom. Ha hasonlítanom kellene, leginkább »A király beszédét« említeném, és nem is azért, mert mindkettő filmben elhangzik az a szomorú de eredeti hangfelvétel, amiben Chamberlain bejelenti, hogy az Egyesült Királyság háborúban áll Németországgal, hanem inkább azért, mert a két film tökéletesen és ugyanolyan módon dolgozza fel a második világháború eseményeit, különböző szemszögből.

A néha nagyon egyértelmű de főként tökéletes arányban bemutatott jelenetekről nem is beszélve, amelyek kicsit megmutatják, milyen nehéz lehetett egy nőnek vagy egy homoszexuális férfinak, még akkor is, ha éppen kiemelkedően tehetségesek voltak és emberek ezreit mentették meg munkájukkal.

Benedict Cumberbatch nagyjából a második mondat után vetkőzi le »Sherlock« szerepét; aggódtam, hogy vajon milyen lesz, ha megint kap egy meg nem értett zseni karaktert, de nekem tetszett a játéka és nem éreztem azt, hogy most Sherlock Holmes-ot látom a vásznon. (Néha inkább Sheldon karaktere ugrott be.)

Egy-két jelenet néha talán kicsit csöpögősebb volt, de egyáltalán nem zavaró mértékben, illetve, amennyire én tájékozott vagyok a történelemkönyv vonatkozó oldalaival kapcsolatban, néha a sztorit is igazították, hogy kicsit jobban illeszkedjen a film tempójához.

Gondolom nem árulok zsákba macskát, ha leírom, hogy nagyon tetszett a film. Még vasárnap néztük, de elég sokat gondolkodtam rajta azóta is. 2013-ban, amikor Alan Turing poszthumusz kegyelmet kapott II. Erzsébet királynőtől, arra gondoltam, milyen kár, hogy ezzel a témával senki nem foglalkozik. a Kódjátszma emiatt is piros pontot érdemel: betekintést nyújt a második világháború egy teljesen más hadszínterébe, ahol nem fegyverekkel és tábornokokkal, hanem matematikusokkal és a világ első informatikusaival nyertek meg egy kilátástalannak tűnő csatát.

A Kódjátszma nem egy tökéletes film, de mégis annyi pozitív dolgot tudnék mondani róla, legfőképpen talán azt, hogy általa talán kicsit többen ismerik meg Turing nevét, többen fogják tudni, hogy a Bletchley Park is a második világháború egyik fő hadszíntere volt és talán páran emiatt kezdenek el matematikával, mesterséges intelligenciával, kódfejtéssel vagy informatikával foglalkozni.