Röviden: a Whiplash nagyon jó film. A népszerűségéhez biztosan hozzájárul, hogy szinte tankönyvi tökéletességű: ha valakinek azt mondod, hogy film, valami ilyesmire gondolsz a háttérben. A gyönyörűen fotózott jeleneteinek szinte bármelyik képkockája akár fényképként is megáll a lábán, a két főszereplő karakterének jellemfejlődése és a színészi alakításuk pedig szintén megkérdőjelezhetetlen.
Azt a fajta katarzist, amit nagyon sok kritikában írnak, én gyakorlatilag a zárójelenetig nem éreztem, ott viszont feltettem a kezemet a moziban, hogy megadom magam. Annyira hibátlanul futott a végén minden össze, hogy kár lenne nem megemlékezni. Az a jelenet önmagában is nagyszerű volt.
A szerelmi szálat
kicsit fölöslegesnek éreztem, bár gondolom szándékosan volt ennyire nevetségesen kezelve: mi is annyit kaptunk belőle, amennyit a főhős beleadott. Ez meg konvergál a zéró felé.
Ha másért nem (de szerencsére igen), azért mindenképpen megérte megnézni, hogy azóta Don Ellis Band-et hallgatok, szüntelen.
Eredeti cím: | Whiplash |
Műfaj: | dráma |
Időtartam: | 107 perc |
Megjelenés éve: | 2014 |
Rendező: | Damien Chazelle |
Főszereplők: | Miles Teller, J.K. Simmons, Melissa Benoist |
Tetszett a bejegyzés?
Megköszönöm, ha nyomsz rá egy like-ot vagy megosztod másokkal:
Mefi hozzászólásai
Otthoni okoskütyük nyomában: IKEA TRÅDFRI intelligens világítás
"Szia! A Gateway-t ha megveszed, van benne olyan..."
Fiatal felnőttekből így csinált a járvány fiatal nyugdíjasokat
"Nekem azért nem kettős ez, mert teljesen más dinamikám..."
A nagy ebédmenü teszt: Frissfood
"Helló! Köszi szépen a visszajelzést. Tervezek majd..."
Jókívánságok egy különös karácsonyra
"Idén anyukámnál sem! :D Boldog karácsonyt!"
Otthoni okoskütyük nyomában: IKEA TRÅDFRI intelligens világítás
"Örülök, köszi a visszajelzést!"