Na. Most olyan jólesne írni valami semleges idiótaságról. Csak úgy, nem figyelve semmi pontosságra, nem vállalván a következményeket, csak úgy kedvtelésből. Most így fogok írni, mert ilyenem van, és ez egy blog. A blog egy olyan műfaj, ahol sokszor olyat olvasol, hogy nem tudod mi is az igazából. Mert lehet egy burkolt anyázás, de lehet, hogy a blogger részeg. Vagy csak olyan furán érzi magát. Vagy beszívott. Vagy hülye. Vagy mefi a neve. Vagy. Vagy, vagy, vagy.
Te ki vagy?
Én tudom ki vagyok. Mármint ha magamba fordulok nézek, akkor látom, hogy mi van bennem. És most nem a húsra meg a sok anyagra gondolok, hanem úgy spontán, hogy mi van bennem. Mit tettem eddig, mire lehetek büszke, mire nem. Kit tisztelhetek, kit nem, kit szerethetek, és kit nem. Kit? Kit, kit, kit?
Te kit szeretsz?
Én kevés embert, de azt a keveset nagyon. Mert mindig úgy voltam vele, hogy inkább legyen egy ember, akit szeretek, és ez kölcsönös, minthogy legyen negyven ember, akik akkor nem jönnek, ha bajban vagyok. Mert ez nem barátság, nekem ilyen nem kell. De vannak barátaim. Ha utóbbit nem is olyan régóta ismerem, de a barátom. És tudom, hogy ha szarban leszek, számíthatok rá, és ez igaz fordítva is. Ugye, igaz?
Argh.
Jó, azért ennyire nem gáz. Közben delfizek, már erősen halad az ótószalonos izé, most a mai webkonfot látván szép felhasználóbaráttá tettem a formot, szóval ha belelépsz akkor sárga lesz. De majd le lehet tölteni, és ki lehet próbálni. Majd.
Zenét is hallgatok:
Tankcsapda - Terrorista vagyok
A mérget a kötél mellé, én kész vagyok...
A fegyvert a homlokomnak, én kész vagyok...
Állok a szakadék szélén, és kész vagyok...
Ó-ó...
Terrorista vagyok, egy utolsó gyilkos.
Nincs semmi baj, megmondták a hangok is.
áppdét:
[01:52] GazVezír: minden rendben, van éjszakai ügyelet
[01:52] mefi: jó, gyerünk
[01:52] mefi: közben megyünk mekibe is mert kajás vagyok
Amúgy nem szeretem a mekit.
És ChaTeve is a barátom!
