mefiblog - főoldal

Oké, teljesen kamu és fölöslegesen túlkapott a cím, de hadd meséljek el egy történetet.

Kitaláltuk, hogy veszünk egy domént. Eddig semmi extra. De kitaláltuk, hogy legyen kétbetűs a domén, elvégre milyen menő már, és akár jó befektetés is lehet. Elég nehezen, de találtunk olyat, ami még szabad volt, és durván olcsón, nagyjából négyezer forintért.

Még nincs vége, olvasd tovább »

Az a helyzet, hogy nem utálok egyetlen közlekedési eszközt képviselőt sem, de el kell mondanom, hogy mindegyik között vannak nagyon nagy, címeres ökrök.

A gyalogosok között ott vannak a fülhallgatóval közlekedő, megyek előre és mindenki oszoljon, parasztok, magát taktikai bevetésen mozgolódó kémkatonának képzelő nyomorultak; a cangások között ott vannak a bringájukkal alvó, síkosításra is a láncról szedem az olajat, pazdet hipszterek, akik úgy suhannak át a neked zöld zebrán, mintha nem lenne holnap és mint Kőhalmi Zoltántól tudjuk, a fejedre csináló galambokba már bele se menjünk.

Ezek közül mégis legidegesítőbb jelenleg az az autós, aki a lehető legkeskenyebb, egysávos útnál, amikor a buszmegálló jól láthatóan egy zebra előtt van, a busz megállásakor mégis előz, és nem hússzal, hanem hatvannal, hátha átmegy valakin a zebrán. A Mészáros utcában a Zsolt utca buszmegállóban ha a 178-as nem állna mindig direkt srégen a megállóban, szinte biztos, hogy napi szinten ütnének el valakit. És ha bátorkodsz megjegyezni, hogy na de kérem, én nem szeretnék meghalni, akkor te vagy a ledudált paraszt, aki ugyan takarodjon már.

Szóval azt akartam kihozni az egészből, hogy aki retardált, annak teljesen mindegy, hogy adsz-e egy másfél tonnás gyilkológépet, amit autónak neveznek, vagy csak kiengeded az utcára, hogy elszívja előled a levegőt.

Végy néhány lelkes fiatalt, akik kiváló színészi és kommunikációs képességekkel rendelkeznek (ami persze kicsit sem feltűnő), de persze annyira nem ügyesek, hogy a szemükön ne látszódjon a felolvasott szövegen való ide-oda ugrálás, és rögzíts üzeneteket a miniszterelnöknek. Íme Dorka, a húsz és háromnegyed éves Erasmus-hallgató lány, akinek hiányzik a kolbász:

Nemlátom, kattintok, meglátom!

Vicces, éppen ma akartam írni egy bejegyzést arról, hogy miért nem szeretek politikáról beszélni, de ez a videó tökéletesen összefoglalja.

Aki nem szereti a veszekedéseket, netán verekedéseket, és nem akar hátrányban részesülni, az két dologról nem beszél itthon: fociról és politikáról.

Oké, anno írtam, hogy »csalódtam az OBI-ban«, majd nem sokkal később írtam a »Praktiker webáruházáról«, ami anno jobban bejött az OBI-nál.

Ma három dolgot akartam vásárolni: egy fúrógépet, egy negyedcollos csavart (ennek amennyire tudom, nincsen metrikus rendszerbeli azonos mérete, de a fényképezőgépek szabvány állványmenetébe ekkora csavar illik) és egy bizonyos méretű fióksínt. A fúrógép úgy általában is, a másik két kütyü pedig egy DIY fotós-videós kütyühöz kellett volna.

A fúrót segítettek kiválasztani, ezzel még nem is volt gond, a csavar viszont nem volt (nem forgalmaznak ilyet, érted, ezerhétszáz-akárhánymillió négyzetméteres az üzlet, de ez a csavar persze pont nem fért oda az ötezer másik mellé), a fióksínből pedig csak egyfajta, de nem olyan, mint amilyet szerettem volna. Majd ezek után közölték, hogy nem lehet kártyával fizetni, a bank hibája miatt, és a legközelebbi automata a Lurdy házban van. Mindezt ha nem flegmán mondta volna az eladó, meg sem jegyzem. A fizetés után még zacskót sem tudtak adni, mondván elfogyott. El hát.

Szóval az oké, hogy a tőlünk nyugatra 15-16 ezer forintért árult fotós kütyüt ugyanennyiért szállítják ide, mert van végtelen csináld magad megoldás, de azokhoz meg persze pont azokat az alkatrészeket nem lehet kapni, amik elengedhetetlenek.

Nyilván én vagyok a sértődött kisfiú, de érdekes, hogy előttem a vevőszolgálaton ketten is valami panaszkodással éltek. Mindegy is, igazából azt akartam kihozni az egészből, hogy nem lettem vidám a vásárlás után.

Hozzászoktam már a spamekhez, illetve, a GMail szűrője elég masszív, így ritkán kapok bármi komolyabb dolgot, de azért ez ma kicsit kiborította a bilit:

Szóval ne már, első pillanatra elgondolkodtam ki a fene lehet az az ember és honnan ismerhetem, aztán ahogy olvastam tovább, kedvem lett volna leköpni a monitort.

Persze, telefonszám és ilyesmi nincsen, a domén mögött pedig valamilyen német cég áll, gondolom az életben nem lehetne őket megtalálni, ha meg esetleg mégis ki tudod irtani ezt a webcímet, akkor két hét múlva megjelenik egy másikon. Mit két hét, két óra.

Az ilyeneknek kellene megmutatni, hogyan néz ki belülről egy a fejükkel áttört CRT-monitor.

A Pistik. Meg a Bélák. Tudjátok szerintem ti is, kikre gondolok.

Két rövid történet.

Az egyik a mozikról. A »Pi életét« a WestEndben néztük, a kilences teremben. Emlékszem, hogy nagyjából öt vagy hat hónapja morcos voltam, mert a vászonba belelógott valami, ami félig leszakadt az álmennyezetről, talán valami drapéria-szerű. Ott nem hatott meg a dolog, elkönyveltem, amit már régen is tudtam, hogy az akkor még Palace Cinemas nevű üzlet ennél igénytelenebb dolgokat is művelt már. A Pi életénél mégis azért zavart, mert egy főként a látványra építő filmélmény volt, és persze mivel zavart, ezért magamba magyaráztam (én vagyok a hülye!) és a film alatt is zavart.

A film után udvariasan megkérdeztem a mozivezetőt, hogy az 1540 forintos mozijegybe beleférhet-e vajon, hogy megkapom a teljes vásznat. Sajnos nem, azt mondta, féléven belül tuti nem javítják, mert túl költséges. Mondtam hogy oké, nekem viszont nem költséges megkérdeznem, melyik teremben lesz a film, és ha a kilencesben, akkor inkább hazamegyek pornót nézni.

(Kis melléktörténet, hogy előtte még a jegypénztárnál felidegesített valami félig angolul beszélő csávó, aki azt hitte, hogy őt nézem, ezért elkezdett pampogni, hogy milyen szép, biztosan azért nézik, majd a kis barátnőjének angolul mondta tovább, hogy ez a majom itt néz engem, mintha banán lennék. Vicc.)

Eközben a »Djangót« az általam már említett és kedvelt »Sugárban« néztük, a film végén vörös függöny záródott össze a vászon előtt, és mosolyogva köszöntek el a takarítócsajok.

A másik kedvencem a webáruház. Két terméket is rendeltem mostanában az interentekről, az egyik esetében a hiteles forrás árukeresőt használtam, megrendeltem a terméket a legolcsóbb helyről, ahol írták, hogy raktáron, majd válaszoltak másfél nap múlva, hogy a beszerzési idő 2-3 hét, utána szállítják. Postafordultával mondtam le a rendelést, vicc.

A másik rendelésnél nem több mint nyolc áruházat telefonáltam végig, a kilencediknél kiakadtam, hogy mi a faszért (már bocsánat) kell kirakni, hogy raktáron és azonnal szállítjuk, ha két-három hetet, vagy egy drágább árat javasolnak. (Konkrétan négy helyen mondták, hogy ja, annyiért nem, de plusz tízezerér' már van raktáron.) Arról nem is beszélve, hogy milyen infókat nem raknak ki a webshop adatlapjára. Végül kiderült, hogy egy darab mégiscsak van, hurrá.

Szóval komolyan, nem akarom én harsogni, hogy de szar helyen lakunk, de az ilyenek után mindig kicsit elmegy a kedvem az egésztől.

Oké, mindig tudtam, hogy van a scam és a fraud, sokszor szól is a böngésző (persze sosem olyan oldalakon, ahol tényleg fenyeget ez a veszély), de a következő történet azért ha nem is lepett meg, azért egy káromkodást előcsalt belőlem.

Történt ugyanis, hogy szüleimnek nagyjából egy éve szereztünk egy bengáli macskát. Ez a fajta elég drágának számít, viszont akitől vettük, magánéleti dolgok miatt sürgősen meg akart tőle válni, ezért a tenyésztői száznyolcvanezres ár töredékéért sikerült elhozni. A cica egyébként nagyon aranyos volt, szüleim imádták. Sajnos néhány néhány hónappal ezelőtt kiszaladt az utcára és elütötte egy autó, nem sikerült szegényt megmenteni.

Anyukám nagy bánatában mostanában elkezdett keresgélni az interneten, miféle macskák vannak még. Ugyan em is feltétlenül akart most rögtön egy újabb jövevényt, de nézelődött, hátha talál valamit. Belefutott egy hirdetésbe, amiben az állt, hogy valaki külföldi munka miatt szeretné eladni a néhány hónapos cicát, mert elköltözött Svájcba, és jaj, nem tudja magával vinni.

A túloldalon a hölgy Google Translate-tel lefordított leveleket írt, amit egy a netes világban nem nagy rutinnal mozgó felhasználó simán vehet úgy, hogy töri a magyart. Végül anyukám átirányította hozzám, és mi angolul leveleztük. Svájcban van a munka, nem tud macskát tartani, egy ismerőse vigyáz rá, hívjam fel, elintézzük, jön repülővel a macska, csak ki kell fizetni. Hát hogyne!

Közben kinyomoztuk a reptéren, és mondták, hogy teljesen valid, tényleg előre kell fizetni, csak akkor utazhat a macska, ha a fogadó fél írásban jóváhagyja. Eddig a pontig nagyon bizalmatlan voltam, bár gondoltam, egy minimális utánajárást megér a dolog.

Az eladó elkérte a telefonszámomat, megadtam neki. Felhívott, nem is néztem a körzetszámot, azonban egy nagyon rosszul érthető vonalról beszélt, borzalmasan törve az angolt. Meg is szakadt, vagy csak ő bontotta a hívást, és utána láttam, hogy nem is Svájcból, hanem egy Kamerun nevű afrikai országból hívtak. Ennél a pontnál azonnal elvesztettem minden még minimálisan meglévő bizalmamat is, és kicsit konkrétabban kerestem a bengal cat cameroon kifejezésre.

A telefonszámot ezután több helyen is megtaláltam, rengeteg helyen írják, hogy ez egy nemzetközi csalóhálózat, akik mindenféle kisállattal (sokszor kisgyerekkel!) próbálnak pénzt kicsalni emberekből. Valamelyik nagykövetség oldalán« külön jelzik, hogy tucatnyi bejelentés érkezik a kameruni csalásokról.

Nyilván nem fizettünk semmit és nem volt semmi sérelmünk, de simán lesz olyan ember, akit bepaliznak, és igen, lehet mondani, hogy aki hülye, az megérdemli, ellenben a vak embert is könnyű átverni, mégis vitatnám ennek az erkölcsi vonatkozásait.

Azóta egyébként még egy fenyegetőző hangvételű levelet is kaptam, amiben arra hívták fel a figyelmemet, hogy ha nem fizetek, a macska a reptéren marad, és a rendőrök feljelentenek állatkínzás miatt. Biztosan.

Szóval óvatosan, mert vannak emberek, akiknek nem számít, hogy hogyan szednek ki másokból pénzt.

Képzeljétek, váratlanul leesett a hó. Annyira meglepett a dolog, hogy gyorsan vissza is szaladtam a lakásba, ledobtam a hawaii mintás ingemet, felhúztam egy pulóvert, a rövidnadrágomat és a strandpapucsomat pedig melegítőnadrágra és sílécre cseréltem. A síléc azért volt jó, mert a váratlan hóhelyzet miatt a hókotróknak nem volt lehetőségük elkotorni a havat, ugyanis előző nap bebasztak.

A hirtelen hóhelyzet miatt tegnap még blogolni is elfelejtettem, illetve nem is elfelejtettem, hanem annyira elfáradtam az egésznapos meglepődésben, hogy hamar kidőltem.

A BKV-t (vagy a BKK-t, ahogyan tetszik) annyira váratlanul érték az események, hogy gyorsan szóltak is a metrómegállókban alkalmazott mezei orkoknak és törpéknek, hogy fordítsák ki az ellenőr-kabátkájukat, vegyenek fel zöld láthatósági mellényt és ragasszanak mindenféle vicces feliratot a jegykezelő automatákra.

A legjobban talán mégis az autósokat és a piacra siető idős néniket lepte meg a hózivatar, az egyik a buszhoz annyira sietett, hogy még el is esett, persze nem lett baja, maximum fájt egy kicsit a feje a folyamatosan dudáló autóktól.

A Nógrád Volán sosem volt a kedvenc szolgáltatóm, erről régebben többször is írtam, de mióta ritká(bba)n járok haza, kevesbb impulzus is ért. Ma azonban, a karácsonyi ebédutazást megejtve három dolog tűnt fel.

Az egyik, hogy majdnem ötezer forint volt oda-vissza a két, egyenként 97 kilométeres utazás. Értem, hogy miért ennyi, de elgondolkodtató, hogy ha két ember utazna, akkor autóval már sokkal olcsóbban és kényelmesebben meg lehetne oldani az utazást.

A másik, hogy odafelé elaludtam a buszon, és arra keltem, hogy jéggé vagyok fagyva (azóta is köhögök és fáj a torkom). Megnéztem a fűtőtestet, jéghideg volt, körülöttem mindenki kabátban ült. Visszafelé valamilyen helyközi buszt küldtek a másfél órás útra, amin pl. nem volt olvasólámpa, azt meg hagyjuk is, hogy, milyen jó volt majd' két órát ülni egy tízperces egységekre kitalált ülőalkalmatosságon. De ez kevésbé zavart.

A harmadik, és ez egyben a leggyalázatosabb: közölte a buszsofőr, hogy valamilyen akármilyen nemtudjamilyen változtatás miatt kiegészítő jegyet kell vásárolnom, mert nem végállomásig megyek. Hogy mi? Kis guglizás után a Borsod Volán honlapján található meg az alábbi infó:

Az emeltszintű országos személyszállítási szolgáltatást biztosító, valamint a vasúti szolgáltatásokkal párhuzamos szolgáltatást nyújtó autóbuszok esetében (a Volán társaságoknál egységesen) bevezetésre kerül a kiegészítő jegy fogalma.

Szóval, ahhoz, hogy a Nógrád Volán 2012 végén fenn tudja tartani az emeltszintű (fűtés és világítás nélküli) járatát, 150 forintot gombol le 0 és 100 kilométert között minden utasról. Értem én, de akkor a sofőrök többsége miért nem tud köszönni?

Eközben, az osztrákok a RailJetre mondják, hogy harmadosztály.

Én alapjában véve egy olyan csóka vagyok, aki bírja a jó poénokat, sőt, igazából a szar poénokat is bírom, és tudok mindenfélén nevetni. Valamint azt is tudom – különösen hétévnyi blogírás után –, hogy egy blog mindig a trollok játszótere, ez egyszerűen benne van abban a bizonyos nagy könyvben.

Amikor valaki névtelenül elküld az anyámba, vagy a munkahelyem tulajdonosának nevében azt írja, hogy a felmondólevelemet küldi karácsonyra, akkor úgy reagálok, hogy a jobb szemöldököm fél centit felkúszik. Tényleg, hatalmas mértékben nem érdekel, vannak komolyabb dolgok, amik miatt aggódnom kellene, de nem aggódok, pont egy hülye troll miatt nem fogok.

De basszus, azért amikor valaki Jézus Krisztus nevében azt írja, hogy öljem meg magam, akkor azon túl, hogy ezt a rendőrség csatolmányként egy access loggal már komolyan is venné, egyszerűen annál az embernél valami nagyon komoly baj van.

Szóval, kedves Jézus Krisztus, azon túl, hogy most biztosan ideböfögsz majd valamit, mert persze locsolom az olajat a tűzre, komolyan gondolkodj el azon, hogy felkeresel egy szakembert, mert ilyet értelmes ember nem ír le.

A hagymát tudnám idézni: just fuck it all to hell. De ezt majd egy másik posztban.

A kirakott kutyák és persze az állatkínzás mellett szorosan ott áll az emberek, akiket kiraknék Szibériába kabát nélkül, amiért… listámon az illegális kutyaviadalok rendezése, azon való részvétel és a kutyák ilyenre való felkészítése is.

Oké, hogy vidék, de tényleg nem értem. Nálam ez ennyire egyszerű, függetlenül attól, hogy mennyire vagyok állatbarát: nem akarsz kiskutyákat? Oldd meg, az ivartalanítást. Nem tudod? Ne akarj kutyát. Mégis lettek kiskutyák és nem akarod? Vidd őket menhelyre, úgyis oda kerülnének, ha nem pusztulnak el az első napon egy dobozba kirakva. Kutyád van és látni akarod, ahogy elpusztul egy harc során? Ne akarj kutyát.

Arról nem is beszélve, hogy az ilyen harc-kiképzett ebeket szinte mindig el kell altatni, mert a heti egy adag véres hús, a verés és a ki tudja még milyen humánus nevelési módszer mellett valószínűleg kicsi választja el attól, hogy embert is megtámadjon, és ilyen kutyát senki nem akar a kertjébe.

Tudom-tudom, ne döbbenjek le, de azért mégis.

Na, ez az, amit nem kéne. Videót nem találtam még, de az új reklámban egy párocska fekszik az ágyban, viszonylag korán felkel a srác, majd a csaj kérdezi tőle, hogy ugyan mit csinál ilyenkor, mire ő válaszol, hogy dolgozni megy. A csaj reakciója: de hát van Diákhiteled, nem kell dolgoznod!

Egyrészt nem kellene az emberekbe belenevelni, hogy a hitel valami olyan dolog, amit a munka helyett lehet felvenni, főként nem a főiskolás-egyetemista fiatalokba, akik pontosan azt tanulják, hogy egy hitel nyújtotta lehetőséget mikor kell és lehet jól kihasználni.

Másrészt amúgy sem szabadna ösztönözni a hallgatókat a hitel felvételére. Nekem is van Diákhitelem, abból vettem anno laptopot és mobiltelefont, de nem a mindennapi megélhetésemet biztosítottam ebből. Elég sok embernek kell amúgy is felvennie, mert például nem tudják a szülők támogatni az albérlet vagy a kollégium költségeivel, így még munka mellett is szükség van arra a pénzre, de nagyon nem tartom korrekt dolognak, hogy gyakorlatilag mézesmadzag hatással behúzzák az embereket egy hitelbe. Mert hiába kedvező, a Diákhitel is csak egy hitel.

Az RTL meg kettő.

Ellenben ma egy ügyféllel beszéltem, aki elmesélte, hogy egy tárhelyszolgáltatónál megabájtonként(!) havi(!!) 2500(!!!) forintot kell fizetni a tárhelyért, ami nagyjából olyan, mintha egy kiló kenyérért húszezer forintot kérnének. Egyszerűen nevetséges, hogy ilyen vállalkozások lehetnek, és vannak emberek, akiket sikerül átverniük.

A másik kedvencem a tévé-rádió reklám, amelyben megbízható jósok emeltdíjas telefonszámát hirdetik. Hogy a fenébe lehet a jós és a megbízható szó azonos kontextusban, azt mondjuk külön nem értem. Ilyen reklámot nem is engednék leadni.

Nem kicsit gáz.

Jön egy ilyen levél az Ügyfélkaputól:

Tisztelt NÁDAI GÁBOR!

Az Ön részére a(z) NAV elküldte a ' ÜCC módosított - ÜCC figyelemfelhívás módosított' típusú dokumentumát/nyomtatványát. A dokumentumot az elektronikus közigazgatási rendszer befogadta és gondoskodott annak továbbításáról a(z) Ön értesítési tárába.

Az ember persze lesápad a Sziget nagyszínpada előtt, hogy most mért ír neki bármit is a NAV így az adóbevallás után, fejvesztve lép be az Ügyfélkapura megnézni mi az az ÜCC. (Közben szögi felvilágosított, hogy az Ügyintéző Contact Center szavakat rövidíti.) Amikor beléptem, nem is igazán tudtam hová tenni, valami spam-jellegű üzenet volt ott, hogy a nem tudom milyen tanácsadói netes humbuk szolgáltatásukat hogy tudom igénybe venni.

Majd egy héttel később jött egy helyesbítő levél is ugyanígy, ezt már meg sem nyitottam.

Szóval azért hivatalos csatornán, ahogyan ők írják, az elektronikus közigazgatási rendszer keretein belül ilyeneket küldeni minium prosztóság vagy csak epikus trollkodás.

Szörnyen rémisztő azt látni, hogy a filmek, regények és sorozatok vad eseményeinek történetei nem csupán az elborult fantázia szüleményeként jöhetnek létre.

Eltűnik egy 25 éves lány, titkon mindenki reméli, hogy csak megunta az unalmas hétköznapokat, és világnak ment, azonban amikor a hírekben beszámolnak a történtekrőé, sokan arra gondolnak, bár ki se derült volna, mi történt.

Elképesztő, hogy ilyenek lehetnek nálunk is. Nem a mozivásznon, meg nem a veszélyes távoli országokban, hanem itt, kis hazánkban, Pécsett.

És az ilyen dolgoknak csak egy nagyon kis részéről tudunk.

Ma Cegléden strandoltunk, és annyira nem vagyok elégedett, mint a múltkori »Aquaworlddel«. Utóbbi biztosan drágább, de annyival többet is ad: a csomagmegőrző kétszáz forint, nem ötszáz, és nem kérnek el buta módon kétszáz forintot minden alkalommal, amikor kivennél valamit és visszatennéd. De erre szükséged sincs, mert adnak egy karórát, amivel nyithatod a szekrényedet, fogyaszthatsz vígan, és a végén kell fizetned, közben pedig nem aggódnod, hogy hová esik a kulcs és mikor nyúlják le a dolgaidat. A nyugágy és a napernyő pedig szériatartozék, nem külön bérelhető hülyeség.

Az, hogy egy kolbászért, sült krumpliért és salátáért 2680 forintot fizettem még hagyján, de hogy zárás előtt fél órával már csak olyan gíroszt kaptunk, amiben a fele adag hús nyers volt, kicsit tényleg a dafakk kategória.

Ami viszont igazán meglepett, hogy állt előttem néhány 15-16-17 éves forma srác és lány, amikor kukoricáért álltam a sorban, és az egyik rámutatott a 4 dl jégkása feliratra, majd megkérdezte, hogy ez melyik ez a szám, ez a három, amire a másik azt mondta, hogy igen, ja, vagy nem, mert ez a négy.

A hovatartozást most hagyjuk, inkább engem az érdekelne, hogy akkor mért van ingyen az általános iskola, ha semmi értelme. (De persze végül is tudta valamelyik, hogy négy, szóval én vagyok helikopter.)

Tény: a budapesti közlekedés kisebbfajta katasztrófa. Jobb a helyzet mondjuk a görögöknél, de tény, hogy a kerékpárosokat és a gyalogosokat kevés autó veszi emberszámba.

Másik tény: a budapesti kerékpárosok hihetetlenül elszemtelenedtek. Nem csak az ő hibájuk, voltaképpen a fenti okok vezettek idáig.

Az egésszel a legnagyobb bajom, hogy a biciklisek építettek egy bugyuta szubkultúrát, ami abból áll, hogy aki teker, annak minden jó. De tényleg. Nem fogsz fázni, nem lesz meleg, nagyobb lesz a farkad, nem hullik a hajad és még a melóhelyeden is jobban teljesítesz. Csinálj mindent biciklivel, mert az nem jármű, hanem életérzés.

Az egész dolog pedig elfajult odáig, hogy mostanában gyalogosként nem az autók miatt anyázok, hanem a figyelmetlen és pökhendi kerékpárosok miatt, akik fittyet hánynak arra, hogy piros a lámpa, és bevágnak elém a zebrára. Vagy akik az utolsó pillanatban átsuttyannak a piroson, aztán amikor dudálás van, mutogatnak. Arról nem is beszélve, hogy múltkor az egyik srác annyira jaszkari volt, hogy egy kanyarnál nekiment egy sarkon álló autónak.

Ne ugorjatok a torkomnak, kérlek, mert tudom, hogy nem mindenki ilyen; van nekem is cangám, én is imádom az egészet, szerintem is fontos, hogy figyeljünk, de én azt fontosabbnak tartom, hogy egymásra. Egy kerékpáros ugyanúgy figyeljen a környezetére, a gyalogosra, a galambra és az autóra egyaránt.

Mert tény, hogy egy bringával nehezebb komoly balesetet okozni, mint egy személygépjárművel, de nem lehetetlen.

Tegnap Tomival kitaláltuk, hogy beülünk valahová, elfogyasztunk egy korty hideg alkoholos nedűt, és megbeszéljük az élet nagy dolgait, miközben ő fél szemmel a meccset is nézi.

A Nyugati Pályaudvar mellett lévő nagyon találó Eiffel-téren voltunk, egy nagyon elegáns helyen, aminek a nevét most nem említem. A kilátás isteni, a kivilágított pályaudvar, a néha elzúgó kombinó, a szép rendezett parkos rész, a gyönyörű nagy kivetítő és még sorolhatnám. Istenien kényelmes székek, kellemes illatok. Gondoltuk tuti jó lesz.

Cirka tizenkét perc alatt meg is kaptuk az ét- és itallapot. Utóbbiról azt kell tudni, hogy habár például a sörök tekintetében szegényes a választék, cserébe 650 forint egy korsó. Ezt mondjuk kompenzálja, hogy valami bitang csípős nachost hoznak hozzá, amitől nagyon gyorsan legurul az egy üveg, követelve a következőt.

Újabb tíz perc elteltével már a rendelésünket is le tudtuk adni, és mit vagy mit nem, tizenöt percbe telt, mire megjött a két korsó söröcske, meg a korcsolya.

Miután megittuk, kértünk még egy kört, majd néhány perccel később nem a sör, hanem a számla jött. Jeleztük, hogy oké, de mi még kértünk, amire bólogatott a srác, hogy igen, rajta is van a blokkon. Mondom én, oké, de most zártok, vagy mi? Azt mondja nem, csak hozta a számlát. Nem tudtam hová tenni, amolyan mi a faszt nézek fejem volt. Amikor kb. húsz perce nem jött a következő kör, gondoltam megkérdezem a pincércsajt, aki azonnal feltette a két kezét, hogy uram, nagyon sajnálom, nem rajtam múlt. Nem? Tényleg, hát kin? Biztos a Ronaldinhón vagy ki rugdosta a bőrt a kivetítőn, esetleg magán Ronald McDonald-en.

Aztán jött a blokkos srác, megnézte a blokkot, majd kihozta az új kört hogy elnézést kér.

És akkor már tényleg mi a faszt néztem fejjel ültem ott.

Mit gondoltak? Hogy lelépünk fizetés nélkül? Mert ott ül két fiatal, az asztalon két, egyenként száznegyvenezer forintos telefonnal, egy legalább ekkora értékű digitális géppel, jól öltözötten, jól fésülten (oké, nem borotválkoztam egy hete, lehet itt volt a baj), és szóval nem egészen úgy néztünk ki, mint akik le akarnak lépni. Vagy csak ennyire tré a hely, hogy a hatötvenes sör mellé (még a Szigeten is olcsóbb basszus) ez fér bele?

Ma inkább a Nyugati mellett lévő Vogue Pub-ba ültünk be, ahol csak egy 42"-os FullHD tévén nézhettük a meccset, cserébe azonban egy nagyon csinos pincérlány mosolyogva három perc alatt hozta ki a sörünket, majdnem feleannyi pénzért. (De kétszer annyi jattot kapott.)

Szóval akkor ennyit a menő helyekről.

Valamelyik reggel arra keltem, hogy az egyik szomszéd néni torka szakadtából üvölt a közös képviselő díjbeszedőjével: ő bizony az ötvenes évek óta itt lakik és akkor sem kellett közös költséget fizetnie, és alig van nyugdíja, nem tud még erre is költeni és egyébként is, ő sepri az ajtaja előtti lépcsőt, szóval tűnjenek a lakásából és hagyják békén.

Egyrészről értem a közös képviseletet, hogy (persze nem sajnálom őket, de) egy rakatnyi költségük van: szemétszállítás, különféle adók, lakáskassza, liftüzemeltetés, takarítás, felújítások stb; másrészről azonban nem szabad elfelejteni, hogy az a néni nem poénból nem fizeti be a havi nyolc-tízezer forintot, hanem mert abból két hétig eszik inkább.

Nem jó, hogy ez így van. Sem a közös képviselőnek, sem a néninek, sem pedig a szomszédoknak. De a legszomorúbb szerintem az, hogy nem lehet tenni ezek ellen semmit.

Képzeljétek, tegnap vígan szörföltem az interneteken, amikor megint megszakadt a kapcsolat, mint a kilencvenes években szokta, ám még modembúgás sem jöhetett, hogy megmentse bitekre szomjazó agyamat.

Igen, megint elment a net.

Megint telefonálgatás a DIGI-nek, megint elmondtam, hogy a következő ilyennél bemegyek és lemondom a szolgáltatást. Droid kolléga persze elmondta, hogy érti, és köszöni a bejelentést, és ez fontos a számukra, meg blabla.

Szokás szerint néhány órával később persze megint visszajött, a másnap telefonáló technikus már nem tudott a problémával mit kezdeni.

Eszem meg a másik is, ami lejjebb van, megáll.

Szóval most elhatároztam, hogy beköttetem a T-s netet, ingyen van az első három hónapban a lemondás, ha beválik, akkor lemondom a DIGI-t a fenébe. Nagyon jó szolgáltató volt, régen a 4/1-es csomag is a legjobbak közé tartozott. Azt még elviselném, hogy egy évig (ezt megerősítették) még biztosan nem lesz sávszél-emelés, de hogy még az is folyamatosan elmegy, ami van, az már nem fér bele.

Képzeljétek, három napig nem csöpögtek be az internetek koax-kábelen a lakásba.

Kicsit már tele lett a tököm a DIGI mostanában való folyamatos szerencsétlenkedéséből (arról nem is beszélve, hogy mint megtudtam, az elkövetkező évben biztosan nem lehet a mára már elavultnak számító 4/1-es vonallal sebességemelésre számítani).

Az ügyfélszolgálati dolgozónak (ami egyébként egy nagyon kemény üzletág, innen is rispekt mindenkinek, aki csinálja) kifejtettem, hogy nem őt utálom, meg nem a világot, de egy bizonyos testrészem tele van azzal, hogy folyton őket kell helyi díjas tarifán két percig zenét hallgatva hívogatnom, hogy a fizetett szolgáltatást nem tudom igénybe venni. Nem lassú, nem néha elmegy, hanem egészen konkrétan három napja nincsen szolgáltatás, mint olyan. Jött rögtön a magyarázkodás és bocsánatkérés, mondtam, hogy ez is nagyon szép, de jöjjenek ki, és rakják rendbe a kábelmodemet, mert egyértelműen az a ludas. Jaj, de hát, azt csak a területi, meg a csoport, meg tudom is én. Na, és itt jött az, hogy akkor ha hétfőig nem javulnak a dolgok, akkor hétfőn bemegyek a három utcával odébb lévő ügyfélszolgálatra (munkaidőben) és felmondom a szolgáltatást azonnali hatállyal.

Ma reggel jött egy szerelő, mért, tekert, csavart, és képzeld, nem kiderült, hogy az emeleten lévő dobozban az én hozzám érkező kábel kontakthibás? Hát de. Cserélt-berélt, és azóta ismét az információs szupersztrádán robogok én és elektronikai berendezéseim.

A hiba mindig egy szar dolog és mindig van is, de nem szeretem, ha elbagatellizálják, és sorozatos bejelentések ellenére sem foglalkoznak vele.

Meg a tipegők is!

Szerintem büszkék lehetünk arra, hogy egy olyan ország állampolgárai vagyunk, amely országban olyan kedves, figyelmes emberek vannak döntéshozó pozícióban, akik megvédik a pénzünket, nem hagyva, hogy holmi felesleges dolgokat csináljunk. Ilyen nehéz időkben. Megszorítás? Ugyan kérem!

Ma megvettem életem első általános (kilencezer-nyolcszáz forint) bérletemet. Olyannyira szűz vagyok a témában, hogy miután megvettem vettem csak észre, hogy ehhez még valami bérletigazolvány nevű csoda is kell, ami külön 250 forintba fáj, meg persze egy fotóba. Na de, a probléma nem is ez volt, hanem hogy bérletet tegnap kellett volna vennem, de tegnap későn végeztem és el is felejtettem.

Ma megörültem, hogy pont elértem a buszt, de a következő megállóban persze jött is az ellenőr, mutatom, hohó, nem érvényes, mostmilesz. Persze, a szokásos, hogy be kell majd mutatnom, amit megvásároltam, de ennek még van egy nagyjából kétezer forintos kezelési költsége is.

A nő mosolyogva töltötte ki a papírt, én meg mutatom neki, hogy azért az kicsit ironikus, hogy míg más egész életében egy jegyet sem vett, én egy évre visszamenőleg meg tudom mutatni a bérleteimet. És mosolyog tovább, hogy hát igen, érti, majd ez jó tanulópénz lesz.

Szóval persze, nyilván én vagyok a fasz, hogy még egy ismétlődő naptárbejegyzésem is van a bérletre való lejárásra, de azért azt picit tényleg érdekes hatásnak tartom, hogy igen, valóban én vagyok a minta BKV-felhasználó, de ha már egyszer vétkeztem, akkor azért legyen kicsit rossz nekem is.

De végül is az ellenőrnőnek volt igaza: király tanulópénz lesz.

Minden áldott, istenverte hónapban ugyanaz a móka. Beülök a számítógépterminál elé, felkeresem a 90-es éveket az ELMŰ és a FŐGÁZ oldalaink, végignavigálom a négyszázötvenmillió elemből álló menüt, meghamisítom a böngésző adatait, bemegyek, hogy BEJELENTSEM a nyomorult mérőállást. És minden nyomorult hónapban, mindig, mindig, mindig fogad valami idióta információ. Most például ezzel kezdődött a szórakozás az áramszolgáltatónál:

Tájékoztatjuk Önt, hogy előre láthatóan 2012.04.19.-én 20:00 órától 2012.04.20.-án 8:00 óráig rendszerünk karbantartás miatt nem lesz elérhető.

Hát persze! Igaz, ha máskor jelentem le, már nem fogadja el a SZÁMÍTÓGÉP, a drága. Hát oké, gondoltam, kirúgunk a hámból, irány a nyolcvanas évek, és bejelentjük telefonon. Az automata másfél percig (percenként 35 forint!) mondja vidáman, hogy látogassam meg az onlájn ügyfélszolgálatot, ahol sokkal gyorsabban és kényelmesebben intézhetem még a saját temetésemet is. Hát persze, én közben mormolom az anyázást. Már csak százötven gomb megnyomása választ el, és kész is.

Ekkor már öt perce baszakodtam ezzel, ami egy 45 másodperces művelet kellene legyen.

Aztán irány a FŐGÁZ.

Regisztráció nélküli mérőállás diktálás funkciónk fejlesztés miatt jelenleg nem elérhető.

Hát persze! Igaz, ha máskor jelentem le, már nem fogadja el a SZÁMÍTÓGÉP, a rohadék. És akkor ismét a nyolcvanas évek, itt legalább nyolcvanas szám is van, de persze az mobilról nem, csak vezetékesről hívható (ki az istennek van még vezetékes telefonja 2012-ben? Ja igen, azoknak, akik telefonon jelentik le a gázóra állását…), de itt is néhányezer gomb megnyomása után már sikerült felülkerekedni a problémán.

Havi 12 000 forint körül mozog a villanyszámla, annyiból bizonyos helyeken még az ánuszrózsámat is megmasszírozzák, nyelvvel.

Dr. Schmitt Pál, országunk köztársasági elnöke plágiumot követett el, doktori címét mégis megtarthatja.

Ezzel az egésszel (és persze azzal, hogy egyesek úgy, mint én most, felháborodnak) lehet elérni, hogy a magyar felsőoktatásban szerzett papír a Zewa higiéniai termékeivel egyenértékű legyen, csak kicsit durvább anyagú.

Bárhol máshol nyugatra ez az egész a következőképpen nézett volna ki: Schmitt Pál másnap kiáll ország-világ elé, elnézést kér a létező összes magyartól, tanártól, tanulótól és mindenkitől, majd fél órával később Schmitt Pálként, doktori jelzés nélkül aláírja a lemondó nyilatkozatát, majd eltűnik a nyilvánosság elől gondolkodni azon, amit tett. Tőlünk keletre az utóbbi rész úgy alakulna, hogy az esti showműsorban kardjába dőlne.

Az indoklás még ennél is nevetségesebb, mondván, hogy a felelősség nem az övé, hanem azoké, akik nem ismerték meg a plágiumot. Holnapi tervem, hogy kirabolok egy bankot és az éles webszerverekről letörlök véletlenszerűen fájlokat, aztán majd mondom a rendőröknek meg a főnökeimnek, hogy ja bocs, nem szóltatok, hogy ezt így nem lehet.

Politikai, nemi, vallási és mindenféle egyéb beállítottságtól függetlenül, amit ez az ember művel, szánalmas és megvetendő. Nem szabad, hogy egy országot vagy egy népet ilyen ember képviseljen, mert azzal saját magunkat tesszük nevetségessé, és ezekkel az elvekkel azonosulunk magunk is.

Szomorú, hogy ilyen dolgok manapság megtörténhetnek.

Szinte napra pontosan egy éve történt, hogy »megpróbáltak hozzám betörni«, és mit ad, mit nem, tegnapról mára virradó éjszaka ugyanaz a szcenárió játszódott le.

Ismét éjjeli bagoly voltam, hajnali fél négy körül készültem éppen zuhanyozni, az egész lakás ki volt világítva, mint a karácsonyfa, még zenét is hallgattam eközben, mikor hallom, hogy valaki lépked a körfolyosón. Nem jön határozottan, ahogy az éjszaka hazaérkezők, meg nem csoszog, mint a buliból hazaérkezők, hanem lépked, megáll, lépked, megáll, és mit ad, mit nem, pont az én ajtómnál állapodott meg. Vártam néhány másodpercet, hogy a mozgásérzékelős lámpa igazolja-e kételyeimet, de mire ezt kivárhattam volna, már láttam, hogy mozog a kilincs. Dörömböltem egyet az ajtón és mély baritonommal bizonyos nemi szervek súlyos testi sértésére való fenyegetéseket tettem elég hangosan, amire persze azonnal spurizás volt, meg kapucsapódás.

A rendőrség lepett meg igazán, amikor elmondták, hogy még megúsztam ennyivel, mert mostanában az a menő, hogy altatógázzal mennek a betörők, és míg te mély szundit húzol a gáz hatására, addig ők kipakolják a kecót. De kedvencem még a több százezer forintos biztonsági ajtót szakemberrel kinyittató betörőgárda is.

Csak mondom: biztonsági rács, bezárva és elég masszív fém ajtó van a lakáson és világított, mint egy karácsonyfa, a zenéről már nem is beszélve. A rendőr mondta, hogy tegyek fel riasztót meg hevederzárat, fel is tennék szívesen, de ha meglátnak egy riasztós, hevederzáras, biztonsági rácsos ajtót, akkor meg az lesz a gyanús.

Mondhatnám, hogy meglepődtem, de az már tavaly megvolt. Gyakorlatilag csak a Maslow-piramisom második lépcsőfokát zúzzák porig az ilyen események, de nem probléma.

Tervezem egy sokkoló beszerzését, just for fun.

Hihetetlen, hogy minden nyomorult hónap 19-én ezzel szívok, hihetetlen:

Komolyan, kit kell megdugni, hogy egy hónapban rendben és kényelmesen, minden para nélkül el tudjak végezni egy nyomorult egyszerű POST műveletet, három űrlapelemmel?

Egy mondat tekeri meg kicsit a vérnyomásomat mostanában Budapesten járva-kelve (pedig az is megtekerhetné, hogy ma kiesett a busznak az ajtaja, bazeg). Ez pedig az a mondat, hogy bezzeg az A európai országban bezzeg X a havi minimálbér.

Mondják ezt javarészt olyan emberek, akik segélyen élnek egy olyan országban, ahol majdnem életünk végéig ingyen oktatásban vehetünk részt. Ahol a gyerekvállalásért legalább négyféle módon kap anyagi és egyéb juttatást az ember, az anyuka pedig messze az átlagon felüli időre mehet támogatott szabadságra. Ahol noha nem a legmegfelelőbb, de a többi országhoz képest szinte ingyenes orvosi ellátás jár majdnem minden embernek. (Az USA-ban próbálnál meg bemenni ennyi pénzből egy kórházba, kiröhögnének.) És még sorolhatnám.

Persze itt sem virágzik a helyzet, és van baj a fejekben bőven, de amikor meghallom azt, hogy bezzeg Londonban aztán nyolcszáz fontot kapsz, ha mosogatsz, akkor kicsit felcsavaródik a vérnyomásom, mert Londonban nem 215 forint egy kiló kenyér, és nem 150 font havonta egy másfél szobás belvárosi lakás bérlése.

Bazeg.

Oké, ebből a bejegyzésből két dolgot lehet leszűrni. Az egyik, hogy a blogolás rendkívül vicces, mert könnyedén be tudjuk vele bizonyítani, hogy az emberek szeretnek hülyézni és nyálat fröcsögtetni, főként ha belefutnak valakibe, akinek kiugróan más a véleménye. A másik dolog, amit mondjuk mindig meg is jegyzek, hogy érdekes látni azokat, akik elvileg megvetnek minden sort, amely itt olvasható, mégis betéve tudják ezeket a sorokat az elmúlt hat hónapról.

Mindig gondoltam rá, hogy kellene egyszer egy hasonló bejegyzést írni, de igazából sosem gondoltam volna, hogy megteszem, tegnap este viszont volt egy kattanás. Pontosan hasonló reakciót vártam, bár egy kicsit több nyüzsgéssel.

Lényeg a lényeg: itthon rettenetesen nagy problémák vannak, és nem, nekem sem az a legnagyobb problémám, hogy milyen kanapét vegyek; nincsen lakásom (ami elég sokaknak pedig megadatott) és különösebben komoly megtakarításaim sincsenek, velem is ugyanúgy megeshet máról holnapra, hogy az utcára kerülök, és ezzel tisztában is vagyok. Nagyon. Éltünk mi is nagyon szarul, elég élénken emlékszem olyan napokra, amikor a krumpli volt a főfogás az asztalon. Tény, nem tehettem róla, hogy kikerültünk belőle, de annyit azért megsúgok, hogy szüleim sem milliárdos vállalkozók és nem is gazdag emberek csemetéi. Mint ahogyan én sem vagyok az.

Azzal is tisztában vagyok, hogy külföldön néhány árnyalattal jobb az élet. Nem jártam sok helyen a világban, de megfordultam itt-ott, és lévén közeli rokonaim élnek például Olaszországban, közelről tudom, hogy ott sem sokkal jobb a helyzet. Valóban, nyolcszázötven euró körül van a minimálbér, cserébe a villanyszámla legalább kétszer annyi, mint itthon bárhol. És tény, áll autó a legtöbb garázsban, sőt, használják is, de ott sem különb a helyzet: hitelek hitelek hátán. Londonban nem éltem még, de tucatnyi barátom és ismerősöm igen, akik mind-mind arról számoltak be, hogy kint is keményen kell dolgozni ahhoz, hogy napról-napra meglegyen a jövő.

Akik kint megélnek, általában megéltek itthon is. Sosem elleneztem azokat, akik el akartak ebből az országból menni, inkább azokra néztem mindig kicsit furcsán, akiknek erre minden lehetőségük megvan, mégis inkább fröcsögtetik, hogy bezzeg külföldön. (Ismét: azokra gondolok, akiknek lenne lehetőségük.)

Érdekes esettanulmány volt ez, vicces látni, hogy egyeseket milyen könnyű ugratni. És tudjátok mi az igazán érdekes? Két dolog. Az egyik, hogy az embereket nem a mondandó idegesítette fel ebben az írásban, hanem az, ahogy a mondandó tálalva volt. Nagyjából öt szót kellene kitörölnöm, és néhány mondatot átrendezni ahhoz, hogy egyetlen komment se érkezzen, és egy mezei blogposzt szülessen. Ennyin múlik. A másik érdekesség, hogy érzésem szerint nem olyanok jöttek ide panaszkodni, akik minimálbéren tengődnek. Nekik ugyanis nincs idejük más internetre ontott hülyeségeivel foglalkozni. (Kedvük se igazán.)

Egyszer kellene már egy troll-sörözést tartani. :]

Nem azzal van a problémám, hogy be kell mennem a postára fealdni a csekkeket. Ezen túlteszi magát az ember, lehetne intézni neten is a dolgokat, de van amit nem lehet, így hát marad a posta. Mivel este végzek, ezért a Nyugati Pályaudvarnál található hatvankettes (vagy hatvanhármas, nem tudom, a történet szempontjából nem releváns) számú fiók a tuti választás.

Nekem azzal sincsen a problémám, hogy előttem két idős emberke áll a sorban, és mindkettő elpanaszolja az életét, kér egy borítékot, abba egy bélyeget, rá is egy bélyeget, tessék már kitölteni is, mert én már öreg vagyok és alig látok, illetve mondja már meg, hogy Izraelbe mikor fog odaérni, és egyébként még egy újévi kártyát is kérnék, bár nem, mert az ciki már ilyenkor igaz?

Még akkor sem reagáltam a jobb szemöldököm felhúzásánál komolyabban, amikor pont az előttem lévő embernél romlott el a csekkre nyomtató kézikészülék, és a kedves pénztáros olyan cirka negyvenméternyi pénztárgépszalagot kezdett el kézzel feltekerni.

Akkor kezdtem kicsit feszült lenni, amikor a mögöttem álló nő már tíz perce morgott, hogy bezzegakibaszottpostárabazmega-kár-hány-szorrr-beteszemakurvalábamso-se-sza-ba-dul-oknegyedóránálelőbbhogybasznátokmeg, majd ezt fokozva a szemben álló idős nénivel is elkezd veszekedni, aki meg persze visszaveszekszik.

Szóval igazából azt nem értem, hogy mért nem lehet tisztelni a játékszabályokat (nevezetesen, hogy ha egy későig nyitva tartó postára mész, akkor esélyesen hatalmas sor lesz) és miért kell mások életét megkeseríteni a szenvedéseddel.

Persze, ez akár rám is vonatkozhat a bejegyzés megírásával.

Természetesen a puccos amérikái pólók, amiket a »Threadless« jóvoltából szereztünk volna be, szintén megszívták. Elvileg a héten érkeztek volna meg, de persze, mint kiderült, képzeljétek, köszönhetően a Magyar Posta vagy a Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér kiváló dolgozóinak, a csomag elveszett. Remélem vidáman viselik vagy adják el a huszon-nemtudomhány pólót.

Komolyan, elkeserítő, hogy az ember szeretne rendelni valamit, és lenyúlja valami szakadék kotvány aluldefiniált cipőtöltelék. Arról nem is beszélve, hogy azon pólók, amelyek jöttek volna, nagy részük már nem kapható, így nem rendelhetjük újra.

Aztán csodálkozunk, hogy emberek azt mondogatják, hogy el ebből a szar országból. Azon pedig egyenesen meglepődünk, amikor valaki fogja, összecsomagolja a családot, elad mindent, és húz a fenébe. Akkor már magunkhoz sem térünk, mikor kiderül, hogy évek óta kint van, és esze ágában sincs haza jönni.

De mindegy is.

Hogy azért jó példa is legyen, találtam ma egy áruházat a neten, felhívtam őket, hogy van-e a termék, amit keresek, azt mondták igen, feladtam a rendelést, és jött az e-mail öt perc múlva, hogy átadva a futárnak, holnap munkaidőben szállítják. Lehet ezt profin is csinálni, persze.

Na, képzeljétek, a kanadából importált bantunégerek indiai segédmunkásokkal egyetemben végre kézzel megrajzolták a »nyomtatásra rendelt« fényképeimet, kaptam is egy kiváló, karakterkódolási hibákkal zsúfolt levélben értesítést erről a nemes eseményről. Elmentem érte, ránéztem a kis képekre, rendben voltak, és mivel utaztam tovább, a posztereket a hengerben nem néztem meg.

Három órával később itthon nagy izgalmak közpette nyitom ki a hengert, amiben egy fele akkora poszter, valami terhes nő fényképével, aki szívecskét formál a hasa körül. A probléma annyi, hogy nincs terhes női imerősöm, akiről ilyen fotót készítettem, illetve habár nagyon hasonló a nevem, de nem Nagy Gergelynek hívnak, mint ahogyan azt az embert, aki feltételezhetően az én fotóimat nézegeti értetlenül.

Persze, apró hiba, de gondolnád hogy elolvasni két szót nem nagy nehézség. Sőt, gondolnád hogy mivel úgyis címkézik, egy vonalkódot rányomni, amely az átvételnél ellenőrző listaként funkcionálna, hogy jó és elég mennyiségű fotót ad-e át az ember, szintén nem bonyolult.

De mi jellemzően tízmillió webáruháztulajdonos országában élünk, ahol mindenkinek van webáruháza, csak senki nem ért hozzá.

Rendeltünk többen nagyjából 25 darab pólót novemberben a Threadless-ről, ma van az utsó nap, amikor még megérezhet, »gondolom nem fog«. Persze nem vész, a Threadless nagyon hatékonyan kezeli ezt, visszaadják a pénzt vagy küldenek egy rakat új pólót és még ajándékot is adnak.

Rendeltem egy műszaki cikket, azt mondták, rövid időn belül beszerezik. Három nap múlva felhívtam őket, hogy ugyan mennyi lesz a rövid idő, azt mondták január közepe. Egy másik üzletben végül megtaláltam úgy, hogy raktáron volt, azt mondták, négy nap múlva tudják kiszállítani. Az üzlet és a lakásom között gyalog van tíz perc távolság. Négy nap. Mert hogy be kell csomagolni (kettő és fél perc), át kell hozni a központi raktárból (25 perc kávészünettel), le kell könyvelni (15 perc azzal, hogy az ügyintéző közben körmöt fest és összelakkozza a számlát) és át kell adni a futárnak (másfél perc a tegnapi focimeccs eredményeinek megbeszélésével). Aztán a futár meg 3,8 napig hozza két utcával odébb.

Rendeltem fotókat nyomtatni, azt írták, hamarosan kész lesz. Három nap múlva felhívtam őket, hogy ugyan mennyi lesz az a hamarosan, azt mondták, még nincs kész, mondottam, hogy azt én is látom, de azt is mondták, hogy már elkezdték. Gondolom indiaiak kézzel festik a fényképet rá egy frissen levágott fa korhadó rétegére.

Rendeltem párnákat és paplanokat (ezeréves az összes, érik már a csere), azt mondták, 4-6 napon belül szállítják, és felveszik velem a kapcsolatot. 8 (NYOLC) nap múlva felhívtam őket, hogy náuk mennyi a 4-6, azt mondták nincs raktáron, és nem tudják mikor lesz. A weboldalon azóta is a raktáron felirat szerepel.

Hogy a fenében lehet egy ilyen országot komolyan venni?

Arra jöttem rá ma (bár voltaképpen ezt mindig tudtam), hogy Magyarország sajnos egy velejéig bürokratikus ország. És ezt a hatalmas közhelyet nem azáltal vontam le, hogy negyed óránál többet kellett sorba állnom a postán három darab sárga papírral (egyébként is, kérdeznétek jogosan, mért nem fizetem interneten, de ez egy másik történet).

Szóval adott a szitu: bemész valahová, hogy egyél. Mit tudsz te adni az egész történethez? Étvágyat, elvárásokat és egy adag pénzt. A túloldalon a kereskedelmi egység pedig elvileg azért van, hogy a te vágyaidat (a jóllakásra irányulókat) kielégítse, cserébe a pénzedért. Én ezzel oké vagyok.

És akkor jön a szitu. Gondoltam eszem egy kiváló görög salátát, hozzá pedig egy adag grillezett csirkemellet. Eddig szerintem ezzel sincsen különösebben probléma. Mivel a saláta valami oknál fogva főételnek számít, ezért az ára közel azonos a csirkével, az adag pedig hatalmas. Jeleztem a kedves hölgynek, hogy a mellből kérnék, grillezett módon, és ha lehet, köretnek a görög saliból.

Node, nem, hát kérem, a görög saláta az egy külön étel, az úgy nem játszik, hogy lehet csak úgy kérni a hús mellé. Oké, mondom én, nem baj, akkor adjon belőle féladagot, és úgy oké leszek. Node, hát kérem, azt sem lehet, mert mi nem adunk féladagot, csak egészet. Mert hát kérem meg van mondva, hogy mi nem adhatunk. Olyat nem lehet, hogy kimérjük, aztán valami mást ütünk bele a pénztárgépbe. Hát le van írva, ez a szabály. A szabály, az pedig szabály.

Mindig olyan érzésem van, hogy olyan szabályokat építünk, amelyek gyakorlatilag akadályozzák az embereket, míg azok a szabályok, amelyek esetleg támogatnának, előrébb juttatnának bennünket, egyszerűen ignoráljuk. Az egész metodológia agilitásával van problémám, azzal, hogy ami le van írva, az fix és sérthetetlen. Ha a rántott húshoz krumpli van, akkor te azt rizzsel már nem eheted. Holott egy ideális világban mosolyogva kiszedik neked amit kérsz, aztán szia.

Az éttermi példát könnyen áthelyezhetjük bármi másra, és rögtön látható a baj.

Történt tegnap, hogy ételt akartam rendelni az internetről. Gondolnánk, hogy 2011-ben ez egy viszonylag egyszerű művelet, különösebb komplikációk nélkül. A figyelmes és régi olvasó persze tudja, hogy »nem ez a helyzet«, hiszen főhősünknek érzéke van kifogni hasonlókat.

Múltkor már rendeltem a Babylon ételbárból, finom volt a kaja, gondoltam most is jó lesz. Pizzát, levest, főételt rendeltünk, és másfél óra, illetve ezután még tizenöt perc elteltével már kezdtünk gyanakodni, hogy nem lesz valami oké, de végül megszólalt a kapucsengő, hatalmas jóllakást sejtetve.

Még nincs vége, olvasd tovább »

Csak hogy Mr. A-t idézzem: most éppen a CinemaCity-t utálom.

Nemrég »írtam«, hogy a »Palace-ot« felvásárolta a »CinemaCity«.

Történt ma, hogy hirtelen felindulásból moziba mentünk, és bátorkodtunk beállni üdítőért, meg kukoricáért. A tizenhetedik percben, amikor sorra is kerültünk, teljesen véletlenül egy tőlünk negyed méterre elhelyezett, A/4-es papírra, 12pt méretű betűkkel kiírt feliratra lettem figyelmes: nincs bankkártyás fizetési lehetőség.

Biztosan én vagyok a gáz, hogy a fizetésemet ezzel az ördögi találmánnyal, a banki átutalással kapom, és hogy a csúnya gonosz görbe orrú bank felszámol azért költséget, hogy a műanyag kártyával veszélyes sötét varázslatok során papírlapokat készítek, amikkel fizethetek, meg amúgy is: utálom a készpénzt.

És gondolnád, hogy a nagyjából 376%-os haszonkulccsal előállított és rendelkezésre bocsátott pattogatott kukorica és sűrítményből előállított, 99%-ban magyar csapvizet tartalmazó ital mellé beleférne, hogy ha már a jegyet amúgy is kártyával vetted meg, hogy azzal fizetsz de nem.

És nem, ez nem egy technikai probléma volt, közölték, hogy mostantól a büfében smafu a kártyás fizetés. Csá, kész, ennyi. Mindezt öt nyitva tartó ablakra összesen egy táblával jelzik, hatalmas betűkkel.

Hihetetlen, ami itt vállalkozások vezetésével kapcsolatban az emberek fejében zajlik.

Én idáig foggal-körömmel akartam védeni a DIGI-t, mindannak ellenére, hogy mostanában »már kezdem unni«, de végül tegnap este jutottam el arra a szintre, hogy fölösleges. A szolgáltatás (bár mostanában nem csinálja) folyamatosan szarakodik, a tévével különböző technológiai problémák (pl. a 16:9-es képarányú csatornák hibásan jelennek meg), a net sokszor elmegy, nincs akkora csatornakínálat, nincs akkora sebesség mint máshol és így tovább.

User story: néha munka közben fél füllel jó lenne valami filmet nézni, de nincs arra időm, kedvem, energiám, hogy letöltögessem, kicsomagolgassam és izé. Gondoltam az HBO, HBO 2 és HBO Comedy megoldaná a dolgot, 900 forinttal kerülne több fillérbe havonta a dolog. Mivel a legkésőbbig nyitva tartó üzlet is este hatkor zár, én pedig fél hét előtt ritkán hagyom el az irodát, gondoltam megrendelem az interneteken.

Na, ott csak megrendelni lehet, csomagot módosítani nem.

Oké, felhívom este a helyi tarifájú (29 forint percenként, esetemben) számot, ahol szokás szerint megadom minden adatomat, kiválasztom hogy csomagot módosítanék, majd várakozok. 15 perc (!) várakozás után felveszi egy hölgy, aki rögtön mondja, hogy kapcsol tovább. Újabb tíz percnyi várakozás után felveszi egy unott hangú úriember, aki közli, hogy fáradjak be személyesen, a szolgáltatás megrendeléséhez. Na, ekkor már kiakadtam, és mondtam, hogy nem, itt és most intézzük el. Erre azt a választ kaptam, hogy továbbkapcsol nagyon szívesen egy illetékes kollégának.

Elmondtam, hogy ha megnyomom a nyomorult gombot és megadom a szerződésszámomat, akkor igenis rögtön irányítsanak illetékes kollégához. Válaszként azt kaptam, hogy 23.00 után már kevésbé foglaltak, de akkor is be kell fáradnom, mert kell egy beltéri egység a digitális szolgáltatáshoz. Persze az mindegy, hogy a tévém alapból tud ilyeneket, sőt, még a kártyát is bele lehet dugni, de nem. Ja, ez a doboz egyébként havonta 300 forint, és még a villanyszámlát is növeli.

Erre azt válaszoltam, hogy köszönöm, ebben az esetben maradok a filmek letöltésénél, ott legalább két kattintással el tudom intézni, és nem kell mások szerencsétlenkedését nézegetnem és hallgatnom fél órán át.

Múltkor volt szó »az alvásról«, és egy fontos dolgot elfelejtettem említeni. A természetes alvás folyamatát.

A természetes alvás folyamata olyan, hogy álomra hajtod a kis fejedet egy adott időpontban, és addig az időpontig, amíg valamilyen tervezett dolog meg nem szakítja ezt a gyönyörű folyamatot (mondjuk egy »remek Philips ébresztőórás hangszóró«) nyugodtan, zavartalanul űzheted az alvás örömeit. Ekkor beszélhetünk arról, hogy minden király volt.

Ha mondjuk egy nyivákoló macskára ébredsz fel, akkor tudomásul veszed, hogy ezért nem hibáztathatod csak legfeljebb magadat, mert macskát akartál, vállald a következményeit. Ha a telefonod zörgése szakítja meg a folyamatot, akkor azt mondod, oké, én vagyok a hülye, hogy nem kapcsolom ki éjszakára. Sőt, ha a hétkor házban dolgozni kezdő munkásokra ébredsz, akkor lenyeled a békát, mert tudod, hogy ez egy nagyobb jó érdekében történik.

De ha valamelyik retardált szomszédod kibaszott kora reggeli, kibaszott hangos káromkodására, majd a két perccel később (a héten már harmadszor történő) lakásriasztó téves aktiválására ébredsz, akkor megmozdul, megremeg majd eltörik benned valami, és hangos káromkodással fogsz kiüvölteni a szomszédnak, valami olyasmit, amiért talán nem álmosan nem vállalod a következményeket. De legalábbis nem leszel rá büszke.

Komolyan, nem hiszem el. Megszoktam már, hogy este tízkor megy a mosógép meg éjfélkor porszívóznak. Tényleg! Néha én is szoktam az utóbbi időben. Éljünk így! Engem nem zavar.

De hajnal négykor meg ötkor egy körfolyosóba szorított riasztó szirénázására ébredni szar. Higgyetek nekem, nagyon szar. Már csak azért is, mert utána nagy-nehezen visszaalszom, jön az 5. REM fázis, és két óra múlva, mikor megszólal a remek hangszóró, legszívesebben porrá zúznád.

Nem.

Budapest-Salgótarján, diák jegy, egyezer magyar pengő. (50% kedvezmény inklúdid.) Gondolnátok, hogy ennyi pénzért első osztályú kabinban utazhatunk, kávét vásárolhatunk, kényelmes székeken foglalhatunk helyet. Tévedtek. Ennyi pénzért nézhetjük, hogy az ülő utasok kényelmesen ücsörögnek, mi pedig zakatolunk, állva, holott nem is lehetne állva utazni, ugye. Ha felborul a busz, legalább nem zuhanunk ki az ülésből.

Ma reggel annyian voltunk a buszon, hogy simán megtölthettek volna még egy járművet. Persze nem tették. Konkrétan kapaszkodni sem lehetett, annyi ember volt, egy csaj még rosszul is lett.

Nonszensz, hogy ezért ezer forintot elkérnek. Ha lenne egy ötszáz forintos állójegy, akkor azt mondanám, oké, de így egyszerűen felcsapja a vérnyomásomat.

IGAZSÁGOT A BUSZOZÓ EMBEREKNEK, he.

Az mondjuk kárpótolt, hogy visszafelé viszont Volánbusz-járattal jöttem, azon még WiFi is volt (bár kicsit butítva jelentek meg a képek, vagy nem tudom, érdekes volt).

Tegnap éppen úton voltam, mikor a Deák téren felfigyeltem egy különös jelenetre. Két fatörzs (tudjátok, olyan mozdulatlan életformák amelyek ágaira kék szalagot akasztanak) éppen szívatott egy szerencsétlen turistát, kezdve az angolul-nemtudásukkal, folytatva a flegma beszélgetésükkel és arról nem is beszélve, hogy szerintem picit át is akarták dobni a palánkon azt a szegény turistát.

Tény: a BKV-ellenőr az egyik leghaszontalanabb munkakör. Nem dolgoznak hatékonyan (biztos mindenki ismer valakit, aki hallott már olyat, hogy lejárt bérlettel is utazott), bunkók, rontják az utazás amúgy sem túlzottan magas színvonalát, és ahhoz képest, hogy mennyibe kerülne egy kódkártyás-rendszer, »ugye«, de hát akkor bizonyára nem lehetne ötszáz embert alkalmazni, csak százötvenet. Mielőtt még nagyon belemennék az általánosításba, nagyon sok szimpatikus ellenőrt láttam már, például egy idős bácsit, akit eddig már három nyelven hallottam folyékonyan beszélni az anyanyelvén kívül. De valljuk be, az ellenőrök nagyobb hányada totális pénzkidobás.

A Deák térre pedig kötelezően olyan ellenőröket kellene rakni, akik tudnak legalább két nyelven. Ébredjek fel, igaz? Pedig a turista nem arra fog emlékezni, hogy milyen szép volt a Lánchíd, meg hogy a reptéren milyen kedvesen mosolygott a sztyui és hogy a Váci utcában milyen aranyos volt a hölgy, akitől az ötezres kávét vették. A turista arra fog emlékezni, hogy bejön, totál káosz a tömegközlekedés, mert azt sem tudja merre menjen, és még valami tuskó nyaggatja is, hogy az éppen most lukasztott jegye nem érvényes.

Na, ez a turista nem azt fogja mondogatni, hogy milyen király ország ez.

A bejegyzést ismét azzal kezdeném, hogy elmorozsolok egy anyázást, és innen is üdvözlöm azt a postai dolgozót, aki a Threadless pólóimat lenyúlta, remélem, hogy gombát kap tőle, majd rothadó, véres darabkákban hullik le a bőre, a ruhadarabokkal együtt, amelyekből kettő ráadásul utolsó darab volt.

De amúgy nem vagyok ideges, csak igazából csalódott, mert ilyenkor tényleg csak azt tudom mondani, hogy fos helyen élünk (pedig általában nem szeretem ezt mondani.)

A Threadless-ről annyit kell tudni, hogy menő és minőségi pólókat készítenek, amelyeket jelenleg ugyan szállítanak Magyarországra, de hasonló okokból kifolyólag már egyszer tiltólistán voltunk. Persze némiképpen ők is ludasok, hiszen csak hagyományos postai küldés van, amihez se küldemény-azonosító, se nyomkövetés, se póló a vidám Mefi mellkasán. (Mármint hogy Mefi vidám, nem a mellkas.)

Az viszont megjegyzendő, hogy a kis pólógárda kommunikációból is ötös: írtam egy levelet, hogy jaj, nincs pólóm, most mit tegyek, majd néhány óra múlva kaptam egy választ Dustintól, akinek szinte láttam a kellemetlenül érzem magam arckifejezését a betűin keresztül, és miután két levéllel később már biztos volt, hogy nincsen meg a csomag, azonnal ajánlotta fel a pénzvisszafizetést vagy a pólók újraküldését.

Szóval ezek vannak, elvesznek itt mindenek: bejegyzések, pólórendelések és ki tudja még mi más.

Tegnap félórával a levelezés után megjött az értesítő, hogy feladták a rendelésemet, és annyira röstellik a kellemetlenséget, hogy egy ötdolláros kupont is ajándékoztak, ráadásul a másik két pólóval drágább lett az eredeti rendelés, de nem kellett fizetnem semmit.

Ha így működne a Magyar Posta, mint ez a cég, akkor Magyarország lenne a legtökéletesebben működő ország a világon.

Megírtam egy másféloldalas bejegyzést, és valahogy sikerült eltűnnie (gondolom a negyvenhatodszorra kifagyott webböngésző is közrejátszik).

Szóval most akkor egy öblös kurvaanyázással lefekszem aludni, aztán majd holnap bepótolom, ami kimaradt errefelé.

Múltkor csörgött a telefonom. Ez még önmagában nem olyan fajsúlyú esemény, amely miatt billentyűt ragadnék, és hőn szeretett blogomba sorokat ontanék, azonban az eleinte csak elenyésző szintű fajsúly-emelkedés ott kezdődött, hogy a hívó fél nem óhajtotta felfedni kilétét, egyszóval a szám, amiről hívott, nem volt látható. Nem vagyok annyira üldözési mániás (csak egészen picivel az egészséges határ felett az érték), de elvből nem veszek fel ilyen hívásokat. A policyegyszerű: ha valaki akar valamit, az azt is akarja, hogy én tudjam, hogy ő ki. Ha ez nem így van, engem nem érdekel, hogy mit akar és a telefonhívás irreleváns. Arról nem is beszélve, hogy aki rejtett számról hív, az sosem véletlenül rejti el a számot.

Ezt a szerintem igen kifinomult házirendet megdöntötte az, hogy a GDF-en néhány állomás telefonja nem küldi el a számot, valami miatt ugyanis nem sikerült rendesen beállítani – éppen ezért mindig felvettem az ilyen hívásokat, mondván biztosan az iskola az.

Visszakanyarodva, tehát, hívtak és többször próbáltam felvenni, de nagyjából három másodperc után megszűnt a hívás. Amikor végre sikeresen létrejött a kapcsolat, az alábbi beszélgetés zajlott le:

– Jó napot kívánok, a Dunaújvárosi Hírlap előfizetése miatt telefonálok. Előfizetője lapunknak?
– Köszönöm nem, és nem is szeretnék az lenni. Továbbá kérném, hogy ezen a számon ne keressenek.
– Értem és sajnálattal hallom, szabad esetleg megkérdeznem, miért?
– Ez a magán telefonszámom, nem óhajtok üzletkötőkkel tárgyalni és nem kérek ajánlatokat sem.
– De uram, úgy értem miért nem akar előfizetni a lapunkra?
– Nem rajongok az offlájn médiáért, védem a fákat.
– Értem, de most egy rendkívül ízletes kávé-válogatást ajánd…
– Uram, nem járulok hozzá, hogy többet ezen a számon keressenek, és semmilyen ajánlat nem érdekel. Ért engem?
– Biztos ebben uram?
– Határozottan.
– Viszonthallás ezesetben.

Szóval így leírva talán annyira nem tűnik pofátlannak, de picit megemelte a szemöldökömet az esemény. Nem tudom honnan szerezték meg a telefonszámomat, de az anyjukat.

A hívás bontása után ez a képsor jutott eszembe.

Volt már szó sokszor a »melegfelvonulásról«, avagy bocsánat: büszkeségnapi felvonulásból, és én mindig határozottan amellett a véleményem mellett voltam, hogy hadd vonuljanak ha akarnak. Én az Andrássy úttól néhány méterre lakom, ha valakit, hát engem zavarhatna, de sosem volt így. Valóban, én sem vonulok fel azért mert nem vagyok meleg és valóban, gáz az egész, de sokkal inkább megvetem azokat, akik kimennek gyerekkel, aztán hülyebuziznak, de ezt is sokszor írtam már le.

A véleményem még tegnap sem változott, mikor hajnal kettőkor az Andrássy úton kortyolgattuk a hideg italunkat, azonban ma, amikor Barba-trükköt kellett csinálnom, hogy hazaérjek, mivel az egész Andrássy út, a vele párhuzamos és az arra merőleges utcák is le voltak zárva, sőt, még a földalatti és bizonyos szakaszon a négyes-hatos sem járt.

És akkor itt jön be az, hogy engem nem érdekel, ki miatt (felvonulók vagy ellentüntetők), de itt korábban semmilyen megmozdulás miatt nem kellett lezárni a földalattit, tudtam közlekedni és nem állított meg egy rendőr sem, hogy nem mehetek tovább.

Attól a pillanattól fogva, hogy az emberek nem csak a tévéből vagy néhány utca távolságából figyelik az eseményeket, hanem beleütköznek abba, és kvázi a saját szabadságuk korlátozását kell elszenvedniük amiatt, attól a pillanattól fogva mindenki hülyebuzizik majd, még azok is, akik eddig nem.

Ha a mai napon nem hallottam a meleg és bármelyik másik negatív jelző keveredését egy mondatban legalább százszor, akkor egyszer sem.

Többször írtam már »a legigénytelenebb Matchról«, amely a Margit hídnál található, de ma végleg betelt a pohár.

A salátabárból szedegettem vígan az elemeket a kis műanyag tálba, nyúltam a csipesszel a paprikák felé, és ahogy belekotortam a csipeszből, olyan 25-30 muslica röppent fel egyszerre.

Nem nagy dolog lenne ezt kivédeni, egy huszonkét forintos műanyag tetőt kellene a tárolók tetején elhelyezni, és akkor a délben vásárolt ebédnek ajánlott saláta nem lenne megrohadva és nem zabálnák rovarok.

Elképesztő mik mehetnek ott a háttérben, ha már elöl ekkora szervezetlenség volt, a múltkori dolgokat még hozzávéve. Nagyon-nagyon érik nekik egy átfogó ÁNTSZ-ellenőrzés.

Vicces dolog történt ma velem. Nyitva volt délelőtt a bejárati ajtó, hogy szellőzzön a lakás, meg hogy a macska is tudjon napozni. Éppen telefonáltam, mikor látom hogy valaki áll az ajtóban, és mosolyogva köszönget. Gyorsan lerendeztem a telefont, és megkérdeztem, hogy miben segíthetek.

Párbeszéd következik.

Ő: biztosan kell a háznak ennyi fény?
Én: ne haragudjon, nem értem.
Ő: hát eddig az ajtaja feletti lámpa világított meg kattogott itt éjszakákon át, az már most mondjuk elmúlt.
Én: valóban, a mozgásérzékelős lámpa elromlott, de ez mintegy féléve ki lett cserélve.
Ő: node most egész éjszaka az ablakából szűrődik ki valami fény, bevilágítja az egész házat, bevilágít a hálószobámba, és hát nekem nincs szükségem ennyi fényre.
Én: egész éjszaka? Egészen pontosan maximum hajnal kettőig világít a lámpa.
Ő: hajnal kettő?! Mit csinál maga addig?
Én: maszturbálok, pornót nézek dolgozom.
Ő: nos értem, megoldható lenne hogy venne egy kisebb lámpát vagy nem használná egyáltalán? Esetleg lehúzná a redőnyt? Mert ha én nem húzom le, bevilágít, tudja, a szobámba.

Namost kis háttérsztori: a csávó lakását felújítják, elég durván méghozzá, gondolom tele van pénzzel, gondolta majd akkor ez is könnyű lesz. Az extra poén, hogy valójában nem is tartózkodik a lakásban, csak a felújítás idején, éjszaka nem is tudna ott aludni szerintem, mert festés-mázolás sincs még készen, ez látszik, mivel tárva-nyitva minden ablak egész nap.

Mielőtt én lennék a pökhendi: ha valaki idejön, hogy ne haragudjál barátom, éjszaka kipattan a szemem a szájbaverdesett (de egyébként szerintem az egyik legjobb állólámpa) lámpádtól, ugyan legyél már olyan jó, hogy legörgeted a redőnyt éjszakára, mert szeretnék aludni, akkor fejet hajtok, és elnézést kívánok a kellemetlenségért.

Ha valaki bemászik félig a lakásomba, kezében telefonnal és fontosember, meg azzal a pénzem van, megveszlek kifejezéssel az arcán, és elkezd flegmán arról beszélni hogy kell-e a háznak fény, pont akkor amikor egyébként is a maximum szintet eggyel túllépi a vérnyomásom egyéb okokból, akkor lehet hogy este még direkt kirakok egy lámpát az ablakba.

Szóval nem tudom, engem is zavar a mosógép fél tizenkettőkor, meg az üvöltöző cigány házaspár tízkor, meg a kisgyerek aki reggel hétkor szombaton és vasárnap trappolva-üvöltve szalad végig a folyosón, a szokásos hétvégi fúrások, a késő esti porszívózások, de egyiknek sem szólok, mert tudom, hogy például nekem sincs időm csak hétvégén mosni meg takarítani sokszor, és akkor viszont egész nap. Volt már nekem is bajom szomszédokkal, akkor a kiváltó esemény egy előre nem jelzett házibuli volt, ami találkozott az én kialvatlanságommal. Akkor hirtelen felindulásból »vicces levelet« fogalmaztam, amivel senkit nem bántottam vagy zavartam meg, és utána egyébként sokkal moderáltabb lett a helyzet, vagy legalábbis én úgy éreztem.

Az egyik legidegesítőbb emberi tulajdonság, amikor úgy állnak veled szemben, mint ha valami kibaszott (már bocsánat) felhőkarcolóról néznének rád, pór parasztra. Hát velem aztán jó helyen kopogtatott, veszek is holnap két sárgaállványos halogénlámpát, és beteszem az ablaka elé. (Nem.) (Lehet mégis.)

Biztosan ti is hallottátok, hogy mivel a sok csúnya magyar pernahajder kamerákkal vonul be a mozibe (sic!) és minden egyébként teljesen jól viselkedő ember, aki csak emiatt tölti le a kamerás filmet, a magyarok miatt jut hozzá az anyaghoz, ezért most a Warner Bros nevű amerikai filmárium közölte, hogy hát akkor kedves magyarok szankció, hogy rohadjatok meg, és még oroszokkal is jóban voltatok régen, súlyosbító körülmény, hiszen azok is milyen gonoszak.

Ennek a remek dolognak az eredménye, hogy például nem lesz Harry Potter finálé éjféli vetítés. Mielőtt jönne a kedves turbókommentelő, hogy háde-háde-háde mi ez a felhajtás, hogy éjféli premier: ez egy poén, egy mókás esemény, ami kis extrát kölcsönöz a mozizásnak, és eddig az összes részt (azt hiszem egyet kivéve) így néztük meg. A legfontosabbat, a finálét nem tudjuk majd.

A kedves amerikai döntéshozó bácsiktól és néniktől azt kérdezném meg tisztelettel, hogy tudják-e, mennyibe kerül itthon egy nem diák mozijegy, és hogy ez a minimálbér hány százaléka, és hogy mondjuk így is annyira biztosak benne, hogy sok csúnya magyar, lopja a filmet és egyébként is. Meg aztán ott van az, hogy nem minden kisvárosban vagy vidéki részen van olyan mozi, ahol épp vetítik is a nagyon sikeres filmeket.

A másik, hogy azoknak is gratulálok azért, akik kamerás filmeket néznek meg. Nem értem miért kell igénytelen kép- és hangminőségben nézni bármit. Inkább várok heteket-hónapokat, minthogy ilyet nézzek, nem tudok rosszabb dolgot elképzelni ha mozizásról van szó, egy kamerával felvett változatnál.

Szóval ezek.

Vasárnap délután elment a net. Vigye kánya, gondoltam, jobban tudok koncentrálni a nyomorult ALU-ra meg az egyéb rendkívül izgalmas műveleti szintű egységre, de aztán mikor még két órával később sem volt net, és a szokásos tessék áramtalanítani a kábelmodemet és a rúteret megoldás sem segített, sőt, a kábelmodem nem rendeltetésszerűen pislogott rám, gondoltam jöhet a szokásos ügyfélszolgálati kör.

Felhívod a DIGI-t. Helyi tarifa szerint számlázzák a hibabejelentőt (persze ha DIGI-s telefonról hívod nem, de az ugye ilyenkor nem működik). Kettő percet vesz igénybe míg elnavigálsz az automatikus azonosító rendszerhez, ott bepötyögöd a szerződésszámodat, a kerületet és a PIN-kódodat, megkönnyítve ezzel az ügyintéző dolgát.

Oké, felveszi az ügyintéző, akinek a hangján nem csak azt szűröd le hogy leszarja a problémádat, hanem azt is hogy azon túl, hogy vasárnap kell dolgoznia még meg is ölné magát, bemutatkozol, elmondod a problémádat, illetve mondanád, mert közbevágva felteszi flegmán a kérdést, hogy szerződésszám, amiért átnyúlnál a telefonon, kihúznád a tizen-akárhány kis lukon ami van a kagylón, péppé trancsíroznád, és felgyújtanád egy számlával, miközben az elfojtott erőszak szavakat üvöltenéd. Szóval akkor azért itt finoman megkérdeztem, hogy miért kell megadnom az adataimat az automatának, ha utána elkéri ő is. De ez nem az ő problémája, ki másé lenne.

Aztán feltesz két kérdést, hogy hol született az előfizető és mi az anyja neve. Na remek, az előfizető természetesen a lakás tulajdonosa, még gyorsan ezért előkeríted a szerződést, ami természetesen gyorsan meglesz, hiszen rendezett ember vagy, és egy külön fakkban tartod az ilyesmit. Benyögöd végre, mert ugye a PIN-kód, a szerződésszám és a kerület együtt nem elegendő infó, hát hogy gondolnád hogy valaki másnak a nevében vennél fel hibabejelentést.

Elnyögöm a problémámat, ez meg beledarálja a telefonba, hogy felvettükhibajegyétamelyneksorszáma45324hetvenkétóránbelülhívjuk, segíthetekmégvalamiben, amikor meg bátorkodom ismét megkérdezni a hibajegyről, akkor meg sóhajtva mondja el, mintha fogyatékos lennék.

Január óta havi szinten vannak több órás kimaradozások, múltkor ugye számlás problémák is voltak, az ügyfélszolgálat minősíthetetlen. Eddig a DIGI-t bátran ajánlottam bárkinek, mostanában viszont kezdek gondolkodni azon, hogy milyen alternatíva van a környéken. (Csak a T, ők viszont nagyon erőlködnek, hogy álljak át a magenta oldalra.)

Az irodában, amely egy hagyományos nagypolgári bérházban helyezkedik el, természetesen körfolyosós megoldás uralkodik, három lépcsőházzal az éjszaki, a nyugati és a déli oldalakon. Az iroda a déli folyosón felérve jobbra található, onnan csak az irodába lehet bemenni, egy kis teraszrész van előtte, ez természetesen hatalmas biztonsági ráccsal le van választva. Balra a folyosón lehetne körbemenni, ha a szürke hajú boszorkány (nevezzük őt átkozott vénasszonynak) a déli és a nyugati oldalt összekötő L-alakú folyosót nem barikádozta volna el egy kétfilléres faráccsal. Lustaságom határtalan, hiszen e sorok helyett akár rajzolhattam volna, azonban a diplomamunka 91 oldala után már nincs akadály, ha írásról van szó.

Szóval, lezárt folyosó. A modellezést nem igazán értem, a rácsot ugyanis könnyűszerrel ki lehet akasztani és át lehet lépni, így biztonsági célt nem nagyon szolgál. Egyértelműen arról van szó, hogy az öregasszony szeretné kisajátítani az L-alakú folyosó részét.

A problémám az egésszel a következő:

• autista kötekedős disznó vagyok, ezért zavar az ilyesmi;
• ha tűz üt ki a déli lépcsőházban, lehet, hogy nem tudunk menekülni;
• mivel a lift az északi folyosónál van, így a babakocsival, tolószékkel vagy egyéb eszközökkel érkezők akadályoztatva vannak;
• a tűzoltóság szerint élet- és rendvédelmi okokból nem lehet elbarikádozni ilyen módon a folyosót, ráadásul a folyosó ugye nem magánterület.

Persze tűrtünk csendben, nem szóltunk semmit, mígnem tegnap jött egy ügyfél, kettő kisgyerekkel, babakocsival. Bekopogott, hogy ugyan kinyitnák-e a rácsot, de természetesen nemleges választ, és az ablak becsapását kapta válaszul. Erre finoman leszedte a két rácsot, és már ment is tovább.

Na mondani sem kell, öregasszonynak felcsillant a szeme, akció van életében (mint kiderült a lánya és családja is ott él, ők is élvezték az akciót), kihívták a rendőröket, el lettünk hordva drogos disznónak, hangosan telefonáló csürhének és ilyesmi. Szegény fiatalabb hölgyet és férjét három mondattal annyira összezavartam, hogy szólni sem tudtak utána (pedig csak nagyon gyorsan válaszoltam a nagyon idióta felvetéseikre (például hogy nem vagyok drogos).

Ezt a hosszú történetet összefoglalom néhány mondatban: lehet ilyet csinálni a folyosón? Nem lehet. Pofátlanság ilyet csinálni? Az. Egy idióta zsémbeskedő és másokat akadályozó, idegesítő tevékenységről-döntésről van szó? Igen. Konklúzió: amikor költözik majd az iroda, ugyanígy le fogjuk szedni a rácsokat.

Kezeit csókolom az összes idióta lakónak az összes idióta házban. Őszintén nyomjon egy lájk gombot az, aki kelt már fúrásra, vagy küzdött már szomszéddal idiótaságok miatt.

Az a véleményem, hogy egy ember ne bújjon a kora mögé, ha mondjuk a fiatalabb korában tett bűneiért kellene felelnie. Ez számomra logikusnak tűnő gondolatmenet, hiszen ha valaki fiatalon elkövet valamit, majd megússza az igazságszolgáltatás vasöklének súlyos csapását, akkor az idősebben (mondjuk nyolcvanas éveiben) is ugyanúgy megérdemli a büntetést, ha nem jobban.

Mindettől függetlenül undorítónak tartom, amit Képíró Sándorral művelnek. Mániákussal értek egyet, szánalmas, hogy egy 97 éves embert hurcolnak meg, és még szánalmasabb, hogy tizenéves hülyegyerekek sárga csillaggal a mellükön ücsörögnek és vigyorognak egy elesett 97 éves öregemberre, aki egy olyan korban tett olyan dolgot, amely korban ha azokat a dolgokat nem teszi, lehet hogy ő kerül a másik oldalra.

Tudom, hogy most megkapom majd: érzéketlen dög vagyok, pedig nem erről van szó, sőt.

Egyszerűen kezd egyre jobban terhelni, hogy az iroda és a lakás között (ami nem több négy megállónyi távolságnál) nem volt még olyan január óta, hogy a villamoson legalább egy, de inkább több ember ne kéregetett volna. Nem tudok úgy közlekedni az utcán, hogy ne látnék legalább nyolc-tíz hajléktalant, aki kéreget, mert éhezik. Aztán felnézek valami hírportálra, és arról olvasom a híreket, hogy emberek lopnak és ölnek, sokszor már nem a pénzért vagy valami értékes tárgyért, hanem az ételért. És akkor még ha benyomod a tévét-rádiót, ott is éhező embereket, gyerekeket látsz.

Ne értsetek félre, nem azzal van a problémám, hogy az orromba tolják.

A problémám minden körülménytől függetlenül az, hogy mindenhol azt éreztetik velem: én vagyok a hibás és nekem kellene tennem valamit a változásért. Holott nem az én hibám az, ha más éhezik, és úgy érzem, szerintem jogosan, hogy nem nekem kellene rosszul éreznem magam emiatt. Pedig akármilyen hihetetlen, nagyon sokszor érzem rosszul magam, hogy nekem az a problémám hogy A vagy B ételt egyek ma, másnak pedig az, hogy ehet-e vajon ma, vagy a héten egyáltalán.

És a probléma nem olyan egyszerű, hogy ne éhezzél, menjél dolgozni, mert az a kisgyerek, akinek adott esetben a szülei balfaszok voltak, mit tud kezdeni magával? És mit tehet erről az egész szituációról?

Az van, hogy ezek szar dolgok, és persze vannak mindenhol, de úgy érzem itt kicsit a mérleg a másik oldalra kezd billenni.

Kialakulóban van mostanában egy személyes véleményem az androidos közösségről, nevezetesen hogy kicsit kisebbségi komplexusban szenvednek, és valahogy úgy tűnik, mintha az iPhone felhasználók elnyomottjainak éreznék magukat. Ezeket például az almajelet lehugyozó, vagy az almát a képernyőből elhajító androidos poénokon túl a felhasználók általános hozzászólásaiból is bátorkodtam levonni. Én például nem szoktam alaptalanul kiírni hogy egy új Android-szoftver mennyire szar, míg ezt mondjuk Twitteren új iPhone alkalmazásoknál napi szinten látom, olyan irányból, hogy jaj, szegény butus naiv kis iPhone-osok.

Vagy például a kedvencem a napokban, a szokásos Apple-nemapple flémen belül, nevezetesen hogy az egyik kollégám (aki hozzáteszem távol áll az Apple-fan kategóriától, sőt, de most mégis) vásárolt egy MacBook Prót, majd mikor erről írt a blogjában, akkor megkapta kommentekben, hogy egy naiv, idióta felhasználó, aki bedől a marketingnek. Az megint más kérdés, hogy aki ezt írta, életében nem látott még Macintosh gépet, de most ebbe ne is menjünk bele. (A srác, mármint a kollégám egyébként Windowson fejleszt, Linux szervereket berhel és OS X-et használ, szerintem ha valakire, akkor azért rá nem feltétlen lehet a naiv, hozzá nem értő felhasználó címkét akasztani.)

Azt nem értem, hogy informatikusok miért állnak le ilyeneken vitatkozni, hogy milyen oprendszer meg milyen telefon.

Mindenki azt használja, amit kényelmesnek talál, és egy szakembernek ebbe semmilyen belekötni valója nem lehet, mert azzal csak a saját szakmai hozzáértését kérdőjelezi meg.

(És most nyilván nem a poénkodásra gondolok, hanem amikor egyesek véresen komolyan gondolják, hogy aki nem B operációs rendszert használ, az köcsög. És persze akinek nem inge, annak meg pólója.)

Illetve annyi hatásvadászatot megengedtem magamnak, hogy nem tudok, mert nem tudom ki követte el az alábbi remekbe szabott felújítást a liftünkkel:

Az történik ugyanis, hogy a negyedik emeleten lakók fele biciklivel jár, és mivel nincs dedikált kerékpár-tároló, ezért ők állítva rakják be a liftbe a gépsárkányt, aminek következtében az évek során lekopott a zománcfesték. Az új közös képviselő (mert hogy az előző le lett váltva) meg elintézte ezt a kiváló festést. Kedvencem a másik kép, ahol azt érezni, hogy a festő a felénél á, baszki, ez így nem jó gondolattal ott hagyta a vérbe az egész melót:

A közös képviselet váltása meg úgy nézett ki, hogy a negyediken valami unatkozó öregasszony elkezdett panaszkodni, hogy magas a közös költség (igaz, a 8 950 forintot én is magasnak tartom, azonban mindig virít a tisztaságtól a ház), és hogy a negyedik emelet életveszélyes és esztétikailag undorító állapotban van. Namost a negyedik emeletet pár éve húzták fel a harmadik felé a padlás abbuzálásával, az egyetlen szépséghiba hogy a lift előtti járólap valami miatt megrepedezett, ezt kellene cserélni.

Aztán felvetődött hogy kellene kerékpártároló. Az én ötletem az volt, hogy valamelyik folyosó végi régi, használaton kívüli illemhelyiséget (minden lakásban van fürdőszoba), amelyet mindenki tárolónak használ, nevezetesen a földszintit mondjuk, pakoljuk ki és oda párezer forintért vegyünk lakatot, meg egy tízesért valami tároló fém cuccot. Ez persze nem járható, el sem jutott odáig, hogy járható legyen, mert egyrészt hát én albérlő vagyok (nem, valójában bérlő, de ebbe se menjünk bele), másrészt meg a kurva anyámat, mivel van ismerőse a negyedik emeleti néninek, aki potom háromszázezer forintért építene valami ketrecet a lift mögé. Az udvarba. Egy 1917-ben épült házba.

A közös képviselő persze megunta a szarkeverést, és közölte hogy januártól nem vállalja a házat, keressünk mást. Egész véletlenül a néninek volt ismerőse ilyen tekintetben is, elvileg most már csak 4 950 a közös költség, noha erről értesítő még nem jött, így mindenki utalja a 8 950-et.

Eszméletlen hogy mik vannak, eszméletlen.

Ezt a fotógráfiát ma készítettem Kőbánya-Kispest (a köznyelv Kökiként is azonosítja) ideiglenes buszmegállójához vezető átjáróban:

A kép tökéletesen jellemzi, hogy azok a személyek, akik az új dohányzási tilalmakat megfogalmazták, döntésüket nem gondolták át kellőképpen. Miért van ugyanis több száz cigicsikk (a képen a teljes kontent negyede látszik) a megálló előtti kis átjáró résznél? Egyértelmű: jön a sok dohányos, szájukból lógnak a marlborók meg a pécsek, az átjáró még nem a megálló területe, egy slukk és még egy, abból kilépve viszont már lecsap a tilalmat jelző tábla. Megoldás: még egy slukk, aztán le a földre, a homok úgy se ég.

Egy kedves kollégám fogalmazta meg az egész balhé körül véleményt a legjobban: a dohányos ember reggel felébred. A kávé mellett elszívja a szükséges cigaretta-mennyiséget, majd elindul a munkába. Menet közben csak el szeretne szívni még egy vagy két szállal, mondjuk a megállóban, de nem tud, mert megbüntetik, nem is kevés pénzt kell akkor befizetnie ráadásul. Aztán beér a munkahelyére, ahol szintén nem tud elszívni egy szál cigit sem, mert az iroda erre nem alkalmas, a körfolyosós ház udvarán pedig a lakóközösség szavazatai alapján szintén nem lehet dohányzani.

A dohányosok a nemdohányosok védelmében vonulnak külön, hogy rossz szokásukat másokat nem zavarva tudják űzni. Nem szeretem a cigarettafüstöt én sem, azonban úgy gondolom, hogy a dohányzásra kijelölt helyek folyamatos és sokszor indokolatlan csökkentése valamint átalakítása egyszerűen csak feszültséget szít a két tábor között, arról nem is beszélve, hogy rengeteg pénzt követel: gondoljunk csak bele például abba, hogy mennyibe kerülhetett az összes megállót kitáblázni az új szabályokra vonatkozóan.

Nem értem amúgy, hogy milyen emberek vannak.

Például hogy mért jó az valakinek, ha igénytelen. Felnőtt embereken, akiknek tudjuk hogy van munkájuk meg normális lakásuk, nekem érthetetlen hogy mért mosdatlanok, büdösek, járnak koszos ruhákban? Ez már általános és középiskolában is zavart, de akkor úgy voltam vele, hogy biztos szarul megy a szüleinek, vagy akármi, ezért igyekeztem ebből nem problémát csinálni.

Aztán a másik. Ma meséltek egy történetet, tavaly októberben kirúgtak valakit egy cégtől, mert a munkavégzésében súlyos hibák voltak. Azóta az illető bejár a céghez, hogy nem lehetne-e mégis valami kis munkát kapnia? Több hónapja, teng-leng.

Vagy például az olyanok, akiknek természetes hogy nem csinálnak semmit, és majd lesz valami. És az ami tényleg bosszant, hogy az ilyen emberek nagyon, nagyon messzire viszik, és mire kiderülhetne, hogy mindig körülöttük volt valaki csupán, aki tartotta a hátát, addigra már késő.

Kicsit összefüggéstelen, mint a gondolataim most, de belefér.

Ahhoz sok gondolatot tudnék fűzni, hogy megváltoztatják Ferihegy nevét, mindenféle előzetes indok nélkül, amely ezt akárcsak egy hangyányit szükségessé tette volna. Külön kudarc, hogy ha már megváltoztatják annak a szerencsétlen reptérnek a nevét, akkor legalább valami más nemzetek fiai által is kiejthető variáns lenne az új, de nem, még bonyolítsuk el a dolgukat. (Mégmielőtt: a reptér bizony inkább külföldiek számára van, sem mint nekünk, az adott nyelven beszélőknek. Több külföldi fordul meg a reptéren mint magyar.)

Az pedig, hogy az erre dedikált bizottság tagjainak felét egyszerűen kirúgják, a bizottságtól pedig elveszik a döntést, egy olyan nevetséges és gyerekes viselkedésformára vall, amelyért a hatéves gyerekemet felpofoznám, nem hogy egy politikust, aki döntésképes pozícióban van.

Viccelődünk, hogy itt minden lehetséges, de mikor ilyeneket olvasok-hallok-látok, akkor nem tűnik olyan viccesnek.

Azok után, hogy a megyéket vármegyékké, a Lágymányosi hidat Szent László híddá, valamint a Moszkva teret Elvis Presley utcává neveznék, javaslom hogy az országot esetleg nevezzük át Birkaföldre. Ferihegynek természetesen Ferenc-domborzat legyen a neve és nekem sosem volt szimpatikus a Batthyány Lajos tér, lehetne mondjuk Lakodalmas Lajos tér, elvégre Lajos mindkettő. Annyira nevetséges, hogy még vicces példákat sem esik jól hozzáfűzni.

Úszik minden a hétméteres sárban, és ahelyett, hogy lapátolnák, inkább ilyen idiótaságokkal foglalkoznak, mintha lenne erre erőforrás akár pénz, akár idő tekintetében.

Négy dolog, amiről már régóta írni akarok.

Az egyik, hogy panaszkodnak az üzletek a tömeges cukorfelvásárlásra, ami miatt húsz kilogrammra kellett korlátozni az egy fő által vásárolható maximum cukormennyiséget. Ez talán amiatt lehet, hogy szépen bezáratták az összes cukorgyárat, mert az EU, a szent, az mondta hogy nem tudom hol gyártjuk a czukrot, úgyhogy sziasztok magyarok. Aztán nézünk mint Rozi a moziban, hogy egy kiló cukor háromszáz forint körül mozog.

A másik ez a mostantól tilos mindenhol a dohányzás téma. Megállókban és közterületen megértem, a szemét nagyon nagy részét az eldobált cigarettacsikkek okozzák (megint más kérdés, hogy a tahó magyarnak, már bocsánat, annak ilyen tiltás kell, mert nem ismeri a szemetes fogalmát). Azt is megértem, hogy egy étteremben tilos a dohányzás, mert én evés közben az egyetlen gőzjellegű képződmény, amit elfogadok, az a készülő pörkölt illata. Kávézókban még csak-csak, na de egy kocsmában? Természetes velejárója az alkoholizálásnak a dohányzás, és nem csak annak aki dohányzik, nekem rengeteg ismerősöm van, aki a bulizások alkalmával szív csak el néhány szál cigarettát.

Aztán itt van még ez a hamburgeradó. Nonszensz. Egy a háttérben megfelelően zakatoló egészségügyi rendszerrel működő országban teljesen támogatható az ötlet, hiszen aki egészségtelenül él, hamarabb számíthat kórházi ellátásra. Na de komolyan, Magyarországon, ahol mentőt kell hívnod, »mert az orvosi ügyelet nem tud bekötni egy vérző sebet«, meg hasonlók, ott úgy érzem ez egy bicskanyitogató és az átlagember agyvizét felforraló idióta döntés.

A végére meg itt van ez, hogy megnövelnék a rendőr- és tűzöltótisztek nyugdíjkorhatárát. Bociszemű szóvivő néni meg nyugodtan mondja, hogy nem érti, fiatal és erős emberek mért mennének nyugdíjba. Esetleg mert ne rohangáljanak hatvanéves tűzoltók és rendőrök szolgálatban?

Néha nem hiszem el miket hallok-látok.

Arról nem is beszélnék, hogy apja a minap tizenhét éves fia orra előtt lőtte le anyját, majd végzett a saját életével is.

Most nem a méltán népszerű, de már nem működő blogra gondolok, hanem az én »Hugó névre keresztelt« mosógépem.

Ennek ugyanis szokása, hogy három-négyhavonta nem centrifugázza ki normálisan a vizet a ruhából. A probléma úgy orvosolható, hogy lehajtod a mosógép alján lévő vezérlőpanel burkolatát (ez már önmagában egy tízperces hadművelet, miközben megerőszakolod a kezdet ötször), rácsatlakozol a szervízeszközzel a csonkra, mely jelen esetben az emberfia keze volna, az eszköz mármint, nem a csonk és azt drasztikusan, 90 fokos irányban balra fordítva a feltárja csonkot elzáró zsilipet. Ebben a pillanatban hat liternyi GEDVÁS VÍZ folyik ki a készülék alján. Vegyük még hozzá hogy a fürdőszobát készítők nem ismerték azt az alapszabályt, hogy a középlefolyó irányába lejtsen mindenhonnan a fürdőszoba, így a víz a mosógép mögé igyekszik távozni, nem a lefolyó felé. Gyorsan visszazár, feltöröl. Ezt még hatszor-hétszer megismételve, majd a centrifuga programot újraindítva már működőképes a dolog néhány hónapig ismét.

Azért hozzátenném, hogy ilyenkor rekurzívan a legfelsőbb ősig szidom a némber fajtáját.

Jó értem én hogy lerágott csont a téma, de ma este bedöglöttem a kanapé puha ülőfelülete nyújtotta kényelembe, ölembe vettem a laptopot, és gondoltam alapzajként benyomom a tévét. Gyorsan körbenyomkodtam a csatornákat (olyan csomag van, amibe minden megtalálható, az HBO-kat leszámítva) és az alábbi következtetést vontam le: ömlik a fos. Gyakorlatilag két csatorna nézhető: az AXN és hasonlók, ahol néha elkapni értelmes sorozatokat, illetve a gasztronómiai csatornák (itt jegyezném meg, hogy a tvpaprika nevűn elég gyakran kapni el Gordon Ramsay műsorokat).

Szóval még mindig tudom hogy nenézzétévét meg ilyesmi, csak elég sok ember van akiknek ez a szórakozás. És a baj nem feltétlen a ValóVilággal van, amúgy.

Tegnap egyébiránt az történt velem, hogy utaztam a négyes-hatos villamoson (valójában persze vagy a négyesen, vagy a hatoson, de jó magyar szokás szerint ezt így illik fogalmazni). E tevékenység kétszer is megesett tegnap, mind a két alkalommal láttam azt a férfit, akit hétfő óta minden reggel látok: felszáll és végigsétál a villamoson koldulási célzattal. Persze árulja a Fedél Nélkül újságot, de a végeredmény ugyanaz. Ezt én kicsit az ingyenes tömegközlekedés-használ kihasználásának vélem, különösen, hogy mintha az utazási feltételek egyértelműen tiltanák ezt, továbbá úgyis csak felidegesíti a fél utazóközönséget.

A másik utazás alkalmával, az út háromnegyedénél felszállt egy máskülönben ápolt külsejű ötvenes nő, végig üvöltözött a megállóban, ezt folytatta utazása során is, végül a végállomás előtt mintegy néhány méterre, mikor megálltunk megvárni az induló villamost, a nő megállt az ajtó előtt, és nem nyissa ki, ménem nyissa ki eszt, NYISSA MÁN KIJE szavakkal kezdte hevesen nyomkodni a leszállásjelzőt, majd miután az ajtó – értelemszerűen – nem nyílt ki, nemes egyszerűséggel berántotta a nem mellesleg az én fejem felett elhelyezkedő hatalmas piros kart, melyet a köznyelv vésznyitóként ismer. Elárulok egy titkot: a vésznyitó nem nyit ajtót, ellenben a villamosvezetőnek hasonlóan vörös arckifejezést kölcsönöz, mint maga a kapcsoló.

Ijesztő, hogy mennyi nem normális ember van. És nem az egészségesek nyugalmával gondolok a kifejezésre. Ezen a nőn látszott, hogy tényleg van valami baja, és igazából naponta többször látok ilyen embereket, akik amúgy teljesen jól szituáltnak tűnnek, de valami az eszüket vette. Nem irigylem őket.

Így két falat bejgli között a következő, rendkívül idegesítő jelenséget szeretném veletek megosztani, akár még ti is találkozhattatok vele a napokban:

Ilyen és ehhez hasonló linkek lepik el mostanában a blog jobb oldalán látható linkek beküldésére szánt felületet. A legidegesítőbb az egészben, hogy nyolcmillió filtert hoztam már létre, de ezek minden nap új IP-címről, új böngészővel, új akármivel jönnek. Már-már elgondolkodtam hogy a német, a cég és a hitel szavakat egyszerűen tiltólistára teszem, de akkor is megoldanák, érzem.

Érted.

A másik ilyen a hitelfelvétel blog. Annyira látszik az egészen hogy csak keresőoptimalizálás miatt tolják, és mindig más banknak a nevével van tele, és amikor már ötvenmilliomodik alkalomra töröltem ki, flegmán beírta hogy csakazért is kirakom :).

Ezek a német cégalapítósok legalább normálisak, írtam levelet és mondták hogy nem kerül ki többet, oké.

Egyébként igen, a működése nem feltétlen egyértelmű, de inkább érdekes blogbejegyzések, blogok, cikkek és hasonlók megosztására szántam, mintsem konkrét termékek reklámozására. Persze adott esetben az is belefér, de azért óvatosan. Illetve a lényeg az, hogy inkább oda menjenek a linkek, mint kommentbe.

Ezen a blogon sosem volt különösebben téma a (magyar) politika, legfeljebb nagyon ritkán, mondhatni rendkívüli esetekben. A részint blogokat is érintő új médiatörvény egy véleményem szerint ilyen, rendkívüli esetnek számít, amikor mindenféle narancsok és vöröshagymák dobálgatása nélkül szerettem volna arra vetemedni, hogy elmondjam a véleményemet. Azt viszont tökéletesen reprezentálja az alábbi kép, mely a lengyel Gazeta lap minapi számának címoldalán volt látható:

Ösmét bemutatkoztunk!

Az volt a szituáció, hogy a DIGI-nél keletkezett kettő hónapnyi elmaradás, amit én a gondosan vezetett és követett »költségvetés-nyilvántartásnak« köszönhetően láttam is. Azonban csekket nem kaptam. Fordult már elő ilyen, bejelentettem hogy kérnék, küldtek, jött. Azóta kétszer is előfordult, megint kértem, de nem jött. A következő számla jött, be is lett fizetve, de a dolog végül addig fajult, hogy a DIGI kikapcsolta a netet. Amiben én hibásnak véltem őket: egyrészt roppant apró betűkkel a számla legalján van csupán közölve, hogy az ön egyenlege x forint, ami azt jelenti, hogy mi a nem befizetett összeg. Ezen felül nem küldtek semmit, hogy kedves Y, meg lesz ön erőszakolva UTP-kábellel, több testnyílásán át, ha nem reagál.

Én úgy mentem be nagyon nyugodtan a DIGI-be, hogy a 4 300 forintos visszakapcsolási díjat nem vagyok hajlandó befizetni, ugyanis nem az én problémám, hogy nem jön csekk. Az ő pénzük, ne én futkározzak utána. Nyomják rá a következő csekkre az előzőt, vagy akármi.

Aztán a hölgy megmutatta nekem, hogy csak a múlt héten kettő levelet küldtek a szüneteltetés előtt, ebből az egyik egy tértivevényes, saját kézhez szóló darab volt. Mondanom sem kell az arcom elhagytam, mert se tájékoztató, se postás se semmi nem járt itt. Fizethettem be 4 300 forintot (egyébként egy kattintásért), és most mehetek a postára panaszkodni, hogy ez azért annyira nem járja.

A DIGI-vel mint szolgáltatóval változatlanul nincs bajom, ettől függetlenül. Bár kommunikáció terén javíthatnának, akárcsak a »tumblr«, de ez belefér.

Azt már csak halkan jegyzem meg, hogy mikor hazajöttem nem volt net, mert pont akkor valami modem-meghibásodás volt, amit mondjuk egy óra alatt kijavítottak, de azért morcz voltam kicsit.

Persze a legjobb az lenne, ha lecsüccsennék és öt kattintásra befizetném a számlát, mint például a T-Mobile-nál, ami egy tök jól működő rendszer. Csak ugye az albérlet miatt ez annyira nem járható. De az biztos, hogy ha lesz saját lakásom, minden ilyet a számítógép előtt ülve szeretnék majd intézni – ha nem éppen a »villamoson«, ugye.

Balfasz DIGI elinteezte. Stop. Ha lesz fejlemeeny jelentkezem. Stop. Kaaromkodom mint aallat. Stop.

Twitteren több szálból olvasható az alábbi történet, mely bodzásfantával esett meg:

mcdonalda mcdrive, hajnali fel5. bealltunk gyalog sajtburgert enni, erre az elottunk levo kocsibol kinyul egy srac es egy pisztolyt szegez rank + rohogve h most megfogtok halni, tuti igazi volt vagy legalabbis gazpisztoly de a kurva anyjat bassza meg az ilyen. mire rajottem h mi van 3x lelo aztan elhuztak de en 10 percig mozdulni se birtam es pont elotte olvastam egy plakaton h gyere thaiboxolni, onvedelem. aha, haromszor lelottek volna mire barmit csinalhatok

A debreceni Teszkónál lévő McDonald's előtt történt a dolog.

Alapjáraton ez már önmagában mutat egy szintet, hogy merre-hová is tart a mi kis békésnek egyáltalán nem nevezhető közösségünk. Sok minden kemény dolog történt már, de azért ilyesmi nem sok, legalábbis az én ismeretségi körömben nem. Ugye a másik dolog, hogy ha már valaki ilyesmire képes, akkor tök mindegy hogy kés vagy fegyver van nála. Vagy például egy autóban ül, merthogy krys szerint meg ez van:

bringázz naponta a városban és rájössz, hogy van veszélyesebb fegyver egy pisztolynál és ezt a haszálója még csak nem is sejti.

Ezzel kapcsolatban meg az a véleményem, hogy kiváló közlekedési eszköz a bicikli, megértem és tisztelem azokat akik ezt választják a mindennapi A-ból B-C-D pontba való eljutáshoz, viszont. Budapest nem arra van kitalálva hogy ennyi autó rohangáljon bele, de arra pláne nincs felkészítve, hogy ezek mellé még betársuljon egy tucatnyi biciklis, akiknek a száma napról-napra nő. Amivel nem lenne gond, azonban a cangások többsége sajnos legyünk őszinték: pofátlan. Közel sem az van már, mint régen, hogy volt egy kisebbség, akik normálisan közlekedtek a kerékpáron, nem. Most van egy hatalmas, növekvő tömeg, akik mint egyfajta vallásként tekintenek a kétkerekűre, és sajnos pofátlanul, veszélyesen és agresszívan is közlekednek. A két véglet, szokás szerint, de ez mindenhol megvan, csak ugye érdekes, hogy valahogy sosem azok panaszkodnak, akik ártatlanok. (Most nem krysre gondolok egyébként.)

Ezek vannak. Múltkor egyébként néztem híradót anyukámmal, tizenkét darab hír volt benne, ebből tíz szólt gyilkosságról, vagy annak megkísérléséről. Meg elég igazából csak körbepillantani péntek vagy szombat éjszaka a forgalmasabb utcákon, hogy miket fúj össze a szél.

Oké, ma végre jöttek a melósok (végezni még nem végeztek), mondja nekem az egyik górészerűség, hogy tegnap negyed négy körül jöttek (háromkor mentem el itthonról). Zsír. Abba már nem megyek bele hogy a gázóra leszedése közben mesélgetett sztorikat, és ha a negyede igaz annak, amit mondott, akkor egész Budapest egy időzített bomba, már ami a gázcsövek állapotát illeti az utcákon például. Azt mondta hogy ha lenne egy kis robbanás a belvárosban, fél Budapestet a levegőbe vinné. Persze mondhatta csak azért is mert unatkozott, de én mondjuk elhiszem, mert ő dolgozik a szakmában tíz éve és nem én.

A következő dolgot viszont nem hiszem el. Van köztük egy tényleges góré, akié a cég, vagy én nem tudom, tipikus én-vagyok-a-főnök-és-rágózva-nézem-ahogy-dolgoztok-mappával-a-kezemben kategória. Namármost ő mondja nekem, hogy a gáztűzhely fölött olyan cső van, amely nem acél, hanem valami alumínium, életveszély, begyullad, felrobban, meghalok, csere, mert a FŐGÁZ nem rakja vissza a gázórát. Oké. Kicseréli az egyik munkásTibi a csövet (nettó két perc), jön a góré hogy akkor tízezer lesz. Jöttem én hogy oké, ezesetben számlát kérnék. Akkó, tizenkettőt, adózni nekem is kel'. Ja értem, tehát adóznod neked is kell, de amúgy ha valaki nem kéri, nem teszed. Jellemző. (Ebbe nem megyek inkább bele.) Mondom neki hogy valami nyugtát, elismervényt akármit tud-e adni, mert ha a főbérlővel közlöm hogy a fém kinézetű csövet egy neonsárgára cserélték, merthogy az biztibb, akkor tuti arra gondol majd hogy le akarom húzni egy tízessel. (Persze nem, de értitek.) Majd megoldjuk, ugye, ez volt a válasz.

Most kutatok a neten, hogy ilyen fémcső mennyibe kerül, mert én úgy számoltam hogy legyen mondjuk négyezer forint, a munkás kapjon egy ezrest (két perc munka, mert ugye amúgy is itt vannak a házban, de tőle nem is sajnálom mondjuk), meg a góré is tegye rá az ő ezresét. Ez még mindig csak hatezer forint, nem tíz.

Érthető persze, hogy azért jár-kel itt mint Döbrögi, mert negyven év alatt kilopta már a szart is a csatornákból, de ne rajtam akarjon meggazdagodni. Persze ha a cső mondjuk nyolcezer forint, akkor nem szóltam. Csak mondjuk Erzsike néni a szomszédban a harmincezres nyugdíjból, hogy tetszik érteni.

Ha találok négyezerér csövet a neten, komolyan kinyomtatom és az orra alá nyomom. Igen, anyagias köcsög vagyok, de én sem mondom azt webfejlesztéskor hogy az FTP-n való feltöltési díj plusz ötszáz forint fájlonként, mert mondjuk alapvető üzleti stratégia, hogy hosszú távra építek, nem pedig egyszer húzom le az embert, aztán továbbmegyek. (Nem hosszútávon húzom le mármint, hanem értitek.)

Ezt a linket most találtam, itt »3 190 forint« a legdrágább típusú cső, ugyanez lóg nálam is. Ergo a fentiekkel számolva 5 190 forint lenne az ára, legyen számlával hétezer. És akkor most megkeresem drága urat.

Álltam ma a villamoson és nem voltam éppen vidám, többek között azért, mert a gázszerelők a tegnapi ígéretükkel ellenben nem jöttek leszerelni a gázórát, aztán még otthonról megkaptam hogy én vagyok a magas lovon, amiért nem mentem le megint szólni nekik. Nem tudom, azt hiszem nem az én munkám hogy lista szerint végighaladjak a lakások előtt és bekopogjak oda, ahol még nem voltam.

Vissza a villamoshoz: felszáll egy hatvanöt körüli néni, kezén karszalag, udvariasan kéri hogy jegyeket bérleteket. Mindenki morog rá, hümmög, hörög, de a legjobb az két srác, akik kifejezetten gúnyt űztek belőle. Nekem akkor tűnt fel a dolog a zenehallgatás mellett, mikor a fél villamos már kuncogott azon, hogy kiröhögnek egy öregasszonyt, aki próblja a munkáját végezni, olyan emberek között, akinek még csak a szó jelentése sem ismert.

Nem mondok én már semmit, csak azt szeretném tudni, hogy mikor jutottunk el idáig.

Emlékeztek, múltkor meséltem, hogy gyakorlatilag csak az mentette meg ingóságaimat (és életemet?), hogy »későn avagy korán feküdtem le aludni«, mert ha nem vagyok otthon, vagy már alszom, szépen kirabolják a házat.

Kis adalék, hogy nővérem, aki »egy évtizede« Olaszországban él, mikor belépett a körfolyosós házba, szabályszerűen ledöbbent, hogy hát itt tényleg minden ajtón és ablakon van biztonsági rács, sok helyen még a riasztóberendezés is határozottan pislog az éjszakába.

Hát igen, így megy ez mifelénk. Persze tudom én, hogy betörés majdnem mindenhol van, de.

Ma délelőtt hívott az egyik ügyfelünk: betörtek hozzájuk éjszaka, és míg ők aludtak az emeleten, a földszintről fogtak mindent (pénz, pénztárca, laptopok, televízió, házimozi, néhány ékszer, dísztárgyak), bepakolták a garázsban álló autóba, majd azt is elvitték.

Szép augusztus huszadika reggelük lehetett, igaz?

Mesélek egy másik történetet, amit éppen múlt héten hallottam. Testvérpár (lányok), húszas éveik közepén-végén együtt laktak egy körfolyosós bérházban. Az ablakon nem volt rács, és a nyári kánikulába elkövették azt a hibát, hogy nyitva maradt éjszakára. Az egyik lány arra emlékezett reggel, hogy hülyeséget álmodott: egy nagy darab csávó odaült az ágyára, és csak annyit mondott késsel a kezében hogy kussolsz vagy meghalsz. Mosolyogva akart kimenni a konyhába mesélni testvérének, mikor azt vette észre hogy nyitva az ajtó, a fél lakás meg üres.

Tudom és értem én, hogy betörések nem csak Budapesten, nem csak Magyarországon vannak, de azért elszomorító, hogy rácsokkal, riasztókkal és lassan már vizesárokkal körbevéve kell aludnunk éjszaka, hogy reméljük a lehető legjobb esetet, mikor csak azoktól a tárgyaktól fosztanak meg minket, amelyekért megdolgoztunk.

Négy napot töltöttünk az Egyesült Királyság szent földjén, Londonban, a borús és mindig esős városban. Egyszer nem érte még csak esőcsepp sem a homlokomat.

Az elmúlt négy napban Budapest városában ma áztam meg harmadszorra. De persze nem ilyen néhány esőcseppes megázásról van szó; először péntek este a Szigeten (a telefonom kijelzője azóta sem világít), aztán tegnap este végül pedig ma. Fél kiló kenyér is megázott, amit éppen hoztam haza a péktől.

Hát mi folyik Gyöngyösön?

Tudjátok, »Trianon«, békeszerződés, országvagdosás és a szokásos dolgok, június negyedikén. Idén nem is néztem, hogy ugyan megemlékezett-e a sajtó tisztességesen, viszont egy kicsit más dologról szeretnék írni néhány sort.

Van ez a város, ez a Budapest, amiben élünk. Ahol olyanokat látok, hogy a főiskolára térd fölött véget érő nadrágban és papucsban járnak a fiúk, ami persze nem akkora dolog, csak szerintem. Vagy ami már furcsább, hogy egy buszon ami Buda és Pest között közlekedik én vagyok az egyetlen, akinek a bőrszíne egy bizonyos skálán nem elég barna. De ezzel persze nincs baj, mert nem ítélünk ilyenek alapján, a viselkedés viszont már egy olyan dolog, aminek tekintetében engedtessék meg, hogy azért elmorzsolom a káromkodást.

Eztán megyek a villamoson, amely tele hajléktalanokkal, akik azt vitatják meg, ki hány évet töltött a börtönben, és hogy ez milyen isten már, ugye.

A következő jelenetben hetes darab, teljesen jól szituáltnak tűnő, ki zakót, ki elegáns pulóvert viselő fiatal áll a megállóban, az érkező villamost várva. Ahogyan az közeledik, hangos zene üti fel a fejét, majd mikor felszállnak, kiderül hogy nem is olyan jól szituáltak. Hirtelen rögtön hangoskodásba elegyednek a hajléktalanokkal, a lehető legrövidebb idő alatt összetaggelik és karistolják az üvegeket, meg bömböltetik a zenét miközben hódolatukat fejezik ki egy tizenhat évet börtönviselt embernek. Később kétszer is vész-fékeznek.

És igen, amikor ilyen van, akkor én is lapítok mint tetű a var alatt, mert senki nem fog nekimenni egyedül hét embernek, akiket még hajt a pálinka és a csordaszellem.

Aztán kisföldalatti. Tizenéves lányok borral a kezükben. Persze, fiatalság, bolondság, igyanak meg minden, de azért ez akkor is gáz. Mellettük valami egyötven magas hülyegyerek, káromkodik, cigarettázik, majd hanyagul bepöcköli a még égő csikket a sínek közé. Menő fiú.

És akkor én az idióta olyanokon agyalok, hogy jó esetben tíz-tizenkét év múlva gyerekem lesz. De. Gyereket egy ilyen világba? Egy ilyen ország ilyen városába? Hogy mi legyen belőle? Papucsos főiskolás? Borozó diáklány? Tűpárnafejű hülyegyerek? Villamosokat összetaggelő keménylegény? Vagy olyan mint az apja, aki azon aggódik, hogy mi lesz tíz év múlva?

Ritkán idegesítenek fel dolgok, de ma, Trianon kilencvenedik évfordulóján olyan mérhetetlenül szomorú és ideges lettem.

Nem hiszem el, hogy a mai fiatalok (igen, ezt merem írni huszonkét éves fejjel) többsége ekkora kis köcsög. Hogy ilyenek fognak körülvenni tíz-tizenöt év múlva, hogy ezekből van egyre több és hogy már lassan a bőrszín sem számít.

Eredetileg Trianonról akartam írni. Aztán arra gondoltam, hogy jelen pillanatban vigye a fene Trianont, mert bár szomorú dolog, és rettenetesen gyűlölök még csak rágondolni is, de ami itt mostanában megy, az nem hogy jobb lenne, hanem egyre életveszélyesebbnek tetszik.

És igen, ezt is sokszor és sokan leírták már, én is megtettem párszor, de komoly bajok vannak, nem csak az adórendszerünkkel.

Tudjátok mit unok már nagyon? Ezt:

Ami megy a médiában Stohl balesete körül, az egyszerűen nevetséges, egy rossz lejáratókampány, ami az emberek pletykásságát használja ki. Eleinte még csak alkoholos befolyásoltság, aztán már tökrészeg, közben kiderül hogy drogozott is, most meg már viagra is kell neki. (Utóbbinak aztán végképp semmi köze a balesethez, hacsak nem az álló nemi szerve miatt karambolozott.)

Oké, bevett valami tablettát, ráhúzott fél üveg viszkit (gondolom), aztán összetört valakit. Igen, ez következményekkel jár: vegyék el a jogosítványát, kapja meg a büntetést ami jár neki, és kész. Napjában hat-hét-tíz-ötven-száz ilyen baleset van, mégsem hallunk róla hetekig mindenhol, mintha muszáj volna. Megnézném mennyit kapott az interjúkért a szegény áldozat.

Igen, közéleti személyiség, attól viszont nem kekszel különbet reggel meg este a fürdőszobában a kagylón ücsörögve és nem teszi őt egy általa okozott autóbaleset rosszabb emberré, mint bárki mást, hasonló helyzetben.

Nem attól lesz valaki jó vagy rossz színművész (vagy akármilyen más munkát végző ember), amiért vagy ahogyan civil emberként viselkedik.

Tudom, hogy mindig negatív vagyok (pedig igazából nem), viszont ma tényleg elkeseredtem.

Az történt, hogy gondoltam angolóra előtt bevásárlok 500 ml (»nem is másfél literes«), szénsavval dúsított, magas ásványianyag tartalommal rendelkező, de főként kurva hideg ásványvizet. Hogy érezzük a helyzet komolyságát, még káromkodtam is.

Bementem a SPAR-ba, amely a suli mellett van, és ahol mindig nagyon udvariasak és vidámak az eladók (nem), majd az ásványvizes hűtőben mit találtam? Az annyira nem fontos, de mit nem? Vizet. Kérdezem hogy van-e ugyan hűtve valami-valahol ami nem kóla, és mondták hogy nincs, közben fogdosták a kirakott vizeket, én meg mondtam hogy köszönöm de a pisihideg az annyira nem jön be mikor ömlik rólam a víz.

És érted, a forgalmazók nem véletlen háklisak erre, és engem nem érdekel, hogy mást is beraknak a hűtőbe, és azt még túlélem hogy radler nincsen hűtve, mert biztos csak melegek isszák (nem) és ők csak melegen szeretik (nem [tudom]). De azért ásványvíz legyen már kapható hidegen.

Viszont beruháztam gyerekkorom kedvenc édességéből, ez nagyjából húsz percet bír majd ki:

Ez most jött:

A Romaversitas átfogó képzési és anyagi támogatást nyújt a felsőoktatásban tanuló roma fiataloknak, valamint teret biztosít egy pezsgő közösségi élet kibontakozására. Célunk, hogy a tehetséges roma fiatalok számára egyenlő hozzáférést biztosítsunk a tanuláshoz, segítsük szakmai fejlődésüket, és szakértő támogatást nyújtsunk a kisebbségi lét lehető legtöbb aspektusában.

A Romaversitas havi ösztöndíjat, valamint a szakmai előmenetelt segítő, kötelezően választható képzési programcsomagot (tutori képzést, nyelvtanulási lehetőséget, szakmai és készségfejlesztő szemináriumokat, különböző közösségi programokat stb.) biztosít a felvételt nyert diákoknak. A hallgatónak vállalnia kell, hogy részt vesz a havonta egy alkalommal (péntektől vasárnapig) Budapesten szervezett szabadegyetemi alkalmakon. A támogatásra a hallgatók – a Romaversitas Alapítvánnyal kötött tanulmányi szerződés teljesítése esetén – a diploma megszerzéséig jogosultak.

A jelentkezés feltételei:
- roma származás;
- magyar állampolgárság;
- a 2009/2010-es tanév végéig legalább két lezárt szemeszter valamely magyarországi felsőoktatási intézményben; - nappali tagozaton, államilag finanszírozott vagy költségtérítéses képzésben való részvétel (alap- vagy mesterképzésében, PhD képzésben, illetve hagyományos képzésben);
- a jelentkezőnek vállalnia kell, hogy felvétele esetén részt vesz 2010 augusztusának második felében a Romaversitas négynapos gólyatáborában (a költségeket az alapítvány fedezi).

Egy árva rossz szót sem akarok mondani, de ez megkülönböztetés, ugyanis a nem roma hallgatóknak a tanulmányi ösztöndíj eléréséhez néhány fokkal szigorúbb feltételeknek kell eleget tenniük (legalább 3,55-es tanulmányi kreditindex, legalább x teljesített kredit az adott félévre stb.). Ráadásul ha jól értelmezem ezt a szöveget, akkor egy jól tanuló roma hallgató a tanulmányi ösztöndíjon túl plusz juttatásokat kaphat, pusztán a roma származásának köszönhetően.

Persze nem panaszkodok, kapok én is bőven lehetőségeket a felsőoktatástól, de az kicsit felbosszant, amikor folyamatosan hallom a mindenki egyenlő, ne különböztessük meg egymást és ne rekesszük ki egymást szentbeszédeket, majd kapok egy ilyen e-mailt.

Jó, még egyelőre nem, de azért (és bocsánat) kurva vicces, hogy pont akkor van a világtörténelem második legnagyobb légiforgalmi korlátozása, mikor Magyarországtól laza ezerhétszáz kilométerre tartózkodom.

Jelenleg egy olyan alternatív lehetőség él, hogy komp és busz segítségével mindenkit hazavisznek, ami azt jelenti hogy egy kvázi eurotúra szerű élményünk lesz, Lengyelország, Észtország és egyéb helyeken keresztülutazva.

Nagyon-nagyon bízom benne, hogy 22-én legalább a mi gépünk fel tud szállni, illetve hogy ha felszáll, akkor rendeltetésszerűen tud majd leszállni, nem ötvenkilónyi hamuval a bal és/vagy jobb hajtóműben, valahol a semmi közepén, orral a földbefúródva. Bár már látom előre, hogy a nem-repülésnek pontosan 99% esélye van.

Valószínűleg nem jár erre, de ha mégis: annak aki ma ellopta netman telefonját, csak tájékoztatásul jelezném, hogy a MacBoltban két kamera is figyeli a pénztárgép körüli területet, és a felvételeket netman eljuttatta a rendőrség felé, feljelentés csatolmányaként. Lehet hogy sokat nem ér, de csak egyszer fusson össze rendőrrel. (Azt meg ugye sejthetjük hogy egy majdnem milliós számítástechnikai eszközöket forgalmazó üzletben nem 1 MP-es kamera van a pénztárgép felett.)

Nincsen undorítóbb dolog a lopásnál, tényleg vissza kellene állítani azt, hogy a kezét venni a tolvajnak. Drasztikus vagyok, meg ejnye, kétezertíz van.

Akik pedig a telefonon interneteznek is: használjatok jelszavas vagy jelkódos zárolást. Igen, kényelmetlen beírni azt a négy-öt számot vagy betűt, de megéri, mert utólag az összes beállított jelszót módosítani sokkal bonyolultabb és adott esetben kellemetlenebb. A telefonon lévő fényképekről, amik adott esetben egyáltalán nem publikusak, még nem is beszélve.

Több dolog is felcseszte a kis agyacskámat ma (értsd: rándult egyet a szemöldököm via Shamalt), de a legdurvábbat gondoltam egy képregény formájában mutatnám be, természetesen a fogyasztói társadalom legújabb negatív tapasztalatairól van szó.

Röviden: vettem egy lámpát, világított, örültem. Kiégett az izzó, puff, megesik, vévév ikea pont hu, keresés: G9 izzó. Dobott mindenféle ÉGŐKET meg lámpákat, azt nem ami nekem kéne. Oké, termékek, világítás, izzók és egyebek. G4, G5, G6, Gkukac, Gomba, Gn ahol n nem egyenlő kilenccel. Rendben, írnék nekik egy levelet, erre a kapcsolatfelvételes űrlapot mikor elküldöm, egy angol hibaüzenet jön be. Rendben, vissza. Mező üres. RENDBEN, megint kitöltöm, megint nem található. Fasza. Remélem örülnek, hogy nem jön sok panaszlevél. Elsétáltam az Andrássy úton a lámpaszalonba, van G9-es izzó, örültem. Raknám bele a lámpába, erre az amit vettem, HÁROM centiméterrel nagyobb, mint a másik izzó, ergo nem fér be. Lehet ezt fokozni? Hát persze, rólam van szó.

Rendben, én ezt is elviselem, szétszedtem a fém burkolatot, belerakom, ráerőszakolom, vidámság. Ekkor veszem észre, hogy az izzó amit vettem 40W-os, a lámpába pedig maximum 25W-os mehet. A lámpaboltban egyébként közölték hogy csak 40W-os kapható jelenleg. Tök jó. Aztán szerencsére az IKEA két perccel később válaszolt, úgyhogy a levél legalább megérkezett, és izzót is kapni, csak a neten nincs fent valami miatt. Kérdésem viszont az izzókhoz visszatérve, vastagon, megint:

Minek vannak a nyomorult szabványok?

Ha az izzó típusa G9, ami elvileg egyedi jelölője egy adott típusú, kinézetű, méretű, felépítésű és akármilyenű (sic!) izzónak, akkor mért lehet hogy két G9-es izzó teljesen máshogy néz ki, és ezáltal nem fér bele a lámpáma, amelybe G9-es izzó illik? Ez olyan mintha a 46-os cipő 36-os lenne, nyilván mindenki morogna. Komolyan érdekelne a dolog, ha esetleg valaki tudja.

Tudom, hogy ez is egy visszatérő blogbejegyzés-téma, és hogy valószínűleg egyedüli olyan entitás vagyok a bolygón, aki ezen fennakad, de hihetetlenül irritál a március 15-e után egy-két-három-…-n nappal látott kokárda, több okból kifolyólag is.

Tegyük fel, hogy az illető nemzeti érzelműnek vallja magát. Akkor ugye már bukott az egész, mert ha valaki tényleg nemzeti érzelmű, akkor felveszi tizenötödikén, majd este szépen berakja egy dobozba a trikolór masnit.

Aztán lehet hogy az illető trehány. Akkor meg azért bosszantó, mert az ilyen ember inkább ki se tegye. Egy kokárda lekapása ugyanis nem olyan kaliberű feladat, amit nem tudna megcsinálni még a legelfoglaltabb ember is legfeljebb öt másodperc alatt.

Tudom én, hogy apróságok ezek, de mindig is az apróságok zavartak, mert sosem a nagy dolgok borítják ki az embert, hanem amikor sok pici apróság halmozódik. Nem mintha ezen kiborulnék persze, csak amikor felszállok a villamosra március 17-én és van rajta hat-hét kokárdát viselő ember, akkor inkább leszállok és gyalogolok hazáig.

Sokszor leírtam már ezekről a véleményem, egyszer talán (ha majd tízéves lesz a blog) megunom, viszont.

Rájöttem, hogy az (is) a problémám a Nemzetközi Bálint- és Zoltán-nappal (értsd: Valentin- és nőnap), hogy míg Tapló Tibi (elnézést ha valaki Tibi de nem Tapló) ilyenkor fog egy szál gazt, hogy höhö, nőnap van, gecé, odaadja a hölgyeménynek, aztán az virul is, hogy jaj, ő most az ász.

Én meg közben 365 napból 365 napig vagyok kedves és a világ egyik legudvariasabb teremtménye a létező összes nőneművel, még akkor is ha néha meg tudnám ölni, hogy például fellök a földalattin mert neki legelőször kell felszállnia, nem nézve hogy más leszállna például.

Aztán végeredményben meg én leszek a bunkó, hogy hát milyen dolog ez már.

Persze ettől függetlenül én is vehetnék egy szál gazt, beállva a sorba, hogy höhö, boldog izénapot, de nem szeretnék. És emiatt lehet tényleg én vagyok a hülye, már magam sem tudom.

Az alábbi szöveget ragasztottuk ki a liftben és a főkapura angol és magyar nyelven a »díjbeszedőkkel« ellentétben:

A szöveg ez volt:

Egy olyan vékony falakkal rendelkező házban, mint ahol mi is élünk, van néhány íratlan szabály, melyet voltaképpen különösebb figyelmeztetés nélkül is illene betartani. Néhány ezek közül.

Hétköznapokon este tíz óra után, hétvégén délelőtt tíz óráig:

• nem kapcsoljuk be a mosó- és mosogatógépet;
• nem hallgatunk hangosan zenét;
• nem hagyjuk a kisgyermekünket rohangálni az alattunk lakó örömére;
• nem éneklünk, nem hangoskodunk, nem sikítozunk;
• nem állunk neki porszívózni, fúrni vagy kalapálni.

De természetesen emberek vagyunk, így ha valamelyiket egyszerűen nem tudjuk az erre megfelelő időintervallumokban elvégezni, akkor kiakasztunk egy cetlit, mint ez is, melyen drága lakótársaink figyelmét felhívjuk a veszélyre.

Köszönöm megértésüket – egy lakó.

Budapest, 2010. március 06.

Mindezt elmondom mért volt bátorságom, de előtte elmondanám azt is, hogy én vagyok a világ legtoleránsabb szomszédja. Magamban persze káromkodok, de megértem ha valaki reggel nyolckor porszívózik (minek alszom hétköznap kilencig, jogos); megértem ha a szomszéd gyereke bömböl (és hogy az anyja mondja neki hogy fussatok, gyerekek, fussatok); megértem hogy a másik szomszéd tapsikol folyamatosan és ezt hallgatom, hadd tapsikoljon és megértek én mindent. Azt viszont nem, hogy szombat este tízkor megy a mosógép, péntek este meg akkora tivornya volt egy emelettel feljebb, hogy három és hét óra között ha ötször nem riadtam fel, akkor egyszer sem. És persze oké, hogy házibuli, de lehetne jelezni, meg talán lehetne azért direkt nem üvölteni hangosan a körfolyosós ház udvarán hajnal négykor, hogy ne menjek ki egy szál lógó nemi szervvel kurvaanyázni.

A liftből persze másnap leszedték, a kapun lévő változat viszont:

Holnap kitapétázom a liftet, az lesz.

Hogy azért embereknek van bőr a képükön, innen több ezer kilométerre, az Egyesült Államok jóléti nyomorából több mint fél évszázad elteltével valami idóták beperelik a MÁV-ot, mert hogy hatvan évvel ezelőtt annak szerelvényeikkel deportálták az ő hozzátartozóikat, mekkora károkat okozva nekik ezzel. Nem lepne meg, ha megmutatnák a lakásukat, és a legolcsóbb tárgy is kéthavi átlag magyar fizetésbe kerülne.

Hihetetlen, hogy itt lassan már mindent lehet.

Természetesen nem.

Az történt valamelyik nap, hogy ültünk a »kedvenc kínainkban«, amikor bejött két negyvennek tűnő biciklis futár. (Első megfigyelés: negyven év körül biciklusfutár, fail-e? Valószínűleg nem az.) A szokás szerint rendkívül udvarias fiatal kínai eladónő köszönt hogy jó estét kíván, azok meg lehellózták. Tahóság-szint emelkedik. Eztán az egyik elkezdte magyarázni mit kérnek, az alábbi módon: kélek pici huszi ebbő', meg lakjál hozzá KUMPLIT ész olyan TÉSZTA élted?, eközben mutogatott és artikulált, meg mindenféle hülye fejeket vágott. Persze jót röhögtek azon, hogy ők az ARCOK, majd fizetett és távoztak. Az utána következő kínai mondatokat nem értettem, de valószínűleg nem az aznapi időjárás barátságos elemzés volt hallható.

És akkor itt jön az én véleményem az egészhez: aki negyvenévesen bunkó egy nővel, legyen az kínai, arab, néger, cigány, magyar, szlovák, román, félkezű, háromszemű, négymellű vagy akármi más, az egyszerűen egy bunkó paraszt.

Köszönöm a figyelmet.

És most nem arra gondolok, hogy az itthonra behozott Snehulky teljesen más, mint amilyet kint lehet kapni, hanem a szokás szerint közelmúltban történt politikai eseményekre.

Nem akarok most linkelni, valószínűleg mindenki tudja mik történtek (fegyverkezünk és háborúra készülünk ellenük, ők hűségesküre köteleznék az egész országukat és így tovább).

Szóval akkor csak bennem vetődik-e fel a kérdés, hogy akkor most mi is van?

Mutatnék egy képet, és csak annyit kédeznék: HOGY MI?

Baszki. Ezt így leírom, konkrétan, elnézést.

Mi az már, hogy ötezer forintos havidíj mellett még ötven-hatvan forintot kell fizetnem alkalmanként, ha meg szeretném nézni hány percet beszéltem? Nevetséges egyszerűen, más szolgáltatóknál (még a külföldi T-Mobile-nál is) ez egy alapértelmezett, ingyenes szolgáltatás, nem valami extra.

Itt mindent le lehet nyomni az emberek torkán, vagy én nem tudom.

Annyira nem újdonság az efféle eset.

Nálunk általános iskola negyedik osztályában történt egy ennél sokkal durvább eset.

Volt egy nagyon kedves (egyébként erdélyi, de ez a történet szempontjából lényegtelen) tanárnőnk, meg egy srác az osztályból, aki egyest kapott matekból, majd mire elkezdett feleselni, persze nem választékos modorban, a tanár beírt neki egy intőt.

Aznap iskola után a srác két nővére brutálisan összeverte; a tanárnőnek eltörött az orra, az arccsontja, megsérült a szeme, elvesztette egy fogát és több helyen zúzódásokat is szenvedett.

Fél évig nem láttuk, míg felépült, és még utána is látszódtak a nyomok. A srácot persze azonnal kirúgták, de amennyire tudom a másik iskolában, ahová került sem volt sokkal jobb a helyzet.

Ezt akkor nem mondta be sem a tévé sem pedig az internet.

Hogy egy olyan mozinak, amelyik hihetetlenül elegáns, ahol a kiszolgálás maximálisan udvarias, és nem érzi magát kellemetlenül az ember, mint a Palace Cinemasban, mikor olyan tahó módon veszik el egyszer-kétszer a jegyet, hogy öröm nézni, szóval egy ilyen mozinak mért nem lehet működő és normális weblapja? Sajnálnak rá két-háromszázezer forintot, hogy jól nézzen ki? De nem is a kinézet, hanem hogy például mért kell Flash-alapú menüt berakni, és ha már berakják, miért nem oldják meg, hogy ha nincs Flash egy adott gépen, akkor is tudjak esetleg jegyet foglalni? És www nélkül miért nem megy? És a telefont miért nem lehet felvenni már két napja?

Kicsit ellőtte magát nálam ezekkel a CinemaCity, pedig eleinte szimpatikus volt.

2010, nevetséges.

»Oké, visszaszívom amit a Cinema Cityről mondtam«

Röviden: elhalálozott ma éjjel 23.50 körül a laptopom merevlemeze.

Még igazából nem fogtam fel, hogy minden elveszett, ami az utolsó backup óta rákerült (igen, backupbacupbackup), meg valahogy ez még most nem is bosszant annyira, mert egyrészt véresre kapartam a kezemet az idegtől, mivel három vizsga lenne, amit gépen kellene megoldanom, és az egyiken éppen dolgoztam, mikor meghalt, másrészt pedig pár hónapja csináltam a lényeges dolgokról biztonsági mentést (értsd: képek), de azért így is tudom, hogy lesz jó pár dolog aminek búcsút inthetek.

Arról nem is beszélve, hogy most holnap tanulás helyett arra cseszhetek el (jobb esetben) egy napot, hogy mászkálok szervizbe meg új vinyóért, sőt, majd a meghitt karácsonyi ünnep is azzal fog telni, hogy telepítek meg mentéseket másolok.

Nemrég a »telefonom«, most a gépem, igazán vidám vagyok egyébként, gyakorlatilag egy betontömböt ketté tudnék most hasítani, pusztán azzal hogy ránézek.

Gyűlölöm az egészet, hogy az összes szar mindig akkor zúdul az emberre, amikor legkevésbé kellene.

Véget ért ez a nagyszerű valóság(?)show(?) is, szerencsére egy árva részt nem láttam belőle, most viszont lenne néhány továbbfejlesztési javaslatom, a nagy sikerre való tekintettel:

• Dankóka: valóságshow a Győzike mintájára: erőszak, vér, dráma, meztelenség és lant, három-négy évadnyi lóbőr (akár több is) lehúzható;
• Benkő válóperes ügyvédet keres: bíróságon játszódó reality show, maximum tizenkét rész, a válópert láthatnánk a bíróságon, folyamatosan, az évadfinálé élő közvetítés lenne, ahol kimondanák a válást. Közben lehetne szavazó SMS-eket küldeni értékes nyereményekért (például a kalapács, amivel a válást hitelessé teszi a bírő).
• Benkőné új férjet keres: adja magát a minta, körkörösen forgatható sokáig.

További javaslatokat kommentben várok, érzem hogy betörünk az RTL Klub programigazgatóságához kreatív ötleteink seregével!

Az alábbi listát állítottam ma össze:

• bár a »Keresztapa« tényleg az egyik legjobb film a világon, 2009-ben hidd el, hogy gáz, ha a film betétdala szólal meg polifonikus csengőhangként a telódon;
• bár Dagobert bácsi az egyik legjobb arc kacsa a világon, meg »ugrált az asztalon« is, de az ő arcképével díszített tiritarka zokni szerintem már második osztályban nem kúl, nemhogy huszonkét évesen, ha ráadásul fiúnak nevezed magad;
• bár a nagyobb körmök nagyon jól tudnak jönni ha például karcolatokat készítesz, sőt, egy-két hölgyeménynek kifejezetten jól is áll, de ha te egy fiú vagy, ráadásul tizenkilenc év körüli, akkor annyira nem szexi;
• bár a büdös szájszag ellen tényleg nem lehet sokszor mit tenni, de ha mondjuk nem két centivel a másik orra előtt szeretnél beszélni, akkor jobban szeretnének. Meg a mentolos rágó sem drága annyira.

Plusz egy: blogot írni.

Az volt, hogy jöttem ma hazafelé, és ugye rendőrkapitányság előtt lakom, és hát jöttem át a zebrán mélyen tisztelt blogolvasó közönség (amit gyalog-átkelőhelynek is neveznek, mármint a zebrát) és szóval a piros lámpánál a gyalogátkelő-hely (azaz zebra) mögött lehúzott ablakokkal állt egy rendőrautó, benne a jelmezes, vagyishogy egyenruhás rendőrök és hangosan üvöltött a magnóból az, hogy lángot gyújtottál, de a tűz mindíg tombol, nézd meg mit tettél (pontos idézet!). Rákerestem ezen az interweben és ez egy száma az L.L. Juniornak, ami összetörte kissé a lelkemet azért.

De állítom, hogy csak itthon okoz ilyen problémákat ám.

Nem azért utálom, mert hideg, nyálkás és undorító, hanem mert ilyenkor egyszerűen meghülyülnek az emberek.

Az persze alap, hogy ötször annyi autó van az utcákon, azt is megszoktuk már hogy ha nem figyelünk oda, lefröcskölnek minket. De ezek mellé még ilyen apróságok, hogy megyek át a zebrán, valami piros kocsi (autó!), ami nagyjából záróvonalon állt meg, benne néz hátrafelé a sofőr, valamit babrál a hátsó ülésen, eközben gondolom véletlenül megindul előre a járművével, és majdnem átmegy rajtam. De ugye semmi bocs, hanem csak néz mereven maga elé.

Meg ilyen apróságok. Komolyan, máshol én még nem láttam ilyet, csak itthon, hogy minden lépcsőn, minden utcában, minden megállóban tízcentis víztócsa áll. De ami a legjobb, hogy az egész aluljáróban áll a víz, tényleg mindenhol, kivéve a vízelvezetőben, mert az csontszáraz.

És ilyenkor még lökdösődőbbek, még tolakodóbbak, még mogorvábbak és még még még.

A 47-es villamos is persze ilyenkor akad el valami miatt, az ígért pótlóbuszok sehol nem voltak, én meg ott álltam húsz percet a szakadó esőben.

Gyűlölöm ha ilyen az időjárás, egyszerűen gyűlölöm.

Sétálgattam este víg arckifejezéssel az utcánkban, erre majdnem kettéhasította a járda éle a koponyám azon részét, ahol a kisagyam lelhető. Ezt a majdnem szerencsétlen balesetet annak köszönhettem, hogy motorolaj van a járdán, ami – mivel az út így is nyirkos kissé – nem tűnik fel elsőre. Szerintem ha nem ez a cipő van rajtam, ami, akkor olyat esek, hogy beszerek.

Gondoltam leírom ezt, illetve ezúton is szeretném üdvözölni a nénikéjét és összes élő családtagját, barátját valamint ismerősét annak az aberrált nyomorgödvénynek, amelyik cseszett eltakarítani, ha már valahogy odaintézte azt az adag egyébként életveszélyes olajmennyiséget.

A lónak a túrós hátát, azt nyalogassa az ilyen.

»Még mindig.«

Nyilván ilyen dolgok miatt fogok utoljára könnyeket ejteni lefekvés előtt, meg úgy igazából nem is bánt a dolog vagy ilyesmi, csak néha azért elgondolkodtat.

Hogy mindig magukat viccesnek gondoló emberek mondják meg nekem a tutit. Persze sosem szemtől szembe, mert az annyira nem dívik, viccesebb inkább mindig utalgatni, hátam mögött kibeszélni, meg azzal fenyegetőzni, hogy melyik testrészem lesz porrá zúzva, amitől már általános iskola hatodik osztályában sem ijedtem meg különösebben, mikor először mondták.

Az viszont tényleg nagyon elgondolkodtató, hogy mindig azok mondják meg mással kapcsolatban tutit, akik a legkevésbé ismerik az illetőt. Ha persze valakivel amúgy is rosszban vagyok, nem lep meg hogy köpköd, de mikor olyanok kezdenek el egyik napról a másikra utálni, akikkel mindig jóban voltam, és ha nem is jártunk össze pizsipartizni, de azért megvolt az egymást segítés és a tudomisén mi.

És ami igazán tényleg nagyon vicces, hogy mindig olyanok tudják megmondani az élettel kapcsolatban a tutit, akik büszkék arra, hogy nincsenek kapcsolataik, hogy mindenki elfordul előlük, hogy mindenki megcsalja őket, hogy mindenki ujjal mutogat róluk, és akárhova fordulnak, csak mélyebb és mélyebb gödörnyi szart találnak maguk körül.

Nem kell engem imádni, nem kell engem sztárolni; imádnak és sztárolnak pont elegen ahhoz, hogy jól érezzem magam. Vigasztalni sem kell, mert a legkevésbé sem veszem komolyan az ilyesmit (ha komolyan venném, valószínűleg már elmegyógyintézetben lennék kezelés alatt). Ettől függetlenül vicces, hogy milyenek az emberek.

Rövidre akartam fogni, hogy legalább néhány ember elolvassa és értelmezze, valójában viszont teljesen lényegtelen az egész.

De nyilván én vagyok a szánni való.

Vagy mondjuk ott van a Fesztiválok Éves 2010 fotópályázat oldala. Rámegyek a bejelentkezésre, beírom az adataimat, gombot nyomok, majd visszajön a bejelentkezési űrlap. Nem én vagyok a hülye, mert ha rossz adatot írok be, azt jelzi.

Kormányzati webprogramozás, mi?

Nyilván technikai baki, de akkor is.

Tudjátok az a legnagyobb baj, hogy az emberekben tényleg nem lehet bízni. Még azokban sem, akiket adott esetben a legeslegközelebb érzünk magunkhoz, például egy családtagba vagy rokonban sem. Nem tehet erről senki, ilyen maga az ember, a génjeinkben van a titkolózás, a mások háta mögött való susmus és az ehhez hasonló dolgok sora.

Azért gyűlöltem mindig is a társaságokat, az emberi kapcsolatokat és az egész hóbelevancot, mert minél jobban belebonyolódik az ember, annál több ilyen susmus lesz, és minél több susmus van, annál jobban tud fájni adott embereknek, meg annál nagyobb az esély a hisztérikus drámajelenetekre.

Sosem voltak nagy elvárásaim az emberekkel kapcsolatban, mindig csak őszinteségre, korrektségre számítottam, mint ahogyan én is mindig igyekszem korrekt lenni, őszinte vagyok a másikkal, és amit adott esetben a háta mögött mondok, azt ugyanúgy a szemébe is. A legjobban pontosan ezért a ne mondd meg X-nek hogy Y azt mondta, hogy Z ezt meg azt gondolja B-ről, amiért azt mondta A-nak jellegű információkat gyűlölöm a leges-leges-legjobban.

Csak sajnos ezek tényleg elkerülhetetlen jelenségek. Én már beletörődtem, hogy nincs olyan kapcsolat két vagy több ember között, függetlenül attól hogy barátságról, szerelemről vagy rokonságról beszélünk, ahol nincs ilyen.

És ne gondold azt, hogy te, aki olvasod ezeket a sorokat, biztonságban vagy, és most be is írnád, hogy jaj, hát nálunk sosincs ilyen, mert valahol mélyen te is tudod, hogy nem igaz. Vagy csak nem tudsz róla, vagy még nem alakult ki vagy még nem látod át a dolgot annyira, hogy rájöjj, az összes ember nem több egy aljas számító dögnél, aki mindig a maga érdekét nézi. A nagyon-nagyon-nagyon ritka kivételeket leszámítva.

Brutális családgyilkosság Tompán, halálos áldozattal járó lövöldézés Budapest nyolcadik kerületében, késelés egy óvodában. Részletek a mai belföldi hírekből.

Mi van itt?

Voltunk tegnap az IKEA-ban. Nem konkrétan vásárolni mentünk, csak nézelődni, ötleteket meríteni, elgondolkodni a skandináv életstíluson, benyomni egy hot dogot és az ellenállhatatlan svéd mandulatorta egy szeletét. Ilyenek.

Aki volt már az Örs vezér téren található áruházban, az tudja, hogy elég gány. Nem az IKEA tehet róla, egyszerűen a (magyar?) emberek. Mindenféle gyanús elemek mennek százforintos biotésztát enni, amivel nem is lenne baj, hiszen csak száz forint, érthető, azzal már inkább, hogy mekkora disznóólat hagynak maguk után. Vagy például hogy a fiatalok bebújnak minden egyes bútorba már-már szeretkezni, aztán csodálkoznak ha a biztonsági őrök kitessékelik őket, mert egy öregasszony centivel a kezében szívinfarktust kap mikor kinyitja a PAX gardróbok egyikét, és nem a ruhafogast látja ágaskodni.

Ha az ember jobban akar nézelődni, célszerű a kabátokat betenni a kis digitális számzárakkal ellátott csomagmegőrzőbe. Sajnos kevés van belőlük, mindig várni kell kicsit, hogy felszabaduljon egy. Én háromra értem oda, Ingrid kicsit később. Három órától folyamatosan néztem, hogy van-e már szabad csomagmegőrző, közben két nem éppen apró nőszemély is csatlakozott hozzám, Ingrid is megérkezett és végül majdnem negyed négy volt már, mire valaki végre jött és kipakolt egy szekrényt. Udvariasan odaálltam a sráchoz, hogy távozik-e, mondta hogy igen, és raktam volna be a kabátomat, mire a nő odagördül mellém, és erélyes Mi voltunk itt előbb, öcsi! felkiáltással betolja a táskáját, mint reggel a tizenöt szelet szigorúan diétás zsíros kenyeret, vagy isten tudja mit. Én udvariasan mondtam neki, hogy három órája itt vagyok, előbb érkeztek, és ki akartam venni a táskáját, de Ingrid végül visszahúzott, hogy hagyjam inkább.

Azért burkoltan még tudtára adtam, hogy öcsinek nevezze esetleg az édesanyját, akinek a valagából kimászott, ne engem.

Nem azzal van a bajom, hogy valaki azt hiszi, előbb van ott, mikor mégsem. Azzal van a bajom, hogy kikúrt paraszt módjára viselkedik. Ha odajött volna, hogy ne haragudj, szerintem előbb voltunk itt, elmondnom neki udvariasan a véleményem, és talán még át is adom a helyet, mert akkora úriember vagyok. Ha viszont odadöcög és leöcsizik, akkor elküldöm véreres lófitymát morzsolni Afganisztánba.

Annyira felbosszant, hogy az emberekben egy cseppnyi odafigyelés, udvariasság, megértés (vagy nevezzük akárminek) sincsen. Mindenki csak megy előre, löki föl a másikat és kész.

Azért ajándékba egy RIBANC! – Öcsi feliratú kis papírost becsempésztünk a szekrényébe. Apró örömök az életben.

Ha te nem vagy különb annál, amit gyerekkoromban kibűvészkedtem ritmikus kézmozdulatok sorával a nemi szervemből, és nem volt sárga, akkor én mért legyek jóarc?

Tudjátok azért mindentől eltekintve, vicces dolog ez az egész rádióbotrány.

Oké, kell a változás, meg én is »írtam róla« korábban, hogy a rádió mint olyan hamarosan halott lesz, ugyanis jönnek a digitális megoldások, ahol kattintásra tudod azt hallgatni, amit szeretnél, reklám és minden egyéb nélkül (vannak országok, ahol ez már létezik máskülönben).

Ettől függetlenül, vannak jelenleg olyan emberek, akikről nem illik megfeledkezni, mert például nem tudják mi az a számítógép, illetve tudják, de hatvan-hetven évesen esetleg nem a Winamp meg az iTunes az első, ami eszükbe jut a zene szóról. Vagy például nem kattintásban gondolkodnak, hanem odatekerik a kisrádiót az effem nemtudomhová, hogy meghallgassák reggel a Bumerángot vagy a Pirítóst.

A Bumeráng tegyük hozzá, hogy az ország talán egyik legidősebb reggeli műsora, ha kereskedelmi műsorokról beszélünk, akkor biztosan. A Pirítós pedig egy sokkal fiatalosabb, lendületesebb műsor, sokan biztosan azért hallgatják, mert már unják a nagyjából hasonló kalibert. Két műsor, ami szubjektíven jó vagy rossz mindenkinek, de mindenesetre sikeres és a hallgatóság 90%-át biztosan lefedi.

Az egész dologban szerintem a legelszomorítóbb, hogy ilyen (is) megtörténhet minálunk. Mondhat nekem bárki bármit az egészről: egy tényleg-demokratikus országban ilyenre nem kerülhet sor.

Csak ugye mi a tényleg-demokráciától nagyon-nagyon messze vagyunk.

Észrevettétek, hogy mostanában gombamód szaporodtak a könyv, színdarab és kiállítás-hirdetések? Ebből vajon csak én szűrtem le azt, hogy a könyvesboltokban, színházakban és múzeumokban nincs akkora bevétel, mint szeretnék? És vajon ebből csak én jutottam arra a következtetésre, hogy ez nem feltétlenül a magyarok kultúra-igényét, vagyis jelen esetben inkább annak hiányát jellemzi, hanem konkrétan azt, hogy kikúrt drága az összes fent említett termék?

Egy jobbfajta könyv ott kezdődik hogy háromezer forint. Persze, ott a könyvtár, értem én, de szeretem a könyvet ott látni a polcon, nem véletlenül van több mint ezer könyv otthon a polcokon. A színházakban ritkán lehet ezer-ezerötszáz forint alatti jegyet találni, és még így is teltházas az előadások 90%-a. Meg aztán ott vannak a kiállítások is, ritka az, ahová be lehet jutni szintén ezer forint alatt.

Tény hogy mindegyikből meg lehet oldani olcsón, meg valakinek ezek az összegek nem feltétlenül számítanak soknak, de.

De én jobb esetben egy hónapban elolvasok két könyvet. Ha ezek nincsenek meg otthon, havi minimum hatezer forintról beszélünk. Szeretnék hetente megnézni egy filmet és/vagy színházi előadást, ez ismét havi hatezer forintot jelent. És már tizenkétezer forintnál tartunk. És nincsen családom, amit egy fizetésből tartok el.

Én még emlékszem, hogy a nagyszüleimnek havi színházbérletük volt, heti egy előadásra, pedig közel nem voltak gazdagok. Arra is emlékszem, hogy a könyvek nagyobbik része tőlük van.

Elmesélhetném, hogy a tegnap »délelőttinél« nem gondoltam volna, hogy szarabb lesz, de aztán Mr. (sőt, ez tuti hogy nő, basszus, de az is, hogy egyedülálló) szóval Ms. Élet mosolygott egyet, megnyomott valami istenverte kapcsolót a Hogyan-Szívassuk-Teremtményeinket vezérlőn, mely felett egy címkén az én nevem állt. Ez a pillanat lehetett az, amikor döbbenten konstatáltam, hogy meghalt a császár, Vilmos, a »telefonom« kijelzője. Minden működik, még az érintőképernyőn is tudok emlékezetből navigálni, annyi csak, hogy a kijelző megszokott ábrái és betűi-számai helyett hófehérség és fekete törés-szerű vonalakat meg pixeleket rajzol ki. Tipsi-tapsi.

De azért még ma is lehetett fokozni az élvezeteket. Tudniillik kék-lila-zöld vagyok, gyakorlatilag nem is karmolások, hanem döfések vannak rajtam, de a nyolcezer forintos gyógyszer mai adagját így sem sikerült beadnom a macskának.

Majd szerintem rágyújtok meg elkezdek inni én is – másnak is annyira segítettek ezek. Vagy mondjuk felállok a Szabadság hídra, és kiverem a farkam a Dunába, hátha bezárnak egy gumiszobába.

De hát az élet szép, nem igaz, hogy szép?

Szeretnék mindenkit megkérni, hogy a jobb oldalon található linkelde nevezetű linkek beküldésére alkalmas felületet módjával használja. Mire gondol a Mefi, ezekre gondol a Mefi:

• ha kitörlöm a linket, nem véletlen törlöm ki, attól hogy beküldöd ötvenszer, mindig ki fogom törölni;
• tízből csak egy link legyen a tiéd, adjuk meg a lehetőséget másoknak is;
• egy linket egyszer küldjünk be: igaz, erre figyel a rendszer, de attól még hogy berakod valamilyen átirányítás mögé, ugyanúgy ki fogom törölni;
• ne káromkodj, ne írj be hülyeségeket, a linkelde nem erre van.

  Ezek a sorok az elmúlt két hétben napi hatszor kitörölt hiteles oldalak és ma beírt miért törlöd ki a linket köcsög mefi beszólás miatt születtek. Nem hogy kitörlöm, de elintézem hogy még a blogodat is letöröljék, ha nem csinálsz úgy mint a festék.

  A szitu változatlan: ez a blog még mindig az én játszóterem, így én diktálom (az egyébként rendkívül elfogadható) szabályokat. Ha ez nem tetszik, keress másik helyet magadnak. Pláne, ha csak szpemmelni jössz.

Azt nem értem továbbá, hogy a reklámszakmában utazók, píár, vagy ahogy tetszik, mikor jönnek végre rá, hogy egy tévé vagy rádióreklám, ne adj isten egy egész kampány nem teszi eladhatóbbá a termékeket, nem lesz alapértelmezetten király és sikeres az alábbi összetevők valamelyikének meglétekor:

• erőltetett viccesség;
• valamilyen sztárvendég, aki erőlteti hogy vicces;
• valamilyen sztárvendég, aki erőlteti hogy nem vicces;
• költséges reklám, nulla mondanivaló;
• halmozott számban megjelenő meztelen emberek és vagy kisgyermekek.

2009 van, vagy mi.

Volt anno egy Szabadság híd felújítási projekt. Ígérgették, hogy majd így meg úgy készen lesz az időben, hiszen nagyon fontos, hogy készen legyen, mert hát a belvárosi közlekedés egyik lényeges alkotóeleme és a többi maszlag. Aztán egyszercsak szépen csendben jelezték, hogy az egész csúszni fog, nem is keveset. Ezt többször megismételték, végül a villamosközlekedésnek átadták, de az autósoknak csak sokkal később. Az egész biznisz legjobb tudomásom szerint azért csúszott, mert gond volt a díszkivilágítás beüzemelésével. Megint más kérdés, hogy mért nem lehet átadni ettől függetlenül egy hidat. (Tegyük hozzá, a díszkivilágítás pedig katasztrofális lett, hiába a kiváló technika.)

Aztán most azt mondták az okosok: fel kell újítani ezt a Margit (aki nem normális, hanem híd, automatikus tárgyesettel), mert hát olyan öreg szegény, és úgyis van 21 milliárd forint aminek nincs éppen helye, pláne ha abból hatot áll a' zunió. Mivel a Margit híd már egy fokkal komolyabb közlekedési eleme Budapestnek, így gondolná az átlagember, hogy tényleg időben el fog készülni.

Persze tévesen, most ugyanis bejelentették, hogy a mélyen tisztelt főmérnök úr az egész mindenséget újraszámolja, mert a munkálatok közben azt fedezték fel, hogy a híd sokkal rosszabb állapotban van mint gondolták.

Mélyen tisztelt főmérnök úr, what? Meglepő hogy hány éves a híd vagy az a meglepő hogy milyen terhelése van? Vagy nem látta a szabad szemével hogy az egészet már kívülről eszi a rozsda meg a húgy?

Látom én előre, hogy ez az egész is heteket-hónapokat fog késni, az egész várost ismételten megbénítva.

Egy nálam okosabb ember mondta nemrég, hogy ebben az országban semmi nem készül el időben. Vannak nagyon okos menedzserek akik mindent tudnak és többméternyi leporellóval rohangálnak, közben meg az egész munka úszik az árral. Nevetséges.

Az volt, hogy éppen léptem volna ki a kapun, miután kidobtam a szemetet, és hallottam hogy valaki pont jönne befelé. Én meg ugye jóarc vagyok hivatalosan, ezért kitártam lelkem a ház kapuját, ne szenvedjen már a kulccsal. Bejött három hatéves forma kisgyerek, az egyiknél valami zsebzokni-jellegű kutya-féle, ilyen bodri, vagy nem tudom, és nemes egyszerűséggel nekem ugrott. Az ingem alsó részét kapta el, és húzta lefelé, az volt a szerencse, hogy a kislány pont jókor húzta el, mert ha egy másodperccel később reagál, akkor kérdésessé válik a kis mefik sorsa.

Felvetődik azért néhány kérdés.

• Ha a drágalátos anyuka-apuka-gondozó-nevelő (a megfelelőt aláhúzással jelöljük) tisztában van vele, hogy ebük egy nyomorult kis korcs, aki az első szembejövő embernek nem ugrik, akkor miért hagyják, hogy három kisgyerek sétáltassa?
• De ha már hagyják, mért nem tesznek-tetetnek az állatra szájkosarat?
• Mért abban a házban élnek ilyen lények, ahol én is?
• Miért lélegeznek?

Egyéb kérdésem nem volna, bár mintegy mellékesen üdvözlöm az ő nemes-becses édesanyjukat.

Főhősünk, aki Mefi, nagyon ritkán szokta szidni a Budapest Transport Limited (Budapesti Közlekedési Zártkörűen Működő Részvénytársaság) szolgáltatásait, mert ismeri a rendszer gyenge pontjait, tudja, hogy sokszor egyáltalán nem az történik, ami látszik. Utoljára a tavalyi év nyarán »volt rá« példa, hogy mégis megtette, most ismét ez következik.

Szíve hölgyével, kékszemű macskájával és annak dobozával, ahová még a király is gyalog jár, főhősünk (aki még mindig a munkásbajszos fos GDF-es Mefi) a Vörösmarty utcában kísérelte meg egyébként is erős idegi állapotban az éppen megérkező járatra való felszállást, és éppen mikor betette (nem azt és nem oda) szóval a lábát a szerelvénybe, ekkor megszólalt minden előzetes figyelmeztetés nélkül a másodlagos indulásjelző (nem a robotbácsi, aki monoton hangján figyelmeztet, hogy MEGBASZ ha felszállsz, hanem a bzzzzzzz hang), majd mire felszállt, rögtön utána csukódott az ajtó. A szerelvény érkezése és a felszállás között fél percnél több nem telt el. Főhősünk (Mefi az) megpróbálta testével megakadályozni az ajtók bezáródását, még akkor is, ha ezt a tevékenységet mélyen elítéli és megveti azokat, akik élnek vele, de végül a régi ajtózáró szerkezet bizonyult erősebbnek, ugyanis főhősünk szeretne még a keresztapa pozíciónál is feljebb kerülni, ha értik, mire gondolunk e sorok írásakor. A földalatti elindult, egy szerelmet megszakítva a megállónyi távolsággal; a hölgy és a doboz ugyanis a megállóban maradtak, mint főhősünk és a macska a járművön.

Ha ez egy általános nap lett volna, főhősünk (Átlagos Mefi) továbbsétál mosolyogva és röhög egyet asszonykájával. Azonban, amint arra az előző bekezdésben utaltunk, főhősünk (Morcos Mefi) roppant ideges volt, ami nála elég ritka. Szóval az utasok és az ellenőrök azt látták, hogy egy munkásbajszos idegbeteg vágtat macskával a kezében a járművezető felé, bekopog az éppen induló vonat nem éppen idén barnult (nem releváns tényező!) vezetőjéhez, majd az ablak kinyitása után udvariasan úgy elküldi a kurva anyjába, hogy mindenki őt nézi.

Tudják, kedves olvasók, hogy mit mondott a vezető? Hogy a fekete doboz mindent rögzített és hogyha én nem állítom meg testemmel az ajtót, akkor kinyitotta volna.

Főhősünk (Elégedett Mefi) naponta átlagosan legalább ötször utazik az egyes földalatti vonalon. Tisztában van a szabályokkal, talán érdeklődése miatt kicsit jobban is, mint a hétköznapi utas. Tudja, hogy feszes a menetrend, jön a metró, megy a metró. Mégis, hogy egy éppen érkező szerelvény indulásjelez, amiről még utasok sem szálltak le és egy csomagokkal közlekedő párra rávágja az ajtót, majd még a vezetőnek áll feljebb – erre főhősünk megpödri pajszát, és elmorzsol egy kurvaanyádat. (Ebben a bejegyzésben már másodszorra; az évi átlag egy bejegyzésben tíz körül mozog, érezzük a tehert.)

Az ellenőr biztatta főhősünket: ők egész nap ezt nézik, van néhány vezető (mint például ez is), akik ebben lelik élvezetüket. Azon, hogy az ajtót mások orrára csapják. A Mélyen Tisztelt Vezető Úr akkor fog meglepődni, ha egy nagyonkopasz-nagyonizzadt-nagyonerős-nagyonnagy ember nagyonszőke-nagyonvékony-nagyonrövidszoknyás hölgyeményével jár így, ő ugyanis nem a szavakat választja majd a tényleg rendkívül kifinomult tájékoztatásra, hanem az ablaküvegen keresztül tépi ki a vezetőt és miután végignyalatta vele a felsővezetőt, finish him felkiáltással négyszer-ötször a fejére csukja az ajtót.

Tanulság: ne legyünk köcsögök, mert nem tudhatjuk, mikor fogunk ki valakit éppen rossz passzban. Még egyszer: főhősünk (Mostanra Lenyugodott Mefi) általában inkább a személyzetnek ad igazat, mint az utasnak, mégis, az ilyen kirívó eseteknél muszáj hogy felszólaljon. Az utasok többsége viszont nem így van ezzel, és előbb szólal meg vagy emel kezet.

VÉGE.

Voltunk moziünnepen, és két dolog fogalmazódott meg bennem. (Igazából már régóta, de ma robbant ki belőlem a Palace Cinemasszal kapcsolatban:

• fehér felirat a fehér háttéren: könyörgök, hát megnézi valaki ezeket a feliratokat? Végig megy a fehér inges csávó képe, és azon megy fehér színnel a felirat;
• levágott logó: két éve vagyok kikészülve, hogy egyszerűen a Palace Cinemas logó teteje félig le van vágva. Egy ekkora cég hogy engedhet meg magának ilyesmit? Furcsállom is, hogy Plastik Józsi még nem emlTette meg.

Arról nem is szólva, hogy a Oh, baby! angol szófordulat nemes egyszerűséggel Hoppicsek!-ként volt fordítva.

Képzeljétek el, megint vicces dolgok történtek velem a napi tömegközlekedési szeánsz alkalmával.

A 47-es jelzésű, régebbi típusú villamoson zötyögtem előadásokról hazafelé. A velem szemben lévő két személyes, egymással szemben lévő üléspár egyikében egy nem túl feltűnő, nem is annyira szép, de mindezt az öltözködésével maximálisan kompenzáló hölgyemény olvasgatott. A Fővám térre érkeztünk, mikor felszállt egy borostás, fehér makkos cipőt, farmernadrágot és szürke Armani pulóvert viselő úr. Leült elé, várt néhány másodpercet, végigmérte, elmosolyodott, majd elővette nadrágjából nem túlzottan féltve őrzött kolbászát, melyet két tojással szolgált fel. Igen, egészen konkrétan kirakta a brokit.

A csaj először nem vette észre, majd utána olyan kifejezés jelent meg az arcán, melyet az undor, a megvetés, az elkeseredettség és a meglepődés elegye alkotott. Felállt, és rögtön átült egy másik helyre. A csávó elrakta a csomagot, majd kicsapta a farzsebéből a pénzét, és elkezdte számolgatni. Mikor befejezte, rákacsintott a csajra. Két megállóval később leszállt.

Vannak dolgok.

Pont ma vásároltunk a Jeans Clubban. Az üzletről azt kell tudni, hogy többek között viszonylag jó minőségű, viszonylag jó mintájú pólókat árulnak elég jó áron. Ez azt jelenti, hogy ezer és kétezer forint között lehet kapni egy felsőt, ami azért manapság, üzletben vásárolva, nem kínai barátainktól: jó ár. Pont ma is láttunk egy-két igazán vicces darabot. Aztán mikor hazajöttem, egy továbbküldött üzenet figyelgetett az aznapi levelek között, és csak azért néztem meg, mert olyan valaki küldte, akit egyébként ismerek, és korábban egy ilyen továbbküldött üzenetnek köszönhettem hogy most van fényképezőgépem. Az üzenet lényege: A Jeans Club lenyúlta egy magyar fotós, internetes becenevén maz fényképét, és az egyik Philip Russel márkajelzésű pólóján kisebb módosítások után elhelyezte, majd legyártott belőle több száz darabot. Ezzel nem is lenne baj, egészen addig, amíg mazt elfelejtették értesíteni.

Nevetséges az egész, most persze megy a pereskedés, a posztot pedig érdemes elolvasni, mert a kép készítője abban kér segítséget, hogy ha valakinek van egy vagy több darab a pólóból, az írjon neki levelet a bizonyitek kukac maz pont hu e-mail-címre.

Mondjuk büszkeség-napi »melegfelvonulás« ide vagy oda, nem tudom mit várunk, vagy mit merünk remélni egy olyan országban, ahol a buszon egy srác röhögve mondja, hogy majd visz be pókerkártyát az iskolába, mert mi a faszt lehetne ott csinálni. Vagy ahol felszáll egy – természetesen nem kisebbségi állampolgár – a villamosra, cigivel a kezében és vígan szívja miközben hamuz a jármű padlójára, majd megérkezik a haverja is, szotyizva persze, és arról beszélnek hogy fel kellene akasztani a sógort, mert nem adta oda a BMW-t a hétvégére. És ez csak egy dolog a sok-sok más közül. Például írhattam volna azt is, hogy mit várjunk egy olyan országban, ahol a bevételednek legalább a felét oda kell adnod ismeretlen kezekbe, adó címén, de persze viszont semmit nem látsz belőle. Csak fost, tengernyi, óceánnyi fosrengeteget. Az egész gyönyörű kis kábetűs medencék úszik ebben a gusztusos kiválasztási salakanyagban.

El vagyok keseredve, őszintén el vagyok keseredve. Nem tudom, hogy mit reméljek. Nem tudom, hogy miben higgyek.

Én nem is igazán tudom, hogy mit írjak ezek után.

Van itt ez a videó, amit mániákusnál találtam és amiben Molnár Oszkár, egy rendkívül kellemes hangú úr – aki egyébként Edelény polgármestere – kevésbé kellemes témáról beszél. Egy polgármester, tehát nem az utca embere, nem egy rasszista cigánygyűlölő szélsőséges briganti. Hallgassátok:

Nemlátom, kattintok, meglátom!

[…] a terhesség ideje alatt szándékosan olyan gyógyszereket szednek, hogy bolond gyerek szülessen, hogy dupla családi pótlékot tudjanak lehívni. Hogy a terhesség ideje alatt – ez most új információ, utána jártam, és igaz – gumikalapáccsal veri a terhes nő a hasát, azért, hogy nyomorék gyereket szüljön […]

Hol élünk?

Tudtátok, hogy a vécékacsát azért csukták le, mert megölte a baktériumokat? True story.

Valamelyik nap egyébként a nappaliban ment a tévé, benne valamelyik magazinműsorrral (Fókusz, Aktív nem tudom már melyik), amiben egy nagyon kreatív csajszit mutattak, aki egy nyolc négyzetméteres helyiségből, amely gyakorlatilag teljesen üres és félkész volt, csinált egy lakható, gyönyörű, tip-top lakást, tele okos megoldásokkal.

Namost, az okos megoldások kilencven százalékát úgy hívták, hogy IKEA. Ahhoz meg nem kell nagy kreativitás, hogy elszaladjon az ember Budaörsre, ugye. Egyetlen okos megoldás volt, az a lépcső alá rejtett mosógép, ezt el kellett ismernem.

És ahová ezzel kapcsolatban ki akartam lyukadni, hogy ha nekem is két 24"-es iMac lenne az asztalon, mint a csajnak, meg lenne cirka tíz-húsz millióm, én is nagyon kreaktív (sic!) tudnák (sic!) lenni.

De nincs.

True story.

Az albérletben az egyik szomszédom szerencsétlen »Jacko halála óta« emlékzenéléseket rendez, átlag napi tizenkét órában teszi ezt, de legalább csak a jó számokat ismétli, és már fejből tudom a Beat it szövegét, talán még lekottázni is le tudnám, pedig abból sose voltam túlzottan jó.

Az mindenesetre vicces, hogy a legújabb Harry Potter-film még meg sem jelent hazánkban, mert várjuk a szinkront, addig Jacko életéről és haláláról már látható egy darab a mozikban, szinkronosan.

És megjelent egy tucat könyv is, ugyanilyen témában, nehogy valaki kihagyjon bármilyen jellegű információt is.

Meg merném kockáztatni, hogy vannak olyan cégek, akik minden híres emberről tudnak egy kattintásra, varázsló vagy tündér segítségével (szoftverkörnyezet szerint opcionális) készíteni filmeket és könyveket. Szerintem még a borítók is megvannak. Képzeld el, milyen vicces lenne ha például idő előtt kerülne a nyomdába Obama haláláról és életéről a könyv, úgy, hogy tényleg benne lenne hogy hal meg.

23.59, heh.

Na, hát a mai naptól igazán jó fotósnak számítok, mert ugye akinek lopják a képeit, az jó.

Nem is olyan régen írtam róla, hogy »ellopták a lógómat«, most meg konkrétan az egyik Kázméros fényképemet használták fel mindenféle forrás-megjelölés nélkül a GameStar egyik cikkében, ahogy azt Tre Mo Lo nevű olvasóm volt kedves jelezni a lentebb látható hozzászólásban. Ugyanezt a képet valamelyik blog is átvette, mondanom sem kell, hogy szintén bármilyen jellegű visszahivatkozást nélkülözve.

Igazából egyiket sem értem meg. A kis blogot azért nem, mert az igenis linkeljen vissza a képpel a flickr oldalra, vagy ide (különösen, hogy minden képben ott van a szerzői-jogi blabla, hogy a forrás megjelölésével szabadon felhasználható). A nagyobb oldalt meg azért nem értem, mert illene tudnia a cikkírónak, hogy azért mert flickrről menti le, ugyanúgy indíthatnak jogi eljárást a lap ellen. És persze a kiadónak ott van egy tizen-akárhány fős ügyvédi csapata, de akkor is.

Vicces amúgy, hogy kb. százból egy képemen nincs szignó, és azt rögtön le is nyúlják. Kíváncsi lennék, hogy ha lett volna rajta, akkor egyrészt átveszik-e, másrészt ha igen, akkor rajtahagyják-e.

Ezek vannak.

Közben válaszoltak a GameStartól; a cikk szerzője elnézést kért, és utólag elhelyezett egy hivatkozást. A képet Google segítségével találta, valószínűleg így nem látta a szerzői jogi információkat. Teljesen korrekt volt, félreértés tisztázva.

Tudjátok mi még a vicces?

Hogy durván hatévnyi szerződéses üzleti kapcsolat után az eszkimós jégkrémvállalat, teszem azt: száztíz forintért adja neked egy termékét, amit a szintén ő általuk adott tábla szerint százharmincért kellene eladnod, és persze ha átmatricázod a táblát bunkó vagy, de mindenesetre senki nem fogja megvenni (én sem venném). Namost számold hozzá, hogy mennyit eszik egy jégkrémhűtő villanyban havonta, meg mondjuk ha nagyon pontos akarsz lenni akkor azt is, hogy elég gyakran kell takarítani, tisztítószerrel, ami nem ingyen van. Magyarán a haszon közelít a nullához.

Mindeközben a föld alatt mélyen közlekedő járműről elnevezett nagyobb raktáráruházban ugyanez a száztíz forintos fagyi kerül hetven forintba. És nincs akció. És ez nem csak egy termékre igaz. És biztos nem ott fogjuk megvenni inkább.

De tudnék mesélni más cégekről, például arról, akik BAZ-megye B betűjével azonos elnevezésű sört gyártanak és forgalmaznak. Még anno velük is volt szerződésünk, aztán amikor már két éve nem kaptunk semmilyen reklámanyagot, és ezt voltunk kedvesek megjegyezni, hoztak két darab golyóstollat, meg egy nyakba akasztható telefontartót; akkoriban ez divat volt, mármint a telefontartó. Később az akkori helyi képviselőt ki is rúgták, mert kiderült hogy véletlenül hazavitte az olyan dolgokat mint például száz darab pohár vagy teszem azt húsz hamutartó. Biztos élvezet volt a gyerekeinek söröspohárban tálalni a kakaót, vagy nem tudom.

Félreértés ne essék, nem arról van szó hogy minden vágya az embernek egy középkategóriás magyar sörgyár vagy egy olasz jégkrémgyár emblémájával ellátott akármit használni, csak amikor van egy üzleted, akkor bizonyos dolgokat biztosít neked a beszállító, akivel szerződésed van. Mert példának okáért azzal, hogy nálad csak egy adott márkájú sör vagy jégkrém kapható, akár bevételtől is elesel vagy csak szimplán azért, mert reklámozod a céget azzal, hogy árulod a termékeit. És példának okáért nem neked kell megvenned pénzért a cég emblémájával ellátott poharakat. Vagy mondjuk a jégkrémhez kéne biztosítani szalvétát, és talán ezt is adhatná a cég. Meg amikor milliós nagyságrendben hagysz ott pénzt egy vállalatnál évente, illene valahogy meghálálni ezt, még akkor is, ha a cégnek az a milliós tétel csak aprópénz.

Modern gazdasági világ, az.

Helló, bocsi már, de tényleg, ha még egyszer akármilyen körlevelet küld nekem bárki-bárhol, kegyetlen módon rácsattintok a feladó kizárása gombra. Ma először tettem ilyet, és eufóriával töltött el az érzés.

De tényleg már, ma háromszor kaptam meg, hogy segítsek valami félhalott kisbabán, de nem pénzzel ám, nem, hanem küldjem tovább a levelet, mert az AOL meg a ZDNET megfigyeli (érted, látnak minket) és ha el lesz küldve tízezer-akárhányszáz embernek, akkor bizony kifizetik a műtétet.

Komolyan, ne legyünk már naivak. Mi érdeke lenne az AOL-nak meg a ZDNET-nek abban, hogy egy link nélküli üzenetet továbbküldötök nyolcmillió magyarnak, egy zárt rendszerben, mint az iWiW?

Gyász.

Voltunk ma abban az üzletben, amit ugyanúgy neveznek mint viccesen az objektíveket azok, akik fényképezéssel foglalkoznak. A cégnek egy mókus a logója, és azzal reklámozzák, hogy hogy lakásból otthonot (sic!) lehet varázslatozni.

Namost, bocskoros lófaszt.

Ez az üzlet gyakorlatilag egy katasztrófa. Vannak bútorok, de drágák és kevés a választék. Vannak szerelvények, de drágák. Vannak kisgépek, de drágák. Vannak burkoló- és egyéb építőelemek, de drágák. Vannak kertészeti eszközök, de drágák. Az eladók nem tudnak semmit, gyakorlatilag egy ember volt, aki tudott segíteni. Lehet, hogy van aki erre esküszik, de hogy én többet be nem teszem a lábamat egyikbe sem, abban 100%-osan biztos vagyok.

Barkácsolsz? Menj a Praktikerbe. Lakberendezés? Továbbra is: IKEA. Szidhatja bárki őket, viszont ezerszer jobb ötletek és termékek láthatók, ha az ember egyszer végigsétál a piactéren, mintha elolvas ötszáz katalógust.

Lakásból otthont, mi?

Az csak az én hatalmas fejemben található piciny agyacskámat körülvevő, egyébként is hömpölygő folyadékot forralja és keveri fel hihetetlenül, hogy az »olaszliszkai« eseményekre most próbálják ráhúzni, hogy az elítéltek azért kaptak életfogytiglant, mert cigányok? Bocsánat, romák.

Menjünk már.

És akkor még most mutatják a Naplóban, hogy miután kihívták a rendőröket és a mentőket, még volt idejük elégetni a véres ruhákat (bizonyíték megsemmisítése) és megfürödni.

Menjünk már.

Begyújtok a kandallóba, helyet foglalok a nagy bőr karosszékemben, magamra terítek egy pokrócot, iszom egy korty kakaót és elmesélek egy vicces történetet, ami a minap esett meg. Ha érdekel, üljetek körém a nagy puha szőnyegre, hallgassátok a tűz ropogását és figyeljetek engem.

Történt tegnap, hogy Babarum mester mutatott egy keresőt, valami Microsoft-félét, én pedig jó egoista stílusban beírtam hogy mefi és valami miatt rákattintottam a képekre. Meg is lepődtem, hogy az első találat ez a kép volt:

Ez egy vektoros változata a mefibloglogónak, melyet még »korábban« posztoltam. Aztán az egyik webáruház valamilyen útmutatójának felhasználta ezt a képet, paintben kicsit átretusálta (profi munka!) és felrakta az oldalára, olyan szinten, hogy még át sem nevezte.

Mivel nem szólt, meg egyébként is rontja a mefiblog brand hírnevét, ezért dobtam egy mélt, hogy mégis kapják már le, mert ez így pofátlanság. Aztán a webshop fő-fő-fő üzemeltetője válaszolt, hogy javították a hibát. Így néz ki a javítás után, átnevezve még mindig nincs:

Szóval ilyen dolgok vannak.

Nem is az bosszant fel, hogy a kvázi negyvenperces gyakorlatilag egyszerű logómintámat egy laza mozdulattal átmenti, és még arra is lusta, hogy átnevezze. Engem az bosszant fel, de igazán, hogy egy ilyen embernek boltja van és ráadásul egészségügyi termékeket árul. Meg egyáltalán, botrány, hogy az interneten ilyen dolgok megtörténhetnek. Igenis kellene valamilyen ellenőrzési hivatal vagy szabvány, ami nélkül senki nem nyithatna webáruházat.

Én nem szívesen rendelnék egy olyan cégtől, ami ilyen bakit megenged magának. Háklis vagyok vagyok a cég imázsára, kövezzetek meg, de én ilyeneket is nézek, és az efféle dolgok nem hogy lerontják, hanem alapból a tiltólistára helyezik nálam az adott céget, szolgáltatást.

Viszont pozitívan hozzáállva a dolgokhoz, azt mondják akkor vagy sikeres, ha már szó nélkül lenyúlják a műveidet.

EoS, a tűz már kialudt, úgyhogy húzzunk inkább aludni!

Az alábbi metróskönyv (def.: metróskönyv (egybe) az olyan írott és nyomtatott jellegű szemét, melyet csak rikító borítóval, perverz címmel és a metróaluljárókban reklámozva lehet eladni) a mostani kedvencem, ma láttam a Deák téren:

Nedves tájak ha-ha-ha, annyira jót röhögtem rajta, tényleg! Milyen vicces, egyedi és szerény cím egy könyvnek. Persze meg sem lep hogy nő írta. (Bocs.)

De tényleg, nedves tájak? Legalább egy kettévágott füge lenne a borítón, az még félreérthetőbb. Kicsit a régi Crepto reklám jut róla eszembe, amikor körtéket és almákat úgy mutattak, mintha fenekek lennének.

Kevés ember olvas, nagyon kevés. És annak a kevésnek nagyon nagy része olvas ilyen szennyeket. Lehet persze hogy beletrafáltam és pont a Világ Egyik Legjobb Könyvéről van szó, de valahogy kétlem. Nem arról van szó, hogy prűd vagyok, mert ha valaki, akkor én bőven nem, de most tényleg csak akkor lehet bestseller egy könyv, ha minden szexuális tabura fittyet hányva írják?

Arról már nem is beszélek, hogy a jobb könyvek meg négy-ötezer forintba kerülnek, és a többségüknek olyan rettenetes kötése-ragasztása van, hogy öröm nézni.

Hallottam ma fél füllel a híradóban, hogy letartóztattak egy mentőst, mert Ukrajnából csempészett cigarettát árult. És persze ment a visszhang, hogy mégis milyen felháborító, hogy egy mentős ilyenre vetemedik. Meg egyáltalán

Ez is egy aspektus.

Szerintem meg inkább felháborító, hogy egy mentősnek ilyenre kell vetemednie.

Egyrészt valószínűleg kevés ember utasítana vissza egy ilyen üzletet, másrészt ha normális fizetése lenne, valószínűleg nem szenvedne egy egyébként illegális tevékenység űzésével.

De valószínűleg csak egy mentős, akinek fétise az ukrán cigaretta csempészete és árusítása.

Valahol múltkor azt mondta egy ilyen művészlélek rendező-színházigazgató akárki, hogy a magyar kultúra kihalófélben van, lévén hogy az emberek inkább járnak moziba, mint színházba.

Nem tudom már ki volt ez az okos, de megkérdezném tőle, hogy drága barátom, szerinted amikor egy normális színházjegy átlagosan 2 500 forintba kerül és nagyon kevésre, vagy egyáltalán nem adnak diákkedvezményt, egy mozijegy diákoknak meg 990 forint, szerdánként pedig mindenkinek 890 forint, akkor mért vagy annyira meglepődve az Armani szemüveged mögött? Biztos sok a paraszt egyébként, és ezért járnak többen moziba. Meg mert a magyarokat nem érdekli a kultúra. Az ugye megint más kérdés, hogy átlagosan tíz családból mondjuk nyolcban a havi egy mozizás sem feltétlenül fér bele, nem hogy még a színház is.

És akkor van pofája embereknek arról beszélni, hogy milyen rosszul megy az ipar.

Emlékszem, anyukám mesélte, hogy mikor ő gyerek volt, hetente jártak színházba, mert elérhető áron volt a bérlet. Pedig nem a leggazdagabb családban nevelkedett, sőt.

Ugyanez egyébként az Aréna, ahol egyrészt pofátlan lehúzás megy, másrészt az egyik széken a jegy 3 500 forint mondjuk, és rögvest mellette (ugyanott, csak egy székkel odébb) meg már 6 000.

Nevetséges az egész, komolyan.

Sosem idegesítettem magam fel azon, ha valaki névtelenül beszól nekem, mert mért tegyem. Egyrészt gyakran megesik (»például itt«), másrészt gerinctelen dolognak tartom. Ha Zsukov odajön hozzám, hogy hülye vagyok, és elmondja mért, akkor miután herétől garatig felvágtam és megkavartam kétszer végiggondoltam amit mondott, herétől-garatig felvágom és megkavarom kétszer. Amikor viszont kvázi nem létező személyek mindenféle összehasonlítási alap nélkül oktatnak engem, arra csak a vállamat tudom söprögetni.

A dologban az bosszant, vagy nem is bosszant, hanem foglalkoztat egy kicsit, hogy az ilyen ember tényleg azt hiszi, hogy én vagyok a hülye, és ő a nálamnál okosabb és gerincesebb személy. Vica-versa a dolog persze, mert én tartom magam ahhoz, hogy jobb vagyok az ilyeneknél.

Magyarország kiváló, már-már művészi útépítési stílusát kiválóan jellemzi a Kelenföldön nemrég felavatott kerékpárosút. Konkrétan a pályaudvar, a buszmegálló és az épülő négyesmetró végállomása előtt lévő kereszteződésre gondolok. Ugye, ahol a gyalogátkelőhely mellett párhuzamosan fut kerékpárosút is, valahogy így kellene elegánsan, praktikusan és mondjuk úgy hogy szabványosan kivitelezni egy kereszteződést:

Egyértelmű, felfelé haladva átkelve a zebrákon, nem kell rálépni a bicikliseknek fenntartott útra, így nem kell még egy helyen ellenőrizni, hogy szabad-e az átkelés. Ez pláne fontos, mert az Etele úton egyébként is elég nagy a forgalom, több sáv, ráadásul lámpa nélkül. Ehhez képest Kelenföldön ez a kereszteződés így néz ki:

Tapsvihar. Minden reggel maga az orgia, ha életben maradsz átkelés után. Nézd a kerékpárosutat is, nehogy átmenjen rajtad valaki, és még neki van igaza (valahol jogosan); közben persze nézz két-két sávot jobb és bal oldalon, nehogy egy busz vagy autó menjen át rajtad. Az egyetlen oka annak, hogy nem halnak meg napjában legalább tízen, az a buszsofőrök rendessége, vagyis hogy az estek 99%-ában elengedik az embert, előre fékezve, kérdezés nélkül, sokszor a kocsisort is fenntartva. (Gondolom szóltak nekik, hogy így kellene csinálni.) Ellenben az autósokkal; nagyjából kétszer ütöttek már el majdnem itt úgy, hogy még az én kurvaanyámat.

Ja.

Ha már a »celebeket« tegnap kitárgyaltam, most szeretném megosztani a nagyvilággal, hogy miféle rendőrsrácot láttam a napokban többször is a hatodik kerületi kapitányság közelében.

Nem kertelek, leírom: emósat.

Pillanatra hunyjuk le szemünket, és vizionáljuk az emós rendőr képét.

Segítek: képzeljünk el egy hatalmas, fehér keretes napszemcsiben feszítő, félig szemébe fésült, hosszú hajú(! nem is értem; elvileg a rendőröknek kötelező a rövid haj) srácot, amint szolgálati fegyverét szájába helyezi zsebre tett kézzel ácsorog a kapitányság előtt. Komolyan, ha máshol látom, tuti nézem valami csippendélfiúnak, mintsem rendőrnek. Bár előbbinek elég vékony volt.

Emós rendőr, érted. Oké, hogy hiány van, de ekkora?

Van ez a mostani idióta divat, ami sajnos már fogalommá, stílussá, akármivé nőtte ki magát. A celebekre, celebségre gondolok.

Régen ugye voltak a sztárok. Én azt se szerettem nagyon, mert oké, legyenek hazai berkekben is sztárok, de akkor használjuk már rendesen. Hogy példát mondjak, Rudolf Péter Magyarországon sztárnak számít, mert letett valamit az asztalra, mert sokan kedvelik de mégtöbben ismerik. És nem meztelenkedéssel vagy a korával megegyező intelligencia hányadosával szerezte a népszerűségét. Hanem a tudásával. Ellenben egy Győzikét azért ne nevezzünk sztárnak, mert oké: sokan ismerik, sokan kedvelik és így tovább, de azért érezzük a különbséget. (Nem a bőrszínbeli különbségre gondolok, persze, bár gondolhatnék akár arra is.)

Erre persze sokan rájöttek már, és így született a gyönyörű celeb szó.

És még ha megmaradt volna csak egy szónak, oké. De ez tényleg egy fogalom lett, teljes ipar épül köré, és nem egy kissé lealacsonyító, hanem már-már egy a sztárnál jobban fényező szóként használatos.

Pedig a celebek többségét nem hogy fényezni és mutogatni, hanem minél messzebbre kellene vinni a nyilvános szerepléstől.

De ez nem elég, most kitalálta valami okos, hogy az új kvíz-, show- és játékműsorokban szerepeljenek civilek helyett a hírességek, mert az olyan vicces! Ezzel nincs is baj, amíg jól összeválogatott sztárokból álló csapatok vannak játékonként, addig még vicces is lehet adott esetben, de az a probléma, hogy amikor elfogynak a jobb emberek, nem azt mondják hogy vége, hanem előveszik ezeket a celebivadékokat, és etetik vele a népet. Kiváló példa a halvacsora-csata műsorok, amik eleinte kiválóak voltak, a végére meg maradt a selejt. Vagy például így lehet az is, hogy az egyébként vicces japán eredetű játékot, az emberi tetriszt átvettük, Kalandra FAL! címmel, és persze hírességekkel. Először húzónevekkel, a végén meg majd győzikékkel.

Nem tudom ki és mikor fog végre rájönni, hogy egy saccperkábé tízmillió fős ország nem tud és nem is akar ennyi naplopót eltartani.

Debreceni Zita.

Valami modellcsaj, a CKM-ből lehet esetleg ismerős. Viszont van egy klímavédelmi fotópályázat, ahol elvileg ő egy profi fotós és készített képeket. Van róla ez a kép a pályázat oldalán:

Namost, elsőre az tűnhet esetleg fel a kevésbé hozzáértőknek is, hogy nagyon-nagyon barátságtalanul fogja azt az egyébként nagyjából másfélmillió forintot érő fényképezőgépet. Szóval nekem elsőre az jött át, hogy hát a kezébe nyomták a gépet, hogy most ezzel fogják őt fotózni. Akik a Canon gépeket ismerik, azt is láthatják, hogy egy Canon EF 50mm F/1,8 II objektív van a gépen, ez viszont ezzel a géppel nem kompatibilis, vagyis az, de biztos hogy nem használja senki, mert nem arra a géptípusra van tervezve.

Szóval ő egy profi fotós, rendben, legyen az, én sem foglalkoztam vele különösebben ezek után.

Majd valahol megláttam az azóta már a fél magyar blogszférát bejárt kis videót, melyben Debreceni Profi Fotós Zitának teszi fel valaki az alábbi rendkívül bonyolult kérdést:

Hogyan arányul egymáshoz a záridő és a rekesz, és mit szabályoz?

Oké, lehet hogy az arányra nem tudnám rávágni a választ, de én mint amatőr hobbifotós is azonnal tudom mit szabályoz a záridő és a rekesz. Mert ezek még talán amatőr szinten is kötelező dolgok, ugyanis ha valaki profi fotós, és másfélmilliós géppel dolgozik, akkor valószínűleg nem automata programban dolgozik, hanem maximum valamilyen programautomatikaiban, de inkább teljesen manuálisan, viszont itt már tudni kell mi is az a záridő és a rekesz. Meg egyébként is. Egy profi fotós ezt tudja, de legalább egyszerű nyelven meg tudja fogalmazni.

Te, kedves Zita nem profi fotós vagy, hanem legföljebb egy stylist. Az ő dolguk ugyanis, hogy elrendezzék a helyszínt, megmondják a modellnek hogy mit csináljon és megigazítsák a kis haját. Majd a profi fotós az, aki tudni fogja hogy milyen záridő és rekesz kell ahhoz, hogy a te általad beállított képet úgy készítse el, hogy te azt lásd a képen, amit szeretnél.

Ti ott, akik a hadd ne mondjam, vagyis írjam már le, hogy melyik nagy-nagy bécsi, Első pénzintézetnél dolgoztok!

Szóval ha egy másik nagy-nagy bank bácsikból és nénikből álló marketinges csapatja, jaj, TÍMJE bemutat egy reklámot – még ha átvett reklámról van is csupán szó – amiben egy buzgómócsing banki alkalmazott szerepel (nevezzük mondjuk Emesének), és a népnek ez tetszik, és bevonul a köztudatba, hovatovább mém lesz belőle, emlegetjük, utalgatunk rá, akkor mondhatjuk, hogy a reklám marketing szempontból sikeres, mert az emberek emlegetik Emesét, emlegetik a bankot ahol dolgozik és talán ezáltal a bank szerez néhány új ügyfelet. A munka elvégeztetett.

És ha a nálatok magasabban álló (ülő-fekvő-akármi) bácsik és nénik azt mondják, hogy nekünk is kell ilyen jó reklám, akkor ne azt csináljátok már, hogy fogtok néhány ismert magyar színészt, beöltöztetitek mondjuk Mátyás királynak vagy Mozartnak, majd összecsapott, erőltetett, nagyon-nagyon gáz és már-már vállalhatatlan szövegekkel és helyzetekkel fárasztjátok a népet. Mert ezzel nem csak felidegesítitek az embereket, elérve ezzel hogy fejüket lehajtsák, és homlokukat tenyerükkel finoman megérintsék (az internetes jelenség neve: facepalm). Persze marketing szempontból lehet hogy ez is jó, mert már rólatok beszél mindenki, vagy legalábbis én, de nekem mégis az előző megoldás tetszik jobban.

Szóval nem koppintani kellene a másikat, hanem letenni valami legalább olyan jó cuccot. Mert ez attól messze van. (Közhely-hely-hely.)

Tudom én, jaj, Mefikém, ne politizáljál, úgy sem értesz hozzá, úgysem ért ahhoz senki, meg úgy sem változik semmi, ha te is belesírod a véleményedet három mondatba. Meg hát amúgy is. Blogot írsz? Tök gáz. Szóval oké, nem fogom leírni, hogy most mennyire fölösleges ez az egész hercehurca ami itt napok óta megy, és hogy mi a véleményem Bajnai Gyurcsány II. Gordonról (már előre hallom a Gordon takarodj skandálásokat az Oktogon felől, és bárkivel bármennyiben fogadok, hogy Gordonka lesz a(z egyik) csúfneve).

Ellenben azt azért viccesen elszomorítónak tartom, hogy 2009-ben Internacionálét énekelgetünk:

Nemlátom, kattintok, meglátom!

Érted, az ország meg úszik.

Tudjátok mi a vicces?

Hogy felveszünk (bocsánat, nem fogjuk felvenni, csak lekérjük) egy hitelt, amiből hitelezünk a bankoknak, akik így tudnak hitelezni a magánszemélyeknek, hogy azok tudják törleszteni a hiteleiket.

A poén: hitelválság van.

Csak annyira mégsem nevetek.

Múltkor írtam, hogy Budapest tömegközlekedési csomópontjai közül talán a »Blaha Lujza tér a legrosszabb«. Viszont mindenképpen benne van az öt legrosszabban (biztonság és mondjuk esztétika terén együtt) Kőbánya és Kispest környéke, például a metróvégállomás.

Mostanában gyakrabban járok arrafelé, és egyszerűen szánalmas, hogy hagyták az egészet így elrohadni. Ráadásul amilyen emberek megfordulnak ott, meg úgy általában a tizedik kerületben, hát én ritkán szoktam utcán félni, de itt elég gyakran megesik. És egyáltalán nem az itt lakókat tekintve gáz, hogy ilyen a környék, vagyis egy részüket nézve igen, de sokkal inkább a politikáé vagy magam sem tudom hogy kié-mié. Elég például Gergő blogján megnézni a képet, hogy hogyan is nézett ki a Köki húsz évvel ezelőtt.

Majd még összegyűjtöm a maradék hármat is az ötös listába, nem lesz nehéz – sajnos.

Hm, érdekes, ezt a szót elfogadja a helyesírás-ellenőrző, hogy tahóságnessz. Pedig azt hittem Kazinczy büszke lesz rám, de buktam ezt, mint.

Szóval két apró történet, ami mostanában történt. Az egyik az XMS-ben, Tomi barátom éppen iPod-tokot vásárolt, de nem tudtak számlát adni mert elfogyott a papír, várni kellett egy percet míg a kolléga megérkezett az A/4-es tömbbel. Közben beviharzik egy szanaszéjjel csúszott szövetkabátos fószer, köszönés nélkül, majd mondja hogy iPhone-hoz szeretne fülhallgatót. Eladó kérdezi, hogy headset vagy hagyományos füles. Csávó nagyjából úgy nézett, mint ha mondjuk tőlem megkérdezné valaki hogy a periódusos tábla harmadik sorában jobbról az ötödik elemnek mi a rendszáma. Eladó elkezdi magyarázni, hogy mi is az a hedszet, majd vevőnk bólint, hogy akár az is. Mutatnak neki egy Sennheisert, tizenhatezer. Erre előkap a zsebéből egy guriga, mit guriga: csomó, mármint hogy összegyűrt bankjegyekből álló pénzköteget, kitúr belőle két tízezrest, és odakúrja a pultra.

Szóval nekem ezzel általánosságban – azon túl hogy a csávó egy tahó – az a problémám, hogy nem becsüli a pénzt. Aki a zsebében összegyűrve tartja a tíz- húsz- és ötezer forintos bankókat, az véleményem szerint kvázi lopja a pénzt. Persze ezzel nagyon elvonatkoztatok, de tényleg. Üzletemberek készpénzt pénztárcában, de nagyrészt inkább bankban tárolnak. Akik pedig gurigákban meg összegyűrve mindenféle zsebben hurcibálják vagyonukat, azok vagy bűnözők, vagy egyszerűen nem becsülik a pénzt. (Vagy éppen elszakadt a pénztárcája, és nem talált másikat, igen, ne említsük meg ezeket a pótlehetőségeket.)

A másik történetet a házmester mesélte, ő mindig szokott ilyen vicces (vagyis inkább elkeserítő) dolgokat mondani.

Szóval, valaki kiszedte a folyosón a százéves billenőkapcsolót, amivel az automata világítást lehet felkapcsolni. Mondanom sem kell, hogy az a kapcsoló semmire nem használható, maximum csengőnek, vagy esetleg kis hozzáértéssel átalakítva villanykapcsolónak, de felmerül a kérdés, hogy miért szerel ki egy harminc forintos eszközt. Ráadásul galád módon szépen visszatette a kábelt a lukba, így ha éppen nálam jársz, és a sötétben akartad volna felkapcsolni a villanyt, akkor lazán belenyúlsz a kábel végébe.

De például azt is a házmester beszélte, hogy ellopták a ház elől a hatvankilós betontömböt, ami azért volt ott, hogy ne parkoljanak a kapu elé, ahová a kukás szokott állni. Jött egy Suzuki, két nem idén barnult csávó kiugrott belőle, belerakták a csomagtartóba, és mentek tovább. Mindezt úgy, hogy közben villogtatták az elakadás-jelzőt, mert feltartották a forgalmat.

Szóval ezek mennek.

Bocs, hogy megint egy videóval (ráadásul ennyire bulvár(?) videóval) szpemmelem az interwebet, de hát ez annyira gáz, hogy már tényleg inkább vicces. Idézeteket nem emelnék ki, ellenben azért felsóhajtottam, hogy akárcsak a fognélküli köpködős »vámpír«, ez is salgótarjáni, bár valójában nem lepődtem meg.

Nemlátom, kattintok, meglátom!

Méghozzá a Microsoftot, azon belül is a böngészőnek csúfolt szoftverszerűség fejlesztőit (természetesen). Mondjuk olyan vádakkal, hogy a webes szabványok folyamatos ignorálása és így az egységes, szemantikus weblapok terjedésének megakadályozása és a webfejlesztők munkájának hátráltatása; továbbá a felhasználó személyes adatai és számítógépe épsége biztonságának teljes hiánya miatt.

Valószínűleg nem nyernék, sőt, valószínűleg volt-van is már hasonló eljárás a Bűnbanda ellen, de akkor is.

Hihetetlen, hogy 2009-ben még mindig tökölnöm kell, és centinként tologatnom egy rohadék elemet, hogy a böngészőkben és az Internet Explorerben is ugyanúgy nézzen ki. Oké, megoldom és végül jó lesz, de a weblapépítés idejének legalább egynegyede erre megy el.

Üdvözli a legújabb és legkorszerűbb verziójú Internet Explorer, mi? Anyád.

Kezdjük ezt a bejegyzést egy beismeréssel. Tizen-akárhány éve tanulok angolul, nem tudom pontosan mióta, de már majdhogynem anyanyelvi szinten kéne folyékonyan beszélnem-írnom-olvasnom és megértenem az angol nyelvet, de ehelyett egy középiskolás szintjén vagyok. Trágya dolog ez, nincs mit szépíteni rajta, én kúrtam el, több helyen is. Változtatni fogok ezen, mindenképpen, mert már én érzem kínosnak.

Második beismerés: szeretem az angol nyelvű filmeket és sorozatokat. Nem a nyelv iránti szeretetem mutatkozik így meg, mert igazából nem nagyon kedvelem az angol nyelvet, inkább a hangminőség és az eredeti hangsáv varázsa az, ami miatt kevésbé favorizálom a szinkronos változatot, pedig tény, hogy Magyarországon vannak a legnagyobb adóterhek a legjobb szinkronszínészek.

A kettőt összegezve levonható a következtetés: felirattal nézek filmeket és sorozatokat.

Szerencsére van pár ember, akik a saját szabadidejükből órákat áldoznak arra, hogy – mindenféle anyagi vagy szóbeli jutalmat mellőzve – lefordítsák az angol feliratokat magyarra. Az utóbbi időben egyre több angol nyelvű feliratot töltök le, egyrészt nyelvtanulás miatt, másrészt vannak sorozatok amiknek akár felirat nélkül is érthetők a párbeszédei.

Anno, mikor elkezdtem sorozatot nézni, a nagy kedvencekhez nagyon jó fordítók készítettek igényes munkákat. Nálam az igényes felirat olyan, hogy minimum nincs benne helyesírási hiba, és esetleg figyel olyan dolgokra, hogy adott esetben dőltté teszi a szöveget, vagy mondjuk kereszteket vagy csillagokat rak bizonyos szövegrészek köré. A Prison Breaket VictorPictor, a Lostot és a Heroest Kenny és még sorolhatnám kik voltak azok, akiknek tényleg sok eredeti nyelven sorozatot néző köszönhette meg, hogy az új epizód megjelenésétől számított pár óra múlva ott volt a kiváló magyar felirat.

Mára kicsit változott a helyzet, a nagyok eltűntek és most kicsit úgy áll a helyzet, hogy vagy késik a felirat vagy pontos de tele hibákkal. Természetesen a Hosszupuska és feliratok.hu azért többségében igényes munkákat tárol, rájuk nem lehet panasz.

Ellenben mikor már egy sorozathoz három napja nem volt felirat, mániákus ajánlotta a feliratok.org nevű oldalt. Teljesen jó volt, hogy bár más fordítóktól, de nagyon gyorsan ott volt a magyar felirat.

Aztán idővel kibújt a szög a zsákból. A bilit nálam az borította ki, amikor tavaly egy Prison Break fordításban olyan sorok voltak, hogy fickokám te innen nem szöksz meg xD vagy mondjuk jobban tennéd ha imátkoznál!!4 és egyebek. És akkor a klasszikus for the record a jegyzőkönyv számára fordítási hibákról nem is beszélve. Olyan is volt, hogy a roger that szófordulatot úgy fordították, hogy roger volt az. És akkor az elgépelési, helyesírási és kódbeli hibákról már tényleg nem beszélek. Gyakorlatilag az ilyenek tonnaszámban nézhetetlenné vagy legalábbis olvashatatlanná teszik a feliratot. És ekkor történt az, hogy gyakrabban töltöttem le angol feliratokat vagy inkább vártam napokat.

Persze lehet legyinteni és elintézni annyival, hogy tanulj meg angolul és félreértés ne essék: értem én, hogy ingyenmeló, és tegyem össze a két kezem, hogy legalább ez van, de. De könyörgök, van helyesírás-ellenőrző, ami az elgépeléseket jelzi. Vagy ha már nem tudunk angolul, nem fordítunk feliratot. Nekem is sokszor megremegett a kezem, hogy miután megnéztem angol felirattal a műsort, nekiugorjak a fordításnak, de azt mondtam magamban, hogy amíg ramaty az angoltudásom, addig nem fogok tré munkát kiadni a kezemből.

Sajnos mások nem így gondolják ezt, de ami leginkább sajnálatos, hogy nem csak a feliratfordításokkal van ez így.

Meg tudod mi készít még ki nagyon, jaj, hadd írjam le!

Szóval van a »metropol« (korábban metro) nevezetű ingyenes napilap, amit találóan a metróaluljárókban lehet leginkább beszerezni. Ez ugye nem magyar újság, külföldön (nyugaton, tudod, nyugaton) megoldható az, hogy lerakjuk egy elegáns szerkezetbe, amiből ki lehet venni egy (azaz 1) darabot, esetleg kettőt ha viszed a kollégádnak. Szóval leraktak ilyeneket itthon is, de a magyar paraszt elvett ötöt, hogy aztán szétszórja útban Újpest felé a hármas vonalán, mert az olyan vicces, ugye.

És akkor most zöldmellényes csinos lányok osztogatják az újságot, de úgy ám, hogy hozzádvágják, ha meg mondod hogy bocsi drágám de nem olvasom, akkor olyan lekezelő csúnya tekintettel mérnek végig, hogy öröm nézni. Arról már nem is beszélve, hogy beállnak az út közepére, és minden ember odaáramlik, te meg mennél kómásan a mozgólépcsőhöz, és felborít egy lenkerekes zászlósalj Lenke főtörzszázlós vezetésében, hogy a mai fiatalok, érted.

Amúgy a borús időt meg posztokat leszámítva teljesen vidám vagyok, sőt ami azt illeti rég voltam már ilyen vidám, csak ezek úgy az arcába jönnek az emberenk, ha közlekedik.

Most komolyan, nézzük meg ezt a képet:

Valljuk be őszintén: ettől a nőtől, sőt bocsánat Nőtől(!) szeretnénk megtanulni igazi Nőnek vagy Férfinak lenni, ahogy azt ezen az oldalon olvashatjuk.

Maria Geronazzóról volt már szó a »Médiagetszik« egyik adásában; ő az a középkorú asszony, aki megműttette ajkait, így hatalmas méretűvé (és undorító kinézetűvé) varázsolva azokat, majd meg is mutatta gyorsan tudását egy Kovi rendezésében készült pornófilmben, ahol egy tucat férfi elégítette őt ki, bár a végén csak tíz lett, mert kettő még a forgatás előtt közölte hogy ez még nekik is sok. Képzelhetitek. Ráadásul felajánlotta hogy a pornófilmjének százezredik letöltőjét ingyen kielégíti. Képzelhetitek.

Csak egy videó, hogy legyen egy konkrét képünk a helyzetről, ha nem ismernénk őt:

Nemlátom, kattintok, meglátom!

Szóval ez a hölgyemény nyitott most iskolát, és valami hasonló épületes szépségű szőke cicababa társaságában vállalnak szerelemképzést (ezt a szót én találtam most ki, már intézem az Oktatási Minisztériumban a bejegyzését). Az egyheti kurzus 160 000, az egyéni változata ugyanennek 300 000 magyar birodalmi váltó. Ha ezt tudtam volna, nem is az operabálra veszek páholyjegyet, hanem erre az egyhetes egyéni képzésre, hogy igazi Férfivá(!) lehessek. Ja de, nem is vettem oda se, hiszen én háromszázezret értelmes dolgokra szoktam költeni, el is felejtettem.

Tétel: Magyarországon mindenből meg lehet élni.¹

1.: Kivéve tisztességes munkából.

Estefelé majdnem láttam ahogy meglincselnek egy autóst, és bevallom őszintén hogy nem bántam volna ha a negyven négyzetméternyi izomkolosszus egy finom pofont lekever miszter laza vagyok a BMW-vel úrnak.

Az Andrássy úton ugyanis valahogy nem szeretnek megállni az autósok, ha pirosra vált a lámpa, és amikor éppen meg is állnak, sikerül ezt úgy, hogy az autó egyik fele a gyalogátkelőhelyen landol, aztán meg csodálkoznak ha csúnyán néznek a gyalogbusszal közlekedők. Szóval, a mostani csákó egyszerűen áthajtott a piroson, de nem úgy hogy kicsit nagyobb lendülettel jött és túlment a sárgán, de még éppen a gyalogos zöld előtt, hanem már jócskán zöld volt nekünk gyalogosnak, mikor legalább hatvan kilométeres óránkénti sebességgel átzúgott előttünk-mellettünk-mögöttünk. Tényleg nem sok híja volt, hogy egy csúnya baleset legyen a dologból. Aztán megállt, lazán becsapta hátramenetbe a járgányt, és ment volna visszafelé, de ekkor egy izmosabb gyalogos karlendítve (mármint nem úgy) ment felé, néhány válogatott káromkodás hangoztatásának kíséretében.

Venném el az ilyen jogosítványát azonnal, ami azt illeti.

Hamarosan elkezdek már értelmesebb dolgokról is írni (értsd: a szokásos szintet próbálom produkálni, és ezeknél nem lejjebb adni), de még ezt a videót is muszáj lesz kiraknom. Meg mindamellett az RTL Klub embeddálója elég korrekt, hogy megadhatom a szélességet, nem kell utólag turkálnom a kódban. Szóval a videó.

Sok ilyen volt már: két nagyon szép emberke verekedik a Mónika Showban. Ami engem igazából mindig meglep, az Mónika arckifejezése az ilyen jeleneteknél. Hat, vagy ki tudja már hány éve megy ez a műsor, de még mindig ugyanolyan fejjel nézi végig amikor két szerencsétlen verekedik egymással. Mappa a szája elé, mikrofon az arcához, szemek összehúz, lábak berogyaszt és hasonlók. Vagy nagyon jól színleli, vagy tényleg mindig meglepődik.

Anno mikor indult ez a műsor, volt egy casting hogy ki legyen Mónika. Persze nem Mónikákat kerestek, lehet hogy Teodóra lett volna a kiválasztott, de marketingszempontból a Mónikával jobban jártak, hiszen azt például könnyebb kimondani a nyolc általános (öt első és három második) végzettséggel. Szóval megkérdezném én Mónikát, hogy ha anno megmutatnak neki pár felvételt, hogy mi lesz az egész műsorból, akkor is elvállalná-e. Nem hinném.

Bár ki tudja, nem vagyok én pénzéhes ember, de jó fizetéssel és szerződéssel simán vinnék egy Gábor Barát című műsort. Még jósolnék is.

Én megesküdök bármilyen ceremónia keretein belül, szívre meg bibliára tett kézzel is akár, hogy nem állt szándékomban látni a tévében Gáspár Laci Megasztár-győztes balassagyarmati származású művészurat, de sajnos a dolog megtörtént. Amivel nem is lenne baj, de. A dolog úgy nézett ki, hogy a TV2 csinált egy Havas kaland nevű kis kiruccanást a legutóbbi megasztárosoknak, szupervendégként Gáspár Lacival. Arról szólt ez, hogy elmennek Franciaországba síelni, közben veszik őket kamerával, móka, kacagás, és ezt egy héten keresztül adják az Aktívban. Nade, Laci már az úton fel volt háborodva valami miatt, mikor pedig megérkezett, és meglátta az önkiszolgáló apartmant (értsd: nekik kellett volna kitakarítani maguk után), közölte, hogy ne kamerázz, megyünk haza úgyis.

Szóval érted, megnyeri a Megasztárt, kis Porsche segítségével utazgat, aztán a busz meg a takarítás már nem dívik.

Persze nem azt mondom, legyen szép autója, vegyen többmilliós Marshall erősítőt, nem irigylem tőle, tényleg nem, hiszen egy művész, nálam ezerszer jobban gitározik és énekel, elismerem. És nem is az a bajom vele, hogy cigány, tényleg nem. Hanem az, hogy ne felejtsük már el honnan érkeztünk, és kik voltunk, mielőtt mi lettünk a felkapott hírességek. Közhely, valóban, de nem érdekel, mert egy tehetségkutatóban felkapott, korábban sehol nem bemutatott ember ne adja elő a kiskirály szerepet. Vagy adja, de akkor meg ne a tévében csinálja.

A mai nap tanulsága pedig, hogy veszélyes üzem a bloggerkedés. Benned van, mi?

Magyarországon vannak cigány bűnözők, és van cigánybűnözés.

dr. Hunyadfalvy Ákos

Hát így állunk. Kiváló (talán az egyik legkiválóbb?) sportolónak kell meghalnia ahhoz, hogy végre egy ilyen mondat elhangozzék, és ezt televízióban, rádióban, újságokban és internetes híroldalokon megjelenjen.

De nem lepne meg, ha ezek után is lenne valakinek bőr a képén, hogy kiálljon és belemondja a nagyvilágba, hogy ez itt Magyarország, 2009-ben, ahol fenyegetnek, lopnak, csalnak, embereket bántalmaznak és ölnek meg úgy, mint ha csak legyekről lenne szó. A cigányok, igen. De nem, nincs cigánybűnözés Magyarországon.

Biztos azért akartak négy év alatt nagyjából háromszor megkéselni (nem cigányok voltak). Vagy biztos azért fordulhat elő olyan, hogy volt osztálytársamat a tanári szobától két méterre püfölik hárman (nem cigányok), és a tanár csak annyit mond, hogy ne itt rendezzétek le. Vagy mondjuk ezért fordulhat elő, hogy a saját kocsmánk berendezését majdnem ripityára törték (nem a cigányok) és egy tolószékes embert megrudosnak (szintén nem a cigányok). Ja, hogy szélsőséges vagyok? Bocs, meguntam.

Meguntam, hogy én maradjak csöndbe, hogy én érezzem magam kellemetlenül, hogy én féljek, hogy én ne tudjak sötétedés után gyomorideg nélkül végigsétálni egy utcán vagy szimplán azt, hogy jelenleg Magyarországon egyre több nem dolgozó, segélyen élő ember van, akik már a puszta jelenlétükkel fenyegetnek embereket, és elegem van még abból is, hogy ha ezt bátorkodom bárhol megemlíteni, akkor én számíthatok arra hogy betörik az orromat (és akkor még megúsztam, hogy nem szíven szúrtak, vagy a vesémet tették tönkre, esetleg az arcomat szabták át nem sebészeti eljárásokkal) és én számíthatok arra, hogy elkönyvelnek szélsőséges rasszista antiszemita náci akármilyen huligánnak, sőt, talán meg is hurcolnak.

Egyébként érdemes megnézni az elkövetők iWiW- és myVIP-adatlapját (nem tudom él-e még), néhány perc alatt elvesztették az ismerőseik 40-50%-át, a dühös rajongók (rokonok?) pedig generáltak néhány száz kommentet, aminek hát fogalmazzunk úgy, hogy ha töredéke is valóra válna, elég sok dolga akadna a Temetkezési Intézetnek.

Szóval így állunk. Én meg megint leírtam ezt, páran megint bólogatnak, megint számíthatok rá hogy eltörik az orramat, és ennyi. Változás gondolom a szokás kedvéért elmarad.

Pedig az a rengeteg ember, aki Veszprémben a lokál előtt meggyújt egy gyertyát, valószínűleg ugyanígy érez, mint én. És mint még nagyon sokan mások, akik tudják hogy probléma van, tudják miért van a probléma. Csak azok nem akarják beismerni, akik szintén tudják, de azért beállnak a kamera elé, és azt mondják: Nincs cigánybűnözés.. Nincs.

Semmi nincs itt, konkrétan.

Az a szerény meglátásom, hogy az összes hitelreklámot be kellene tiltani, különösen az ilyen extrakrémes THM-es mókákat, mint például a Providentnél. Komolyan, mire vesz fel hitelt egy józan gondolkodású ember? Ingatlanra vagy tanulásra diákhitelt. Minden másra gyakorlatilag teljesen felesleges és fölösleges, különösen vagy talán csak akkor, ha az embernek amúgy sincs pénze. Elromlott a mikró? Sebaj, vegyük meg hitelre ötször annyiért, maximum apunak járnia kell kezelésre a szilánkosra törött orrával. Oké, szomorú dolog, hogy van akinek tényleg kenyérre sem telik, és ezért veszi fel a hitelt, de pontosan az ilyen és ehhez hasonló felelőtlen hitelezések miatt alakult ki többek között a mostani helyzet.

Én úgy vélem, hogy aki megteheti hogy hitelt vegyen fel (stabil anyagi helyzetben van, vagyis tudja fizetni stb.), az reklámok nélkül is tudni fogja hová forduljon ezügyben. Plazmatévére meg nem kell hitelt felvenni, és ennyi.

Az alábbi mondatot szeretném jól olvasható módon pólóra nyomtatni, esetleg valami táblával is megelégednék amit a nyakamba lógatok, de lehet hogy csak szimplán elmondom majd minden vásárlás előtt, hogy:

HA NEM TUDSZ KÖSZÖNNI, MOSOLYOGNI, DE LEGALÁBB KULTURÁLTAN KOMMUNIKÁLNI, VALAMINT A KÉRDÉSEIMRE VÁLASZOLNI, AKKOR NE DOLGOZZ ELADÓKÉNT!

Lelkiismeretes kereskedelem, mi?

Nem tudom hogy az itthoni jogszabályok hogyan állnak ezzel kapcsolatban (majd Shamalt okosít, reméljük), de az biztos, hogy egy 16 900 forintos jegyet 80 000 forintért eladni nem hogy a jegyüzérség, de a pofátlanság fogalmát is kimeríti. Vagy például ez is itt. És amennyire tudom, azért kelt el az összes jegy az első héten, mert ilyen kis rohadékok felvásárolták, hogy most százezrekért adják el a talán utolsó AC/DC koncertre szóló belépőket. Pedig azért tizenhatezret talán kiadtam volna érte (de biztos van/volt olcsóbb jegy is) hogy láthassam őket élőben. Talán azzal senki nem vitatkozik, hogy az AC/DC egy rocklegenda, mint olyan.

Gondoltam rá hogy pár erőslegény társaságában elmenni jegyet vásárolni, aztán közölni az eladónak hogy vagy ideadja eredeti ár plusz néhány-ezer forintért, vagy hívjuk a rendőröket, de minimum úgy elverik, hogy nyolc napig nem lesz szilárd széklete. Csak félő hogy nem unatkozó átlagpolgár fejéből pattant ki az ötlet, hogy ugyan vegyünk már tízezerér' jegyet és adjuk el ötszörös áron, hanem valamilyen szervezett bűnözési csoport, ha úgy tetszik maffia irányítja a dolgokat a háttérben.

Szóval ezek mennek, meg a 302 forintos euró.

Befejezem már tényleg a panaszkodó világvége hangulatú demagóg írások sorozatos gyártását, úgyse érdekel senkit, tudom, pina kéne ide. Viszont ezt a videót (itt találtam) még muszáj vagyok megosztani a mélyen tisztelt közönséggel:

Nemlátom, kattintok, meglátom!

Vagy ma például a buszon egy cigány kisfiú ezt mondta az anyukájának:

Kussojjá' má' el a gecibe' mer' felrúgdallak!

Na most, szeretném vázolni a helyzetet. Ha én az anyámnak annyit mondanék hogy kussoljál, valószínűleg hónapokig járnék fogászati kezelésre, de azt sem tartom kizártnak, hogy új lakás után kellene néznem. Nyilván ennyire nem komoly a helyzet, de bármilyen valamire való szülő egy hasonló mondat után olyan reflexszerűen vágja tarkón szeretett gyermekét, hogy valami menetet vág az orrában. Kivéve a buszon utazó kisfiú anyja. Meg feltételezhetően a videóban látható gyerek szülei sem nyerték el a hónap gondozója címet.

Aztán meglepődünk ha tizenhét éves korára késsel járkál, és mások zsebpénzéből gazdálkodik.

Nem azért lesz valaki rossz ember, mert cigány. Oké, prospektusba illően közhelyes mondat, de tényleg nem. Ez a kisgyerek sem így beszélne, ha normális szülők közé kerülne. Ellenben ilyen körülmények mellett nincs értelme a gyereknemzésnek, hovatovább bátorkodom azt is állítani, hogy az ilyen szülőket el kellene tiltani a gyerekneveléstől. Súlyos következményei lesznek ugyanis a nemtörődöm hozzáállásuknak, amit nem ők és még csak nem is a gyerek, hanem mások fognak megérezni. Az adózó ember, aki eltartja; az adózó ember gyereke, akinek elveszi a zsebpénzét és így tovább. A társadalom, mint olyan.

Az én unokaöcsém is rossz, mégis a legcsúnyább szó amit használ az a hülye, és a szülei már akkor is csúnyán néznek rá.

Aztán persze azzal hogy én most ezt leírtam ismételten semmi nem változik. Néhányan bólogatnak, sokan el sem olvassák, tenni pedig senki nem tesz semmit. Nem is feltétlen tudna, tegyük hozzá.

Semmi, ha anyukádat kérdezed. Ha azonban Sas Józsefet, akkor rögtön kiderül: színházigazgató. Vallomást tett ugyanis a nagy nevettető, írja mindezt a Story Online magazin. A nagy nevettető kifejezéssel mondjuk vitatkoznék, én nagyobb nevettető vagyok, meg ha már itthon ilyen jelzőket akarunk emberek nyakába akasztani, akkor legalább olyanok nyakába akasszuk, akik méltók is rá, Hofi Géza, hogy csak egyet említsek a sok közül. Ellenben Sas Nagy Nevettető Józseffel, aki bár érettségije nincs, mégis 1985 óta a Mikroszkóp Színpad igazgatója.

De ő szerinte a papír nem minden, nagy színésztanodákban több tudást szedett fel, mint amilyet bármilyen papír adhat. Mindenesetre mi nézők ebből nem sokat tapasztalunk (mi nézők, az Iregszemcsei Nyugdíjasklub tagjaiból álló fix ötven nézőn kívül, mármint) így maradjunk csak annál, hogy nem rossz dolog az az érettségi!

(via Babarum)

Azért nem csak a »Blaha Lujza tér« tud érdekes látványt nyújtani a gyanútlan utazónak

Arra például nem sokáig tudtunk ésszerű magyarázatot adni, hogy mit keresett egy kopasz ember, viperában a kezében ücsörögve az M3-as autópálya jobb oldali sávjában, a leállósávban elakadásjelzővel parkoló BMW terepjárójától mint egy öt méterrel tovább. Persze rögtön kiugrottak hárman segíteni neki (jellemző, hogy mindezt a forgalom teljes blokkolásával, ami kilóharmincas óránkénti sebességnél nem feltétlen vicces).

Később aztán közúti ellenőrzés miatt megállítottak minket a rendőrök, és pont hallottuk ahogy táviratozzák nekik rádión az információt, miszerint a csávó összekoccant egy nővel, elkezdte rugdalni és viperával ütni, ezt a tevékenységét pedig a nő testén folytatta, miután az kiszállt a saját autójából. Aztán feltehetőleg valaki egy jól irányzott ütéssel elsötétítette a képet csávókánknál, aki az út közepén tért magához, szerencséjére élve. Szép világ. Hozzáteszem hogy én segítőkész és hazafias állampolgár vagyok, de a kopasz ember, komoly testi sérüléseket okozó ütőszerszám és a BMW terepjáró egyszerre való jelenléte meghúzza a vészriasztót, és működésbe lép a menj tovább, nem láttál semmit, jobb lesz így üzemmód.

Eddig lehetett az M3-ason haladni, és nem volt annyi baleset, mint egy M0-son teszem azt, de mostanában minden áldott pénteken kifogunk valamit, aminek köszönhetően hatvannal lehet csak menni, jobb esetben, ha nem állni kell hosszú ideig.

Az egyébként megvan, hogy a piti őrmestereknek van mindig a legnagyobb arcuk? Érted, elvégezte a rendészeti szakközepet, és már minimum egy kisistennek képzeli magát hozzád képest, mert neki ott van az áldott ezüst csillag meg a fényvisszaverős nyíl a vállapján. Nem azt mondom hogy minden rendőr buzi meg hogy baszd fel a kéket, de tényleg idegesít, mikor a rendőrség kenyerének egy apró morzsája izmozik. Hát öcsém, majd ha egy csillag lesz nyíl nélkül, vagy valami aranyszínű fonott minta azon a vállapon, akkor esetleg.

Komolyan, megkockáztatom hogy a budapesti tömegközlekedési csomópontok egyik legrosszabbika. Az egész hely alapjáraton csövesek, seftelők, kurvák, pitiáner bűnözők melegágya, különösen az aluljáró. Aki járt a Blahán, az meg tudja, hogy gyakorlatilag csak az aluljárón keresztül lehet közlekedni. Ráadásul ott volt/van a köztudatba csak Maugli néven befutott undorító kis purdé is. Most is sétálok elvonatkoztatva a külvilágtól, az átlagos járókelőnek igyekezvén a rendkívül sietek, nincs apróm, nem kell szórólap, atombomba van a táskámban és ha nem érek oda időben azonnal felrobban, ráadásul viszem anyádnak a veséjét arckifejezést mutatni, de azért csak megszólít egy nagydarab bőrkabátos, hát mondjuk úgy hogy nem idén barnult fess fiatalember, hogy bocsi. Mennék tovább, erre elkapja a karomat, amire már-már majdnem előkaptam kétéves dzsúdótanulmányaim emlékét egy gyors leszerelés erejéig, de inkább átkapcsoltam Mefi vagyok az udvarias üzemmódba, és mondtam neki, hogy bocsánat, de sietek, persze őt ez nem érdekelte. A szokásos el kéne menni venni egy telefont és kapnál érte nyolcezer forintot téma volt, és mondtam, hogy én tényleg sietek. (Tényleg siettem, tényleg.)

Volt már ismerősöm aki majdnem két évet kapott egy ilyen el kellene menni egy csomagért típusú kalandért, és bár tényleg kifizették neki a pénzt, de hát ennyit nem ér meg a dolog. Jó, persze a vásznon ezek izgalmas dolognak tűnnek, de amíg lehet, megmaradnék szerény budapesti főiskolásként, akinek legnagyobb problémája az, hogy hány kreditet szerez, nem pedig az, hogy mikor ér oda a csomaggal, és mikor lövik le. Érted.

Máskülönben elszomorító tény, hogy az összes pesti pályaudvart gettó veszi körül, a szó legszorosabb értelmében. Egyszerű példa: Nyugati pályaudvar. Próbálj meg úgy átmenni rajta mondjuk metrótól, hogy egyszer nem akarnak rád sózni zoknit/kesztyűt/harisnyát/szotyit/cigit/feltöltőkártyát/viperát/lőfegyvert. A Keleti pályaudvarról nem is beszélve. Vagy mondjuk említhetném »Kőbánya-Kispestet«. Most érted, idejön a külföldi Ferihegyről, látja a szép csillogó-villogó angolul is beszélő buszt, meg a szupersteril repteret, aztán mire beér a Kökire, olyan gyorsan el akar innen tűnni, mint a csokifagyi a nyári napsütésben. A Déli és a Kelenföldi pályaudvar talán a legkorrektebb, ezek viszont olyan undorítóak, hogy öröm nézni.

Komolyan, egyáltalán nem csodálom, hogy rengetegen utálják Budapestet. A fővárosunkat.

Az már nem, hogy a röpke kétórás utazást a hidegben kell végigállnom a buszon, 750 forintért, míg ugyanennyiért mások kényelmesen ülnek, ölükben laptoppal meg táskájukkal a folyosón, hogy én és a többi később érkező utas még véletlen se tudjunk közlekedni. Szóval ez már átlagosnak mondható minden szájba szexualizált vasárnap este. Az sem háborít már fel, hogy bár egy órával korábban induló busszal jövök, mégis negyedórával később érkezem a szokásosnál.

A kiábrándító dolog az volt, amikor az egyébként nagyon helyes és szépen öltözött, igényes megjelenésű csajszi (az a fajta, aki mágnesként vonzza az átlag férfiember tekintetét) egy laza mozdulattal nekiáll az orrában turkálni, majd a fárasztó mimikai és bányászati munkálatokkal előhalászott zöld gumót jóízűen elfogyasztja, és á lá mi sem történt módon felszáll a metróra.

Ez már nálam is leverte a biztosítékot.

Méghozzá rohamosan. Konkrétan a második évad annyira gyenge, hogy ha pénzt adtam volna ki érte, valószínűleg visszakérném.

Félreértés ne essék, a nagyok még mindig jók, és minden tisztelet nekik, mert szereztek jó pár könnyesre röhögött szemű pillanatot, de valahogy nem szimpatikus, hogy lassan egy éve mondogatott poénokat hallok itt. És legalább néhány újdonságot illene becsempészni, mert így nem éri meg nézni. Ennyire senki nem akar nosztalgiázni, pláne nem este tízkor. Rendben van, egyértelmű hogy azokat a szövegeket tolják, amiket már élőben előadtak, hiszen ez tévé, és a néző effektíve nem fizet érte, de hogy ugyanazt hallottam itt a tévében, amit nyáron »Szegeden« és amit márciusban »Salgótarjánban« az annyira már nem fáni. Picit így elveszti a varázsát, elvégre a stand-up nem erről szól.

Nem akarok én fikázni, mert valószínűleg feleennyire jó humorista nem lennék, de amit most például Felméri Péter tolt, azt a legnagyobb jóindulattal is a műfaj megszégyenítésének lehet csak nevezni. Ha esetleg elolvasod ezeket a sorokat, akkor hát bocs, de amit itt a tévében toltál, az nagyon gyenge volt. Gyakorlatilag vártam, hogy mikor fognak nekiállni húzni a közönség tagjai. Ahogy mániákus fogalmazott, bármelyik óraközi szünetben jobb stand-upot adok elő, és tényleg.

Somogyi András pedig nagyon jó parodista, de egyszerűen unalmas, hogy már nem is tudom mióta két száma van: az autóbalesetes és a megasztáros. Kéne valami újat is letenni az asztalra, mert ez így szintén nem ér semmit. Ötször-hatszor egy ilyet bőven elég hallani.

Nem is beszélve a háttérben folyamatosan visító-rikító… hát nem is tudom: lényről. Oké, nekem is van egy jellegzetes és azonnal felismerhető, hosszútávon pedig rendkívül idegesítő (pszt) röhögésem, de ez már kicsit sok volt. Valószínűleg került egy kis vér az alkoholszintbe, ami nem baj, de egy tévéadás felvételén nem tudom mért kell ez.

Tudom-tudom, nem kötelező nézni, és egyébként se panaszkodjak, csak hát na.

Egy hétig bírják ki nélkülünk!

Nem lesz nehéz. Sajnos.

Jövőre már infraszaunát és kerékpárokat is nyugodtan használhatnak a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet dolgozói. Ugyanis a szívbarát munkahely pályázat különdíjának köszönhetően az intézet heteken belül ötszázezer forinttal gazdagodik.

Magyar Nemzet Online

Azért az mennyire jó, hogy míg a dolgozó ember, akit mondjuk kiraboltak, vagy akiknek mondjuk megölték egy hozzátartozóját vagy csak összevertek valahol, szóval ezek az emberek nagyjából semmilyen kártérítést nem kapnak, vagy ha továbbmegyünk, nem feltétlen telik nekik semmilyen szaunára, addig azok, akik elkövették valamelyik bűncselekményt, azok infraszaunát, meg tökéletes konditermet kapnak. Utóbbi már csak azért is jó, mert legalább kigyúrják magukat, és ha kijönnek a börtönből, akkor ott tudják folytatni, ahol abbahagyták.

Persze ez demagógia, de nem értem hogy miért kell olyan dolgokat természetesnek tekinteni, és úgy odaadni valakinek akit feltehetően nem véletlenül ítéltek el, mintha kiérdemelte volna, mintha ahhoz alapvető joga lenne. Rendben, a különféle diétás ételeket (laktózérzékenység, cukorbetegség stb.) megértem, de azért hogy háromféle menüből válogatnak, felszerelt konditermük, infraszaunájuk és hasonló dolgaik vannak - kicsit erős.

Nem akarok én szélsőséges lenni, de a börtön az legyen börtön, ne pedig kollégium.

Mondjuk benéztem, mert nem olvastam el, csak bemásoltam a bevezetőt. Rádióban hallottam a hírt, ott elítélteket mondtak, nem dolgozókat, de mindegy is.

Megmondom őszintén, nem nézek pornót olyan módon, mint mondjuk sorozatot vagy filmet. Nem arról van szó, hogy suttyomban minden este megnézek egyet-kettőt, csak szégyellem bevallani. Nézek én erotikus képeket, általában végignézem a CKM-et is, sőt, ha küldenek valami RedTube-os videót, nem fogom azt mondani hogy jaj. Nem tartom cikinek, nem vetek meg senkit aki nézi, egyszerűen csak nem láttam még olyat, ami tetszene. És ahogy mostanában kinéz a dolog, nem is igazán lesz.

Néha amikor hajnali egy körül váltogattam a csatornákat, előfordul, hogy megakadok a Hustleren. (Ez egy este tizenegy után működő pornócsatorna, ha valaki nem tudná.) És azon töprengek ilyenkor, hogy vajon mért jó nekem azt látni, ahogy egy rút néger csávó pakol egy rút fehér nőt, miközben üvöltözik hogy c'mon that's fuck'n good. De sok hasonló példa van, mondjuk mért jó nekem látni azt, ahogy egy az előzőnél is rútabb csaj egy az előzőnél is rútabb csávót szop erőteljesen, a csávó meg igyekszik minél jobban megvizsgálni a csaj manduláját és nyelőcsővét, arra késztetve ezáltal, hogy másodpercenként öklendezzen, és az így (f)eljövendő dolgokat visszaköpje szerszámára. Nem vagyok én prűd, de ez már kezdi átlépni a határt a bevállalós és az undorító között. A legjobb ilyen tegnap éjszaka volt két South Park epizód megtekintése közben, amikor a csávó éppen az egyébként csak kijáratnak szánt alsó testnyílást használta bemenetnek, és miközben ritmikus mozgásába egyre jobban belemelegedett, a csaj egyre nagyobbakat (és büdösebbeket?) kezdett szellenteni. Akkor kapcsoltam el végül, mikor a csávó ezután még a torkán is lenyomta. Mármint a csajnak.

Több ismerősöm is azt mondta, hogy ő a párjával együtt néznek felnőtt filmeket, hogy így tanuljanak. Ez szerintem teljesen rendben van, de egy ilyen filmből mit lehet tanulni? Pózokat biztos nem, maximum a legkényelmesebb térdelést a csaj számára, vagy hogy a csaj hogyan hányjon a csávó farkára? Vagy hogy hogyan verje a csákó vörösre a fenekét miközben üvöltözi hogy BITCH és a haját húzza izomból? Rendben persze, van akinek ez bejön, de nem hiszem hogy ez olyan újfajta tudás lenne, ami igényli a pornófilmek rendszeres nézését.

Hát köszönöm, ha ez a pornó, akkor inkább kihagynám.

Nagyjából ugyanez a helyzet a CKM-mel is. Tökéletes stúidóvakukkal és tökéletes digitális fényképezőgépekkel készített képek olyan lányokról, akiknek bőrén három sminkgyártó félévnyi raktárkészletét egyengették el, és akik képein legalább egy órát művészkedtek fotosoppal, hogy a mellbimbók elhelyezkedése biztosan megfeleljen a Thálesz-tételnek. Egy spontán készített kép, amit csak úgy feltöltenek a flickre, adott esetben tízszer izgalmasabb, mint egy beállított és agyonmaszkírozott, a valóságtól teljesen távol álló vágyálom, ami lehet hogy egy tizenöt éves srácnak este a papírzsepi mellé bejön.

Szóval. Mostanában egyre népszerűbb arra buzdítani a drága fogyasztókat, hogy spóroljanak, hogy változtassanak fogyasztási szokásaikon. Ezzel semmi probléma nincs, elvégre nem kell fölöslegesen elherdálni semmit. Ott kezd igazán szemet szúró lenni a dolog, amikor gyakorlatilag az átlagemberre fogják a létező összes globális problémát, éhezéstől a felmelegedésig (nem a nemi identitásra gondolok most), holott ez nem csak a mi hibánk. Tényleg nem. Mégis ezt látni óriásplakátokon, ezt hallani a rádióban és természetesen a tévében is ez teszi ki a mostani társadalmi célú hirdetések nagy részét. Vannak ugyanis gyárak, akik kicsit többet tehetnének a környezetszennyezés ellen, mégsem tesznek. Közhely. Már-már úgy érzi az ember, hogy tényleg az ő hibája. (Egy kicsit persze tényleg.)

Az alábbi vicces, ám egyre idegesítőbb mondatokat hallani mostanában a leginkább:

• Éjszakára húzd ki az összes elektromos berendezést: persze, kihúzom majd a számítógépet, meg a tévét is, meg mindent.
• Fürdés közben csak kevés ideig folyasd a vizet: szerintem fürödni is fölösleges, használjunk inkább alo verás dezodort. De persze ne hajtógázasat!
• Ha fűtesz, ne nyiss ablakot: szellőztetni luxus? Oké, két teknős meg egy macska mellett nem sokat ér, de akkor is. Vagy mindent a cél érdekében?
• Csak energiatakarékos égőt használj: tény, hogy sokkal tovább bírja, de én még a kompakt és a halogén izzókat is keveslem sokszor. Vaksi vagyok, bocsánat.
• Mindig kapcsold le a lámpát, még ha csak egy percre is távozol: jogos, míg kimész a konyhába a vacsoráért, kapcsolj le mindent, majd a tálcával a kezedben visszafelé a sötétben találd meg a másik kapcsolót. Ha mindezt sikerül anélkül hogy pofára esnél a lábad elé betipegő macskában, valamint hogy az összetörő tányérból kifolyó forró leves megégetne, akkor ügyes vagy, spóroltál.
• Moss 30°C-on: próbáltak már ezek egy koszos zoknit 30°C-on kimosni? Jó vicc.

Tudom, ezek csak szánalmas panaszkodások, de akkor is. Mért én vegyem vállamra a környezetkímélés nem épp könnyű terhét, ha másoknak lenne ez a felelősségük? Az ember igyekszik spórolni ott ahol tud, de van egy vonal, ami a határt jelzi spórolás és skótság között. Úgy néz ki, mostanában valakiknek nagyon fontos, hogy átlépjünk ezen a vonalon.

Egy valamit magyarázzon meg nekem valaki. Bárki. Miért van az, hogy a bankautomaták környékén tucatszámra állnak a bizonylatok, szanaszét, a földön, az automatán, a padokon és mindenfelé, amerre a szem ellát. Azért nem értem ezt, mert. Mert ha valaki sokszor ki sem veszi, akkor minek kéri? Van ugye olyan gomb hogy pénzfelvétel bizonylat nélkül, és akkor nem ad papírt. Ha pedig megnézi, mért nem lehet kidobni, vagy ha nincs kuka, eltenni? Nem, egyszerűbb csak úgy odakúrni a földre. De az odakúrós verzióra még azt mondja az ember, hogy trehányság. Arra viszont nem tudok mit mondani, hogy az ember elkéri azt az áldott papírfecnit, aztán ki sem veszi a gépből.

Fura dolgok vannak.

A néhány napja történt vonatbalesetben négy ember életét vesztette, köztük egy 19 éves lány; és persze ilyenkor nem számít a kor, de akkor is. És a legjobban – ezzel együtt – az zavar, hogy képesek az egész helyzetet megint elpolitizálni. Tudom, hogy ez ilyenkor már csak így megy, de ettől függetlenül undorító. Undorító, ahogy mindenki igyekszik a saját hasznára fordítani ezt a balesetet, ahelyett hogy fülét-farkát behúzná, és elkullogna; undorító, ahogy mindenki igyekszik másra kenni a felelősséget; undorító, hogy akinek tényleg le kellene mondania, az nem teszi, aki pedig lemondott, annak gyakorlatilag köze nincs a balesethez.

És még az is undorító, hogy most két hétig minden hír, minden híradó, minden rádiós és televíziós műsor erről fog szólni, de persze változás nem lesz, csak csend, két hét múlva, nyugi, egy hónap múlva említés sem, jövő ilyenkor pedig valószínűleg már nem is emlékszik rá senki. Ez zavar igazán.

Történt ma, hogy háromórányi alvás után, enyhén… nos mondjuk úgy hogy enyhén kialvatlan arckifejezéssel bandukoltam az utcánkban, és előttem egy anya épp kézenfogva sétált elsőéves-forma fiával. A jelenet szokásosnak tűnt: hűvös volt, az autósok dudáltak, az árusok pakoltak, a rendőrök morcos fejjel kávéztak az őrs előtt, anyuka valamit nagyon hevesen magyarázott a fiának, a fiáról meg lerítt, hogy inkább máshol lenne, nem úton az iskola felé.

Aztán mikor közelebb értem hozzájuk, az egyébként sem Hollywood-kompatibilis arcberendezkedésem kettő egész és három tizedmásodperc alatt megváltozott, ugyanis meghallottam az alábbi rövid párbeszédet:

– …és egyébként is, meglásd mi lesz, meglásd!
– Ez nem igaz, anyu, ne mondj ilyeneket!
– Nem a fenét nem igaz, Tetűke, majd meglátod!
– Megmondtam már többször is, hogy ne szólíts Tetűkének!
– Mért, minek hiszed magad?
– Minek-minek? Embernek!
– Embernek? Pfejj! Szar vagy, nem ember. Nézd meg milyen szemétdombon laksz!

Az utolsó mondatot heves karlendítéssel (nem olyan hejhózóssal, csak azzal a körbemutatóssal) zárta, ekkor értünk ki az Andrássy útra.

Egyrészt rég hallottam elsős (maximum hétéves) gyereket ilyen szépen artikulálva, választékos szavakkal, ízesen beszélni. Leírni nem lehet, de sok érettségiző, sok diplomázó, sőt, sok doktorandusz megirigyelné, ha így tudna beszélni.

Továbbá. Milyen anya az, amelyik így beszél a gyermekével? Nekem is volt sok vitám a szüleimmel, mi is haragudtunk egymásra, de hogy hétévesen leszarozzanak, az nekem kicsit erős. Mi mindig tudtuk, bármilyen vitáról is volt szó, hogy vannak kötelékek, amelyeket nem lehet megszakítani. Ilyen az anya-gyermek-kötelék. Talán az egyetlen, ami tényleg megszakíthatatlan. Ami pedig pláne meglepett, hogy nem egy putriból érkező anya-fia párosról volt szó, hanem egy elegánsan öltözködő, tiszta és kulturáltnak tűnő anya-fia párosról. Bár utóbbi kulturáltsága felől nincs kérdésem.

A jelenet elsőre szokásos reggeli jelenetnek tűnt: hűvös volt, az autósok dudáltak, az árusok pakoltak, a rendőrök morcos fejjel kávéztak az őrs előtt, anyuka valamit nagyon hevesen magyarázott a fiának. De nem a szokásos hányszor mondjam el, hogy gombold be a kabátod vagy tudom is én. Nem. Ez épp egy gyerekkor tönkretételének apró jelenete volt. A fiúról lerítt, hogy inkább máshol lenne, nem úton az iskola felé. Nem ebben az utcában, nem ebben a testben. De legfőképpen mással lenne. Bárkivel, csak nem azzel az anyának nevezett nőszeméllyel.

Már megint megy a balhé, egyenruhások, álarcosok, az utcán, egy helikopter tízpercenként átrepül itt a Hősök tere felett, az innen néhány percre lévő kapitányságon káosz van, félpercenként szirénavijjogás és megint áll a nyomorult balhé az egész rohadt városban. Mert tüntetünk, hogy jobb legyen. Két éve, könyörgök, két éve tüntetünk, de két éve semmi nem változik. Csak az, hogy megint azok szívják meg igazán, akiknek semmi közük az egészhez, mondjuk én. És igen, kibaszottul idegesít, hogy egy 2 500 forintos koncertjegyet kvázi kidobhatok a kukába, mert az egész város olyan mint egy méhkas. Szeptember huszadikán, 2008-ban. Ez Budapest. Gratulálok mindenkinek.

Biztos én vagyok a hülye megint, hogy nem érdekel az ország sorsa, és nem megyek köcsöggyurcsányozni, és inkább koncertre mennék. Szánalmas is vagyok.

Nevetséges, komolyan mondom, nevetséges ez az egész. Az pedig méginkább, hogy most negyedszerre nem sikerül eljutni ugyanannak az előadónak a koncertjére.

Elindulunk, meglátjuk mi lesz.

Úgy néz ki, most csönd van, jó volna ha ennyiben maradna, és mehetnénk.

Újabb konvoj halad a Podmaniczky utcától az Andrássy út felé.

Közben a helikopter egyfolytában körözik, egyelőre csend van, néha-néha visít fel egy sziréna.

Megjöttek a tüntetők az Oktogonhoz, mennek tovább a Hősök tere felé.

Közben itt elment egy nagyobb konvoj, több rendőrautóval, -motorral, -busszal és néhány masszívabb terepjáróval.

Tudjátok, kétféle hajléktalan jár-kel Budapest utcáin.

Az egyik, aki szakadt összelopkodott ruháiban, üres kézzel, de valahol, valamelyik zsebben elrejtve egy vagy két üveggel jön, káromkodva és nehezen egyensúlyozva szakadt zacskóival, amiben jelentéktelen kacatok vannak, mint mondjuk üvegek, amikben korábban alkohol volt; aki messziről érezhetően bűzlik, és már messziről látod, hogy olyanféle ember, akinek gyermekkorában azt mondták, hogy fiam: nem lesz belőled semmi; aki életében semmit nem tett azért, hogy neki jobb legyen; aki ha közelebb lép hozzád, azonnal megcsap a húgy büdös szaga, az olcsó kannás bor fogkrémet évek óta nem látott szájszagával, de azért szánj már meg pár forinttal ételre; akitől egyszerűen undorodsz, és legszívesebben azt mondanád neki, hogy fordulj fel az első utcasarokban, úgysem hiányoznál senkinek; akit kitiltanál a városból, és akit megvetsz. Még talán bántanád is. Mert gyűlölöd, mert nem érted hogy engedheti meg ember magának, hogy idáig süllyedjen.

Aztán ott van még a másik.

Akinek bár piszkos, kopott és talán foltos is a ruhája, mégis elegánsan válogatott darabokból áll, és talán valaha mikor először felvette megdicsérték, hogy milyen szépen áll rajta; aki egy piszkos zacskóban hordja életét, és ezzel a piszkos zacskóval olyan büszkén és magabiztosan száll fel a buszra, még ha keze vékony de kérges is; aki ha megkérdez tőled valamit, nem bűzlik az alkoholtól, és olyan választékosan fogalmaz, hogy hirtelen köpni-nyelni nem tudsz; akinek bár egy zacskóban megtalálható élete, összes emlék- és használati tárgya, a szemében mégis egy másik életet látsz, egy olyan ember életét, akinek egykor barátai és szerettei voltak – egy tragikus életet látsz abban a szempárban. Ő az, akinek mikor gyerek volt annyit mondtak, hogy te fiam, te még sokra viszed. Aki elhitte, hogy ő még sokra viszi, és végül oda jutott, hogy abban sem biztos, hol alszik majd éjszaka, míg mi éppen fordulunk egyet és megigazítjuk magunkon a takarót.

Milyen apró-cseprő probléma, milyen közhelyes, demagóg, megbotránkoztató dolog ez is, ugye?

Mondták ma a híradóban, hogy valahol valami uniós nyelvakármi van. Ez annyira nem is lényeg, de ami megmaradt bennem, az a következő mondat volt:

A magyarok az Európai Unió egyik legrosszabb nyelvtanulói.

Ezt arra alapozzák, hogy nálunk például csak egy nyelv tanulása kötelező, míg más tagországokban legalább kettőé.

Engem azért háborít fel kicsit, sőt, mit kicsit: nagyon ez a mondat, mert Magyarországon az anyanyelv-oktatásról kellene először beszélni, és ha a magyar nyelv oktatását összekapták, akkor lehetne elkezdeni kiépíteni az igényes nyelvoktatás alapjait . Ugyanis ha tíz nyolcadik osztályos tanulóból hét, négyes-ötös osztályzattal zárja az évet nyelvtanból, közben pedig a lehető legtermészetesebben leír olyan dolgokat, hogy egyenlőre, muszály, mind eggy és még hasonló gyöngyszemek, vagy egyszerűen csak nem tud fogalmazni, akkor egyszerűen nem mondhatjuk azt, hogy a diákban van a probléma, hanem muszáj elővenni a tanárokat, vagy a rendszert, amiben a tanárok dolgoznak, mert valahol hiba van.

De ha már annyira nyelvoktatunk. Rengeteg olyan ismerősöm van, aki négy évig folyamatosan tanulta a német nyelvet, jó eredményekkel zárta az éveket, többségük mégsem tud németül elmondani három értelmes mondatot. És azt hiszem egy négyes-ötös tanuló ha nem tud megszólalni németül négy év folyamatos tanulás után, akkor nem azt kellene mondani, hogy a magyarok nem jó nyelvtanulók, hanem fölállni végre valakinek, és azt kerek-perec belemondani a kamerákba, hogy gyerekek, itt komoly problémák vannak, ha a kiváló tanulóinkk nem tudnak megszólalni az általuk tanult nyelven.

2008-at írunk. Sokszor írtam ezt mostanában én is, sokszor más is. 2008. Mi jut eszünkbe erről? Mondjuk az, hogy drága a benzin. Vagy hogy olimpiai játékok voltak »Pekingben«. Vagy teszem azt az, hogy az internet manapság a fénykorát éli. Szinte minden háztartásban van legalább egy gép, ami csatlakozik a világhálóra, de abban biztos vagyok, hogy az átlag művelt ember ha nem is otthon, de internetezik. És erről mi jut eszünkbe? Hogy talán pont most van itt az írás-olvasás időszaka, mert ahogyan a televízió és a telefon kiszorította a könyvet és a postai levelezést, úgy az olvasást és az írást méginkább rendszerbe hozza az internet. Ehelyett mégis mit lát az ember? Azt, hogy a diákok többsége dadogva, hebegve-habogva, hibákkal és küszködve tud csak elolvasni egy szöveget. Hogy amint már említettem: a diákok többsége nem tud egy épkézláb mondatot leírni helyesen. És most ne olyan dolgokra gondoljunk, hogy rossz helyre tesz egy vesszőt, vagy éppen hülyén fogalmaz. Hanem súlyos problémákra, mind az olvasásban, mind az írásban. Ami az előbbiekre alapozva, azt hiszem ismét nem feltétlenül csak a gyerek hibája.

És akkor ilyen körülmények között képesek benyögni a híradóban egy ilyen mondatot, hogy a magyarok nem jó nyelvtanulók? Hát a kurva anyád, az nem jó nyelvtanuló.

Gondolom Magyarországon én vagyok az egyetlen, akit egyáltalán nem hat meg, hogy négy (és még ki tudja mennyi) keménydrogos vesztette életét a nemrégiben beszerzett szar minőségű, vagy éppenséggel túl tiszta anyagtól. Az igazság az, hogy aki füves cigit szív, vagy vízipipázik valami akármi hasonló könnyű dolgot csinál, társaságban, buli előtt, azzal semmi problémám nincsen; rengeteg ismerősöm tesz így, biztosan jó dolog, nevetnek az élet dolgain, aztán kész.

Ez viszont heroin, ami kicsit más tészta. Ebből nem ötezer, hanem ötvenezer egy adag (nem tudom mennyi egy adag pontosan), ezt nem csak elszívja az ember, aztán megy tovább az élet, hanem injekciós tűvel adagolja be magának, aztán dülöngél mint a krumplis zsák.

Az ilyen megérdemli, hogy meghaljon, sokat nem veszt vele az emberiség.

Tudom, gonosz vagyok, meg tudom, ki vagyok én, hogy ilyen dolgokat merek egyáltalán gondolni, de hát ez van. Aki már eljut arra a szintre, és leszokni sem tud, azért valószínűleg tényleg nem kár.

Gonosz vagyok, jaj.

Egy gyorséttermi tanács a török konyha kedvelőinek: az »Aréna Pláza« éttermi részén található Star Kebab Török Gyorsétteremnél ne vegyetek gíroszt, mert nem értenek hozzá. Kezdve azzal, hogy kértem egy gíroszt pitában, erős nélkül, erre belekúrja az egészet ebbe a kiterített palacsintaszerű pitautánzatba, és ráborít három kanál vörös szószt. Direkt rákérdezek, hogy ugye nem erős, és bólogat hogy nem. Szétégette a pofámat. Szóval ennyit róluk.

Most pedig megyek Balázzsal, Shamalttal és Zsukival sörözni őszibaracklevezni. Vagy kávézni. Vagy nem tudom.

Baktattam hazafelé az újabb másfél órás buszozás után, elzsibbadt fenékkel és sajgó derékkal, mikor odajött hozzám két nyolcéves gyerek (nagyjából tudom kik azok, így a koruk felől biztos vagyok), a szokásos szöveggel, hogy bocs, légyszi, ne haragudjál már nem volna…, amire rávágtam, hogy bocs nincs pénzem. Ekkor ő meg befejezte a mondatot, hogy …egy szál cigid vagy kettő?. Erre nem bírtam türtőztetni magam, felröhögtem, és továbbsétálva visszaszóltam, hogy hát az meg pláne nincs.

Hogy min röhögtem fel?

A helyzet komikusságán. Egyrészt, hogy már reflexből »vágom rá«, minden bocsi nem tudnál kezdetű mondatra, hogy nem. Másrészt a helyzet komolyságán, hogy már nyolcévesen cigiznek (arról nem is beszélve, hogy pont tőlem kérnek cigit, aki húsz év alatt két egész szálat ha elszívott).

És ez (kedves szülők) nagyon nem helyes így.

Hülye buzi vagyok biztosan, de nem tudok elmenni mellette, hogy ismét erről írjak (egyébként meg ugye arról írunk amiről akarunk). Ma Bécsben megtartották a tizenharmadik melegfelvonulást (avagy pontosabban Szivárvány Parádét, vagy mi a neve), és furcsa módon meg tudták oldani tojásdobáló tömegek és ellentüntető hadak nélkül. Persze biztosan volt ott is néhány ember, aki bekiabált, meg fütyült, de akkor is. Európai kultúra, meg bezzeg nyugat, mi?

És azzal nekem ne jöjjön senki, hogy tojást dobálni nem törvénybe ütköző, mert tucatnyi nem törvénybe ütköző dolgot tudok mondani, aminek a feléért bárkinek betörik az orrát. Megnézném ha egy tojásdobáló egyént dobnék tarkón egy negyvenforintos házival, hogy hé te, nem tetszik a pólód. Egészséges véleménynyilvánítás, ki kérem magamnak.

Hosszabb lélegzetvételű bejegyzés következik, betűfóbiások és a hosszabb lélegzetvételű írásokat nem kedvelőket kérjük, hogy a vágány mellett fokozottan vigyázzanak! A vonat előreláthatóan tizenöt percet késik.

Mai történetünkben főhősünk (»most is Mefi«), aki mindenhol igyekszik foggal-körömmel védeni fővárosunk közlekedési vállalatát (amely jelen esetben a Budapesti Közlekedési Zártkörűen Működő Részvénytársaság, továbbiakban BKV), mert ha jobban belegondolunk, tényleg nem olyan rossz az. Főhősünk kiemelten szokta védeni az ellenőröket, bár előfordul, hogy például megjegyzi azoknak érdekes szokásait, mint például az »orrának turkálása« közben való menetjegy-ellenőrzés, de hát ennyi ember közül óhatatlan, hogy akad néhány selejtes. Főhősünknek (aki még mindig Mefi) tehát még mindig nincsen problémája az ellenőrökkel, megmutatja szépen a jegyét, köszön, általában visszaköszönnek, és megy tovább útjára. Egyetlen egyszer volt problémája, egy 2005 júliusában történt meleg nyári napon, amikor galád módon sietnie kellett, és igénybe vette a Budapesti Észak-Déli Metróvonalat, közismertebb nevén a kékmetrót (továbbiakban M3). A Lehel téren szeretett volna bekapcsolódni az utazás orgiájába, ám a jegykiadó készülék elromlott, a forgalmi ügyeleten pedig tizenkét perc várakozás után is a Rögtön jövök! feliratnak tudta csak megmutatni gyönyörű barna szempárját. Ekkor hősünk (Mefi az) eldöntötte, hogy bliccelni fog, megteszi e négy megállót jegy nélkül, lesz ami lesz.

Itt követte el a hibát.

Történt ugyanis, hogy leszállásnál egy unott női hang közölte vele a hangosbemondón keresztül, hogy Megkérjük kedves utasainkat, hogy készítsék elő jegyüket vagy bérletüket, mert a kijáratnál ellenőrök dolgoznak. Lévén hogy főhősünk egy udvarias, őszinte ember, odament a legszimpatikusabbnak tűnő ellenőrhöz, aki egy negyvenes hölgy volt, és elmagyarázta neki a történteket, valamint azt, hogy akár vesz most két vonaljegyet, és kilyukasztja, de nagyon kellene sietnie, mert ha nem ér oda, abból baja lesz. Erre Izzadságfoltos Hónap Dolgozója Ilona, (fiktív név, továbbiakban Ica) közölte, hogy lehetetlen hogy nem tudtam jegyet venni, és a forgalmi ügyeletes biztosan ott volt, sőt mi több, a jegykiadó automata is működött. Mikor finoman nemtetszésemet fejeztem ki ezzel kapcsolatban, odahívott két biztonsági őrt, akik hétméteres megjelenésükkel, és ezzel pontosan megegyező intelligencia-hányadosukkal főhősünket igazolványának felmutatására kényszerítették, majd néhány perccel később egy néhány- (5?) -ezer forintos büntetés befizetésére szolgáló sárga szelvénnyel, ismertebb nevén csekkel távozott. Megalázottnak és átvertnek, a rendszer áldozatának érezte magát, de szülői támogatással befizette a komoly pénzbüntetést, és úgy érezte az élet megy tovább. Azóta már csak dacból is védi a BKV-t, és tény, hogy mióta veszi a bérletet, nincs probléma. Abba ne menjünk bele, hogy egy turista e magyaroknak talán mindennapos kalandot, mit kalandot drámát miként élte volna meg.

Ám a történet itt még nem állt meg.

Főhősünk ma hazaérkezésekor egy vékony borítékot talált az asztalán, ami egy Dr. Akárkitől érkezett. Nem értette a dolgot, mikor kibontotta a borítékot, és észrevette a már ismert sárga szelvényt, először azt hitte, valamilyen adományokat gyűjtő intézet találta meg, de rögtön rájött, hogy teljesen másról van szó, amikor elolvasta az első néhány sort, melyben kiderült, hogy Dr. Akárki a BKV megbízásában dolgozó jogi személy, és szeretne főhősünkön 13 000 (azaz tizenháromezer) erősödő magyar forintot, mondván 2005-ben M3-at használt, kifizetetlenül.

Ekkor főhősünk – hogy főhősünk szavaival éljünk – elmorzsolt egy kurvaanyádat, majd mérlegleni kezdte a lehetőségeket. Ha nem fizeti be a tizenhárom ezer magyar birodalmi erősödő váltót, akkor – ahogyan erre a levélben is felhívták figyelmét – számíthat rá, hogy a BKV perre viszi a dolgot, és fizetheti az ügyvédi költségtől kezdve Ica hónaljdezodorját (hogy ott baszta volna meg a villanypásztor amikor aláírta a csekket, már bocsánat) is. Ha befizeti, akkor ismét úgy érzi, hogy lehúzták, átverték, megalázták, és ezután képtelen volna a BKV-t dicsérni (bár ez még mindig nem konkrétan a BKV hibája, ugye), és úgy érezné magát, mint aki hátsót csinált az elsőből, vagy segget a szájból, ha úgy jobban fekszik.

Főhősünk a hibás persze, hogy 2005-ben nem tette el az átkozott kis csekk második felét, ami igazolja, hogy ő bizony befizette az átkozott pénzt, és e botor cselekedete most tizenháromezer vérrel-verítékkel megkeresett erősödő magyar pénzegységbe fog kerülni, amiből már kiférne egy »SZIN-belépő«, meg hozzá egy pohár bambira.

És főhősünk egyébként nyugodt auráját kicsit megrengette, írhatnánk azt is flegma módon, hogy telibekúrt módon felbaszta az agyát, de nem írunk ilyet, mert ez egy kulturált blog, kulturált főhőssel, és kulturált íróval, még akkor is, ha e két személy egy és ugyanaz. A nap tanulsága: mindig tegyétek el a csekket, gyerekek, mert ellenkező esetben megbasz a végzet villanypásztorral.

VÉGE.

Megmondom őszintén elég felületesek az információim a szcientológiáról, de annyit azért e kevés és felületes információmennyiséggel is látok, hogy a dolognak sok értelme nincsen. A szcientológia leginkább egy olyan intézménynek tűnik nekem, ahová unatkozó gazdag emberek járnak, akik nem tudják mire költeni a rengeteg pénzüket. De például sok embert úgy húztak csőbe, hogy sikerült egy érzelmi mélypont alkalmával megtalálni, amikor az ember bármire igent mond. Áltudomány. Egyébként sem vagyok oda a vallásokért, de együtt tudok élni a tudattal, hogy vannak mélyen vallásos emberek, és vannak köztük kevésbé mélyen intelligensek is. Ellenben a szcientológia sajnos egy olyan dolog, aminek a jelenléte kifejezetten irritál.

Van egy kedves ismerősöm, aki egy kellően nagy vállalatnál dolgozik, és akit értelemszerűen nem szeretnék most megnevezni. Ez az ismerősöm egyik nap kapott egy többoldalas személyiségtesztet, amit egy szcientológiai cég készített. Intimebbnél intimebb kérdésekkel, olyanokkal, amelyeket az ember talán a legjobb barátjának, vagy anyjának nem mond el, nem hogy egy HR-csoportnak, ráadásul egyáltalán nem névtelenül, hanem minden adatot megadva.

A bökkenő ott jött, amikor a szigorú, minden bizonnyal a szcientológiával nem összeköthető főnök (ironikus mondatot olvashattak) közölte, hogy aki nem tölti ki, az az amerikai filmekből ismert jelenetet kövesse: fogjon egy dobozt, dobálja bele a jelentéktelen cuccait, aztán húzzon a csatába. Érthető módon sem az ismerősöm, sem mások nem nagyon tudtak ellenkezni, mert van olyan ember, akinek az a minimálbéres szarmeló nagyon is sokat számít, pláne ilyen árak mellett mint ma – de ne menjünk el ilyen irányba, a lényeg más.

A lényeg az, hogy 2008-ban, a szabad gondolkodás évében, amikor elvileg mindenki azt tesz, mond és gondol amit szeretne, bizonyos vallásnak csúfolt intézmények irányítanak embereket, szereznek róluk információt – saját kézből. És igazából azt nem tudom eldönteni, melyik a szomorúbb: hogy egyetemet végzett, elvileg értelmes és befolyásos emberek tagjai ennek az intézménynek, vagy hogy az intézményre jobban illene a polip szó, ami hosszú karjaival mindenhová elér, és jól megszorít mindent, amit tud.

Ne költözzetek Nógrád megyébe, tényleg ne. Hihetetlen, hogy hatkor arra kelek, hogy a szomszéd öregasszony a kertben porszívózza a kanapét; kétóránként érkezik a másik szomszéd elkényeztetett lánykája, és fekszik a dudán, mert lusta bemenni; a harmadik szomszéd most negyedórája járatja az IFÁ-t, míg bent ebédel és még sorolhatnám.

Pesten olyan laza szomszédaim vannak; az egyik néha hangosan kefél (avagyhát valószínűleg ketten végzik e tevékenységet) és tizenegykor indítja be a mosógépet (ezt lehet egyedül is), de ezzel még elvagyok. A másik egy kedves idős házaspár, akiknek van macskájuk, és mindig érdeklődnek »Kázmér« meg az én hogylétem felől.

Kertes ház szomszédokkal Nógrád megyében = átok.

Igazából azt nem értem, hogy miért kell egy tízórás esemény köré – amire valóban sokan nem kíváncsiak – hónapokig tartó hisztit, veszekedést és feszültséget generálni. Hogy Dezső bátyánk a legviccesebb nevű község legutolsó házikójában is, az Isten háta mögött balra, internet, telefon, televízió és rádió nélkül is tudjon arról, hogy ekkor és ekkor tőle több száz kilométerre vonulnak színes ruhákban az emberek.

Nem azt mondom én, hogy ez a felvonulás az egyik legjobb dolog, ami történhet, sőt biztosan egy rakat pénz megy a biztosítására, meg lezárják az utakat és így tovább. De könyörgök, egy modern városban, ahol elvileg civilizált emberek élnek, ne legyen már probléma, ha egy napon emberek előre bejelentve felvonulnak. Legyen szó a »Critical Massről«, a Gay Pride-ról vagy akármi másról.

Nem, ehelyett már hónapokkal előtte megkezdődik az ellenkampányolás, hogy erre senki sem kíváncsi. És pontosan ezzel az ellenkampányolással érik el azt, hogy mindenki erről beszéljen, még az is, akit egyébként tényleg hidegen hagy a dolog, így köztük én is. Nem hiszem, hogy bárkit annyira zavarna, hogy egy csapat (számomra egyébként valóban visszataszító) ember zenére jelmezekben felvonul. Egy vasárnapról van szó, az Isten szerelmére. Akit tényleg zavar, kerülje el. Ja de nem tudja, mert a megmondóemberek jól felfújják az egész témát, elkerülhetetlenné téve ezáltal.

Kedvenc példám ezzel kapcsolatban még mindig Géza nevezetű szuperapu, aki kivitte négyéves kislányát a felvonulásra, ahol ő tojással, a kislány pedig a HÜLE BUDIK! felkiáltással a nyakában dobálózott. És akkor a kamerába ártatlan arccal mondja, hogy szerencsétlen gyerek ezt kénytelen látni, ebben kénytelen. Persze, ha oda viszed, ennyi eszed van.

Talán néha jó volna nem felfújni apró dolgokat, és mindenki vidám lenne, meg talán ez az ország is egy kicsivel jobb hely lenne. Általánosságban, nem csak felvonulásokra gondolva. De biztos csak én vagyok a vadliberális idióta, akit nem zavarnak az előre bejelentett felvonulások. De hülye ez a Mefi!

Ma kifogtam a legbalgább telemarketinges csávót, annyira gáz volt, hogy el sem mesélem. Viszont megfogadtam hogy elég volt az udvariaskodásból, legközelebb mindegyiknek megmondom, hogy törölje ki a számot az adatbázisból, vagy a saját belét használom fogselyemnek a saját fogain.

Aztán Tiginél meg csörög a telefon, és ki hívta őket? Fodor Gábor. Tudod, az a politikus, és a rögzített felvételen udvariasan kérdezi, hogy akarunk-e neki segíteni, mert ha igen, nyomjuk meg az egyes gombot. Szívem szerint megnyomtam volna, hogy belemondjam, APÁDNAK KELLETT VOLNA SEGÍTENI ÓVSZERVÁLASZTÁSBAN de mivel úriember vagyok, nem tettem.

Ráadásul Tigi édesanyja meséli, hogy ezek az automaták nem bontják meg a hívást ha lerakod a kagylód, nem igazán értem hogy, de tényleg nem bontja. Utálom, hogy hívogatnak, a postaládámba szemetelnek és miegymás. Halál az összes szpemmerre.

Kaptam egy levelet, amiben az áll, hogy a »Kázmér I.« című videóm szerzői jogokat sért, mivel hallható alatta egy The Cranberries szám. De vannak olyan kedvesek és meghagyják a videót, az UMG felügyelete alatt, ami gyakorlatilag azzal jár, hogy az én videóm az övüké lesz, megfigyelik a statisztikáit, nézettségi adatait, reklámot is odaraknak mellé, és adott esetben kedvükre törölhetik vagy módosíthatják.

Persze értem én, hogy szerzői jog, meg satöbbi, de könyörgök, nézzék már meg a videót, egy macska mutogatja benne magát durván öt percig, értelemszerűen nem meggazdagodni és/vagy visszaélni akarok azzal az egy számmal. Nevetséges.

YouTube equals shit, és ennyi, ha nem lenne annyi tartalom rajta, már rég töröltem volna magam a fenébe, interaktív videó ide vagy oda.

Zsuki mutatta ezt a blogbejegyzést, amivel csak egyetérteni lehet. Én még hozzátennék néhány dolgot, ami szerintem hasonló kaliber.

Az első a kerékpáron való gyerekszállítás. Gondolok itt a kormányra és a hátsó kerékre felbuherálható illetve a bicajra rácsatolható utánfutó-szerű eszközökre. Lehet, hogy ez tetszik a gyereknek, meg lehet, hogy kényelmes az apukának, és lehet, hogy ő tényleg jól vezet biciklit, de vannak olyan autósok sajnos, akik magasról tesznek rá, hogy most egy bicikli jön előttük, gyerekkel. És lehet, hogy egyedül még tud úgy navigálni az ember egy kisebb ütközésnél, hogy megússza (bár kétlem), de a bekötött-bezárt gyerek nem igazán tud mit csinálni. »Critical Massen« láttam rengeteg ilyet, és oké, jogos: egy biciklifelvonuláson csak nem ütik már el, de elég ha valami szerencsétlen véletlen folytán összegabalyodik a tömeg, szintén a gyerek szívja meg. (Van rengeteg cuki videó, milyen az, amikor egyvalaki elesik egy nagyobb biciklis tömegben, és ránt magával mindenkit; nem vicces.)

A másik pedig a már rengeteget említett hétvégi autós eset. Persze nem szó szerint, ezek az emberek ugyanis hétköznap is előfordulnak, szép számban. Én tényleg nem értem például, hogy ha valaki autópályán fix 60 kilométeres óránkénti sebességgel zakatol, az miért nem ül fel a buszra. Feltartja a tömeget, idegesíti az embereket és nem kicsit balesetveszélyes. Ne menjen kétszázzal, oké, de azért a 100-130 legyen már utazótempó egy erre kialakított úton. Arról nem is beszélve, hogy mennyien nem tartják be a jobbra tartást, ami talán autópályán a legfontosabb.

Vagy például a jobbkéz-szabály. A KRESZ legegyszerűbb része, a hatéves kisgyerek ismeri, de vannak kereszteződések, ahol egyszerűen senki sem képes megérteni. Például a Csángó utcánál, ahol beáll szépen négy autó a kereszteződés négy irányába, és néznek, hogy most mi lesz.

Illetve hasonló még az előzés. Vannak olyan emberek, akik azt hiszik tudnak előzni, és ezt mindenáron próbálják megmutatni. A probléma ott jön, hogy igazából nem tudnak. Ezt nagyon könnyen meg lehet állapítani, amikor húsz-harminc perce megy előtted valaki, és abban az esetben, mikor mehetne, egyáltalán nem megy, amikor meg én hátulról látom, hogy jönnek szemből, kivágódik a záróvonalon, és vagy éppenhogy megelőzi a szemben lévőt, vagy éppenhogy visszahúzódik, vagy érkezik a hívás a mentőknek meg a rendőröknek. A legtöbb baleset megkockáztatom hogy a rossz előzések miatt van.

Az egyik legveszélyesebb a munkásbusz. Nem tudom miért, de szabályszerűen kiráz a hideg, ha munkásbuszt látok, mert tízből kilenc életveszélyesen közlekedik. Gondolom fáradt a sofőr is, menne már haza, a többiek is hajtják, hogy húzza neki, mert vár otthon a hideg sör, de hát miért kell kinyírni más embereket ezért? Kétszer voltunk már olyan helyzetben, hogy egy munkásbusz konkrétan nullára fékezésre, és az útról való lehúzásra kényszerített minket, mert éppen előzött.

Nem mondom, én sem leszek hivatásos sofőr, de éppen ezért nem is vezetek mindig, éppen ezért nem próbálom bizonyítani, hogy márpedig én mennyire jó sofőr vagyok, valamint ha autóba ülök, igyekszem betartani a szabályokat. Mert a záróvonal vagy a 40-es tábla valószínűleg nem csak pazarlás miatt lett kihelyezve.

Igazából nem értem, hogy mi a jó a tizenéves cigánygyerekek megerőszakolásában. Mert ha valaki teszem azt elrabol egy tizenhét év körüli lányt, és megerőszakolja, akkor abban látok értelmet. Undorító dolog persze, ne értsen félre senki, megvetem az összes pedofilt és hasonló beteg embert, de azért ismerjük el, egy tizenéves szép lány megerőszakolásában több férfiember lát fantáziát, mint egy hasonló korú, ki tudja milyen higiéniai állapotban lévő fiúval. Most persze ezt mindenki félre fogja érteni, de nem igazán számít.

És most megy a szokásos: hetekig ezt hallod-látod-olvasod mindenhol, hogy hoppá, pedofilok, és hoppá megint, és megint, és a rendőrség végzi a munkáját. Végzi, igen, amikor már nem tudni hány srácot elkaptak.

Nagyon elszomorító egyébként, hogy milyen emberek élnek közöttünk.

Az még oké, hogy szombat reggel hat előtt néhány perccel a szomszéd benzines fűnyírójának üzemtesztjét hallgatom, rendben. Még azzal a tudattal is megbékélek, hogy a szomszéd kölyke és kutyája »ismét az utcán rohangál«, rendben. De hogy egy kis takony purdé (aki korábban egyébként is »bemutatkozott már«) felkapjon egy követ, és megdobja vele az erkélyen pihenő kutyát, az már mondhatni az utolsó csepp.

Effajta problémáim megoldását hosszútávon egy lőfegyver mihamarabbi beszerzésében látom.

Van nekünk három tündéri vérebünk. Mephisto a házban, Gina és Junior pedig a kertben. Ők gondoskodnak arról, hogy este úgy hajthassam a fejem a párnára; hogy ne rettegjek, ha nyitva maradt a bejárati ajtó; hogy biztos legyek benne: nem fognak éjjel betörni. Hogy nem fogják elvinni az értékeinket, nem fognak a mi házunkban járkálni idegen emberek. Sőt, más házában sem. Erről már írtam néhányszor.

Arról is írtam már (»nem is egyszer«), hogy van néhány szomszédunk (számszerint jelenleg három), akik képtelenek megoldani, hogy a kutyáik ne az utcán szaladgáljanak egész nap. Persze mit várok egy olyan családanyától, aki megengedi a hétéves fiának, hogy este tíz óra után az utcán labdázzon. Leginkább azt nem értem, hogy minek az ilyen embernek kutya, és minek rögtön négy-öt. Általában két-három állat szaladgál az utcán, de volt már rá példa, hogy majdnem tíz tett ugyanígy. Volt már arra is példa, hogy évekkel ezelőtt három kutya miatt estem pofára, és tört össze a telefonom. Szintén volt példa arra is, hogy kisiskolásokat kergettek és téptek meg (kétszáz méterre van nagyjából az iskola). Ezekkel persze nincs gond, ezek a dolgok nem zavarnak senkit. (Az utolsó mondat ironikus.)

És akkor itt jön a képbe az én két drága ebem, akik évente kétszer csinálnak olyat, hogy átmennek a szomszédba. A kerítésen keresztül, amit a szomszéd évek óta képtelen megcsináltatni. A szomszédhoz, akinek a kutyája a konyhánkban járt már, akinek a kutyája minden szilveszterkor itt ücsörög, reszketve a petárdáktól, akinek a kutyáját minden ilyen esetben épen és egészségesen visszavittük. Akit a mi kutyáink nem bántanak. Na ez a szomszéd az, aki fogja, és kiengedi az utcára a két átszökött kutyát, szándékosan. Jobb esetben ez minimum egy szolid kurva anyád elmorzsolásával jár, hiszen jobb bele sem gondolni, hogy a kutyát elütheti egy autó, elviheti valaki, esetleg tűzharcba keveredhet egy (vagy ugye több) másik kutyával, és ez csak néhány dolog, ami történhetett volna.

De nefélj: ilyenkor mindhárom szomszéd kint óbégat az utcán, hogy ilyen hogy történhetett, hogy két kutya is kiment az utcára, hogy hallod, és hozzák a telefont, és fotózzák, és megy majd a feljelentés. Az, hogy más kutyája mindennap (jelenleg is) az utcán tölti az ideje nagy részét, az nem számít. Az, hogy más kutyája kergeti az embereket, az nem számít. Az, hogy a mi kutyánk hét év alatt először kiment az utcára, az már feljelentést von maga után. És ez természetes, törődjünk is bele. (Annak az ecsetelésébe már bele sem kezdek, hogy a kutya azért tud átmenni, mert a drágalátos szomszéd évek óta képtelen megcsináltatni a saját kerítését.)

Ez megy kis hazánkban, így viselkednek a civilizált emberek Salgótarjánban, 2008. május 23-án, reggel öt órakor.

Ez a kibaszott nagy rögvalóság. Ez az, ami még engem is képes kihozni a béketűrésemből, ami miatt bejegyzésben káromkodok, pedig nagyon igyekeztem, hogy ne tegyem.

És valóban. Mert tény, hogy a romák Magyarország barna színfoltjai, de egészen addig, míg ez a színes világ ilyen és ehhez hasonló eseményekkel jár, addig köszönöm szépen, de maradnék én a szürkeségnél!

Aki esetleg nem értené: A Szerencsejáték Zrt. és a Teisteddki nevezetű akármi kitalálták, hogy reklámozzák a romákat. Amikor ezt a képet láttam RaszP blogján, először azt hittem kamu. Erre ma sétálok a Deák Ferenc téren, a villamospótló járatok felé, és pontosan a mozgólépcsővel szemben, a fornettis melletti lépcsőkre egy hasonló reklám van felfestve, NE TAPOSS A ROMÁKRA felirattal, valamint egy hatalmas roma gyerek nyomtatott képével. Majdnem leszédültem a lépcsőről, de komolyan.

Hol élünk?

Bemegyek a bauMaxba, veszek egy baltát, felmegyek a marketing osztályra, megkérdezem ki találta ki ezeket az éneklős, idiótánál-idiótább reklámokat, és pontosan annak a személynek az orra elé, az asztalba, fogom belekúrni a baltát, hadd rettenjen meg.

Háromféle reklám van: az első az, ami annyira rossz, hogy már jó, tehát mindenki megnézi, beszélnek róla, a termék eljut a közönséghez. Lásd: Sziget 2008 (Iron Maiden befigyel?), Na ki a király? reklámja, amiben szerintem mindenki felismeri valamelyik ismerősét.

A második a teljesen jó reklám, ami esetleg vicces, érdekes, akármilyen, megnézi az ember, szintén terjeszti, és talán még emiatt ki is próbálja a terméket. Lásd: »Coke Zero reklámok«. Maga a termék kalap szart nem ér (számomra), mégis, a reklám zseniális.

És van a harmadik, amikor annyira szar a reklám, hogy a néző/hallgató érzi magát kellemetlenül. Na ilyen a baumaxos éneklős, vagy mondjuk a hüvelygombás. Persze a cégnek jó, mert én is éppen erről írok, de a közönség pedig kaparja a falat. És ilyeneket nem kéne, mert az emberek ezért gondolkodnak azon, hogy belekúrják-e a baltát a tévébe.

Gondoltam egy órával később jövök, egy órával később is érek 'pestre. Gondoltam. Gondoltam lesz hely a buszon. Gondoltam. Gondoltam ilyenkor nem lesz forgalom. Gondoltam.

Sikerült kifogni egy teljesen megtelt buszt, és így is a harmadikra fértem csak fel. És akkor még az M3-ason is baleset volt, csak a poén kedvéért. De ami a legfelháborítóbb, hogy még ilyenkor is annyi gyökér ember van az úton. Például a motoros menne el bal oldalt, és alig akarnak odébbhúzódni. Még a lábát is kitette, nehogy valaki rányissa az ajtót. (Nem lepett volna meg, ha lett volna ilyen.) A sok-sok irányjelzés nélküli bevágódásról nem is beszélve. De legalább abba a szájbaborogatott elakadásjelzőbe tenyerelne bele. Ja hogy Suzukid van, bocs.

Gyalázat, amit ebben az országban közlekedésnek csúfolnak.

Ez a háromezredik bejegyzés.

Megmondom őszintén, nem szeretem sem a zsidózást, sem pedig azt, hogy rengeteg zsidó mai napig elnyomottnak, átvertnek, megalázottnak érzi magát. Könyörgök, nem 1938 van, hanem 2008. Ami történt, megtörtént, ráadásul több mint hatvan éve. Voltak a második világháború előtt is elég megrázó mészárlások (például az örmény népirtás), aztán azok mégsem vonulnak fel, kapnak segélyt és még sorolhatnám. Vagy ha igen, nem feltűnően, és nem dörgölik az emberek orra alá. Félreértés ne legyen: nem azt mondom, hogy nem volt zsidó holokauszt, pusztán azt, hogy fölöslegesnek, erőltetettnek érzem azt, ami ma megy. Minden héten van valamilyen zsidó holokauszt, minden hónapban felvonulnak, és panaszkodnak, minden évben elmondják, hogy ez a nemtudomhányadik-évforduló. És így egyáltalán nem lepődöm meg azon, hányan zsidóznak nyálukat fröcsögtetve, valahol meg is értem őket.

Tényleg ennyire nehéz tovább lépni? A történteken változtatni úgy sem lehet. Elfeledni jóideig (soha?) nem fogják a történteket. Aki nem akar róla tudomást venni, így sem fog. Aki pedig tényleg megemlékezni szeretne, az nem felvonul, hanem otthon gyertyát gyújt, vagy kimegy a temetőbe, és gyászol.

Apum most meséli: a Teszkóban otthagyta a telepakolt kosarat a pénztár előtt, míg elszaladt valamiért, és mire visszaért, a kosár sehol. Egy darabig kereste, aztán szólt a biztonsági őrnek, aki megnézte a felvételen, amin látszik, hogy egy bajszos csávó viszi odébb a kosarat, menetközben a felét kipakolja, majd az egyik sor végében otthagyja. Ahhoz csak külön gratulálni tudok, hogy pont egy kamera alatt sikerült lenyúlnia a lelkemnek. Ugye a poén, hogy még semmi sem volt kifizetve.

Egyszerűen nem vágom, hogy ebben mi volt a biznisz. Feltételezem, ennek megértéséhez már olyan magasfokú intelligencia szükséges, amivel én sajnos nem rendelkezem.

Kedves keppi!

Biztosan egy gyönyörűen kigyúrt testalkatú, szőke hajú, kék szemű, férfias (hogy jobbat ne mondjak, hálivúd-kompatibilis) arcberendezkedéssel rendelkező fiatalember vagy, valószínűleg ezért érzed úgy, hogy büntetlenül kirakhatod más fotóját mindenféle viccesnek szánt feliratokkal (hogy legyen valami nyoma, tükröztem is, itt található).

Hidd el nem így van.

Azért, mert te gyáva vagy, és nem lehet rólad képet, videót vagy bármi más anyagot találni a neten, ne hidd azt, hogy névtelen is lehetsz. Persze ez nem fenyegetés, amúgy sem tolerálom az erőszakot. És egyébként is, hogy jössz te ahhoz, hogy más kinézetét oltod le, amikor rólad seni nem látott még senkit, és lehet te vagy Magyarország legcsúnyább embere. Meg egyébként is.

Ellenben a kis viccedhez annyit hozzátennék, hogy a képet (amit már korábban is felhasználtál) én készítettem, így minden szerzői jog engem illet. És ha ezt nem is jelzem minden képnél, de engedd meg, hogy idézzem az »információk oldalon« található, tartalmakra vonatkozó bekezdést:

Az általam írt bejegyzések, üzenetek, elektronikus levelek, az egyéb írott, valamint kép-, hang- és videóanyagok a saját tulajdonomat képezik, így az én írásos, vagy személyes beleegyezésem nélkül nem felhasználhatók, ezt kéretik tiszteletben tartani.

És én nem igazán emlékszem, hogy kértél volna tőlem írásban vagy személyesen engedélyt. Így megkérlek, hogy a képet minél hamarabb távolítsd el. Köszönöm.

Alázattal;
Mefi
Egy szerény tiniblogger, aki még csúnya is.

Hát nem tudom. Valamilyen szinten persze jó, mert én is éppen beszélek róla, még több emberhez eljuttatva az infót, de eközben az egész annyira szánalmas, hogy azt öröm nézni. Anyjuk! Hát nézzed már e! Emmán, hát ingyér van oldalrendező ajándékba! Hát nézzedmár a startlappot!

Nemlátom, kattintok, meglátom!

Nem vicces.

Néha annyira megdöbbenek azokon a szülőkön, akik az öt-hatéves gyerekeket leküldik a kocsmába sörért meg cigiért, aztán az a szerencsétlen biciklizik hazafelé, és leszakad a szatyor (mert hat üveg sörtől van esély, hogy le fog szakadni), és otthon még ő lesz jól leteremtve, hogy hát a drága sör. Biztosan én nem értek a gyerekneveléshez, és ez jót tesz a fejlődésének.

A másik kedvenc szituációm, amikor bemegy gizdaapuka kisfiával, vesz két doboz cigit, öt üveg sört, egy üveg bort, két zacskó csipszet, és akkor nagykegyesen megkérdezi a pultba kapaszkodó, szintén öt-hatéves, csillogó szemű gyerektől, hogy na mi kell, majd a gyerek rámutat a Balaton-szeletre, mire gizdaapuka közli, hogy ez túl drága, az a húszforintos rágó jó lesz. Apukám, hát neked minek gyerek? Ja, hogy kell a segély, bocs.

Avagy Hungarian Television Experience (ez ironikus akar lenni). Fél füllel idehallani az RTL Klub remek vetélkedője, A széf egyik kérdését:

Hogy issza James Bond a Martinit?
A: keverve

És megjelölték, bazmeg, megjelölték! Abba már bele sem kötök, hogy Vodka-Martini. Nem sokkal később a hetedik kérdés kérdés is hasonlóan nehéz:

Milyen állatot követve jut el Alice Csodaországba?
A: fehér macska

Szintén megjelölték. Sebestyén Balázs meg a vetélkedők? Kösz, de inkább nem.

Valamint belefutottam ma a Hal a tortán, illetve a Vacsora csata című akármikbe. Hát vegyesek az érzelmeim. Egyrészt volt egy-két finomnak tűnő fogás, ezzel nincsen gond, ám nekem az a bajom, hogy mindkét műsor pontosan ugyanolyan, ugyanarra a sémára épül fel, ugyanakkor kezdődik, ugyanakkor ér véget, ugyanakkor van reklám. És akkor azt hiszed, hogy végre valami egyedi, de közben mégsem.

Ma hallottam a rádióban, hogy az egyik nagy gyorsétterem-lánc, nem tudom melyik, bevezetett egy teljesen új zsír-, kalória- és nitrátszegény menüt, ugyanis, és itt jön a lényeg: a fogyasztók egyre tudatosabbak. Hogy szokták az amcsik mondani ilyenkor? Bullshit! A magyar meg nemes egyszerűséggel azt, hogy lófasz! Nem a fogyasztó tudatos, a fogyasztó csak elhiszi, amit a másik oldal dudorászik neki a tévében, rádióban, interneten és óriásplakátokon: élj egészségesen, figyelj a szívedre, ne egyél zsíros dolgokat, satöbbi. Csakhogy.

Akinek szívproblémái vannak, nagy valószínűséggel nem eszik meg naponta öt hamburgert, ha mégis, így járt. Nem az eladási, sokkal inkább a vásárlási szokásokkal van a probléma. Ugyanis azok, akik teljesen egészségesek, azok fogyókúráznak, eszik a bifidus essensis tartalmú joghurtot, és élnek salátákon. Akinek pedig a szívén egy óriási visszaszámláló van, ami minden dobbanásnál tízzel csökkent egy egyébként sem hatalmas számot, az meg reggel hétkor pacalpörivel, feketével és füstölgéssel kezdi.

Nincs ezzel semmi baj, az ő életük, de azért nem szabadna elfelejteni, hogy anno a parasztbácsit, aki kint dolgozott a földeken, az anyóka nem light vacsorával, meg zsírszegény akármivel várta, hanem hagymával, kolbásszal, szalonnával és hasonló dolgokkal. Szép is lett volna, ha többórás kemény meló után közli az asszony, hogy ma bizony Norbi-féle vacsora lesz apjuk!.

Félreértés ne essék, nem azzal van a probléma, hogy megvan a lehetőség a különféle akármitől-szegény ételek beszerzésére, hanem azzal, hogy mindenkire rá akarják erőltetni. Kéthavonta egyszer szoktam hamburgert enni (általában Burger King rulzik nálam), valamint nyáron a házit ugye, de az más téma. És akkor jönnek nekem a hittérítők, ha véletlen betérek egy gyorsétterembe, hogy ez mennyire ártalmas, és meg fogok halni, és egyébként is patkányhús belekerül, megamúgy. Könyörgök, nem naponta eszem, és ha naponta enném is, hol érdekelne, hogy mit mondanak? Kéthavonta egyszer bevágok egy Whoopert, nem fog megölni. Ha mégis, így jártam, vállalom a kockázatot.

Nem a fogyasztó lett tudatosabb, ez szimplán a most aktuális hájp, hogy mennyire étkezünk egészségesen. Holott sokkal több egészségtelen dolgot csinál egy átlag ember, mint a zsíros ételek fogyasztása (dohányzás, alkoholfogyasztás, kevés mozgás és társai, ugye).

Van egy bolygó, mely a Naptól a harmadik, lakó Földnek nevezik. Ezen a bolygón van egy földrész, melyet lakói Európának neveznek. Ezen a földrészen található egy ország, melyet lakói Magyarországnak neveznek. Ebben az országban van rengeteg város, azokban pedig rengeteg ház. E házak közül az egyikben él egy idióta reklámember, aki kitalálta ezt a szöveget, egy országról, egy házról, egy kislányról, meg hogy mi van benne. Fárasztó, erőltetett, szar.

A másik kedvenc reklámom, az IGEN! Magyarország megcsinálta!. Könyörgök, van olyan ember, aki ezt nem tudná? Miért kell erre a drága papírt, festéket és újabb milliókat pazarolni?

Meg az is egy teljesen jó reklámstartégia mostanában, ha mondanak valami tudományos dolgot. Tudod, aktivusz regulárisz, meg anyámnak a tyúkszeme is. És állítom, ha latinul ráírnák egy kefirre, hogy Gennyes gyomorfekély, akkor kapásból szereznének plusz ötszáz vevőt, mert hát ebben ilyen tudományos izé van, a tudományos emberek meg csak nem hülyék már!

Csak nem, ja. Egyik nap közlik, hogy a macskatartás nagyon-nagyon egészséges, másnap meg eljutnak oda, hogy akár halálos is lehet, hosszútávon. Meg ilyeneket közölnek, hogy sokkal jobb érzés pénzt adni, mint kapni. Merthogy ezt most kanadai tudósok bebizonyították. Őket ki pénzeli például? Mert számomra olyan nehéz elképzelni, hogy valaki azon dolgozik hónapokat, hogy most melyik érzés jobb, ha pénzt ad, avagy ha pénzt kap.

Van itt egy videó, mely a Blikk oldalán látható. Nem tudom meddig lesz ott, így leírnám mi történik rajta lényegében: egy nemcigány gyerek lökdösi, vascsővel fenyegeti és csúfolja egy több mint hetvenéves tanárát. Ezek a szavak viccesnek, gyerekesnek tűnhetnek – nem azok. Az eset egy nyolcadik kerületi iskolában történt; az igazgatónő szerint a fiú igazából nem akarta bántani a tanárt, látszik, hogy csak diákcsíny csinálta, egyébként tehetséges színjátszó. A tanár azonnal kilépett, jelenleg szanatóriumban van. Én persze nem így gondolom.

Ehhez kapcsolódik ami nálunk megy villamosságtan előadások alatt. Egy idős bácsi tartja az órát, én személy szerint tisztelem (1956-ban járt a Műegyetemre; rengetegett látott, már csak emiatt is kijárna neki a tisztelet). Korához képest roppant tájékozott, mind közéleti kérdésekben, mind a technika világában. Mégis rengetegen kiröhögik, kicsúfolják, például azért, mert a számológépet kalkulátornak nevezi.

Egy idős ember – ameddig nem hárklis mogorva vénemberről beszélünk természetesen – tiszteletet érdemel, kivált, ha valamilyen ranglétrán felettünk áll. És az oktatás intézményében a tanár a diák felett áll. Nem mondom, én is voltam bunkó tanárokkal, én is káromkodtam, én is kaptam intőket, engem is küldtek ki óráról és így tovább. Szó ami szó, nem voltam egy áldott jó gyerek, mégsem fogtam meg egy vascsövet és mégsem lökdöstem a tanárt. Nem lehet mindent azzal magyarázni, hogy valaki nem bírja elviselni a korlátokat, a hierarchiát. Sokan elküldenék a főnöküket melegebb éghajlatra, sokan meg is teszik, de kevés esetben fajul ez tettlegességig. Ha képes bántani valaki egy idős embert, képes lesz bántani egy fiatalabbat is. Aki pedig ilyenre képes, annak nem szabad emberek közé mennie, nem szabad civilizált emberek között élnie. Ha nagyon erős szavakkal akarnám kifejezni magam, azt mondanám: száműzni kellene a társadalomból.

Annyi mindenre nem érettek a magyar emberek, egy ilyen dolog a sok közül a közlekedés. Egyirányú utcában van az albérlet, minden második házban ruhanagyker van, jönnek a szállítóautók, egyfolytában nagy a nyüzsgés. Ezzel nincs is probléma, tényleg hozzá lehet szokni, de. Szerencsétlen csajszi állna be a kis kocsijával, hatméteres T betű a hátsó üvegen, piros a lámpa. Véletlenül elrontja a parkolást, rádudál valaki mögüle (érted, haladni nem tud, mert pirosat kapott), mire kapásból még három duda szólal meg. Felhergelik magukat ők is, szerencsétlen csaj is el fogja rontani másodszorra is, mert görcsös, és még én is rohadt ideges vagyok, hogy a dudálást kell hallgatnom. Kinek jó ez?

Még nincs vége, olvasd tovább »

Vicces nézni, ahogyan két napja, érted két napja az megy tévében-rádióban és mindenhol, hogy Horn Gábor szerint a nép elküldte Gyurcsány Ferencet a… és ide mindenféléket mondanak, hogy nem mondhatjuk ki hová illetve egy csúnya szó jött itt és társai. Nem azt mondom én, hogy káromkodjanak a médiában orrba meg szájba is, de ha idéznek, akkor tessék szépen kimondani, hogy Horn Gábor szerint a nép elküldte Gyurcsány Ferencet a picsába., és kész. Felnőtt emberek néznek és hallgatnak híradót, ritka, hogy olyan kisgyerekek leülnek elé, akik a fülükre teszik a kezüket emiatt, de ha mégis, hát így jártak, legalább tudják, hogy megy ez a felnőttek között. Sokkal több káromkodást, agressziót, vért és csúnya dolgokat lehet látni nap mint nap, nem ezt kellene úgy kerülgetni, mint a forró kását, álszent arccal, mintha még soha senki nem mondta volna ezt a szót.

Nevetséges.

Az SZDSZ szavazzunk nemmel a szocializmusra kampánya egyébként is »idegesített«, most viszont a kampánycsendet is megsértették, amint arról ez a kép is tanúskodik.

A Fidesz oldalán viszont sikerült viccesen megoldani (többszöri IGEN feliratra való kattintás után kapjuk a reklámot), az MSZP meg már tízkor eltávolította az oldalt. Úgy látszik, az SZDSZ-nek csak arra volt pénze, hogy megcsináltassa szép dizájnt, arra, hogy eltávolítsa, már nem. Most egyébként (éjfél után húsz perccel) még mindig látható a kampánycsend.

Persze kukacoskodás ez, nem is számít, mivel ha nagyon akarja valaki, úgyis belemagyarázhatja, hogy megbuheráltam a képet (pedig tényleg nem). Viszont hivatalosan a kampánycsend megsértése.

Oh, milyen kemény dolog is beszólni másoknak, pláne névtelenül. Arra mondjuk kíváncsi lennék, hogy ezek a nagyon kemény gyerekek élőben is ilyen nagyon kemények-e. Nem különösen vagyok oda az erőszakért, de az ilyenek fejébe beleeresztenék egy tárat, és mosolyognék közben.

Csodálom, hogy itthon még nem fordul elő naponta, hogy valaki megunja az egyfolytában való basztatást, bevisz egy fegyvert, és kinyírja a fél osztályt. Aztán ő lesz a hírekben a szemét, arra közben senki nem gondol, hogy ilyet nem tesz ok nélkül az ember. Nem vagyok én pszichológus, de ezért van az erőszak, nem másért. Az ilyen emberket kéne kivonni a társadalomból.

Vajon Bill Gates mit csinált fiatal korában? Sportolt meg egész nap virágot szedett a réten? Fenét! Lopkodott alkatrészekből egy sufniban építgette a játékait, most meg a világ leggazdagabb (vagy második, teljesen mindegy) embere. Meg biztosan Newton is egy béna fasz volt, amiért otthon ücsörgött, és magalkotta az integrál- és differenciálszámítást. Vagy Einstein is biztosan nyomorék volt. Meg úgy általában a mérnökök is biztosan szánalmasak, hogy az életük 90%-át a tanulás tölti ki, azt viszont elfelejtik ezek a nagyszájú gyökerek, hogy a legújabb BMW-t nem az olyan emberek tervezik, akiknek az IQ-juk a korukkal megegyező. Vagy az orvosok, akik szánalmas kis életükben megmentenek ilyen csírákat, vagy éppen felfedezik egy betegség ellenszerét.

Nevetséges.

Kezd egyre jobban idegesíteni a sok reklám, kivált magyar oldalakon. Eleinte volt a pop-up, amit hamar megoldottak az okos emberek, manapság ez már tényleg nem jelent problémát (csak akkor, ha éppen kell a pop-up, amit kinyit a blokker). De ahová most jutottunk, és ahová tartunk, az tényleg idegesítő. Bekúrják az oldal közepébe a bannert, a tartalmat letakarja, és nagy részét bezárni sem lehet, hiába nyomkodod a jól eldugott ikszecskét. Nem is beszélve az automatikusan induló reklámokról, amik beszélnek, énekelnek, zenélnek, zörögnek stb. A legnagyobb baj, hogy bár soha nem lehet az összes reklámot letiltani, tiltás nélkül lassan lehetetlen böngészni. És akkor még ott van a spam, ugye.

Undorító.

Így félórára felkelve az ágyból csak annyit szeretnék mondani, hogy ne lepődjünk meg azon, ha a kommandósok durván viselkednek. Ezért fizetik őket. A rendőr még megteheti, hogy kimegy a lövöldözés helyszínére, gázspray-vel, de egy kommandóst arra képeznek ki, hogy üvöltsön mint a sakál, és minden elé kerülő embert a földre terítsen, ha pedig támadóan lép fel, akkor fegyvert használjon. Könyörgök, ha már a biztonságiőrök és a rendőr nem használhatnak fegyvert (mármint használhatnak, de akkor jól meghurcolják őket), legalább a kommandósok hadd végezzék a munkájukat.

Ez egy durva, kegyetlen és erőszakos világ, melyben csak durva, kegyetlen és erőszakos módon lehet rendet teremteni.

Nem kell félreérteni.

Avagy »Budapesti Olimpia«. Így több mint egy év után is még mindig elképzelhetetlenül lehetetlennek tartom, hogy Magyarország az elkövetkezendő húsz éven belül színvonalas olimpiai és paralimpiai játékok otthona legyen. Képtelenség. És nem csak azért, mert a politikai vagy az anyagi helyzet nem teszi lehetővé, hanem egyszerűen azért, mert Magyarország nincsen erre felkészülve. A magyar emberek nincsenek erre felkészülve. Néhány év alatt olyan komoly előkészületekre, tervekre, munkákra, építkezésekre, szaktudásra, pénzösszegre lenne szükség, hogy egyszerűen nem tudom elképzelni ennek megvalósulását. Ez nem egy autópálya-építés, amire azt lehet mondani, hogy csúszik két évet, meg kevesebb lesz ötven kilométerrel, aztán érjétek be vele. Ez nem egy metróépítés, ahol közölhetjük a munkálatok közepén, hogy bocsi, de kiszállt egy vállalkozó, úgyhogy csúszik az egész átadás, addig meg bírjátok már ki hogy kicsit szét van túrva az egyébként is közlekedés szempontjából sokszor lehetetlen főváros.

Olimpia Budapesten? A szmogriadóba? A hajléktalanokkal, kutyaszarral és szeméttel megtöltött fővárosban? Ahol rongyos milliókon szenvednek, hogy most akkor legyen-e valami, vagy ne? Mégis, hogy gondolták az egészet? Egy olimpiai falu megépítése nem kispálya.

Persze én leszek az első, aki fejet hajt, és bocsánatért esedezik, ha itt mégis lesz olimpia húsz éven belül, de kétlem hogy erre sor kerülne. Ha egyszerűen akarok fogalmazni: ami talán sikerülhet a kínaiaknak, biztosan nem fog nekünk.

»Most nem a név.« Múltkor sétáltam a hidegben az Oktogon környékén, és kiszúrtam egy gesztenyeárust. Hideg, utca, gesztenye, rulez. Gondoltam veszek egy adagot. Beálltam a sorba, ketten voltak előttem, majd idővel még hárman álltak be mögém. Sorrakerülök, mondom az asszonyságnak, hogy egy adagot adjon nekem jól. Kezdi csinálni, már pirultak a szemek, amikor jött neki egy telefon, aztán teljesen komótosan leszedegette a gesztenyéket a platniról, és elkezdett összepakolni, majd olyan mellékesen, odavetve közölte, hogy a főnöke negyed óra múlva itt van, úgy hogy záróra, nem ad el több gesztenyét.

Namost, ha a másik három ember is csak egy adagot vesz, akkor az már mínusz négy adag gesztenye, mínusz 880 forint. Ebből szerintem durván négyszáz forint a profit. És azért annyira nem mehet jól a bolt, hogy ezt megengedhesse magának. Meg azért annyira az én gyomromnak sem megy jól, hogy csak úgy közöljem neki, mégse kapsz tápot. Arról nem is beszélve, hogy én konkrétan biztosan nem fogok legközelebb ott fogyasztani, mondjuk most sem sikerült, de ez más dolog, ráadásul vagyok olyan szemét, hogy ezt le is írom, és esetleg más sem vesz majd ott gesztenyét emiatt. Bár ezt meg kétlem.

Ennyit az üzletpolitikáról.

Nem kéne ennyit idegeskedni a sztrájk miatt, hát elvégre ez is az utasokért történik, mint minden döntés és cselekvés a magyar közlekedési vállalatok többségénél, ugye. Ez is csak azért van, hogy például ilyen szép vonataink legyenek.

Igazából szerintem azt kellene csinálni, hogy az utasok is sztrájkolni kezdenek. Bejelenti szépen a védéeszesz (vagy éppen az aktuális meg-nem-elégedett banda), hogy megegyeztek, és akkor az időközben megalakuló EUSZ bejelenti, hogy az utasok sztrájkolnak, és egy árva lélek nem fog felszállni a vonatokra. Ez persze kivitelezhetetlen, én is tudom.

Valamint ezen kívül még a Rábán érkező hab- és a Tiszán érkező hatalmas szemétmennyiség is egy olyan dolog, amin már csak nevetni tudok. Egyik osztrák barátainktól jön, akik ugye még tőlünk féltek-félnek, a bőrgyáruk meg ugye küldi nekünk a kedves ajándékokat. A Tiszán pedig ha minden igaz ukrán és román testvéreinktől érkezik a az ellátás. Érdekelne, hogy ha a hab és a szemét sok pénzt érne, akkor is így menne az ujjal egymásra való mutogatás. Ugye, hogy ugye. Persze megbocsátunk nekik, ugyanis – a közhiedelemmel ellentétben – a magyar egy vidám nép, még az atomot is ledobhatnák rá, akkor is csak mosolyogna!

Az a baj – és most biztosan megint én leszek lehülyézve – hogy hígul minden. Mindenki üzletet nyit, minden második sarkon találsz éttermet, kocsmát, meg kávéházat, igaz, az egyikben romlott a hús, a másikban vizezik a kólát négyszázér kétdecit, a kávéházban meg a teszkós tejet öntik rá, mondván finom alpesi az. Vehetsz minden második sarkon gíroszt meg hamburgert, az egyik kéthónapos csirkehúsból, a másik patkányból készül, de azért fizesd ki érte a jósokpénzt. Mindenki vehet leptopot, hádétévét, kamerás telefont, de igazából felesleges; a leptop gagyi, a hádétévére nincs műsor, a kamerás telefonnal meg ugye jó villogni, aztán ennyi. A tejesdobozra nagy betűkkel ráírják, hogy Köszönjük, hogy a minőséget választotta!, kinyitni persze nem tudod, mert szétszakad az egész doboz, és sokszor romlott is. És akkor bárhová mész, bármit csinálsz, a tömény igénytelenségbe nyúlsz, könyékig. Mert mi megy mostanában rengeteg helyen? Vásárolj, hagyd ott a nem kevés pénzt, aztán húzzál a francba. Pedig annak kéne mennie, hogy gyere, vásárolj, érezd jól magad, és gyere vissza máskor is.

Mért olyan ritkák azok a helyek, ahol rámszól a zöldséges, hogy tegyem vissza azt a paprikát, mert a mellette lévő sokkal szebb? Ahol a zöldséges megmondja, hogy ez a körte bizony még kemény, kell neki egy-két nap mire megpuhul, és nem azt, hogy jaj, vigye csak, vajpuha, otthon meg a fogam törik belé? Mért olyan ritka az olyan pékség, ahol nem a kétnapja ott száradó szart akarják rámsózni, hanem friss, illatos süteménnyel kínálnak? Mért ritka az olyan műszkai bolt, ahol nem szarabbikat adják el neked háromszázezerér', hanem megmondja az eladó kerek-perec, hogy ez szar, neked a másikat ajánlom. Mért ritka az olyan üzlet, ahol nem másznak öten az arcomba, hogy miben segíthetek?, de amikor tényleg segítség kéne, egyetlen lelket nem találok? Mért ritka az olyan üzlet, ahol nem azt sugalják, hogy egyáltalán örüljek neki, hogy beléphettem és vásárolhatok, hanem azt, hogy köszönjük hogy nálunk vásárolt?

Persze ott a másik véglet is, amikor a vásárló olyan bunkó, hogy már nekem, a sorban mögötte álló másik vásárlónak lenne kedvem olyan irgalmatlanul pofánkúrni, hogy az átadópult adja neki a másikat, és ilyenkor nem lep meg, ha az eladó csak unottan kérdezi meg, hogy mitadhatok.

Aztán persze mindenki sír, meg sztrájkol, hogy de rosszul megy a bolt. Csókolom, tenni is kéne azért valamit, hogy menjen az a szekér, nem csak morogni mindig, hogy milyen rossz is nekünk. Azért rossz, mert rosszá tesszük.

Persze nem azt akarom mondani, hogy minden rossz, és nincsen jó hely, jó márka, jó üzlet az országban, de bárki bármit mond, ritka. És ami van, azt nagyon meg kell becsülni.

Közölte az xD-kártya, hogy őt most formázni kell, mert nem sikerült incializálni. Persze a formázásban az a legjobb dolog, hogy olyankor minden adat eltűnik, így sikeresen most jópár fotó, ami még nem lett átmásolva a komputerre, ugrott. Ennek persze nagyon örülök, olyannyira, hogy kedvem lenne fogni egy kalapácsot, és apró pici morzsákra törni a kártyát, aztán odaszólni neki, hogy most ki a kemény, geci. Akárcsak a húszezer forintos, lelkét majdnem kiköpő »egeret« is. Ezek mennek így vasárnap délelőtt, technika tekintetében.

Tulajdonképpen biztosan nagyon jó lehet, hogy reggel hajnalban kivergődsz a tápiószecsői vagy mondjuk az agyagosszergényi vasútállomásra, aztán várod a 6.20-ast, ami viszont nem jön, mert sztrájk van, és mosolygós arccal mondta a bácsi a tévében, hogy most a vonatosok mindenki eszén túljártak, mert roppant rafinált módon későn jelentették be a sztrájkot! Roppant rafinált módon biztosan az utas semi küldte el őket mondjuk a sivatagi homokszemkereső versenyre, de végül is az ő hibája, hogy nem kapott tájékoztatást. Én megértem a vasutasokat is, de ez már erős, szerintem.

A másik dolog ami mostanában a türelmességi görbémet kicsit az ideg állapotba kergeti, az a mekmedkarcsika. Durva leszek: ki a véres, túrótól retkedző faszt érdekel, hogy mivan a török gyerekkel, a török apjával, meg a magyar anyjával? Mért kell nekem ezt olvasnom, ezt hallgatnom, ezt látnom mindenhol? És még én is erről írok, igen! Nem veszi le az anya is, hogy rohadtul nem érdeklődik iránta a saját gyereke? Vagy legalábbis én ilyen idős koromban nem azzal játszottam, hogy kábszert dugdostam anyám cuccai közé. Nem veszi észre, hogy esetleg nem is akar az a gyerek ittmaradni, hanem inkább menne töröklendre törökpapával? Akkor meg minek kell erőltetni? Nem olyan kicsi az a gyerek, hogy ne tudná mit akar. Oké, az apja ellene nevelte, most már úgysem tud vele mit kezdeni. Persze, biztosan nehéz lemondani egy gyerekről, én nem mondom, hogy nem, de hát ezzel csak saját magát teszi tönkre idegileg, anyagilag, és mindenhogyan.

Mondjuk sajnálom is kicsit, az egy HP LaserJet volt, ráadásul multifunkciós, ez meg csak sima lézerprinter, de hát amire kell, arra bőven jó.

Oké, használt lézernyomtató, de azért mégsem kellene ennyire átbaszni a vevőt, az van.

Sikerült megcsinálni, kis guglizás után kiderült, hogy az Unisys AP9210-es nyomtatóval kompatibilis, annak a drájvere megtalálható a Windowsban. Aranyos jószág egyébként, nagyjából hat másodperc alatt köp ki egy teljes A4-es oldalt, egész szép minőségben; nyomtattam egy fotót is, kicsit pixeles, de jó. A sok vizsgapuskaanyag kinyomtatására tökéletes lesz.

Biznyára mindneki hallotta, hogy a MÁV úgynevezett optikai büntetéseket igyekszik bevetni a vonatokon. Először gondoltam rá, hogy majd a kalauzok bekúrnak minden vonatba egy M84-es könnygránátot, de hamar felvilágosított a rádjó, hogy olyan büntetésekre gondolnak, mint például az ülések fölé elhelyezettFizetető utasoknak fenntartott hely felirat vagy például Bliccelők bejárata és Fizető utasok bejárata az állomásokon. Mint ahogyan azt Balogh-Fazekas Anita, a MÁV Start Zrt. szóvivője elmondta: ezzel azt az érzést kívánják kelteni a fizető utasokban, hogy egy különleges, elit társaság tagjainak tudhassák magukat.

Kedves MÁV Start Zrt., bár nem utazom valami gyakran önökkel (sajnos-szerencsére), éppen elegen tájékoztatnak arról, hogy is zajlik ott Önöknél, és ezek fényében az utasok nevében is bátorkodnék elküldeni önöket melegebb éghajlatra, hogy mi a vérért kell az amúgy igencsak hiányban szenvedő pénzt ilyen fasshágokra költeni, mint például optikai büntetés? Ki fogja ezt komolyan venni? Ha nagy lesz a tömeg, szemrebbenés nélkül átmegyek majd a bliccelős kapun, mint ahogyan aki bliccel, ugyanúgy leül majd a fizető utasoknak fenntartott helyre. Hát könyörgök, az egész vonat egy fizető utasoknak fenntartott hely. Az utasok nem elit körnek akarnak a tagjává válni, hanem kényelmesen, gyorsan és elérhető áron utazni, ám ezek közül egyik sem teljesülhet. Sokszor az itthoni közlekedsi helyzetre a vicces tábla szövege jut eszembe, miszerint Cégünk jól, olcsón és gyorsan dolgozik, ön ezek közül kettőt választhat!

A BKV-nál sem érttem soha, miért nem építik ki ügyesen a csipkártyás vagy akármilyen megoldást, ami a bliccelők 99%-át kiszűrné. Nem hiszem el, hogy a két metró-, az épülő harmadik, és az egyetlen földalatti vonalon egy ilyen rendszer megvalósítása, nem fedezné az ellenőrök eltartását, és idővel nem hozná vissza a saját árát (a bliccelők hiánya miatt). Már ha tényleg olyan sok bliccelő van, mint azt állítják. Persze így legalább kapnak az emberek munkát, de hát szintén könyörögni kényszerülök: az utasok utálják az ellenőröket, a BKV utálja, hogy nem fizetnek, az utas meg azt is utálja, hogy drága a jegy. (Azt már meg sem említem, hogy egy-két járat hogy néz ki például.) Bár a jegyárakkal nem tudnak mit kezdeni, az első kettő problémát orvosolná a csipkártya. Persze ezzel az egész jegy- és bérletrendszert át kellene alakítani, gondolom, ehhez meg ugyan kinek volna ideje és pénze.

Nem értek én ehhez, tényleg nem, de ha lenne rá lehetőségem, én máshogy csinálnám a dolgokat.

»A magyar kultúra 185. születésnapjának« alkalmából kedvenc szlovák szomszédaink (milyen meglepő, ugye) előálltak egy még kedvesebb kis ajándékkal: Hedvig feliratú bábukat lövöldöztek, POLICIA feliratú fekete pólóban, meg káromkodtak is, jól. Persze a vak is látta, hogy nem rendőrök, hiszen a rendőrök nem úgy lőnek egy fegyverrel, hogy majdnem kitöri a kezüket, meg kinyomja a vállukat, és nem úgy mozognak, mint egy táncolni tanuló elefánt, de hát ez nem is igazán fontos. A szlovákok pedig még mindig nagyon szemtelenek, és azt hiszem mi (mármint a magyarok) az utóbbi időben semmi olyat nem tettünk, ami erre okot adna. Meg úgy egyébként sem; ha jól tudom, mi vagyunk a sértettek és nem fordítva.

És érted, nem elég, hogy végre kitoloncolják az országból ezt a kis férget, erre kirakják Erdélybe, pontosabban Csíkszeredára. És mutatják a tévében, hogy milyen családja van ennek, meg azt, ahogy a magyar riportert aki épp a fiatal mocskokat kérdezi, hogy látták-e, úgy kifosztják egyik másodpercről a másikra, hogy öröm nézni. És még ebből is pénzt látnak, mert egy interjúért négy-ötezer forintnyi román lejt kérnek (és interjú az van bőven). Igen, sajnálom tőlük.

Most őszintén, az ilyen emberek minek élnek? Mi a létezésük oka és eredménye, a maguk mögött hagyott pusztításon kívül? Mi haszna van a világnak ilyen emberekből? Nem tanulnak, nem dolgoznak, veszik fel a segélyt, úgy potyogtatják a kölykeiket mint nyúl a szart, és egyáltalán csak a levegőt zabálják előlem. Igen, én többre tartom magam ilyen embereknél.

És ne jöjjön nekem senki könyörgök, hogy hát a környezet teszi őket ilyenné, mert én is rengeteg ilyen ember között voltam (a középiskolában működik szakmunkásképző rész, el lehet képzelni a kosárkötőket akiket 1,98-as(!) átlaggal már felvettek), mégsem késeltem meg senkit, mégsem loptam pénzt, és mégsem minden második szavam az, hogy more.

A mai legújabb drájvöring end trevöling ikszperjensz: sűrű köd (durván egymétert lehetett előre látni), fél hat, koromsötét. Erre az okos kimegy a kétsávos főútra, figyeldoda: mindenféle világítás nélkül. Úgy kellett rávillogni és -dudálni, mire végre leesett neki, hogy hát jaj, lehet a korom sötétben, meg a a tejfölsűrű ködben fel kéne csapni a pilácsot, mert nem kicsit életveszélyes máskülönben a közlekedés. Másik két kedvenc jelenség: a végig távolsági fénnyel, valamint a rosszul beállított fényszóróval közlekedő egyed. Mindkettő hosszútávon rohadtul idegesítő, mind a sofőrnek, mind az utasnak.

Lehet fogok káromkodni.

Áldom a Microsoft isteneit, akik azt kódolták defaultnak a fos szoftverükbe (nevezetesen Outlook, mivel mással ugye véletlen sem működne korrektül a »PDA«), hogy ha üres a gépen a kontaktlista, akkor gyorsan törölje már ki a 150+ kontaktot a PDA-ról is, mert biztosan olyan jó móka lesz újra beírni! Tényleg az, baszd meg, tényleg az!

Meg az is vicces, hogy szerváltunk nyomtatót, aztán nem működik (a gép egyáltalán nem látja, még csak ánknón hárdverként sem), világít rajta a két led mint a karácsonyfán az égősor, a kijelző meg süket-vak-néma. Hát őt is csókdosom.

Meg az szintén vicces, hogy a ~300 ezer forint értékű »Sony Vaio laptop« kopik, mint állat (persze 160-at így is megért, nade 300-ért feldugnám az eladó seggébe kétszer, azt hiszem). Persze ez csak szépséghiba, érted, a Gericom laptopon még elnéztem, de egy Sonyn bosszant picit.

És még tudjátok mi a vicces? A teleszkópos stílus, amit egy perverz ember talált fel, aki azt élvezte, ha a seggében ízzóvas füstölög, és fogát érzéstelenítés nélkül gyökérkezelik, hárman egyszerre. Mert ez a kedves teleszkópos stílus egy idő után gondol egyet, és szétpattan, aztán keresd a félcentis rugót, meg a cucc másik felét úgy halászhatod ki az eszközből. Mert az olyan vicces. Átmeneti megoldás itt (egy ideig bírja csak), köszönet érte Csontinak.

Meg az úgy általában tök jó, hogy bár körbeveszik az embert a nem minden esetben márkátlan cuccok, aztán mégis ritka az a pillanat, hogy minden eszköz úgy működjön, ahogy szeretnéd. Az egész gépesített világ egy nagy túrós lófasz, mi meg szopogatjuk élvezettel, az van. Biztos én vagyok a béna, biztos.

Káromkodtam, jaj, bocsánat!

Hihetetlen milyen emberek ülnek autóba. Az oké, hogy valaki nem megy csak 60 km/h-val, ott, ahol lehetne 90 km/h-val is menni, megérti az ember, ha valaki nem nyomja neki (bár ez a KRESZ szerint forgalom akadályozásának számít, ez más kérdés). Ez viszont már durva: Podmaniczky utca-Dózsa György út sarka, fószer kis boxos autóval bedöccen elénk, kiszáll, majd hátrasétál ráérősen valami papírt odaadni egy furgonban ülő népnek. Aztán visszaül, pont zöld lámpa, indulunk, erre telibe kikúrja elénk az ajtót, de úgy, hogy néhány centiméteren és tizedmásodpercen múlt az ütközés. Hihetetlen. És akkor ne legyen az ember agresszív.

Megint más dolog persze az »olaszliszkai lincselés« ami tegnap történt Ózdon: egy ötéves kisfiú könnyebb sérüléseket szenvedett, mikoris elgázolta egy autó. A gyermek apja a gázolóra támad saját háza előtt, megrongálta autóját és hasonlók, ellene a rendőrség eljárást indított (most azt ugye mondanom sem kell, hogy milyen ember volt ő meg a gyermeke).

Talán nem kéne hagyni egy ötéves gyereket az utcán egyedül rohangálni, és akkor ilyen nem fordulhatna elő, nemde? Vagy biztosan én látom rosszul, de furcsamód az idén hatéves unokaöcsémet még nem gázolta el senki, mert figyelnek rá a szülei, biztos ők csinálják rosszul.

Ezzel a legnagyobb probléma, hogy egyszerűen minden gázolás &ndadh; különösképpen a vidéki esetek – cserbenhagyásos lesz. Ugyanis szépen mindenki tovább fog hajtani (jogosan, én se állnék meg, hogy agyonverjenek), aztán vagy megy egyenesen a rendőrségre, vagy nem.

Benned van.

Erre jó a sok erőszak, meg az én kemény vagyok leütlek hozzáállás: egy 17 éves takonypóc agyonvert egy 18 éves középiskolást. A srác nem a helyszínen vesztette életét; hazament, elmondta a szüleinek, hogy mi történt, aztán nem sokkal később rosszul lett, és mire a mentő megérkezett, meghalt. Érted, biztosan nagyon jó lehetett a szülőknek, meg biztosan nagyon jó lehetett a barátainak és az osztálytársainak, meg ha volt, akkor a barátnőjének. Biztosan. 18 éves, mostanában lett volna az érettségije, aztán esetleg tovább tanult volna, és ki tudja milyen élete lehetett volna. De nem lett semmilyen, mert egy másik személy úgy döntött, hogy elveszi tőle. Remélem bekerül a börtönbe, és sokat tud majd gondolkodni azon, hogy mit tett. Közönséges gyilkos, nem több. Az ilyen megérdemli, hogy bemondják a nevét, aztán mindenki megjegyezze, hogy igen X elvette egy 18 éves fiatal életét. Remélem ő még nagyon sokáig fog élni, és nagyon sokáig fogja bántani, amit tett, már ha bántja.

És azt hiszem ez az a szituáció, amikor nem lehet semmi mentség. Nem maffiózókról beszélünk, nem bűnözőkről, nem üzletemberekről, akiknek érdekében állna ilyet tenni, hanem egy 17 éves fiatalról, aki elvette egy nála alig idősebb embertársának az életét. Erre nem lehet magyarázat, ilyen helyzetből nem lehet kibúvó, aki ilyet tesz, az kapja meg a büntetését.

Ez az emberpótlék egyébként feladta magát, még mielőtt megtalálták volna; a rendőrség indítványozta előzetes letartóztatását.

Gondolj bele, fölkelsz reggel, elmész iskolába, megvernek, hazamész, és meghalsz. 18 évesen.

Múltkor ugye az »iWiW export« bejegyzés hozzászólásainál volt róla szó, hogy bizony az iWiW fejlesztői az export eszköz megakadályozásának céljából (nem látok más értelmes okot egy teljesen zárt rendszerben, ahová csak meghívóval kerülhet be a felhasználó, spambotok tehát kiesnek) elrejtik az e-mail- és más kukacos címeket, melyek tulajdonképpen az egyetlen kézzelfogható valós adat, mely minden felhasználónál biztosan ki van töltve, nem csak hiányosan. Először ugye egy képbe rakták bele, ami visszafejthető volt, aztán már a visszafejtés sem volt lehetséges, most pedig ez a legújabb. Kattintasz először, hogy kérem a mélt, aztán beírod a kapcsát, és akkor megkapod. A processz egyik pillanatát megörökítettem:

Benjamin volt olyan kedves, és megcsinálta az iWiW export 2.0-s változatát, ami már kezeli ezt a szart is. Köszönet.

Szóval, mégsem lesz »kormányzati negyed«. Igaz beleraktunk egy valagnyi pénzt (mármint én nem, de akik fizetnek adót, azok annál inkább), többet is, mint amennyit megmondanak, de hát ez ugye nem probléma, mivel az országnak rengeteg pénze van most is, meg úgy egyébként is. Meg ugye a pályaudvarnak is teljesen mindegy, hogy most itt van, vagy ott. Vagy a Ferdinánd hídnak. Mondjuk ez megmagyarázza, hogy miért újítottak fel egy egyébként lebontásra ítélt hidat.

Az (volt) a baj ezzel az egész kormányzati negyeddel, hogy rosszkor kezdtél el csinálni, és beleugrottak a közepébe. Persze én itt, pláne utólag könnyen vagyok okos, de annyi esze azért csak lehetne a mélyen tisztelt vezetőségnek, hogy nem akkor ugranak bele egy kormánynegyed megépítésébe, amikor mindenki épp gyűlöli a kormányt, meg amikor folyamatos áremelés van, meg amikor az embernek úgy kell összeszedni a pénzt, hogy hó végén meglegyen. És így tovább.

Ennek örömére, holnaptól öt magyar forinttal emelik az üzemanyag (benzin és a dízel egyaránt) literenkénti árát.

Élek a lehetőséggel, és szeretném én is mindnekivel közölni azt a hihetetlen és már-már felháborító információt, hogy: csúsznak az utak! Ez szenzáció! Egyhetes havazás után ilyen egyáltalán előfordulhat. Most mondták a rádióban tizedszerre, de még mindig hihetetlen, hogy rendkívül csúszósak az utak. Nem hiszem el! Pedig a tévében is bemondták!

Igen, ez ironikus volt. Miért kell félpercenként elmondani, hogy csúszik az út? Rájöttünk mi is, egyem a szívedet, egy hete szakad a hó, az ónos eső, a lótúró, persze, hogy az út is csúszni fog. Inkább azt kéne bemondani, hogy hol nem csúsznak az utak. Pirosgomb.

Gyerekek ez gyász: terrorcselekményekre hivatkozva szépen le lett fújva az egész rendezvény. Nem ám kivették a szakaszt, aztán csúszik pár hetet a dolog, és lesz valami: lefújjuk az egészet. Egy valagnyi pénzt vesztettek ezzel a szponzorok, a versenyzők és a szervezők is. Hihetetlen.

Erre jó, hogy mindenki lázadozik, meg lövöldizik, és hasonlók. Egyáltalán nem lepne meg, ha előbb vagy utóbb komolyabb fegyveres konfliktusok lennének.

Egyébként tényleg, olyan szar is az én életem, meg nincs is, ugye. Nem kell ahhoz fű meg bogyó, hogy mindenen nevetni tudjak, meg hogy olyan lazának érezzem magam, de szar nekem. Nem kell ahhoz berúgnom, hogy feloldódjak egy társaságban, és ne csak üljek, mint egy tök, de szar nekem. Nem járok minden pénteken partyzni, ahol az előző két tevékenységet kell végeznem, hogy aztán üvöltsek, hogy: Hé, laza vagyok, érted, laza!, és felkerüljön rólam a sok partyfotó, amit aztán mutogatok MSN-en mindenkinek, de szar nekem.

Közben meg olyan unalmas és szar az élet, belül érzi, hogy üres, átlátszó az egész, a haverok műanyagok, és csak addig haverok, amíg parti van. Ha neki ez kell, akkor élvezze a remek életét.

Tényleg: annak kéne elgondolkodni kicsit, hogy milyen jelentéktelen élete van, akinek a Zenegépbe kell ilyeneket beírni, hogy mefi - once i had a life valaki felfigyeljen rá, aztán persze két nap múlva már senki nem emlékszik, de legalább örül, jól megmondta, hogy get a life.

Mert neked biztosan van olyanod, gyökér. Pirosgomb.

Nem arról van szó, hogy felidegesít, vagy megbánt, mert ezen még röhögni sem tudok, annyira szánalmas. Pusztán nem látom, hogy milyen alapon szól be bárki is, sokszor névtelenül, sokszor megalapozatlanul. És ez viszont zavar. Hogy olyanok ugatnak be, akiknek semmi köze hozzám, egyszer nem találkoztak velem, egyszer nem köszöntek rám MSN-en, IRC-n, akárhol.

Úgy akartam kezdeni, hogy Az a probléma ezzel a videóval…, de több is van. Például, hogy , hogy ez valóság. Aztán még az, hogy az operatőr tűri, amik ott történnek. Aztán az is még, hogy egyszerűen senki nem volt eddig, aki megfogta volna ezeket a férgeket, aztán beleépítette volna a fejüket két nyolctonnás nehezék közé, majd rúgdosta volna péppé. Ezenfelül az is még a probléma, hogy mindenki mondja, hogy bezzeg ha én találkoznék vele, megölném, pedig nem. Ha így lenne, akkor már nem lenne az utcán. Valamint az még a baj, hogy sokan azt hiszik nem kell tőle félni, hisz csak a gyerek. És pont ezért kell. Mert gyerek. Nem látja át a dolgokat, nincs veszélyérzéke, éppen ezért szemrebbenés nélkül képes lenne megölni. Akár téged. Vagy egy szerettedet.

Megnézném a kis rohadék fejét, ha elővennék egy kispisztolyt, odanyomnám a homlokához, és azt mondanám neki, hogy térdelj le, te kis szemétláda. Aztán meghúznám a ravaszt. Szarember vagyok.

Gesztenye. Olyan finom, beáztatva, majd bevagdosva, és jól megsütve, isteni. Átlag kétszáz forint tíz szem, ilyen standoknál szoktál árulni mindig, mikor bejön a hideg. Meg olyan négyszáz-ötszáz kilója az ecserin. Nade én nem erre a gesztenyére gondolok, hanem Gesztenyére, mint női névre! Ugyanis mától fogva hivatalosan is lehet adni azt a lány nevet egy gyermeknek, hogy Gesztenye. Vagy mondjuk Barack, Eper, Eperke. És nagy sláger még mindig a sorozatok után való névválasztás. Ez gyönyörű, tényleg az. A magyar nevek meg ugye minek, majd szépen kihalnak. Gesztenye bazmeg. Disznópörkölt esetleg?

Namost az a baj, hogy az összes szoftvert meg akarják újítani, meg dizájnolni, meg mit tudom én, ez szép is, jó is, mert hát haladni kell, csak ott jön a baki, hogy a tök jó szoftvert úgy elkúrják, ahogy azt illik. Anno a »Nero«, most meg a FlashGet. Azon még túlteszem magam, hogy a taskbaron található ikonra való kattintás után nagyjából tíz másodperc, mire megjelenik a menü, tényleg túl, de azért az már húzós, hogy alapértelmezettnek valami szláv nyelven indul el. Namost nem tudok semmilyen szláv nyelvet (persze ez az én hibám), így az olyan szavakkal, hogy Nástroje, Správa vagy Konec nem tudok mit kezdeni. Igazából a konec tudom hogy a kilépést jelenti, de ezt is csak a józan paraszt ész diktálja. Szóval a régi flesget jobb, mint az új, az van.

Kicsit már uncsinak tartom, hogy mindenki a négyes metrót siratja, mert hogy jézusom csúszik, kilépett a Hídépítő, és jézusom, amúgy is fölösleges, és egyáltalán. Namost a fölöslegesről annyit, hogy nekem például nagyon jó lesz, hogy közvetlen metróval el tudok döcögni a suliba, nem kell buszoznom, meg szakadó esőben az utcán átrohangálnom, és hasonlók. Bizonyára nem csak én vagyok így. Kilépett a Hídépítő? Nem lesz Fővám tér időben? És? Jön más, befejezi máskorra, ez erről szól. És amúgy sem a Demszky tehet arról, hogy kilépett. (Oké, ha nagyon ránéznénk, lehet neki is része lenne benne, de nem ez a lényeg.) A hiperszuper dolgok megnyitása-átadása is csúszhat, pedig azt nem az állam fizeti. Ha építünk valamit, számolni kell azzal, hogy bakik vannak, mert semmi nem tökéletes. Pláne nem itthon.

Furcsa, amikor a kettes metrót építették, sokkal komolyabb gondok akadtak, és mindenki minden problémáért a kettes metrót okolta. Oké, a komcsik csinálták, meg orosz mintára, de azt hiszem, amikor tíz perc alatt eljut valaki (a máskülönben szerintem nem kicsit szépen felújított állomásokon keresztül) szinte bárhova, akkor furcsamódon nem az jut eszébe, hogy ejj, mennyire szar ez a metró, hanem az, hogy dejó. Tele van, meleg van rajta, ésatöbbi, de legaláb gyors. A buszon is tömeg van, azon is meleg van, még büdös is és lassú is, akkor ne legyenek buszjáratok se?

Miért nem lehet észrevenni, hogy 2007-van, a tömegközlekedésben a kötöttpályáé a jövő. Villamosok, vonatok, metrók, ezekben kell utazni, mert ezek érnek el egyik állomásról a másikra a leggyorsabb idő alatt.

Igen, gáz van, drága a négyes metró, lehet hogy csúszni fog egy évet, és lehet, hogy egy megállóval kevesebb lesz, és? Majd amikor tíz év múlva valaki a Kelenföldi Pályaudvartól eljut a Keleti Pályaudvarra, gyorsabban, mint autóval vagy busszal, akkor senki sem fog arra gondolni, hogy ejj ez a négyesmetró csúszott egy évet.

Csak nekem tűnik úgy, hogy itt senkinek semmi se jó? Félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy minden jó, de azért nem kéne mindenbe belekötni. Ha csúszik, az a baj, ha nem csúszik, az a baj. Ha az átadást alapból a csúszásokkal egyűtt tűzik ki, akkor közlik hogy lassú. Minden baj. Ez itt a baj: mindenkinek minden baj.

Biztos bennem van a hiba, meg az erőszakra nem megoldás az újabb erőszek, de: azzal is tudnék azért nyomdafestéket nem tűrő dolgokat művelni, aki elüt, majd megkínoz egy kutyát (eltöri a lábát, kiszúrja a szemét). Azért van ez egyébként (bár szerencsére már egyre kevesebb), mert bár már van törvény, mégsem nagyon használják. Ne féld, egyszer valakit lecsuknának tíz évre, mert megkínoz egy állatot. Vagy csak szimplán elkapná tíz keménylegény, aztán kicsit leszerelné az arcáról a szerkezeteket, mert hát minek neki orr, például. Na akkor biztos jóval kevesebb ilyen eset történne.

Üzengetős rovatunkat folytatva, most a televízió- és rádióműsorok szerkesztőinek üzennék, tehát: Kedves Szerkesztők!

Szeretnélek megkérni titeket – ha megengeditek, hogy tegezzelek titeket –, hogy amikor zenéket vágtok be a műsoraitok alá, akkor felejtsétek már az olyan remekműveket, mint a Nino Rota által megalkotott »Keresztapa zenéje«, mert ezekhez bűn hozzányúlni, pláne, ha semleges arcokat, semleges eseményeket kevertek alá, a semleges kis csatornátokon. Tudjátok már azért, kinek hol van a helye, na!

Köszönettel;
Mefi
Aki néha félfüllel hallgatja a tévét, de mindig megbánja.

Hallod nem azért, mintha zavarna a telemarketing, vagy ilysemi, de most hívott ötödszörre telemarketinges. El kéne gondolkodnom rajta, hogy titkosítom a számot. Akartak ma már üdülést, vacsorát, vacsorával egybekötött termékbemutatót, borkóstolót, meg reumás fájdalmak elleni kézikészüléket, merthogy az emberük éppen itten tartózkodik, és felkeresne (Béla, ugorjá' má le tarjánba', van ott valami paraszt aki megnézné ezt a szart).

Legalább ezt egy icipicike izgalommal tennék, mint ha tényleg el akarnák adni azt a valamit, nem csak úgy mekegni-makogni, meg ledarálni az egészet, mint egy magnófelvételt. Tré.

Igazából ma láttam először értelmét a Magyar Gárdának, ma volt az első alkalom, hogy azt mondtam: igen, ennek van értelme, mert ezt senki más nem akarja elismerni, és ezellen senki nem akar legális keretek között cselekedni, pedig ez jelen van, és egyre nagyobb probléma, így minden más előtt ezt pláne nem kéne a szőnyeg alá seperni.

Aki pedig változatlanul azt állítja, hogy ilyen nem létezik és hogy ez nem probléma, annak ajánlom, hogy utazzon kis időre Salgótarjnba, vagy valami hasonló környékre, és aztán mondja ezt. (Félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy mindenki bűnöző, de bizony nagyon sokan.)

Olyan jó, hogy eladják a kórházakat, tényleg. Hiszen nincs rá igény. Mint a mentősökre, közben ha megkérdez valaki egy mentőst, pont nem ezt fogja mondani. Meg mint a buszjáratokra; igaz, hogy mindegyik busz tömve van, de azért igény az nem van.

Ott volt például a Svábhegyen a pulmonológiai (meg még sok minden más is) gyermekkórház. Eladták, most a kedves allergiások mehetnek a Heim Pálba, egy párméteres szűk kis folyosóra, ahol alig fér el tíz szülő, és akkor a gyerekekről még nem beszéltünk. De persze a svábhegyi jólevegő az nem is tesz annyira jót az allergiásnak, a kórház fertőtlenítőszaga sokkal jobb.

Most egy másik kórházat akarnak eladni; a pályázó bejelentette a feltételeit, mire közölték, hogy ez nekünk nem jön be, így lehet, hogy meghirdetjük megint, de most úgy, hogy nem kötelező kórháznak maradnia. Persze, minek is az.

Komolyan, lassan ott tartok, hogy rettegek, nehogy mentőt kelljen hívni, vagy ne adj' Isten kórházba menni.

Jönnek az ünnepek, egyre kevesebb idő van már a Jézuska érkezéséig, és én újfent szeretném feltenni a kérdést, amit »tavaly is feltettem«: miért nem lehet éjszakára lekapcsolni azt a fülönfosott nyamvadt égősort? Én elhiszem, hogy gyönyörű, ahogy trehány mozdulattal kikúrod az ablakba, aztán ott villog-csillog, de engem hajnal egykor konkrétan idegesít. És ha már egyszer tavaly megkértelek rá, és akkor vetted a lapot, akkor idén mért nem?

A hatodik kerület »újabb gyöngyszeme«: öltönyös csávó üvöltözik a parkolóőrrel (van azoknak hivatalos nevük?), és beszól egy ilyet, hogy TE SZEMÉT NAPLOPÓ, ÖT PERC VAN AZ ÉLETEDBŐL HÁTRAFELÉ!, majd megfordult, és elsétált. Az események olyan gyorsan történtek, hogy nem volt időm semmilyen rögzítésre, pedig megérte volna.

Kedves hatodik kerületben autózók!

Szeretném tőletek megkérdezni, finoman, káromkodásokat mellőzve, hogy mi a jó büdös tetves-retkes kurva anyátokért kell heten egyszerre dudálni, amikor valaki éppen nem tud beparkolni? Mi a GECIÉRT nem vagytok képesek várni három szakadt másodpercet, és nem felbaszni egymás, a parkolással szerencsétlenkedő júzer, de legfőképpen az Mefi agyát? Olyan kurvára nagy kérés lenne, hogy ezt mondjuk este tizenegy és déli tizenkét óra között mellőzzétek? Vagy arra nem gondoltok, hogy esetleg mást, aki a lakásban ül, kurvára zavar? Valamint szeretném megkérni azt a faszparaszt milliomos gyökeret, aki a harmincmillás béemvéjével folyton rááll a zebrára, úgy keresztbe, jól, hogy még véletlen se lássak semerre, na szóval őt, hogy szüntesse be ezt a tevékenységét, vagy egyszer úgy szélvédőn köpöm, hogy kétkiló ultra nem szedi le onnan.

Üdvözlettel;
Mefi

Megpróbáltam úgy, hogy nem káromkodok, sajnos nem ment. Ejj.

Szeretném feltenni a kérdést, mely válasza számomra ismeretlen eddig: miért baj az, ha valaki önkényuralmi jelképeket árul? Nem vagyok se komcsi, se náci, se mefcsi, pusztán nem értem. Megmondom mért: a vásárlását nem büntetik; a viselését, nem oktatási célra való használatát igen; a forgalmazását pedig szintén igen. És így nem áll össze a dolog. Mert ha már valaki megveszi, lehet, hogy oktatási célra akarja felhasználni (oké, biztos lenne valami kopasz állat, aki azért venné meg, hogy kirakja a kabátjára, de ez az ő dolga). Viszont mért ne vehetne egy történelemtanár, hogy megmutassa a tanítványainak, hogy hát skacok így nézett ki a sás, aminek a karmai között az ott a horogkereszt. Vagy ha én gyűjtő vagyok (nem náci, gyűjtő), akkor mért ne vegyek meg egy ilyen relikviát? (Most az megint más kérdés, hogy eredeti-e.)

Hülyén van a rencer összerakva, az van, szerintem. Mert ha valaki hordani akarja, az úgyis hordani fogja, ha valaki nem hordja, de megveszi, ahhoz senkinek semmi köze, hogy este arra veri, ha meg aladja, hát mért ne. Kezdeményezem ezen a vonalon elindulva, hogy jálencsük fel az összes olyan film készítőjét, mely nem oktatási célra mutogatja a horogkeresztet, sarló-kalapács-vöröscsillag kombót, és hasonlókat. Vagy az interneten ilyen jellegű tárgyak hirdetőit is.

Hát azért na.

A Csillag Születik című fantasztikus műsorral való kapcsolatom durván három percig tartott, míg négy roma el nem kezdett, hát hogy is mondják ezt, táncolni. Látok én ilyet eleget Salgótarjánban, köszi, de hagy ne kelljen már a tévében is őket néznem. Nem az a baj, hogy romák, hanem hogy tehetségtelenek. Pedig eleinte reménykedtem, hogy valami hasonlóan igényes műsor lesz ebből, mint anno a Ki mit tud? volt, de hát én vagyok a hülye, hogy a magyar és az RTL Klub szó hallatán még tudok igényességre gondolni. Na mindegy.

Ellenben ez videó legalább vicces:

És milyen jól kijön már belőle a sómen.

Az, amit most a UPC művel. Tényleg nem szóltam eddig semmit, mert szerintem kimagaslóan jó szolgáltatást nyújtottak, de ez már azért kezd kihozni a béketűrésemből. Írtam ugye, hogy »a chello korlátozza a p2p sebességét«. Erre tegnap megérkezett a számla, benne egy tájékoztatóval, mely felhívja a drága júzer figyelmét, hogy módosult az ÁSZF, mivel hétegész-akárhány százalékkal növelték az árakat, inflációra hivatkozva. Tehát összefoglalva: többet kell fizetned egy jócskán korlátozottan felhasználható szolgáltatásért. Megértem, hogy azért kell a korlátozás, mert nincs rá kapacitás, de akkor szűkítsék a forgalomkorlátot. Ha én nem lépem túl a háromhavi átlag 250 gigabájt forgalmat, akkor ne legyen 100 kB/s sebességre korlátozva a p2p, ha kérhetném. Az egészben a csúnya az, hogy sehol nem tudsz reklamálni, mert akkor meg valahol jogosan teszik fel a kérdést, hogy hát csók'om, mit tetszik varezolni pírtupír alapon? Pedig nem feltétlen, hiszen rengeteg dolog egyébként is letölthető torrenttel, mondjuk a legújabb linux verziók. Szóval morc. Konkrétan minket az emelés még nagyjából hat hónapig nem érint (kedvezményes díjcsomag miatt; bár így sem éppen ingyenes), ettől függetlenül valahol pofátlan lehúzásnak tartom.

» No Thanx«, Anti Fitness Club, most ez komoly? És ezekkel a tévében tényleg foglalkozni kell, ezekre tényleg igény van? Tényleg? Tényleg van olyan, aki leül ezeket hallgatni? És még esetleg élvezi is? Hát annak is csak konkrétan gratulálni tudok. Tényleg nevetséges, hogy manapság bárkinek lehet zenekara, CD-je, akármije.

A legnagyobb probléma – azon túl, hogy ezekre tényleg igény van – szerintem az, hogy leadják a tévében, és heti rendszereséggel hallasz ezekről a tehetségtelen tizenévesekről, akik azt hiszik, hogy viszik valamire. És ami még szomorú, hogy tényleg viszik, mert én is éppen róluk írok.

Nem egy, nem két sokkal tehetségesebb fiatal banda van, akiket kevésbé sztárolnak ennyire, pedig sokkal jobban megérdemelnék, sőt, sokkal nagyobb szükségük lenne a támogatásra.

Jaj, hát mik vannak: Mohácson egy idősebb srác, két másik verőlegénnyel szedett védelmi pénzt, vagy ahogyan tetszik, fiatalabb srácoktól. Ezt is persze három dolog miatt fújják fel: mert már unalmas a sok tüntetés, mert nem középiskolában történt és persze azért, mert nem cigányok. Mert bizony az én középiskolámban ez heti rendszerességgel megtörtént, csak ugye az utóbbi kettő állítás igaz volt. És hát az a baj, hogy amíg csak minden tizediket mondanak be a tévében, sőt: amíg csak minden tizedikkel kezdenek valamit, addig ez így fog menni.

Egyszer például osztálytársam szemüvegét levették, és közölték neki, hogy majd tízezer forintért visszakaphatja. Tulajdonképpen azért adták neki vissza, mert mi voltunk huszon-egynéhányan, az meg másodmagával.

Vicces dolog, hogy beléptünk ebbe a' Zeuba, beléptek a szlovákok is, a kisebbségekre vonatkozó elvárásoknak mégsem felelnek meg. Folyamatos a »szlovák szemtelenség«, mostanában egyre több. Itt a legújabb: elrendelték, hogy a szlovákiai magyar helységneveket bizony szlovákul kell írni. Elvették, oké, elvették, lépjünk túl ezen, de azért nem kéne gyökerestül kiirtani minden magyar vonatkozású dolgot, mert kezd nagyon felháborító lenni, ami ott folyik.

Kelemen Anna tökszép, tökokos, csak egy dolog hiányzik belőle: az ólom.

Azt olvastam valahol, hogy a hellyel-közzel való beszélni és írni-olvasni tudás (bár utóbbi kettő már komoly extra felszereltségnek számít!), valamint a szobatisztaság durván 75 darab intelligencia-hányados egységet jelent. Szóval aki nem szarik maga alá, hanem közli, hogy megyek vécére, az durván 75-ös IQ-high kategóriás versenyzőnek számít. Sajnos, egyre többször érzem úgy, hogy ezen számításokat újra el kellene végezni, pláne mikor »ilyen, és ehhez hasonoló« megnyilvánulásokat látok, hallok és olvasok (nem csak itt).

Igazándiból ez a két hírmorzsa eredetileg a Linkeldébe került, de aztán bejegyzés lett belőle. Szóval az egyik hír: a szlovákok megkülönböztetik a roma diákokat, sok esetben képességeiktől függetlenül nem fogyatékos iskolába helyezik őket. Ez ugye nem olyan demokratikus dolog. Aztán rögtön itt a másik hírmorzsa, ami arról szól, hogy szlovák felebarátaink (inkább fele, mint barát) szerint a magyarok, mármint Magyarország nem demokratikus. Mert van nekünk ilyen Gárdánk, ami magyar, meg vannak gyűlöletterjesztő internetes oldalak, és hát ezeket a magyar képtelen felszámolni. Tényleg, az annyira nemdemokratikus lenne, ha felszámolnák ezeket. Meg az meg annyira demokratikus, hogy zászlót égetnek, magyar zászlót. Szóval ennyit a gyűlöletről meg annak terjesztéséről.

És még a szlovák politikusnéni (akit mellesleg szalontüdőnekképtelennek is neveznek) van felháborodva a magyarokon.

Most persze a nyájas olvasó úgy gondolhatja, hogy én mennyire szlovákellenes vagyok, és nem is téved nagyot. Meg is mondom miért: egészen addig, amíg én barátságosan közelednék Szlovákia felé, és megkéselnének, meg megdobálnának tojással (bár az Románia volt, trúsztori!), meg amíg ilyeneket látok, olvasok és hallok, addig igenis utálni fogom őket. Majd ha egyszer bejelenti a szlovák akárki, hogy Drága magyarok, hát béküljünk már ki így ötven év után!, akkor majd azt mondom, hogy hát próbáljuk meg. Addig meg vesszenek. Mert ugye mindkét félnek békülni kéne, de azt hiszem, nem mi vagyunk azok, akiknek kezdeményezni kellene.

Nincsen én nekem bajom a Big Brotherrel meg a Való Világgal (bevallom, az első változatot mindkettőből néztem), de csak egyetlen kérdésem lenne, melyre a választ gondolom csak én nem értem: kinek a bal heregolyóját érdekli BB-Évi? Oké, először égett a ház, bemondták, nem gond. Égett megint, bemondták, hát bánja a fene, nem nézi az ember. Bemondták harmadszorra is, akkor már morci voltam. És most, hogy egy éven belül nagyjából hetedszerre foglalkozzanak vele, azt már finoman szólva túlzásnak tartom.

Mindenki sír a háromezer forint értékű BKV-s diákbérlet ára miatt, meghogy jajdeszar a békávával utazni, közben meg rohadtul nem. Megmondom én mi a szardolog, amit valahol nagyon nem tartok fair playnek: kifizetni hetesszázötven magyar pezetát egy 90 km-es, kettő óra négy perces utazásért, úgy, hogy a busz dugig tele van, meggyulladsz rajta, és nem hogy leülni nincs hely, hanem még levegőt venni sem (komolyan, ha még öt percig ott kellett volna lennem, tuti rosszul leszek, ha meg szólsz hogy nyissák ki az ablakot (már ha lenne), akkor pampognak). És négy ilyen fantasztikus utazásért kapok egy dejákbérletet a BKV-tól, és azért a pesti járatok többsége még mindig jobb, mint egy ilyen Salgótarján-Budapest kaland. Arról nem is beszélve, hogy négy üres busz (!) megy át a megállón, ahol felszállok, aztán bedöcög az ötödik, tele, plusz még felszáll körülbelül hat-hét ember, megállóként. És ha jól tudom, hivatalosan nem is lehetne álló utas a buszokon.

Szóval ez gáz.

Azért ha a kapudarab nevezetű valamivel valami történni fog, akkor Mefi eléggé morcos lesz. Mert ugye akik tudják miről van szó, azok értik.

Ma van gondolom a bunkóság világnapja, vagy nem tudom. Sétálok nagy békésen a földalatti aluljárójában, megállok, erre a mellettem lévő csávó egy szivattyút is megszégyenítő szívással szájába fecskendezte zöld orrüregi váladékát, majd egy határozott nyílegyenes köpéssel az aluljáró kövére(!) lőtte nagyjából húsz centiméterre(!) az én cipőmtől. Ha érinti a cipőmet, biztos hogy belököm az érkező szerelvény alá. Így is erős volt a vágy, hogy úgy finoman, de határozottan elküldjem a jó kurva anyjába (így). Végül azért nem tettem, mert jóval nagyobb darab volt nálam, és a svájci bicskám sem volt nálam.

Hazafelé a buszon meg egy értelmes csávó beült a négyszemélyes ülőhelyre, felkúrta a két lábát, és eldőlt, valami kaját majszolgatva. Hát gratulálok.

Vagy például itt Terézvárosban vannak ilyen szexi kis kukák, egyik oldalukon zacsival a TISZTÁBB TERÉZVÁROSÉRT felirattal, másikon pedig ilyen nájlonkesztyűvel. Ezt értelemszerűen a kutya- (macska-, nyúl- és egyéb) kakijának felszedésére van elhelyezve, és az érdekes, hogy használják is, mert nagyon ritka, hogy ilyet látni. (Egy telefonfülkében áll mindig valami gyanús sárga folyadék, de hát azt sem állat okozza. Avagy állat, csak nem az értelmesebbik fajta. De tényleg, a szobatisztasághoz már 20-25-ös intelligencia hányados szükségeltetik.) Na de, ma reggel sétáltatja egy fiatal csaj a kutyáját, és először halál lazán hagyta, hogy a járda közepén nyomassa a blöki a barnát, amit nem szedett fel, majd két autómobil kerekét is megjelölte. Mármint a kutya. Ez pedig azért bunkóság, ha lenne autóm, és ezt látnám (minden nő- és kutyaimádatom ellenére) elküldeném szintén oda, ahová a köpköveset.

És többek között ilyen apró(?), de roppant bosszantó dolgok miatt van az, hogy sokan csalódnak Budapestben, szerintem.

Mégse legyünk »kubai menekültek«, mert akkor meg kell késelnünk magyarokat, magyarokat, Magyarországon, az ország gyermekeit, amelyik befogadott minket, az USA kérésére, jól, de azért mi késelünk, egy nőért, mert azt kell, meg leharapjuk a fél fülét is, a magyaroknak, erősen. Szóval ennyit arról, hogy.

A románok meg Olaszországban csinálják a hisztit. Most komolyan, ezeknek minek vannak?

Már régóta tudtam, hogy a budapesti életnek egy nagy hátránya lesz: biztosan belefutok egyszer valami tüntető tömegbe. Hát ma sikerült, mivel az egész Ferenciek tere és környéke be volt dugítva rendőrökkel meg gyurcsánytakarodjosokkal. És nem kell kommentben fröcsögni, de én semmi hasznát nem látom annak, hogy az egész belváros – amúgy sem rózsás – közlekedése halott, és több mint negyvenperces kitérővel tudok hazajönni, mondhatnán tűzvonalon keresztül, mert nekiállnak tüntetni. Telefonnal azért lőttem pár képet. Az egyik nőnek egyébként két fényképezőgép lógott a nyakában, egyik sem az alacsony árkategóriás. Gondolom ő is rosszabbul él, mint négy éve (nem, nem sajtós volt) …

Például az első kép, ami kicsit morc: egy koraszülött mentő éppen a tömegben tököl, villogva és szirénázva:

Aztán volt még egy nénike, aki valamit nagyon magyarázott:

A metrómegálló le volt zárva a S.W.A.T. által:

Az Erzsébet híd felé vezető út is le volt zárva, BKV szia:

A fényképek direkt feketék meg fehérek, mert a telefonban olyan gyenge a kamera, hogy annak a színeivel kár izmozni.

Azt nem értem, hogy az ilyen videókban, meg úgy általában ebben a műfajban mi a jó. Persze, az ember szexuális élete csak magára és a társára tartozik, meg elvileg az ágy olyan hely, ahol nincsenek határok, de ebben mi az élvezet? Én sok mindenre kapható vagyok, de most őszintén, ha egy lány ilyet kérne, lehet visszakézből pofánrúgnám. Mert ez szerintem ciki. Persze lehet én vagyok konzervatív unalmas papucs.

Magyar televíziózás, lol? Hát lol. Mit kaphat az átlagos magyar, aki tévét akar nézni? Hát kaphat Jóbant meg Rosszbant, kaphat Barátok Köztöt, meg hasonló csúcskategóriás vackokat. Vagy a néha-néha lévő új próbálkozásokat, egy-két igényes, és jó pár igénytelen műsort.

A Nagy Fogyás? Ez most komoly? Beraknak hat dagadt embert, jól megizzasztják őket, közben meg Géza, a turbódagi ül a tévé előtt, a recsegő fotelon (mely bármelyik pillanatban összeroskadhat a szerény kétszáz kilója alatt), és tömi magába a csirkeszárnyakat, miközben röhög, hogy höhö, milyen kövér csávó van a tévében. És itt is Norbi. Oké, én elhiszem hogy egy isten, de már unalmas. Nagyon.

Sofőrök? Oké, az ötlet jónak indult, hiszen tényleg rengetegen vannak, akik gázul vezetnek (én sem vagyok egy Schumacher, na), de most komolyan, akkora paraszt hogy lehet valaki, hogy elüt egy birkát? Meg egyáltalán ezt a Majkás vonallal nem kéne már nagyon izmozni, mert gáz.

És most nem azért, hogy Bezzeg Amerika!, de bezzeg Amerika: nézd meg mennyivel igényesebb csatornák, filmek, sorozatok, műsorok, hírműsorok, hírcsatornák vannak. Százszor. És az a baj, hogy ha Magyarországon egy bizonyos előadóréteg megszűnik (olyanokra gondolok, hogy Koltai Róbert, Kern András és társaik), akkor egyszerűen megszűnik az a cseppnyi igényesség is, ami még van. (Ezért is akarok mostanában nagyon sokat színházba járni.)

Szóval az van, hogy a magyar tévézés kezd nagyon csúnya irányba menni. És nem kell azzal jönni, hogy nem kell tévét nézni, mert bizony nagyon sok embernek nincs más szórakozása. És nem mindegy, hogy legalább a tévében értelmes dolgokat lát-hall, vagy ott is csak butítják az egyébként sem feltétlenül géniuszi elméjét.

Amúgy azért is idegesítő még, hogy nincs internet (yet) az albérletben, mert a rengeteg RSS abrak, ami összegyűlik hétvégére, valami hihetetlenül átrághatatlan. Most hétvégén több mint ötszáz bejegyzés volt, ennyi mindent pedig nem lehet egy nap alatt normálisan átnézni, nem is éri meg. Általában szeretem elolvasni az új bejegyzéseket, híreket, hozzászólásokat, stb., és pont ezért hiányzik is a folyamatos feedolvasás, hogy jobbat ne mondjak, szar, hogy nem vagyok áp tu dét.

Nem eszem többet lángost.

Vagy valaki mumifikálódik a környéken, vagy valami rohad. De nagyon. Olyan szinten büdös dögszag van, hogy azt szavakkal (azok szerencséjére, akik most olvasnak) nem tudom leírni. Helyzetjelentésünket olvashatták.

A szlovákok nagyon kezdenek elszemtelenedni. Az még valahol érthető (nem elfogadható, de megmagyarázható), hogy nekünk beszólnak, hiszen nem voltunk-vagyunk puszipajtások. De hogy Bill Clintonnak beszóljanak, az már érdekes. Szóval ha már az Amerikai Egyesült Államok agyonsztárolt exelnöke (ez most nem a nyálcsorgatás, de el kell ismerni, hogy ez egy eléggé nívós titulus) is azt mondja, hogy nem igazán jó az, ami van, akkor lehet, hogy nem beszólni kéne, hanem elgondolkodni. Persze csak szerintem.

Azért vicces, hogy sírunk, hogy drága a tojásnak darabja, de azért tizesével visszük dobálni, aztán ha a rendőrök elvisznek, akkor meg csodálkozunk, hogy de hát mi teljesen ártatlanok vagyunk. És igen, nekem sem tetszik, ami van, mint ahogyan nagyon sok embernek nem tetszik, de a megoldás nem az, hogy tojással dobálózom. Én azt enni szoktam, nem pazarolni.

Eddig nem tudtam, miért nem regisztráltam egyetlen fotópályázatra sem. Aztán most eszembe jutott: mert a legtöbbnek annyira tré a weboldala, hogy nem tudom feltölteni a képet, mivel 404-es hibaüzenetet dob rá. Szánalmas. És ez 2007, amikor az internet elvileg a fénykorát éli, vagy mi. Ja hogy Magyarország, bocs.

Ha egyébként valaki akarna rám szavazni, akkor itt megteheti. Gábor Nádai néven láthatóak a kanfasztikus fényképek. Köszönöm a szavazatokat (ájdonvanabíapolitisün), ha lesznek, de azért fölöslegesen nyomkodni nem kell az egyeseket, mert az nem vicces, pláne hogy világuralomra török. ;]

Van ez a tandíj ugye. Valahol egyet tudok vele érteni (ha jól tudom, szomszédos országokban sem feltétlen van ingyér az iskola), csak nem ebben a formában, ahogyan a magyarok képzelik. Tehát a mostani rendszerben úgy nézne ki (az újabb módosítások után), hogy az xxÁ, tehát államilag támogatott finanszírozási formában való képzésekben lenne egy bizonyos tandíj, ez eddig egyértelmű. Aztán lenne egy olyan, hogy az osztály legrosszabb tanulóinak 15%-át kérdés nélkül átküldik xxK, tehát költségtérítéses formába, ami viszont lényegesen drágább, mint a jövendőbeli tandíj. Csak egy szemléletes példa: a SOTE általános orvos képzése ONA (osztott képzés, nappali, államilag támogatott), mely öt évig tart, nagyjából tízmillió forintba kerül, és ez csak a tandíj. (Lehet, hogy változott, nem tudom, nemrég még hasonlóan nézett ki.) Valamint azok, akik jobban tanulnak, nagyobb ösztöndíjat kapnak. Újabb példa: az Egerben található Eszterházy Károly Főiskolán azt mondták tavaly a nyílt napon, hogy az ösztöndíjat szintbe hozzák majd a tandíjjal: értsd, az ösztöndíj fedezi a tandíjat, ha pedig szuperjól tanulsz, még jut is. Nem a legjobb, de azért még mindig jobb a nulla bevétel havonta, mint a tízezer kiadás.

Ezzel valahol még egyet is tudok érteni: aki nem tanul, az fizet (az már más kérdés, hogy sokszor eléggé kemény az anyag, és nem feltétlen lehet mindenki színötös, ugye.) Na és itt jön a képbe például a Budapesti Műszaki Egyetem. Az egyetemmel, mint olyannal semmi bajom nincsen, tiszteletem annak, aki oda jár, és ott tanul. Na de azért a rektorról megvan a véleményem, aki közölte, hogy ő úgy véli mindenkinek tandíjat kéne fizetnie, mindenféle kedvezmény nélkül. És azért könnyen beszél az, akinek teljesen ingyen volt az iskola. Mert megnézném, hogy ha az ő idejében lett volna ez a tandíj mizéria, akkor mit reagált volna rá, és hol lenne most.

Kérek mindenkit, hogy a kommentekben ne köcsöggyurcsányozzunk, meg ne támadjatok már le engem, hogy mit képzelek én ilyet mondani a BME rektoráról, de ez van: szerintem öngyilkos misszió egy ilyet bejelenteni, pláne a BME-n, ami egy eléggé népszerű felsőoktatási intézmény.

Szeretném nektek bemutatni »Csengeri Brigitta« IQ-high kategóriás hozzászólót, aki az alábbi remek, tartalmas, igényesen megfogalmazott és kialakított hozzászólásával elnyerte a mefiblog golden comment 2007 díjat, citrom kategóriában:

bjgbdkgbkfbgjkrg

E komment színvonala alá ne adja senki!

Nem is tudom mi a gázabb: az, hogy a járművekre nem kevés pénzért Add át a helyed! matricákat kellett gyártani, az, hogy Süsü bemondja, hogy bémeg, hát nem mondták az óvodában, hogy át kéne adni valamit?, vagy az, hogy e két felszólítás mellett sem adják át sokan a helyet. És persze nem a szatyros vénszatyroknak kell átadni (azt hiszem érthető, melyik típusra gondolok), hanem a kedvesebbeknek, meg mondjuk ha valaki felszáll fél lábbal, akkor lehet nem ártana neki ülnie.

Meg a másik. Két ülőhely, állnak körülötte negyvenen. Persze felszállni alig lehet. És ha leülsz, akkor néznek rád mogorva arccal. Persze ott van még egy szabad hely, le lehetne ülni, de nem, inkább szedfész.

Akárki megmondhatja, szűknél is szűkebb makrokörnyezetemben hogy ha valaki, akkor én aztán szeretek közlekedni. Imádok mindenféle járművet (bár nem vagyok olyan fanatikus autórajongó, aki csorgatja a nyálát mindenre), pláne azokat, melyek sínen közlekednek. Metróbuziság befigyel. De nem is ez a lényeg, hanem az, ami ma volt. Mert az már nekem is sok. Kapásból az, hogy négy pesti buszból a negyedik áll csak meg, az is nulla szabad ülőhellyel, úgy, hogy a megállóban állnak nagyjából hatan. Király. Aztán a buszon ment a fűtés. Fűtés, érted, én meg majdnem megrohadtam. Meg a másik. Sporttáska. Kedves kulturálatlan Volánbusszal utazók: a szájbalökött redvás tetves félméter széles sporttáskára találták fel a csomagtartót. Én sem mászom fel kisbőrönddel, mert a teli buszon igen kényelmetlen kerülgetni, aztán ha egyszer poénból beletaposok a közepébe, akkor meg jön a szedfész, ugye. Aztán mikor végre leszállnék, megszabadulva a pokoltól, akkor a csaj előttem olyan óvatosan vette le a kabátkáját a felső csomagtartóból, hogy sikerült neki jól irányzottan fejbekúrnia valamelyik fémes alkotóelemével. Mikor megjegyeztem, hogy hát igen, én vagyok akit majdnem megölt, akkor meg annyit se bökött ki, hogy rohadjál meg. Ez az utazás most duplaplusznemjó volt.

Hihetetlen, hogy az embereknek egészen apró dolgokra kéne csak odafigyelniük, és mindenki sokkal vidámabb lenne.

Egyébként nem értem hol van abban a poén, hogy iWiW-en, és hasonló oldalakon (bár több ilyen jellegű szolgáltatásban nem vagyok elérhető, vagy ha igen, akkor a próbálkozás általában a regisztrációnál elbukott) olyan információkat ad meg valaki, amelyek nem felelnek meg a valóságnak. És most nem arra gondolok, hogy valaki IQ-t ír az ICQ helyére (ennél már csak az jobb egyébként, amikor beírja, hogy hehe, sok hülye iqnak olvassa), hanem halálosan komolynak tűnő információk, melyeknek egyébként a valóságalapja nulla. Például más iskolák és munkahelyek megadása, olyan nyelvek felvétele, amiket már kétezer éve nem beszél egy ember sem, és sorolhatnám. Az ilyeneknek kéne szólni, hogy hé, vedd már észre: ez rohadtul nem vicces, bémeg., de tényleg.

Az ugye olyan jó, amikor megveszed (mert letölteni nem szoktuk, nem) a kedvenc sorozatodat, ami még ugye meg sem jelent dévédén, és adnak hozzá feliratot. Az jó, mert nem kell letölteni. De az már kevésbé jó, ha az összes felirat hibásan van időzítve, mert akkor nem hogy le kell tölteni, hanem még egy plusz káromkodást is okoz, míg átváltunk a böngészőbe, rákeresünk a helyes felirathoz, és megvesszük aztatot, jól.

Szombati elfoglaltságként elkezdtem kitakarítani a szobámat, úgy jól. Ehhez kapcsolódóan egy igazán fontos jótanács: ne csináljatok olyat, hogy másfél évig nem takarítotok ki az ágy alatt, mert eléggé csúnya dolgok tudnak ott összegyűlni. Tényleg. Gondoltam rá, hogyl lefotózom, de egyrészt nem esik jól 18-as karikát rajzolni, másrészt nincsen itt a fénybefogó kézikészülék.

Két dolog. Egy: biztosan hat rendőr kell egy 19 éves srác lefogásához, és biztosan másfél percig kell küldeni a seggébe az elektromos áramot a sokkolóval. Meg biztosan azt kell csinálni egy fiatal csajjal is, és most már mindenkivel. Szeretem én a viccet, csak nem értem.

Kettő: a szlovákok valszeg féltik a pofájukat (most ne vegyen senki semmit magára, köszi), azért megy ez a hercehurca a Beneš-dekrétumok körül, (mely, hogy Sólyom elvtárs úr szavaival éljek nem támogatja a szlovák-magyar viszonyt). És hát én is szégyelném.

Há' takarodjá' má' innét, há' mi folyik ebbe' az országba'?!

Te meg tanulj meg magyarul beszélni, te igazi nagymagyar te! Aztán ennyit arról, hogy milyen politikai beállítottságú emberek tüntetnek, a taps és a sörösdoboz-dobálás alapján. Tényleg, azt nem tudom mi a szánalmasabb: a miniszterelnök, ezek a nagymagyarok, a tüntetők (értelemszerűen nem a csendes tüntetőkre gondolok), vagy az egész úgy, ahogy van.

Azért is jó például, ha a buszmenetrend egy központi szájton, és csak ott van tárolva, mert ha a központi szájt nem elérhető, akkor tök jól nem tudod megnézni mikor és hova megy neked busz. Ennek ki ne örülne, ugye. A telefon meg foglalt. Mert miért ne.

Két dolog. Azaz több. Egy: miarák ez a favorit nevű szenny? Kettő: hogy merik »House« és »Született feleségek« kaliberű sorozatokkal egy percben említeni a Jóban-rosszban (ezt nem tudom hogy írják hivatalosan) nevű izét? És az miért van, hogy ebben az izében szereplő színészek alig tudnak kibrekegni két értelmes szót? De azért lenézően(!) megjegyzik, hogy szerintük nem olyan rossz színész Hugh Laurie. Tényleg nem.

Például azért is nagyon jó, hogy reggel hét és nyolc óra között sokkal kevesebb busz indul, mint általában, mert így legalább biztosan lesz állóhelyed (mert ha nem a végállomáson szállsz fel, ülőhely az már nincsen), és iskolába menet ha buszbaleset történik, akkor meghalsz 18 évesen, ami pedig nagyon jó, ugye, ez nem is vitás. Értsd: igen, szerintem ez részben a busztársaság hibája is.

Egyébként egyre jobban kezdem gyűlölni a nem működő weboldalakat. Eddig sem szerettem, de azért így 2007 vége felé, ahol már abszolút nincs monopóliuma az Internet Explorernek, és egyre többen vannak a neten, pláne azok, akik Firefoxot, vagy valami hasonszőrű értelmes böngészőt használnak, tényleg probléma, hogy nem működik egy oldal. És nem apró zavaró hibák, hanem fontos dolgok (például tv2 keresője) nem funkcionálnak. És nem az apró oldalakon, hanem fontosabb, komolyabb szájtokon (OTP webbank). És ez például csak azért is rossz, mert a hozzá nem értő átlagos felhasználó – jogosan – megkérdezi magától, hogy most akkor miért is használjon ő Firefoxot például, ha az Explorerrel több oldal, jobban megy.

Jobb megoldást nem látván úgy döntöttem, hogy fogom az adatbázis-mentést, és az összes kérdőjelet kicsérelem a megfelelő karakterre. A dolog bukója ott van, hogy egyrészt a kérdőjel amúgy is előfordulhat a szövegben, másrészt az ű és az ő is kérdőjelként jelenik meg, tehát kellett vele trükköznöm. Cserébe most annyi ő és ű betűs szó zaaktol a fejemben, hogy öröm nézni.

Egyébként nem értem, hogy miért csinálja ezt az adatbázis (a HTML fájlok tökéletesen működnek), hogy minden ő és ű cuki ? formájában jelenik meg (a címben látható). Egyébként még most sem működik, alig tré módon kézzel írogatom be a ő kódokat és társait. Ha van valakinek tippje, küldje bátran. (ISO-8859-2-ben van az oldal és az adatbázis is, a használj UTF-8-at jellegű kommenteket kerüljük, köszi.)

Száksz.

Meg lett javítva, néhány komment még kérdőjeles (kb. tíz-tizenöt darab) de azt leszámítva minden fekszik. A probléma annyi volt, hogy rosszul lett visszatöltve a bekapp, most, hogy latin2-vel lett, működik. Köszi mindenkinek.

Nem vagyok olyan fajta, aki továbbküldi a továbbküldözgetős leveleket, már csak azért sem, mert gyűlölöm őket. Viszont elolvasom, ha néha napján kapok, és ha tényleg érdemleges dologról ír, akkor igyekszem minden lehetőséget megragadni, hogy közöljem a néppel: hoppá gyerekek gáz van! Egy kis idézet ide:

Leállt hazánkban a Pilóta-keksz gyártás. Ezek az utolsó Albert és Pilóta-kekszek, továbbá vaníliás karikák, amelyek a győri üzem gyártósorain készülnek. Szombaton a délutános műszak távozásával Győrben megszűnik a patinás, kontinens szerte jól ismert termékek előállítása. Közel száz dolgozó kénytelen új munkát keresni.

Csak az a 40 ember marad, aki a Negro-gyártósoron dolgozik majd, de azt nem tudni, meddig. A csoportos leépítés miatt kitelepült a helyszínre a munkaügyi központ, amely a többségében 50 év körüli dolgozóknak próbál most segíteni az állásszerzésben.

A Danone nevű multi a közeljövőben be akarja zárni a Győri Keksz gyárat, így egy sor jól menő magyar terméktől szabadítaná meg a piacot. Ez persze nem az első eset: a francia gyártó azért vette meg a Győrit, hogy mielőbb kivonja a forgalomból, hogy tönkretegye, mert a miénk.

Ezt 2001-ben a daNOne elnevezésű civil bojkott akadályozta meg, egyszerűen azzal, hogy nem vettünk danone terméket valamivel több, mint két hónapig. Nem állt mögötte semmilyen párt, semmilyen nagybefolyású szervezet, ezt mi csináltuk, közönséges emberek, akiknek volt egy csöpp eszük.

Nem tudom, hogy van-e benne igazság, de látok rá lehetőséget, anno is előfordult már ez, a Danone akkor cáfolt, most nem tudom hírértékű-e az információ.

Viszont ha azzal, hogy nem veszünk Danone termékeket, meg is lehetne akadályozni a gyár bezárását, akkor is csak kis időre. Viszont ezt a lehető legnagyobb pofátlanságnak tartom: bezérni egy olyan gyárat, ami azon felül, hogy tobbszáz embernek ad munkát, magyar emlék, és olyan magyar emlékértékű termékeket gyárt, mint a Pilóta keksz, Vaníliás karika, Balaton, Győri Édes és a többi. Tehát ezt nem szabadna hagyni, nagyon nem.

Írtam róla ugye múltkor, hogy mennyi átfedés van a »Macskafogó és a Lost között«, erre valami majomkóros megtalálta a YouTube-os linket, és beszólt egy ilyet:

Ötös, de csak azért, mert Macskafogóból van a részlet! Figyelj haver, ha akarsz valamit, vagy tedd, vagy mondd, de ne értesd félre magad... Ez egy Macskafogó jelenet, és köze sincs a Losthoz, hála istennek... Egyébként szerintem vagy szedjél valami anyagot, vagy állj le róla!!!

Most komolyan, ez még belefér, vagy mi?

»Megint itt vannak« a télálló rózsaburgonyával (egyszer amúgy vettünk, nagyjából két hétig volt télálló, aztán jól megrohadt az egész), ami annyit jelent, hogy itt az ősz, vége a nyárnak, és ezt az időjárás is igazolni látszik.

Az idei szöveg egyébként ez (ismételve, kis akcentusval persze):

Halló, halló, figyelem! Felhívnám a kedves lakosság figyelmét, hogy megérkezett a friss, télálló rózsaburgonya! KRUMPLI VAN ELADÓ! Hölgyeim és uraim: itt a télálló rózsaburgonya; nem felejtsék el vásárlását! Télálló rózsaburgonya! Kedvező áron!

A T-Online pedig az egyik legnagyobb rabló, azt kell hogy mondjam. Az még csak-csak elmegy, hogy az ADSL eléggé középszerű minőségű sebességért (és még az sem biztos, hogy ezt a középszerű szintet teljesíteni tudják) rendkívü drága, de hogy a kábelnet is ilyen szemtelenül lassú és szemtelenül drága legyen, azt már egyenesen pofátlanságnak tartom. Szerintem ennyi erővel közölhetnék, hogy háhá, hülye vagy, máshová úgy sem tudsz menni, mi meg jól lehúzunk!

Csak az egyszerű példa kedvéért, egy összehasonlító táblázat a T-Online és a chello szolgáltatásai között:

Tehát: a chellónál olcsóbban, jobb minőségű vonalat kapsz. De persze ahol az albérlet van, csak a T-Online érhető el, vagy az EMKTV nevű szogáltató csomagja, ami még megfelelő lenne, de csak abban az esetben beköthető, ha bizonyítani tudod, hogy te vagy a lakás tulajdonosa (ergo albérlet kiesik).

Magyarország fővárosa, 2007, internet mindenkinek!

A tévéből pedig megtudtam, hogy ezek a gárdista csávók nácik, és a tomket nevű provokátorember az már 17 éves korában megírta az oláheksön nevű játékot, mivel ő nem szereti a cigányokat (akiket a diszkókba se engednek be!) mert ezt a riporterbácsi megtudakolta ezeket, ügyesen. Isten áldja a televíziót!

Közben beszéltem a linkpark nevezetű oldal szerkesztőjével, hogy kicsit unalmas ám a napi öt-hat link a kerékpáros oldalról, ő pedig biztosított, hogy szólni fog az oldal szerkesztőjének (akinek mellesleg az előző e-mail semmit sem ért, most küldök egy másikat), hogy nem igazán lesz ez így jó. És tényleg nem.

Mint már korábban »említettem«, reméltem, hogy az Olaszliszkai események nem lesznek a szőnyeg alá söpörve. Nem lettek. Igazából ehhez két dolgot szeretnék hozzáfűzni: egyrészt minek köt bele valaki olyanba, amihez nem ért (magyar nyelv), másrészt, hogy van ilyen vastag bőr valakiknek a képén? Ez tényleg mehet így? (És most nem általánosságban büdöscigányozok, hanem azokról beszélek, akik tényleg tettek olyan dolgo(ka)t, amiért lehet büdösözni.)

Ásóval támadt a Tiszántúli Gázszolgáltató Zrt. munkatársaira egy idős ember Kisvárdán, amikor azok le akarták szerelni a gázóráját, köszönés, és mindenféle azonosítás nélkül, majd gázpisztollyal lőttek az idős emberre, aki mint elmondta, nem hogy tartozik, túlfizetése van. Ez persze elsőre elég hihetetlenül hangzik (ő fizetett túl, és még a gázóráját is le akarják szerelni?!), de én hiszek neki, meg is mondom mért.

Mi is a Tigáztól kapjuk a fantasztikus erővel bíró gázokat, és egyszer előfordult, hogy szüleim a kelleténél több pénzt utaltak egy hónap végén. Jött is a telefon, hogy jaj, ez így nem lesz jó, mire mi mondtuk, hogy hát majd a következő hónapban levonják. Jaj, de hát az nem jó, mert a számítógépes rendszer ilyet nem tud. Tehát majd most azt fogják csinálni, hogy ezt felveszik díjtartozásnak(!), és be kell menni a salgótarjáni Tigáz irodájába, ahol majd ügyesen megtrükközik a rendszert, és visszakapjuk a pénzt. Hát ugye jött a wattafak-életérzés, és közöltük, hogy nehogy már mi rohangáljunk azért, mert ők több pénzt kaptak (ráadásul valami nevetséges öt-hatszáz forintos túlfizetés volt, ha jól emlékszem).

Másnap jöttek is a szerelők, és se szó, se beszéd, át a kapun, be a gázórához, hogy majd ők azt ott leszerelik. Végül persze néhány udvarias szó, néhány udvarias szó megemelt hangszínnel, anyázás, majd a kutya kiengedésével való fenyegetés megtette hatását, de azért hadd ne mondjam, hogy mennyire gáz a dolog: túlfizetsz, és leveszik a gázórád. Ez a Tigáz.

Erősen gondolkodom rajta, hogy az ősrégi és hasonló szavakat beépítem a spamszűrőbe. Tényleg ilyen vicces, hogy ha valamit már korábban láttál, akkor az első megnyilvánulás, hogy jajderégi? Mert szerintem rohadtul nem. Vegyük már észre magunkat, nem feltétlen lát mindenki a megjelenés pillanatában egy videót, vagy filmet.

Csak két linket ehhez kapcsolódóan: »Tények«, valamint a nemrégiben módosított »moderálási alapelvek«.

Ez a bidder.hu mekkora átverés. Persze, majd négyezerér' adnak neked Nikon D40-et kitobival. A dolog mókásan működik: licitálnod kell a legkisebb pénzösszeget, amit senki más nem licitál, és te viszed el az árut. A lényeg, hogy én szavazok 1 forintra, más 2-ra, megint más 2-re, és egy valaki 3-ra, akkor én viszem el. Na de a poén, hogy egy ~4000 forintos terméknél nem könnyű, hogy egyetlen szavazatot kiszúrjanak, ami a legkisebb. Másrészt az SMS árából összeszedik a gép eredeti árát, vagy lopott, vagy hasonló.

Na kérem, ez a felháborító, nem ami »múltkor történt«. Szóval aki ezért felelős, annak jól el kéne törni mindkét kezét, a biztonság kedvéért, hogy egy ideig ne csinálhasson ilyet. Az oké, hogy éhezés van, aztán a bronzszobrokat lopkodni éjjel jobb, mint dolgozni menni, de azért nem sírokról, pláne nem ilyen emberek sírjáról kellene tenni.

Említettem már, hogy »mennyire szeretem az MSN-szexelő egységeket«, és most Athina blogján találtam ezt a Pedofilkommandó nevezetű csapatot/kezdeményezést, akármit. Igazából a múltkori bejegyzés óta gondolkodom rajta, hogy kéne hasonlót csinálni, mármint minél több 16-17 év alatti lányokkal menősködő (általában monitorfejű, makropéniszű, és emberileg csődtömeg alkatú) emberekkel, aztán feltolni, hogy jól égjen a fejük.

És a mókás az egészben, hogy az iWiW a myVIP meg az egyéb hasonló rendszerek elterjedésével egyre könnyebb kiszűrni az ilyen selejtes példányokat.

Ez egyébként annyira jellemző a fórumokra. Valaki tök szedfésszel odamegy, hogy bocs srácok, nem tudjátok, hogy miért hal meg az egész gép, ha ide kattintok, aztán válasz helyett jönnek jól oltani, hogy Pistike hat évvel ezelőtt már nyitott ilyen témát (igaz a kutya se néz oda azóta, és igaz, hogy annak csak a címe volt ilyen), és menj a 'csába, hogy egyáltalán mersz írni.

Vagy például néhány fotós és művészeti oldal, ahol olyan rohadt elit körnek hiszi magát egy rétege a felhasználóknak, hogy az hihetetlen. Csak egymás képeit dicsérik (mégha az egy kalap kakit sem ér), és minden más fotó, munka az csúnya. Meg egyáltalán hogy merészeli feltölteni.

És akkor a jaj de gagyi cuccod van kaliberű dolgokról még nem is beszéltem. Rohadtul szar az itthoni(?) netközösség, az az igazság; semmi segítőkészség, csak az anyázás mindenhol.

Ma kemény öt dévédét sikerült a korongok mennyországába küldeni, köszönhetően a remekül működő » DVD-írómnak«. Először már tényleg arra kezdtem gondolni, hogy a mindenki által orrba-szájba dicsért TDK lemezek lennének rettenetesen szar minőségűek, de miután az ezer-akárhány forintos Sony RW lemezre is hibásan sütötte rá a biteket, akkor már sejtettem, hogy tényleg az író a ludas. Szóval a kurva anyját, hogy néha káromkodjak is.

Jótanács magamnak: legközelebb, ha vásárolsz valamit, nézz utána a neten, te állat. (A lényeg: a DVD-író szériahibás ócskaság (mint az egész laptop, sajna), mindenki panaszkodik rák, akinek hasonló modellje van.)

Egyszer úgy szeretnék elmenni az E3-ra, de tényleg. És erről jut eszembe, hogy a MédjaMárktban láttam PS3-at, és épp valami F1-es játék ment rajta (ha jól éreztem FULL-HDTV-n), és elmaradt az a hűbazededurva fíling. Meg volt Macmini is, be is kapcsolt (gyors, hangtalan(!), szépes, kicsi), de nem tudtam a jelszót, szóval mélyebb kapcsolatot nem tudtam kiépíteni vele.

Jah és még valami: hát a kurva anyját (igen, azt a ribancot, amelyik a világra gyártotta) azoknak az értelmes embereknek, aki leveszik a MédjaMárktban a fényképezőt és/vagy kamerát, aztán bekapcsolva hagyják. Olyan rossz, hogy emiatt egy komoly érdeklődő (aki nem csak kezébe veszi, hogy jéééé fényképezőőőő, KATT) nem tudja megnézni, hogy mit fog venni.

Tulajdonképpen kezd elegem lenni a technikából. Az utóbbi idők sorozatos szerencsétlenkedéseire (mint például, hogy »nem működik a DVD-író«, »lassú a net« vagy az, hogy »nem működik az egér«) ma rátett egy jó nagy lapáttal, amikor harmadszorra sem sikerült működőképesen megégetni egy korongot, majd egy totális fagyás után a billentyű (laptop, beépített) is felmondta a szolgálatot. És ekkor becsuktam a leptopot, és azt mondtam: vége. Kap még egy esélyt az egész, aztán ha nem megy, fogom, és eladom mindkét PC-t, aztán várok, amíg összejön a pénz vagy egy komolyabb gépre, vagy egy teljesen más (Maci, igen) rendszerre, ami talán megbízhatóbb. Mert ebből elegem van már, hogy átlag tízóra számítógéppel eltöltött időből hat azzal megy el, hogy valami már megint nem (úgy) működik (ahogy kellene). És nem kell jönni, hogy nem értesz hozzá, mert persze furcsamód más is panaszkodik, hogy most ez, most az, most amaz nem működik megfelelően.

Azért nem írtam, mert – az egyébként imádott és szeretett – »Logitech MX 1000« kódnévre hallgató egérkém úgy gondolta, hogy miután véletlenül megnyomtam a reset gombot (amit nem is olyan nehéz megnyomni, elhelyezkedése révén) biztosan nem haragszom meg, ha nem fog működni, és mivel a Logitech hibaelhárításánál is voltak olyan kedvesek, hogy: CSATLAKOZÁS gombbal rendelkező egereknél nyomjuk meg a csatlakozás gombot […] CSATLAKOZÁS gombbal nem rendelkező egereknél nyomjuk meg a csatlakozás gombot […] szöveggel intéztek el, már reggel, ezért fogtam, kikapcsoltam a gépet, és úgy döntöttem, hogy nyazsgem. Néha már tényleg idegesít, hogy ennyit kell idegeskedni ezek miatt a vackok miatt. Mert valami kínjuk mindig van.

Viszont amikor gépezem, akkor ilyesmiket csináglatok ide:

// URL kinyerése két adatból, jól.
function getURL($id,$title,$type=0){
		switch($type){
		case 0: return MB_PREFIX."muti/".$id."/".title2link($title)."/";     break;
		case 1: return MB_PREFIX."tema/".$id."/".title2link($title)."/";     break;
		case 2: return MB_PREFIX."regi/".$id."/";                            break;
		case 3: return MB_PREFIX."hopp/".$id."/".title2link($title)."/";     break;
		case 4: return MB_PREFIX."rss/tema/".$id."/".title2link($title)."/"; break;
		case 5: return MB_PREFIX."oldal/".$title;    break;
	}
}

Jó, a dizájn, a motor, a stílus mindig változott, és mindig változni fog, de az alapfelállás ugyanaz maradt, mióta több mint három éve elkezdtem blogot írni: ez itt az én blogom, a bejegyzések (legyenek azok lényegretörően kétsorosak, vagy minden részletet kimerítően háromoldalasak) az én véleményem írásban való megnyilvánulásai, a bejegyzések témáját illetően pedig nagyon kevés embernek, de leginkább senkinek nincsen beleszólási joga. Ha pedig ez nem tetszik, akkor nem kötelező ezt a blogot olvasni, nagy ez a világ, sok blog található, de más kedvéért a tartalom nem fog óriási változásokon átmenni, kivéve ha én változom (mint ahogyan figyelemmel kísérhető a blog kétévnyi működése alatt a bejegyzések stílusában történt-történő folyamatos változás).

Tényleg nem vagyok hungarista, sem az a fajta ember, aki Vesszen trianon! (pedig »vesszen«), árpádsávos vagy címeres pólóban rohangál, és óriási betűkkel hirdeti, hogy igen, én MAGYAR vagyok, de közben látszik rajta, és a viselkedésén. Tényleg nem.

Az viszont egyre jobban zavar, hogy néha egyszerűen szégyelnem kell azt, hogy magyar vagyok. És persze lehet támadni, hogy ezt nem kell szégyelni, meg nem beszélni kell róla, hanem tenni, de ez így van. Amikor azt látom, hogy valaki »odaszarik a kombinóra«, vagy azt hallom, hogy Ausztriában a nagyobb bevásárlóközpontokban óriási betűkkel, csak magyarul(!) van kiírva, hogy NE LOPJ!, és hasonlók.

Persze, aki nem tesz semmit, annak nem kéne szégyelnie, de valahogy mégis. És szégyellem azt is, hogy megkérdeznek egy franciát, egy németet vagy egy angolt, hogy mi Magyarország fővárosa, és rávágják, hogy Bukarest, aztán mikor közlik, hogy Budapest, akkor megjegyzik, hogy majdnem. Meg azt is utálom, hogy egy új román lei majdnem nyolcvan forintot ér, és hogy nem elég az ország minden kínja-baja, még le is néznek, mondhatnám sárbatipornak minket. És ez az, ami engem igazából zavar.

És persze rohadtul trendi versekkel dobálózni, de ezt fogom tenni, mert tulajdonképpen egy versszak összefoglalja az egész bejegyzés lényegét:

Magyar vagyok. S arcom szégyenben ég,
Szégyenlenem kell, hogy magyar vagyok!
Itt minálunk nem is hajnallik még,
Holott máshol már a nap úgy ragyog.
De semmi kincsért s hírért a világon
El nem hagynám én szülőföldemet,
Mert szeretem, hőn szeretem, imádom
Gyalázatában is nemzetemet!

Petőfi Sándor – Magyar vagyok; 1847. február

Szeretem a dokumentumfilmekben ezeket a jóembereket és -asszonyokat, akiket gőzöm sincs hogyan neveznek hivatalosan, de a lényeg, hogy, elviszik őket gyilkosságok, balesetek, halálesetek helyszíneire, aztán csukott szemmel, drámai arccal és hanghordozásban mondják, hogy halált érzek, jaj, sírnom kell ettől az erős halálérzettől. Mókás.

Azért a Danone-nak is leszakadhatna a zsíros bőr a pofájáról. Megint kezdik az akciózást, hogy július elejétől augusztus végéig minden Danone termék (vagy legalábbis jónéhány) árából egy forintot ajándékoznak egy gyermekalapítványnak. Ez szép gesztus, igen, csak a probléma az, hogy már öt-hat éve is egy forintot ajándékoztak, és az egy forint már akkor sem igazán volt sok, most kivált. Nekik 2-3 is beleférne, szerintem, vagy legalább tovább csinálva az akciót. Arról nem is beszélve, hogy egyrészt nem biztos, hogy odamegy a(z egész) pénz, másrészt adózási szempontból ők nem járnak rosszul. Ettől függetlenül persze szép gesztus.

Most nézem Shamalt blogján, hogy valaki odaszart a kombinóra. Hát közhelyes, hogy "Ez Magyarország, 2007.", de igen kérem: ez Magyarország, 2007. (És akkor meglepődöm, hogy a CNN World Weather rovatában még Bukarest is szerepel, Budapestet meg kihagyják.)

Rulez. És mindegyik böngészővel ezt küldi. Az ilyen programozónak a kezét kéne letörni.

Azért hihetetlen, hogy az emberekben mennyire nincs gerinc (vagy egyéb alkatrész, nem tudom mi kellene ehhez). Szóval ha tesznek neked egy ajánlatot egy üzletben, és az nem egészen szimpatikus, akkor illene válaszolni, hogy bocs de én nem erre gondoltam. Nem pedig hagyni a francba, hogy három nap nem-válaszolás után csak rájön majd a másik, hogy nem igazán jött be az a bizonyos ajánlat. Van bőr a pofán, meg pofa a bőrön is, na.

Mókás nézni a tévében (Magellán, TV2) ahogyan a cigány öregasszony (most nem a hülyerasszista, mert ezek igazi cigányok) integet a sodrófa-szerű cuccal, hogy ő majd lecsap mindenkit, ha nem mennek odébb és hagyják abba a filmezést. Mert ugye medvékről van szó, akiknek emberséges módon (merthát ők medvék között nőttek fel, és szeretik őket) átszúrták az orrukat, és egy láncon keresztül rángatják őket, minek következményeként a medve persze tökvidám és tökszelíd, az már más kérdés, hogy szerencsétlen megpusztul a fájdalomtól. Na de a lényeg: nagyjából másfélmillió forintért (nem tudom pontosan hol van ez, talán Bulgária, tehát az ottani pénznek megfelelően természetesen) az öregasszony egy csapásra olyan vidám lett, hogy még pózolt is a kameráknak.

Jah meg. Mondja a riportercsákó, hogy tülekednek a fotósok a jó képekért, így elég nehéz dologozni az állatorvosoknak. Ahah, de közben ott áll a csávó is a mikrofonnal. Na ennyit erről.

Jótanács kezdőknek: ha más nevében szeretnél »kommentálni«, legalább változtasd meg az IP-címedet, és ha meg is teszed, legközelebb ne felejtsd el átírni a cookie-ban tárolt nevedet a régire, mert különben szánalmas látványban fogsz részesülni, muhah.

Mókás azért Lengyelország is: balhéznak az EU-s szerződés elfogadásában, a második világháborús veszteségekre (Németországot okolva persze) hivatkozva. Namármost, Magyarország is balhézhatna, mert aztán az első és második világháborús veszteségei minket is jócskán érintettek (nem kell sokat beszélni, csak »trianonra« és következményeire gondolni). Szóval azért na.

Más. Ki a getszi az a Kefír, és mért írja hosszú í-vel a nevét?

Azért kedves: ma (azaz 2007. június 21-én) kaptam egy e-mailt, hogy 150 USA dollár bónuszt kaphatok az Everest pókerszámlámra, a mellékelt kóddal. Oké, be is írtam, jól, de nézem, hogy nulla dolcsi. E-mail apróbetűs része, csillaggal jelölve: a bónusz lejárta: 2007. június 17.. Ennyit erről.

Kettes fokú melegkészültség lépett, ez persze nem azt jelenti, hogy Magyarországot ellepik a saját nemük felé vonzódó egyedek, hanem azt, hogy a 35°C-os meleg miatt esetleg a mentő is hamarabb érhet ki, meg osztogatnak vizet, persze csak 'pesten, mert máshol nem gyulladnak meg az emberek.

Na de a lényeg nem is ez, hanem az, hogy valaki összebaszaramparapampol tizenkét gyereket (a gumi drága, a bogyó drága, de tizenkét gyerekre van pénz, érted), az persze lényegtelen, hogy 30 nm²-en kicsit szűkösen fér el tizenkét gyerek, plusz két szülő, figyelembe véve, hogy a legkisebb hét hónapos, a legidősebb meg 18 éves. Hát az a jószág tanulna is, vagy este kiverné a farkát, de nem tudja, mert szembelövi valamelyik kistestvért, mivel az egész szoba be van töltve lélekkel. De persze ez igen durva pofátlanság, tehát mostmár a lényegre térnék.

Mért van az, hogy valaki munkanélküli (vagy feketemunkából él), vagy valami ritka gyér melója van, ami nem is lenne probléma, de azért összedolgozik tíz-tizenkét, sokszor több gyereket, aztán rázza az öklét az önkormányzatnak, vagy akárkinek, hogy ő mér'nemkap most lakást, sokszobásat. Hát kérem szépen nem kéne sajnálni a pénzt a bogyóra, vagy a gumióvszerre. Vagy ha 12 gyereket akarunk, akkor ne a kormányra támaszkodjunk, mert az meg szerencsétlen még magát sem nagyon tudja rendben tartani, nem hogy még a maga kedves családját is. És vannak rendesen dolgozó, adózó emberek, akiknek bizonyos testrészük megtelt (ha nem volt, akkor pedig kinőtt, és úgy telt meg) már azzal, hogy csak fizetnek, és ők ugye semmilyen kedvezményt nem kapnak, mert dolgoznak, és van pénzük, a másik meg kapja a kedvezményt orrba és szájba is, hiszen van szegénynek 12(!) gyereke, és hát ne viseljük már a lelkünkön, ha valami történik.

Persze ezért biztosan megvernének vagy -köveznének, de tényleg nem érdekel: ha valamibe belekezdünk, akkor csináljuk véig, és nem feltétlen mindig másra várva, és támaszkodva.

Akartam egy fröcsögős, anyádozós bejegyzést írni erről az oldalról, de aztán mégsenem.

Az is olyan mókás az, hogy a szóközgombnak mindig a bal oldala megy tönkre, ahol én legjobban szeretem nyomkodni. Mert ugye két kézzel gépel az ember, szépen belőve az ujjait oda, ahová kell, és így pont a hüvelykujjaim azok, akik nyomkodnák azt a szpészt. Nyomkodják is, csak aztán ilyendologjönnekossze,amiknemalegjobbak,plánehaazemberblogbejegyzéstír.

Igazából néha kifejezetten bánom, hogy Ratkó Anna annyira erőltette ezt a gyerekszülés dolgot. Konkrétan akkor, mikor ránézek egy-két Taigetosz-szökevényre, és igen, néha jó ötlet lenne átnevezni a Gellért-hegyet is.

 [14:06:31] ::: (smv)  asszondja bazdmeg nekem az érettségiztető
 [14:06:39] ::: (smv)  az internet explorerben van levelező?
 [14:06:39] ::: (smv)  nincs
 [14:06:39] ::: (smv)  de van
 [14:06:39] ::: (smv)  de nincs
 [14:06:44] ::: (smv)  mondom tényleg van?
 [14:06:46] ::: (mefi)   :D
 [14:06:53] ::: (smv)  asszondja igen, az ótluk
 [14:06:57] ::: (smv)  de mondom az nem a része
 [14:07:00] ::: (smv)  dede
 [14:07:02] ::: (smv)   :DSA :D:SA :D :DSA

Emelt szintű informatikaérettségi-vizsga, Magyarország, 2007, csókolom.

Továbbra is tartom »véleményem«, kiegészíve azzal, hogy Ján Slota nem való politikusnak. Ne haragudjon rám senki, de aki 2007-ben olyat mer mondani, hogy a kisantant felélesztése lenne a legjobb megoldás, az ne akarjon egy ország vezetője lenni, ne akarjon közönség előtt véleményt modnani, meg ne akarjon politikus lenni, meg úgy egyáltalán élni se akarjon. És ne lepődjön meg, ha haragszanak rá a magyar emberek, mert úgy általában már lecsendesült ez a nagy szlovák-román gyűlölet, de ilyen emberek miatt erősödik fel újra és újra.

Azért az is elgondolkodtató, hogy egy letöltőoldalon egy bizonyos fájl 196-szor lett letöltve, 100%-osan, de megköszönve már csak 23-szor. Pedig a köszönöm gomb közvetlenül a letöltés gomb mellett figyel. Mentalitás rulez.

Szóval, az »olaszliszkaiak«, sőt ne általánosítsunk: az olaszliszkai cigányok, sőt még azt se általánosítsuk: Olaszliszkában néhány (talán sok néhány) cigány ellenzi a P. Mobil koncertet, merthát jönnek a csúnya motoros nem-cigánykedvelő bácsik, akiknek kevés haj van az eléggé ijesztő fejszerkezetükön, és őköt már annyira nem merjük azért megverni, meg kirángatni a kocsiból, meg ilyenek. Meg ugye ez egy újabb jó ok, hogy szegénykéknek milyen rossz helyzetük is van ebben az országban.

A minimum az lenne, hogy síri csöndben lennének, és bólogatnának a jótékonysági emlékkoncert hírére, ugye.

Izé, én sem vagyok nagyon tájékozott az irodalom világában, de ugye József Attila vett magának valami ajándékot harmincadik születésnapjára? Na ezért nem nézek én Egy az x ellent.

Két dolog. Nincsen nekem gondom a bőrfejűekkel, meg a nagymagyarokkal meg a satöbbikkel, csak egy dolog zavar. Mért van az, hogy hülye 14-15-16-17 éves gyerekek (lehet idősebbek, de szellemileg nem igazán) kitalálják, hogy most ők pánkok (így írom, direkt). Szóval, bevágják a tarajt, megszaggatják a húszezres farmert, amit anyuci vett nekik a Levi's márkabótba', meg befesti ilyen hányadék-színre az ingét, meg vesz öccázé' egy tornacipellőt a kínaiba. Nagyon király, ő most a pank, aztán reggel kiszáll apuci tízmillás autójából, dob neki egy puszit, és megy a haverokkal kannásér' kunyerálni a pénzt. Király.

Eltelik két-három hét, és rájön, hogy neki ez rohadtul nem jön be, mert a nagy csúnya kopasz bácsiktól fél, és azért annyira nem pank ő, hogy bevállalja. Úgyhogy inkább szkinhéd lesz, mert hát pfúj cigányok, meg inkább a nagy kopasz emberek társaságát keresi, akiknél kevesebb esély van, hogy megverik, meg amúgy is trianon és vesszenek a románok és a többi. Na, rögtön jön is a kopasz fej, fekete gyakorló estébé. Üvöltözik, hogy ő a Magyar (így, nagy M-mel), és mindenki reszkessen ám!

És akkor jön a másik dolog, ami az elsőből következik, vagy hogy mondjam. Mért van az, hogy ezek a NagyMagyarok olyanok, hogy tízből kilenc nem tud helyesen írni, és semmit sem tudok a magyarok történelméről, meg arról, hogy mi is magyar lenni. Persze, én sem vagyok helyesírási világbajnok, meg nekem sem lett 100%-os a töri érettségim, de azért én nem is üvöltözök, hogy én vagyok a Magyar, és mindenki más szar.

Szerintem.

A videón George Walker Bush, az Amerikai Egyesült Államok 43. elnöke köszönti II. Erzsébetet, az Egyesült Királyság királynőjét. Azért érezzük a szomtbéli különbséget a két név között, ugye? És ezt mondta, ha nem tudna valaki angolul:

Az amerikai nép büszke, hogy újra az Egyesült Államokban köszöntheti Őfelségét. Egy nemzet, melyet nagyon is jól ismer. Végül is, ön tíz amerikai elnökkel ebédelt; segített nekünk ünnepelni az Államok függetlenségét 17- … 1976-ban. (Röhögés.) Úgy néz rám, mint az anya a rossz gyerekre! (Röhögés.)

Pitbull hívta erre föl a figyelmem, és hát a pofám leszakad. Azért, hogy a világ legerősebbnek vélt hatalmának vezetője ilyet merjen mondani, egy olyan nőnek, aki már akkor az USA elnökével ebédelt, mikor ő még a fütyijével sem játszott, ahhoz kell bőr a pofára. Nem csoda, hogy gyűlölik ezt az embert. Azért érdemes megfigyelni Őfelsége döbbent arckifejezését, majd a zavartan odanyögött oh, yeah választ. Meg a közönség is síri kussban van, aztán esik csak le, hogy ja hát ez vicc, röhögjünk. (A fordításért bocsi, nem vagyok én nyelvész, vagy mi.)

JÉZUSOM! Hát mik ki nem derülnek! A rendőrök sem mind angyalok! Úr Isten! Ez akkora szenzáció, írjunk róla hetekig, nyomassuk hetekig a rádjóban (így!), a tévében, beszéljünk erről minden műsorban és stb. Hát kérem, az is megérdemli, aki ennyire vak, hogy erre csak most jött rá. Mikor az ember kihívja a rendőrt, mert megakarja egy cigány késelni, aztán 15-20 perc múlva kiérkezik, és lekezel a cigánnyal, akkor hadd ne lepődjek már meg, hogy el akart az egyik lopni egy kis pénzt, hogy jobban menjen. Ez van gyerekek, szar világ, szar helyzet, szar emberek.

És nem kell általánosítani; vannak normális rendőrök is talán, akiknek nem feltétlenül az minden vágyuk, hogy megszívassanak, mert 55-tel mentél az 50-es zónában, vagy hogy megerőszakoljanak valakit.

Van már nekünk magyar pókerbajnokságunk is, magyar pókerjátékosokkal, megyar helyszínen, magyar kommentátorokkal (khm.), magyar tévécsatornán, jó nagy angol koppintásokkal. De nem is ez a lényeg. Mért kell beültetni két olyan embert, akik rohadtul nem értenek a pókerhez? (Calm down: én sem értek hozzá, nem is ülök ott.) Úgy értem, hogy tegnap a Héder Barna (asszem az a neve neki) legalább ötször mondta, hogy dáma, mikor bubiról volt szó. Persze bakik vannak, de ha rohadtul nem ért hozzá, mit keres ott?

A Balázsról nem is beszélve. Volt egy olyan leosztás, hogy ketten játszottak. Az egyik csákónak király-tíz, a másiknak király-ász volt a kezében. Balázska elkezdett okoskodni, hogy ő a király-ászt esélyesebbnek látja, oké. Aztán lejött a flop, a másik csávónak bejött egy tizes pár. Ekkor még mindig mondogatta, hogy ő úgy érzi, hogy erősebb a király-ász. Oké, aztán a negyedik utca, valami jelentéktelen lappal, és még mindig bizakodott a mi Balázsunk. Ekkor már csak egy lap jön ugye, az újfent jelentéktelen, ergo vitte a tizes pár. Hát ennyit erről.

Meg nem igazán értem, hogy ha nem tudunk, akkor mért kell angolul beszélni. Szóval a check még oké, de hogy a fold miért nem lehet dobás, raise miért nem emelés, és társai, azt már tényleg nem értem. Ez a kommentátorokra, és a játékosokra is vonatkozik. Végső soron nem olyan rossz, de eléggé rontja a fílinget a kommentátorok munkájának minősége, valamint hogy feltűnően koppintják az igazi, vagy úgymond nagyobb pókerbajnokságokat.

Mert ugye a Sport 1-en ott van Klárika, meg Korda Gyuri bá', akikkel a világból ki lehet űzni egyébként, de a pókerközvetítést egyszerűen nekik találták ki. Még akkor is, ha hátborzongatóan nagy hülyeségeket tudnak mondani. Meg azért a Korda lehet, hogy nem tud énekelni, de a pókerről tud ezt-azt.

Nem viccbol van benne a felhasznalasi feltetelekben, hogy

A szolgáltatásból való kizárás jár:

• a mérőkódban szereplő Statgép ikon módosításáért, elrejtéséért

Egy hasznaltmotor.hu-tol vagy egy gagyi warez oldaltol az ember nagyjabol nem is var mast, minthogy az elso lehetseges alkalommal eltuntessen minden nyomot, hogy ezt a szolgaltatast hasznalja. De hogy egy orszagos magazin, a PC Guru online reszlege is ilyet csinaljon... Kicsit szanalmas.

A renitensek szamitsanak arra, hogy figyelmeztetes nelkul repulnek a rendszerbol, es vegleges kitiltasban lesz reszuk.

Es vannak akik meg ezek utan jonnek reklamalni hogy "hova tunt a szajtom"? Az ilyenek aztan ne szamitsanak semmi kulturalt valaszra.

Tobb mint 1000 aktiv szajt van a rendszerben (es ketszer ennyi regisztralt), nem fogom egyesevel vegigkattintgatni oket, de szuroproba szeru ellenorzes folyamatosan van.

Es ha neked, kedves szajttulajdonos, derogal kirakni akar csak a legkisebb logot is (576 negyzetpixel!) egy olyan szolgaltatas elismeresere, ami aztan tenyleg egy rohadt forintodba nem kerul, cserebe sem spamot nem kapsz, se bannerek nem vannak, raadasul meg gyors is, akkor tedd meg azt a szivesseget, hogy proaktivan azonnal leiratkozol es elhuzol a picsaba mas szajtokon eloskodni.

Abszolút egyetértek; a statgép az egyik legjobb statisztikai szolgáltatás, teljesen ingyen (nézz csak körül, fele ilyen jó dolgokért pénzt kérnek!), az a minimum, hogy egy kis képet kitesz az ember. Mielőtt jönne valaki okoskodni: igen, el van rejtve a statgép logója, de máshol (bal oldalon, a menü alatt) ott figyel a matrica.

Az mért van, hogy mindig olyanok foglakoznak politikával, akik rohadtul nem értenek hozzá? (Igen, magamra gondolok, leülhetsz.) Mármint ebben az országban még a politikusok sem értenek igazán a politikához, akkor a Lajos bá', az öreg roma, meg a Pista a buta paraszt (fiktív nevek ezek persze) mért hiszik, hogy ők igen?

Ez azért nem kicsit durva. Szóval ahhoz már nagyon kell pofa, hogy odamenj a teli villamoson(!) egy alvó emberhez(!), és elszedd tőle a pénztárcáját, a telefonját meg az MP3-lejátszóját. Azért, ha én felkeltem volna miközben csinálja, a döbbent hátekivagyésmitakarsz arckifejezés után jól irányzottan megrúgtam volna. A villamoson lévőket meg úgy elküldtem volna oda, ahonnan legelőször bújtak ki, mint a huzat. Nehogy már öt-tíz ember egyszerre nem tud odaszólni, hogy anyád.

Ilyenkor mindig egy baleset jut eszembe. Ismerősöm villamosvezető, ő mesélte, a 14-es vonalon megtörtént sztorit. Valami okostojás úgy gondolta, hogy gyorsabb lesz, ha fél perc várakozás helyett inkább átszalad a villamos két kocsija közti ütközőnél. A villamos persze éppen indult, és mivel a vezető nem látta, mondanom sem kell, hogy mi történt. A két kocsiban meg halál rezignáltan nézték, amint rángatózik és üvöltözik egy ember. Érted, még a vészféket vagy -jelzőt sem voltak képesek megnyomni.

És ilyen hozzáállással azért ne sírjunk, hogy mért csak itt tart ez az ország.

Szia, most mondta Gábor, hogy Anitáék megvették a vw Passat-ot! Nettó árat fizettek érte, és regadó nélkül kapták, úgy hogy nem helyezik forgalomba Magyarországon, hanem Szlovák rendszámot tettek rá. Így 10 millió helyett, kb 7 millába van nekik, és a kötelezõ, meg a casco is olcsóbb! Mondtam Zolinak is, mert Õ is most nézeget kocsit. Érdemes ránézni, itt olvasták Gáborék!


www.szlovakrendszam.hu

Sziasztok

Ezek komolyan ennyire idiótának nézik az embereket?

Akkor mégegyszer, sokadjára, csak a miheztartás végett: pusztuljon az olyan webdizájner, aki automatikusan beinduló (ráadásul hangos és méretes!) hang- és/vagy videóanyagot helyez el a weboldalán! PUSZTULJON!

Azért négyévnyi osztálytársi viszony, és jóban lét (nem azt mondom, hogy puszipajtás az illető, de azért rosszban sem voltam vele, és ez nem gyakori dolog) után ugye nem csak szerintem bunkóság, hogy valaki autóval továbbhajt az ember orra előtt, holott egyértelműen oda tart, ahová az ember, esetünkben én. Nem mintha belehalnék, csak azért észreveszek dolgokat. Fehér ember nem felejt – én kivált nem.

Azt sem tudom (valószínűleg soha nem is fogom) megérteni, hogy miért kell föltolakodni a maximálisnál tízzel több emberrel megtömött buszra, kivált, ha két-három perc múlva érkezik másik három busz, amiken jóval kevesebben vannak. És az asszony (mert asszony volt) még fel volt háborodova, hogy nemtetszésemet fejeztem ki, amiért nem tudok kapaszkodni. Hát basszáj, tudjál már várni két percet, ne csak az menjen, hogy fölpréseled magad, az esernyődet meg a táskádat beletolva a seggembe, miközben a fülembe üvöltöd, hogy menjünk már beljebb!

Jaj, az miért jó a gyártóknak, hogy az USB-drájvert (már az nevetséges, hogy 2007 közepén egyáltalán ilyet keresni kell) jól eldugják a CD-n egy telepítő mögé, hogy a Windóz még véletlen se találja meg magától. Nem, telepítsd a progit, aztán látja a Windóz is.

Meg a kedvencem, amikor egy kis szar telepítésért újra akarja indítani a gépet. Érted, a vírusirtót fel lehet úgy rakni, hogy nem risztartol a gép, akkor egy két fájlból álló szutyoknak minek? Ja, hogy ő tud olyat is, oké.

A Hősök tere az egyik kedvenc helyem Budapesten, akárhányszor megyek 'pestre, mindig elsétálok arra. És hát nem tudom, hogy ebből a cikkből mennyi igaz, de ha tényleg megtörtént a dolog, akkor a pofám le is szakad rögtön, és vesszenek a tolvaj vágottszeműek!

Az egészben az legszomorúbb, hogy most egy ember tönkretette több másik ember életét. Nem feltétlen a halál, vagy a sérülésekre gondolok. Csak gondolj bele, hogy mennyi bátorsággal sétálsz be egy kommandós-bankrablós-füstrgránátos akció után bármelyik bankfiókba.

Egyébként pedig így kell csinálni: abszolút nem vagyok szomorú, vagy feldúlt az események miatt. Az már inkább sajnálatos, hogy a túszok közül is sérültek meg (ez egyelőre nem megerősített!), de a bankrabló megérdemelte. Ő vállalta, ő csinálta, ő viselte el a következményeit. Aki szerint pedig nem, az gondoljon bele abba, hogy milyen lehet barátot, rokont, családtagot egy ilyen esemény miatt elveszteni, vagy gondoljon bele abba, hogy mi történt Móron, és ha ott is közbe tudtak volna lépni a kommandósok, talán nem halt volna meg sok ártatlan ember.

Milyen rohadék világ ez. Pont most emlegetem »Kádárt«, pont ma mondtam Zsukovnak, hogy gyalázzuk meg a sírját (nem akarnék ilyet amúgy), erre mit mutat nekem Balázs: a sírgyalázók Kádár csontjait is elvihették. Kemény világ ez. Mondjuk, a hozzáállás is mókás egy kicsit, olvassátok el a cikket!

A BSPlayer megkapja a mai nap legszarabb szoftvere díjat, lehet tapsolni.

A Nógrád Volánnak (meg a fölöttük álló nagyhatalmaknak) köszönjük szépen a lehetőséget. Az eddigi 67,5 %-os dejákkedvezményt most ügyesen megvariálták. Ha nem vagy még tizennyolc, vagy középiskolai tanulmányt folytatsz (értsd: gimnázium, szakközépiskola, szakmunkáskép, akármi), akkor 90%-os kedvezmény. Ez ugye jó. Ha viszont vagy már tizennyolc, és van pofád esetleg felsőoktatásban részt venni (értsd: főiskola, egyetem), akkor 0% a kedvezmény.

A szájszag durva dolog. Kezdjük ott, hogy az emberek szája átlagosan tízszer(!) szutykosabb, fertőzőbb, mint az a hely, ahonnan a barna medve csúszik ki olvasás közben. A nyelvre lerakódik mindenféle dolog, ezek a nyeléstől hátra kerülnek, még lejjebb rakódnak, és az egyszerű példa kedvéért: kétnapnyi fogmosás hiánya eléggé gázos lehet, mert a marhapörkölt darabkáinak illatos bűzét még két csomag mentolos rágó sem gyógyítja. Ergo fogat kell mosni, és közben még a nyelvet is jól meg kell dörzsölni (nem, nem ilyen nyelvdörzsölős fogkefével, mert az semmit nem ér, csak öklendezik tőle az ember).

Az a legrosszabb, hogy a büdös szájszagú emberek késztetést éreznek arra, hogy az orrodhoz egy centire beszéljenek, és megöljenek téged titkos fegyverükkel, ami nem is olyan titkos, mert megszólalnak, és a környéken kipusztul a növényzet.

Az ugye nem csak szerintem ciki, hogy ha fölvennék egy fehér pólót, rajta Hitler arcképével, hátán meg egy horogkereszttel, és rá lenne írva, hogy Emlékszik még valaki, a régi szép időkre?, akkor lecsuknának, viszont, a ugyanezt vörös póló és Kádár felállással bárki büntetlenül megteheti?

Bírom azért, hogy egyes emberek a legalapvetőbb alkalmazkodásra sem képesek. Én sem szeretem az embereket, pláne nem a szomszédaimat, de például vasárnap délben nem fogom a román popzenét nyomatni, pláne ha román vagyok, pláne magyar földön, pláne ugye, sok pláne. Vagy például nem állok be este tizenegykor a ház elé, és nyomom tökig a dudát, mert lusta vagyok bemászni azon a szájbaszexualizált kerítésen. Vagy nem állok be más portája elé, és mutatom meg, hogy igen: az ötvenezret érő százéves autómban háromszor ennyit érő hangcucc van. És ezek egy szinten rendkívül tudnak bosszantani, pláne, amikor én egyszer hallgattam hangosan zenét, és már jöttek a drágák, hogy majd följelentenek. Az megy, más nem.

Nem tudom, általános iskola első pár évében csak nekünk voltak olyan óráink, hogy alapvető illemszabályok? Vagy csak nekem van anyám és apám, aki ezeket elmagyarázza? És itt nem kell jönni, hogy antiszociális vagyok, nem érdekelnek az emberek, mert engem sem, de ez nem kötelez arra, hogy bunkó legyek.

És hogy jobbat ne is említsek: ilyen hozzáállással ne várjunk semmit.

Nem értem, egyszerűen nem tudom megérteni, hogy minek erőltetik a Javascripttel, Flash-sel, meg nem tudom még milyen extrákkal működő menüket (menü: egy weboldal fontos, navigációhoz elengedhetetlen eleme), ha egyszerűen nem tudják azokat úgy megírni, hogy a leggyakrabban használt böngészőkön egyformán működjön. Helló, webmester csávóka: azért mert te egy rohadt nagy multis cégnél dolgozol, ne képzeld már, hogy bármit megtehetsz; a szar akkor is szar, ha maga az áldott jó Isten küldte ránk a fellegekből! 2007 van, ideje lenne rájönni, hogy nem csak az Internet Explorer létezik ám!

Az oroszok meg észbe kaphatnának, hogy a hidegháború befejeződött, a Szovjetuniónak meg befellegzett.

Én mondjuk elvetemült állatvédő, meg macskamániás vagyok, de szeretném megkérdezni, hogy szerintetek, kedves drága blogolvasók szerint, mit érdemel az, aki kamerák előtt, pusztán viccből (művészetből?) vízbe fojt egy macskát? Aztán ne tessék jönni, hogy csak egy macska, és ilyenek, mert annak a macskának is megvan a joga ahhoz, hogy lélegezzen. Annak viszont kevésbé, aki ezt teszi, és ezt eltűri. Szerintem.

Előzmények: T mint... a mefiblogon

A tájékoztatás a ténél még mindig gáz. Bementem ma a wesztendben lévő tépontyba, hogy hát akkor D-Link vezetéknélkül meg egyebek. Egy kedves csaj megnyomorgatta a tacskontrollos monitort, és kezembe nyomta a számot: 723. Vártam húsz percet, oda mentem, vártam két percet, nincs. De van a Photo Hallban, ami van a wesztendben, nézzem meg. Megnéztem, de Photo Hall meg nincs a wesztendben (vagy az információs pultos kiscsaj se tudta merre van arccal).

Oké, hívjuk a 1230-at (aminek már valami új száma van, és ezt mindig elmondja az automata), hogy hát merre kapok én ilyet. Petőfi úti tépontyban és mamiparkban biztos van, meg a danubiuszplázában is. Hát akkor inkább utóbbi, az legalább közel van. Bemegy, számot húz: 729, vár, negyven perc(!). Odamászok, köszönök, és mire a vezetéknélküli szóhoz értem, a srác már mondta is, hogy én vagyok ma a tizedik, de nekik nincs. Mondom dehát helló, az ügyfélszolgálatis csákó azt mondta van. Igen, de ő is téved, mert a számítógép csúszik, és ők még úgy látják, hogy van, de közben nem van.

És a problémám. Oké, hogy egy tépontyba beszabadítanak minden tébetűs izét (szisztemsz, onlány, mobájl, komm (nem, most nem Zsukov), és a sok embert számhúzással kezelik, de akkor már csináljunk olyat, hogy valami buta kis raktárkezelő legyen a számhúzásnál, amit nem kötelező használni. Vagy ha már én vagyok a tizedik, akkor szóljunk már a csajnak, aki a gombot nyomkodja, hogy mégis ne várja már ki a csórikám a negyven percet, pláne ha csöpög a parkolóautomatában a lóvé. Tehát mission failed, majd legközelebb.

Jah meg. Ugye a számhúzós izénél meg kell adni a telefonszámot, ha ügyintézni megy az ember. Ezt úgy oldják meg, hogy ki van csillagozva, és mindig csak az utolsó számjegy látszik. (+3630******5) Na de ennek se sok értelme van, ha a kiscsaj üti be. Ez olyan, mintha megkérdezné a közértben az eladó, hogy mi a bankkártyám PIN-kódja. Aha.

Fáj a fejem, jobbat nem tudtam most.

Ma békésen sétálgattam az Andrássyn, és kis ideig egy blöki jött mellettem. Nade, nézem én, hogy ki a gazdája ennak az ebnek. Erre egy öt-tíz méterrel előttem haladó kerékpáros hátraüvölt, hogy menjen már a kutya.

Persze, azzal nincs gond, hogy valaki kerékpározás közben sétáltatja a kutyáját, de azért az Andrássy úton (ahol azért van egy kis forgalom), póráz nélkül, az már húzós.

Legyen Ön is milliomos!, 2007. április 20-a, kb. 19.45, nem 100%-ig így, de valahogyan:

Első kérdés, ötezer forint:
Mit szeretnének a homokórával csinálni a dalban?

• A: megfordítani
• B: megállítani
• C: leállítani
• D: kiüríteni

Játékos: közönség segítségét kéri, majd megjelöli a B választ.

Második kérdés, tízezer forint:
Mit rendeztek az ókorban, heti rendszerességgel az amfiteátrumokban?

• A: állatviadalt
• B: vásárt
• C: politikai gyűlést
• D: nem emlékszem a negyedikre

Játékos: Vágó úr méltatlankodásának ellenére megjelöli a C választ, mely helytelen, mivel az A válasz (állatviadalt) a helyes, így kiesik.

Szarban a haza!

Csak pár gondolat tényleg. Egyrészt ne akarjunk már az ország legjobb webdizájnere, és -programozója lenni, ha két dologra nem bírunk rákeresni a Google segítségével, de ha meg is találjuk valahogy, akkor nemb bírjuk használni. Vedd észre, hogy ha ebben a rohadt világban valamit el akarsz érni, akkor legkevésbé másokra számíthatsz.

Másrészt mókás, hogy olyan emberek osztanak lapokat, akiknek anno a lapokat osztották. Nem, nem magamra gondolok, gondolhatnék akár magamra is, de nem.

A kommentekkel meg óvatosan; nézz körül: először a saját portádon, mert lehet nem kell messzire menni, hogy találj egy gerendát.

Szeretnélek megkérdezni titeket, hogy (minden elfogultság, cigányozás meg miegymást mellőzve!) mi a véleményetek erről a videóról?

Ma egyébként kedvem lett volna ölni. Ölni, igen. Ugyanis a busz hátuljában három olyan ember(?), nő(?) ült, akiknek viselkedésétől én éreztem magam kellemetlenül. Szotyiztak, hangosan rikácsoltak, káromkodtak és viháncoltak (hasonló stílusban), és sajnos eljutottam odáig, hogy ez már rettentő módon idegesít. Hogy az ilyen él, lélegzik. Kíváncsi lennék mit szólna, ha előrántanék egy Walther PPK-t, és higgadt nyugalommal az arcához szegezném.

Régebben jártam locsolkodni. Régebben voltak haverjaim. Az egyikkel egyszer kitaláltuk, hogy locsoljunk meg minden nőt a lakótelepen (ez olyan 200-300 fő lehetett). A fél lakótelep megvolt, aztán valami szemüveges öltönyös csákó a karomnál fogva kirángatott a lépcsőházból, le a lépcsőkön (anyját, volt lift is), ki a kapun át. És közölte, hogy be ne tegyem oda még egyszer a lábamat. Ez persze rendkívüli nyomokat hagyott bennem, tönkretett pszichésen meg minden. Aztán betoltam a kulcsomat a zárba, majd beléptem a lépcsőházba – mire ő meglepődve megfordult –, és közöltem neki, hogy ha nem gond, akkor haza mennék, mert hogy hát én is itt laknék, vagy mifene. Meg közöltem vele, hogy van egy ilyen szoba, ami fölviszi őt az emeletre, és nem kell gyalogolni: liftnek hívják.

A vonatok meg megint késnek, mert valakik (akik bizonyára csak a napon barnultak le picit) úgy gondolták, a kábelnek jobb lesz, ha leadják vasba, hogy a szlenget is használjam. TIH again.

Egy csákó mesélte – akinek az apja bányában dolgozik –, hogy volt egy muki, akinek nagyon megtetszett a bányát ellátó magasfeszültségű kábel, gondolta biztos adnak érte nem kevés pénzet. (Nem tudom, mennyi szuffla mehet ezekben? Néhány ezer volt?) Szóval fogott egy baltát, és teljes erőből belekúrta a vezetékbe. De hát a vezetéket sem hülyék tervezték, volt annak vagy négy-ötcentis szigetelése, az meg csak nem akart elszakadni egy csapástól. A haramdiktól már igen; a bányában rögvest sötét lett, lekapcsoltak a gépek stb. És akinek picikét is élénk a fantáziája, el tudja képzelni, hogy mi maradt a csávó kezéből, meg a baltából. Mindenesetre, fát vágni, meg lopni már nem nagyon fog, hehe.

Amúgy valahol nagyon szemét dolog, hogy mondjuk betörnek a lakásodba, ellopnak minden értéket, amiért megdolgoztál életedben, aztán adj' Isten elkapják a betörőt (az értékeket persze nem találják meg), és ha jól belegondolsz, még te fizeted az ellátását a börtönben.

El szeretném mondani, hogy (lehet nevetni, igen) kicsit tartok ettől az emelt informatikától. Nem a tételektől, mert azok végső soron megtanulhatóak, sokkal inkább a gyakorlati részétől, azon belül is a programozástól, ugyanis az adja a legnagyobb pontszámot (tavaly 45-öt a 120-ból, ami majdnem a fele). És ilyen idióta feladatok vannak, hogy olvass be egy fájlt, és a benne található adatok, és a feladat segítségének alapján írd ki a képernyőre, meg egy másik fájlba, hogy mennyi az akármelyik atom felezési ideje.

Még nincs vége, olvasd tovább »

Az a baj az onlájn játékokkal (például a kedvencemmel, amit szeretek, a koddal), hogy olyan emberek játszanak velük, akiknek nincs jobb, vagy más elfoglaltságuk, mint ülni, nyomogatni a bindelt gombokat, aztán élvezni más pofájába, hogy most mekkora überállatok is vagyunk, mert vezetjük a statisztikát.

Miért nem lehet megérteni, hogy nem mindenkinek van arra ideje, hogy a nap huszonnégy órájában a játék előtt üljön? Vagy miért nem lehet megérteni, hogy ha már eljutok oda, hogy játszom egy kört, akkor nem csetelni megyek föl, mert arra ott a cset, hanem lövöldözni, mert azt péládul a cseten meg az iskolában – akármennyire szeretném is – nem lehet.

És amíg olyan emberek ülnek a játék előtt, akik ezeket a dolgokat nem képesek megérteni, vagy legalább elfogadni, addig egyszerűen nincs értelme játszani, az van.

Kedves szülők!

Legyenek oly kedvesek, és tájékoztassák 1989 után született gyermekeiket, hogy az internet nem játszótér, és nem kéne mindenkinek beugatni, kivált nem négy agysejttel, amiből három a szobatisztaságért felel. Valamint szívesekedjenek tájékoztatni gyermekeiket, hogy ha nem vigyáznak, egyszer valaki irgalmatlanul el fogja őket verni, mert az internet nem névtelen!

Köszönettel:
Nádai Gábor

Bürökrácia. Nem éppen egy szép hangzású szó, sőt, talán a jelentése sem a legjobb. Eddig nem nagyon használtam ezt a szót, mert nem kerültem olyan helyzetbe, mikor az ember idegesen felkiált, hogy az átkozott bürokrácia. Egészen ezen hét hétfőjéig.

Még nincs vége, olvasd tovább »

A következő Xpango-meghívás csak fej- és nemiszerv-vesztés terhében történjen, oké? Nem, nem akarok PS3-at ingyé', sem iPodot sem semmi mást. Meguntam a napi három-négy meghívást, tessék békén hagyni, kézcsók.

A magyar egészségügy állapota egy hárombetűs szóval jellemezhető: szar. És most nem arra gondolok, hogy be kell fizetni három kilót, mert amíg nem találkozom kígyózó sorral (melynek 65,5%-a öregasszonyokból áll, akik valljuk be őszintén: pletykálkodni járnak a rendelőbe, meg elviszik a számot már hajnal hatkor a Marisnak a szomszédból; 25%-a pedig cigányokból, akik nem találnak jobb elfoglaltságot, aztán föl vannak háborodva, hogy sok az ember), addig megéri. Nem, tényleg nem erről van szó.

Arról hogy nincs orvos, nincs fölszerelés, nincs hely, az egész technika elavult (de komolyan, egy 70-es években szovjet alámondással szinkronizált filmben látni olyan korszerű kórházakat és rendelőket, mint manapság nálunk általában) és szerintem nem is sokan akarnak kishazánkban a gyógyítás nemes pályájára lépni.

Aztán ha nincs cucc, nincs pénz, akkor nincs morál, ha meg nincs morál, akkor a beteg kiszophassa, ez a nagy igazság.

Gyűlölöm az ilyen hirtelen időjárás-változásokat, mert fáradttá tesz, és ha fáradt vagyok, akkor a szokásosnál is nehezebben lehet elviselni, és még értelmes(ebb) dolgok sem jutnak az eszembe, így muszáj vagyok ilyen idióta témákat elővenni, hogy de rossz az idő. Badabumm.

Azért ne haragudjon rám senki, de aki március 15-én (meg úgy általában):

• az ismerős El-kúr-tad! mondatot üvöltözi, miközben egy 7-8 éves kissrác a Nemzeti dalt szavalja;
• felszedi a (macska?)köveket az Andrássy úton, vagy máshol (és nem mellesleg azzal dobálja a rendőröket);
• barikádot állít és tüzet rak;

az ne nevezze magát magyarnak. És ezzel itt be is fejeztem ennek a témának a boncolgatását.

A bejegyzés folytatásában a kép- és hanghatások megzavarhatják egyes nézők nyugalmát. Gyengébb idegzetűek csak saját felelősségre, 18 éven aluliak pedig csak szülői felügyelettel nézzék!

Még nincs vége, olvasd tovább »

Engem nem érdekel, ki mit fog hisztizni, és hogy ki milyen politikai akármit csinál egy nemzeti ünnepből, március 15-én (vannak sejtéseim azért), tényleg nem érdekel.

De könyrögök: a következő, aki nyilas önkényuralmi jelképnek nevezi azt a szájbalökött szerencsétlen Árpád-sávos zászlót, annak letolom a torkán ennek az országnak a címerét! Pofám leszakad, hogy ilyen emberek kamera elé állhatnak, bazz. Én sem vagyok egy történelemkönyv, de azért vannak dolgok, amiket már nem kéne megengedni.

Tény, hogy azért én sem vagyok egy szerencsés eset (nehéz velem tíz-tizenöt percnél többet eltölteni, na), meg az is, hogy mindig túlzok picit, mikor Salgótarjánt szidalmazom, de azért a mai buszutazás az már mindent felülmúlt.

A mögöttem ülő két khm. nő(nek nevezett förmedvény) teljesen átlagos témákról beszélgettek (kiccsebb ákcentusval), mint például nőgyógyászati gondok, a gyermekek megfogantatásának és -születésének ideje (az egyiknek hét van, és csak 35, az már valami), valamint a szocpol és a házépítés szépsége.

Megtudtam, hogy Beja begyúlt a (valószínűleg nőgyógyászati célra használt) spiráltól, meg hogy az rákkeltő, és nem is jó semmire, valamint hogy Jucusnak a hitelügyintézése, meg a becsűlése mennyibe került.

Mindezt azért igyekeztem burkoltan bejegyzésbe foglalni. Egyszer fölveszem már ezt telefonra, az lenne aztán a podkeszt…

Amúgy szerintem nagyon genyó dolog (jobb szó nem jut eszembe), hogy a BSA és az APEH kopulatív módon dolgoznak. Oké, jogos: vegyék meg a cégek a szoftvert, de valahogy olyan gusztustalan ez, hogy mennek ellenőrizni a számlákat, és akkor még pluszban megnézik, hogy van-e matrica a vinydózhoz.

Ez kb. olyan, mint amikor régen (nem tudom megtörtént-e, de többektől hallottam) az egyik nagy cég (ilyen rózsaszín) szoftverrendőrséggel ment ADSL-t bekötni. Azért szemét dolgok ezek, na.

No, hát kellemes egész estét betöltő szórakozás eredményeként ismét működőképes(nek tűnik) a blog. Nem lenne itt gond, mert az SQL-ről az utolsó napot kivéve tökéletes biztonsági mentés volt a szerveren, csak hát én meg vagyok olyan hülye, hogy onlájn szerkesztem a fájlokat, aztán mindig majd legközelebb mentem le a gépre is (ami azért fura, mert a gépen meg igyekszem gyakra bekappolni), így most egy kicsit korábbi verziójú motor fut, ami hát néhol még bugos. Szerencsére a lényeg azért itt van, de mondom: lehetnek még hibák, szóval ha van, akkor tessék dobni levelet a zokni @mefi.be címre, és hát hálás leszek valszeg, ha nem kommentbe jön az ilyen (na jó, esetleg ide ehhez a poszthoz, ha már nagyon nem esik jól az e-mail).

Amúgy a kérdéseket megelőzve: valami szervergixer volt, de már elmúlt, és többet csak az ügyvédeim jelenlétében szabad mondani. ;]

A legnagyobb veszteségnek azt hiszem a csodás MP3-lejátszó legsúlyosabb veszteség, ebből valahogyan egy régebbi verziót sikerült elmenteni, ami hát eléggé bugos, de erősen IJB szagot érzek.

A nap tanulsága egyértelműen a címmondat: a biztonsági mentések megmenthetik életünket – vagy legalábbis néhány órányi szenvedést (szopást, igen) megspórolhatunk velük. Sebaj, megállíthatatlanul megyek tovább.

Ki ért velem egyet abban – oda-vissza alapon megy ez, persze most is –, hogy Slota egy utolsó mocsok szemétláda?

Azért az is mókás, hogy míg augusztusban a magyarok az első helyek egyikét foglalták el a vendéglátás ranglétráján, addig ma közölték, hogy még a románok is vendégszeretőbbek, mint mi. Pedig ez hülyeség, tényleg az.

A tévében is négy-öt idióta német nőt (nem, nem azért idióták, mert németek vagy mert nők) mutatnak, akik röhögve mondják, hogy az itt a baj, hogy az embereknek unott fejük van. Hát igen, mert esetleg a magyarok 90%-ának nem megy olyan jól, hogy márciusban tudjanak turistáskodni.

Néha, ettől függetlenül, nagyon tudok haragudni a németekre (is).

Tényleg király lett a sok újítás a Honfoglalóban, én nem állítom az ellenkezőjét. Az viszont zavar, hogy egyre több bunkó van ebben a játékban. És a bunkóságot most nem az olvasott, lexikális tudásra értem, hanem a viselkedésre. Mondhatnám tahók. Eltekintve a most yóóóó hogy engem támacc????!?,, és óóóó ezt honnan tuttad már??? típusú beszólásoktól, sokkal zavaróbb, mikor például csesznek köszönni, de azért a játék végén még odabökik, hogy szar vagy. Színvonal, vagy mifene.

A suliban a Számítástechnikai laboratórium termeit csak mágnes kártyával lehet nyitni, ilyen kártyákkal pedig csak a tanárok rendelkeznek. Ezt elvileg azért találták ki, hogy ha valaki késik óráról, akkor ne tudják beengedni a tanárok (ebből persze semmi nem lett), meg azért is, mert a lopások és rongálások megelőzésében is segít, ez viszont tény. Szünetben csak akkor szoktuk becsukni, ha az utolsó tanuló is kimegy, így nem kell nyitogatni az ajtót minden érkezőnek.

Ma meg ilyen tűzoltókészülék-ellenőrzéses nap van (elvileg ez rutin, ehhez képest a négy év alatt most látok másodszor ilyet), és az előző szünetben bejött egy tűzoltóbácsi, lekapta a készüléket, és jól bekúrta az ajtót. Persze ilyenkor mindenkit lehet beengedgetni, és mivel én vagyok az ajtóhoz legközelebb, ez valahogy alapnak tűnik számomra. Nyitva is hagytam az ajtót, jól.

Két perccel később visszajön a tűzoltóbácsi, visszaakasztja a készüléket a helyére, én szólok neki, hogy legyen oly kedves, és méltóztasson nem becsukni az ajtót. Hát belenéz a pofámba, és jól becsapja az ajtót!

Ez a bejegyzés tulajdonképpen két célt szolgált: az egyik egy teszt, hogy a bennem lévő hatalmas feszültséget, és idegességet le tudom-e vezetni egy szolid és nyugodt bejegyzésben, a másik pedig, hogy a megírásával hozzávetőlegesen három perc telt el, három percnyi elfoglaltságot nyújtva számomra.

Mai programom a gépkarbantartás jegyében telt; bekappoltam (tegnap laza húsz DVD-t írtam ki, új jelentést alkotott az orgia szó), formáztam, partícionáltam, és végül telepítettem. És a visszabekappnál ritka szigorú voltam. Kezdve ott, hogy jött a para: nem akartam másolni a cuccokat a DVD-ről. Hát oké, Hogyan tegyünk keresztbe a számítógépnek? I., DVD-t másik gépbe betol, egész meghajtó megoszt, hálózat, másolás, heppifész. Aztán úgy döntöttem, hogy a dolgok többségének tökéletesen kényelmes helye van a DVD-n, mert máskülönben megint fölkerül, rá sem nézek fél évig, de azért nem törlöm le, hátha kell. Pedig nem.

Amit visszatettem, mert tényleg lényeg: az aktuális dolgok forráskódja, fényképek, dokumentumok (tételek, levelek stb.), zene és a megnézésre váró filmek valamint sorozatrészek. És ennyi. Meg van egy nagyjából ötven DVD-t tartalmazó műanyag tokom, szóval ezek történtek.

Azért hihetetlen, hogy ez, hogy ilyen megtörténhet. Egy öt évvel ezelőtti bűncselekményről most jönnek elő az információk, melyek végre talán megfelelnek a valóságnak. És képesek voltak öt évig hazugságokat adagolni a népnek (amit a nem egészen hülye nép azért nem egészen vett be; ismerőseinkkel már két-három éve beszéltünk róla, hogy azt sem tudják, hogy hova nyúljanak, csak hirtelen intézkedtek valamit, mert egy ekkora súlyú bűncselekmény után legalább ennek a látszatát fönn kell tartani), míg végül egy – szerintem – teljesen véletlen egybeesés folytán rá nem jöttek a megoldásra.

És azért húzós: én nem bírnék öt éven keresztül azzal a tudattal kelni-feküdni, hogy megöltem nyolc embert, vagy csak közrejátszottam ennek a nyolc embernek a meggyilkolásában.

Tök jó ez az iWiW. Mostanában nem tudom miért, de rákattantam, hogy megkeressem rég nem látott ismerőseimet (többé-kevésbé sikerült is, még egy osztálytalálkozós meghívást is kaptam). És tök jó, hogy vannak képek a júzerekről, ha esetleg név szerint nem mindig ugrana be, hogy most épp ki jelölt ismerősnek. Az viszont már kevésbé jó, hogy egy rohadt képet sem lehet megnézni, mert egy 150×150 képpontos kis cafatot is röpke két-három perc alatt tölt be!

És ezeknek van töbmilliós szerverparkjuk?

Sajnálom Antal Imrét, amiért ezt a műsort kell vezetnie, de méginkább, amiért ezt a műsort Szeszélyes évszakoknak lehet nevezni, holott azzal még csak egy napon sem lehetne emlegetni.

Azért el lehet képzelni dolgokat. Rendőrbácsik ülnek, és azt beszélik, hogy ezek a párszázmillás gagyi térfigyelő kamerák lószart se érnek, nem tudják velük jól megnézni a nénik fenekét, le kéne cserélni, de hát pénz az ugye nemigen van ilyesmire. Meg ráadásul a Mari panaszkodott (a Marit ugye tiszteljük, mert a fél ORFK járt vele, benne), hogy az ablaka kicsit húz, jó lenne azt is lecserélni, de hát az meg megintcsak pénz, ami meg ugye nincs. Sebaj – mondja az egyik rendőr –, majd telefonálunk egyet, és jön Béla, a fekete Volkswagennel!

Vagy mondjuk szedjünk pénzt az apróbb orvosi látogatásokért (amivel egyébként nincs gond szerintem), mert abból pénz áll a házhoz. Jah, de azért megkérdeznék én valakit, hogy mennyibe kerültek azok a szekszi HP gépek, amik bizonyára még kakaóállóak is.

Terjednek a neten a videók, ez ugye mostanában nem újdonság, ott a Videa, a VideoBomb, a Freevlog meg ugye a besztet YouTube. De azért az igazán vicces, hogy elővesznek egy videót, amin egy teljesen részeg ember (érted, egy hatéves gyerek megmondja a szeméből, hogy hát a bácsi erősen illuminált állapotban van) közli, hogy ő ostorral vagy mivel bontja le a kordont, és öl meg mindenkit a parlamentben (nem ezt mondta, de ez a lényeg). És ezt felfújják, de ami még szomorúbb, hogy sokan el is hiszik. És talán ezért van akkora sikere az ilyen összeesküvés-elméletes könyveknek, sorozatoknak és filmeknek.

Meg aztán azt ki ne találja már nekem senki, hogy az ORFK, az NBH és a hasonló szervek informatikusai nem vágják rá kapásból, hogy ez a videó valami ingyenes szövegfelolvasó szoftverrel lett összetákolva.

Magyarország, 2007. Ha elhiszed, úgy kell neked!

Miközben a buszon jöttem hazafelé, teljes magányomba burkolózva, egy dolog erősen megfogalmazódott bennem: én utálom a cigányokat. Aztán persze lehet rasszistázni (pedig ebben az országban a legnagyobb rasszisták a fent említett csoportba tartozó emberek), meg lehet megverni, tíz az egy ellen fölállásban, de már nem érdekel.

Ha valaki a buszon hangosan fingik egyet, kiröhögi magát, a másik meg a viperájával játszik, és örül a fejének, meg mondhatnám a szokásos dolgokat, hogy ők megrendelik az ingyenebédet, amit nem fogyasztanak el (kárt okozva ezzel az iskola konyhájának), én meg megrendelem az ebédet 100%-os áron, mert ugyan miért támogatna engem akárki (de ugyanez a tankönyvekre is igaz egyébként), addig én nem is akarom szeretni ezeket az embereket.

És nem vagyok sem náci, sem hungarista, sem sátánista, sem bármelyik más izmussal végződő eszme képviselője. Pusztán csak újra kezd elegem lenni abból, ami itt megy.

És nagyon szépen kérem azokat, akik ezt a bejegyzést elolvasták, és esetleg még el is jutott az agyukig, hogy ne jöjjenek rögtön anyázni, hogy általánosítás meg miegymás, mert nem érdekel. Vannak romák és vannak cigányok, én az utóbbiakat utálom.

Amúgy rájöttem miért van mostanában ennyi fiatal lány, aki blogol, meg iWiW-meghívóért könyörög. Beletekintettem ismerősöm egyik magazinjába (nem tudom már mi volt a címe, tényleg nem, de valami idióta szennylap volt, ilyen tizenéves lánykáknak, akik már nem babáznak, de még azért a babázós korszakban vannak, tehát megveszik az ilyeneket), és hát mit látok? Két oldalon keresztül ecsetelik, hogy miért jó, ha blogol az ember, kivált ha még iWiW-akkontja is van. Nagyszerű.

Aki (vagy akik, ha többen voltak) a podpressz névre hallgató csodálatos wördpressz plagint írta, az üljön le egy székre, a semmi közepén, és gondolkodjon el az életéről. Köszönöm.

Igazából nekem azzal semmi bajom, ha valaki protekcióval ér el valamit, vagy protekcióval jut be valahová (és most nem feltétlen oktatási intézményre gondolok), mert tény, hogy – sajnos – nagyon sok minden van, amit egy belső személy segítsége nélkül nem lehet megoldani.

Azt viszont gyűlöltem, és gyűlölni is fogom, ha valaki visszaél a helyzetével, és egyfolytában ismerőseire hivatkozik.

Megvolt ez már az óvodában is, amikor Pistike azzal fenyegette Gézukát, hogy majd az apu jól beveri az orrát, és megvan ez ma is, amikor István önelégült mosollyal közli Gézának, hogy a dédnagyapjának az első barátnőjének törvénytelen házasságából született második gyermek testvére ismer valakit, aki ismer egy személyt, aki elintézte, hogy őt most felvegyék egy munkahelyre.

Mostanában egy bizonyos baleset akadályozza meg, hogy én blogbejegyzést írjak. A dolog úgy néz ki, hogyén átszellemülten, felelősségem teljes tudatában megírom a bejegyzést, átnézem, majd egy jólirányzott mozdulattal bezárom az egész lapot. Ez jobb esetben még orvosolható egy határozott visszavonás küldésével, de a gyakoribb példa, hogy rögtön utána az Operát is bezárom.

Az első két-három alkalommal ez még mókás volt, de hogy naponta kétszer eljátszom, az már valamiféle szórakozotságra utal, úgy hiszem.

2×16-hoz jöhetne már a felirat. És amúgy rohadtul fáj a fejem.

Nem kicsit vagyok ideges. Tulajdonképpen – és bocsánat – baszhatom, hogy van száz DVD-m, ha tulajdonképpen semmit nem tudok kiírni, mivel az író nem működik. Most már annyit sikerült elérnem, hogy kiír valamit a lemezre (tehát szemmel láthatóan van rajta adat), de ezt egyetlen olvasó (beleértve az írót) sem tudja értelmezni.

A lemezzel tuti nincsen gond (TDK -R 16×), mivel Tiginél lazán lehetett rá írni, és utána olvasta is a gép. Viszont nem hiszem, hogy egyik napról a másikra lerohadna egy tizenhat hónapos DVD-kombó.

Tudna nekem valaki felvilágosítást adni, hogy egy optikai meghajtó (például a címben említett) miért csinál olyat, hogy csak erős unszolásra olvassa be a DVD-t (de utána megy), több DVD-t pedig hibásan ír. (Nem a DVD a ludas, mert egyrészt öt darab DVD egymás után nem szokott rossz lenni, másrészt kipróbáltam más DVD-vel is, és úgysenem jó).

Hülyeségekre most nem vagyok nyitott, inkább valami használható informésönre, kösz.

Talán emlékeznek még páran, hogyan is nézett ki anno a magyar vacsorák koronázatlan királya, a hungarikum, a lágy és ömlesztett Medve sajt, melynek nyolc darabja egy kör alakú dobozt már-már mérnöki pontossággal töltött ki. Ez volt még néhány éve. Most meg ez van. Utóbbi időben egyre gyakrabban. És ez szomorú. (Ha valaki nem látná a képet: a nyolc darabos dobozban mind a nyolc darab megtalálható, ám lazán beférne egy kilencedik is, ergo a sajtok kisebbek.)

És azt veszem észre, hogy a legtöbb terméket teszik tönkre. Amiket még két-három éve megettem, azok mostanra műanyag ízűek, méregdrágák, vagy csak egyszerűen undorítóak lettek. És valahol szerintem nem kéne elrontani a dolgokat, és nem kéne erre az iszonyat pénzéhes vonalra ráállni. És igen tudom, jé, ezeket is pénzért csinálják, csak nem mindegy hogyan. Mert én megveszem a kedvenc csokimat négyszáz vagy ötszáz forintért is, ha az ugyanolyan finom, mint máskor. És ez persze nem csak csokival van így.

Tényleg nem akarok senkit megbántani, de azért eléggé unalmas, hogy a tévékettőn két-három hetente előveszik BB Évit, hogy őt most ezért és azért kell megmenteni. Most épp az új barátja biztosította a népet, hogy sikeresen segített leszoktatni Évikét az alkoholról (valószínűleg helyette is iszik, Évike meg valami kábítószerrel élhet, az arckifejezéséből ítélve). Nincsen nekem semmi bajom vele, ne értsetek félre, csak azért nem ilyeneket kéne elővenni, mint dzsókertéma, ráadásul nem ilyen gyakran.

Arra is hasonló sors várhatna, aki kitalálta a videóhirdetéseket (meg úgy általában a csillogó-villogó, zajos cuccokat), melyek maguktól beindulnak , mint aki felelős a felsőoktatásba való jelentkezés idei rendszeréért.

Ma ismét felidegesített egy tahó buszsofőr. A sztorihoz hozzátenném, hogy ez a sofőr szeret mindenbe belekötni. Mért nem töltötted ki a bérleted, mért látszik alatta az előző havi, meddig mész, miért ülsz előre és így tovább.

Ma amúgyis eléggé morcos hangulatban vagyok, és akkor még leáll kötekedni (egy hibapont) valami semleges hiba miatt (plusz egy hiba pont), hogy rosszul van kitöltötte a bérletet vagy tudomisén, egy fogyatékos (súlyosbító körülmény; plusz négy hibapont) asszonnyal (szintén súlyosbító körülmény; két hibapont), fönntartva ezzel a sort (fél hibapont). Öt hibapont után meg már azért csak nem maradok csöndben, elvileg valami kis arrogáns majom lennék.

Megkérdeztem tőle, hogy ugyan jólesett-e neki, hogy belekötött valakibe, és ugyan fordított helyzetben ő mit szólna ehhez az egészhez. Bár nem hiszem, hogy eljutott az agyáig az input, de ha el is, szinte biztos, hogy nem dolgozta föl.

Vannak olyan emberek, akik nem tudnak írni, meg vannak olyanok, akik nem tudnak olvasni sem. És vannak olyanok, akik egyiket sem tudják, pluszban még butuskák is. De a lényeg, hogy az ilyen emberek között óriási a külömbség!

Ugye vannak a szavak, melyek fokozatosan építik a mondatokat, azok pedig a szöveget. És ugye vannak bizonyos szavak, melyeknek más szövegkörnyezetben, más jelentéssel bírnak. Ha ezeket tudjuk, biztosan tudjuk azt is, hogy vannak olyan szavak, melyeket bizonyos szövegkörnyezetben nem használunk. Tehát ha például iskolánk igazgatójával vagy munkahelyi felettesünkkel folytatunk verbális kommunikációt, akkor nem fogjuk a kurva anyád, szemét mocsok, fasz stb. szófordulatokat használni.

Kicsit távolabbi példa, de ez előző bejegyzésben tárgyaltak alapján, a Máté Péter, Zámbo Jimmy és a sztár hármas egy szövegkörnyezetben nem állja meg a helyét. Legfeljebb abban a formában, hogy Máté Péter Magyarországon sztárnak tekinthető. Zámbo Jimmy nem annyira. Vagy valami hasonló. Én legalábbis így gondolom.

A jó hír, hogy töröltem magam. A rossz hír, hogy a képen ilyen first programming experience effektus látható (akik nem látnák: éjfél után hét perccel érkezett az e-mail, hogy töröltek a rendszerből, majd hajnali kettő után tizenhét perccel jött egy üzenet valamilyen Ági nevű tagtól).

Na erre varrjak gombot!

Aki pedig kitalálta az (idei?) felsőktatási jelentkezési rendszert, az szépen ásson egy gödröt, temesse el magát, és a síron menjenek át háromszor tankkal, meg építsenek rá egy felhőkarcolót, meg mondjanak el imákat, hogy távozz sátán. Ennyit akartam.

Figyelem! A myVIP üzemeltetői soha nem fognak neked más nevében lánc- és körlevelet küldeni. Ha a fenti levél olyan tartalmú, ami az oldallal, annak megszűnésével, fizetőssé tételével, stb. kapcsolatos és arra buzdít, hogy küldd tovább minél több címre, akkor ne tegyél ennek eleget, hanem jelentsd nekünk a hoax@myvip.com címen, csatold ennek a levélnek a szövegét és azt, hogy kitől kaptad. Köszönjük az együttműködést!

És hihetetlen; piros, vastagon szedett betűkkel ott virít minden üzenet alatt, de azért mindenki továbbküldi az idióta leveleket, hogy küldjed vagy törölnek a rendszerbőőől. A héten három ilyet kaptam, és már kicsit kezd uncsi lenni.

Ha valaki arra vetemedne, hogy kékfoggal akar hálózati kapcsolaton keresztül csatlakozni a telefonjához, ne tegye. Ugyanis a drága telefon beindíssa a CSD-n keresztül kommunikáló modemet, a forintok meg röpködnek. Ilyet se csinálok többet, #∞+1.

Az miért jó, ha egy weboldal nem jön be www nélkül?

És itt szeretnék mindenkit megkérni, hogy azt a rohadt zenegépet tessék már rendeltetésszerűen (tehát arra, hogy beírjad mit hallgatsz, nem pedig csetelni és teleszemetelni) használni, mert rohadtul idegesít, ha hülyeségeket kell törölgetnem. És ez most nem azt jelenti, hogy nem kell beleírni semmit. Köszönöm.

Most komolyan, bennem van a hiba, vagy tényleg olyan rohadt rossz, hogy ha majd széthasad a fejem, akkor szépen beállok a benzinkútra, veszek egy doboz Aszpirint, ha már ott vagyok, akkor meg is tankolok, betolok egy szendvicset, és örülök magamnak? Úgy látszik tényleg.

Persze, a patikák tönkremennek. Nem hiszem, mert Rozi néni, úgysem a benzinkútra megy megvenni a fél gyógyszertár raktári készletét. Vagy azokat a gyógyszereket, melyeket csak vényre adnak ki, úgyis a patikában fognak beszerezni. És talán akkor kéne ennyire magyarázni, amikor szombaton az ügyeletes patikában negyedórányi csengetés és kopogtatás után vonszolja elő magát a kedves eladó, hogy erőltetett vigyorával és flegma modorával kiszóljon az ablakon, hogy mit adhatok.

Még mindig Napló, csak egyet akartam, de a másik közbejött.

Örül-e annak, hogy Románia és Bulgária csatlakozott az Európai Unióhoz?

Még nincs vége, olvasd tovább »

Mocskos franciák. Jah bocs, csak épp megy a TV2-n a Naplóban ez a pimasz riporteres téma (mellesleg szimpatikus a pali stílusa, érdemes belepillantani (mármint a műsorba)), és egy terhes nővel arra kíváncsiak, hogy átakarják-e adni a helyet. A válasz persze nem, de nem is ez a lényeg, hanem az egyik francia, aki nagy szemekkel nézte a terhes nőt, a riporter megkérdezte, hogy náluk Franciaországban nem-e divat-e átadni a helyet. Hát de – mondja a francia – ha kérik.

Jah bocs, majd pont Magyarországon fogja, pont egy terhes nő és pont franciául kérni egy franciától a helyet. Pofám leszakad, és ezek jönnek ide mint turista. Meg ezek után mondják csak, hogy oh, egy francia férfi, akár egy gentleman!.

A BKV sem kutya, ez tény. De azért a Nógrád Volánt sem kell félteni. A jegy- és bérletárak drágák, ráadásul nem az egész megyében közlekedhetek, csak bizonyos régióiban, ahová az adott bérlet érvényes (például Salgótarjánban), a szolgáltatás színvonala pedig még a BKV-énál is szörnyűbb; a sofőrök bunkók, sokszor nem állnak meg, így nem lehet le- vagy felszállni, a bérletben mindig találnak valami hibát, a jegy árából rendszeresen nem jól adnak vissza (csak öt-tíz forinttal, de az elvek, ugye) a buszok pedig ősrégi szarok, télen hideg van rajtuk, nyáron meg meleg. De legalább csúnyák. Ezzel nem lenne gond, sokkal inkább azzal, hogy míg én a budapesti bérletemmel Budapesten bárhová elutazhatok, addig a salgótarjáni bérletemmel (ami mellesleg nem sokkal olcsóbb) csak Salgótarján területén mozoghatok. A kettő között meg van egy kisméret- és színvonalbeli szakadék.

Persze, egyik kutya, másik eb. A legjobb ha az ember biciklivel vagy motorral jár, viszont ahhoz hideg van ilyenkor, ergo télen marad a saját kocsi, aminek a fenntartása még drágább, mint a bérlet. Ezek után bátran kijelenthetjük, hogy kis hazánkban az általános közlekedés minősége: szar.

Van itt a városban, a piaccal szemben egy kis patak, vagy mifene, és volt ott két tőkés réce, meg három kis rágcsáló (talán pocok). /Ebből a mondatból az egyszerű olvasó azt bizonyára leszűrte, hogy Mefi nem nagyon van otthon, azaz nagyon nem van otthon az ilyen témákban./Kifejezetten helyesek voltak; a kis rágcsálók közül az egyik jól elbújt, és onnan kukkolt, a másik kettő pedig felváltva, néha-néha kimászott, futott egy kört, meglátta a récét, és visszaszaladt a bokrok közé.

Még nincs vége, olvasd tovább »

Néha elgondolkodom, hogy néhány olvasó frankón csak bizonyos szavakat, vagy mondatrészeket értelmez egy bejegyzésből, aztán megy is kommentelni egy jó kis anyázást. Mert az jó. Tessék elolvasni végig a bejegyzést, kicsit ízlelgetni, aztán kommentálni az anyázást.

Meg leszokhatnánk erről a divat-nemdivat témáról, mert ennyi erővel bármit lehet divatnak nevezni. X zenekar y zenéje divatzene, hallgatod, buzi vagy. (Vagy esetleg tetszik, de az más.) Divatos a pulcsid buzi vagy. (Vagy estleg jól néz ki rajtad, de az más.) Divatos dologról mertél írni? Buzi vagy. (Vagy esetleg érdekel a téma, de az más.) Divatosnak nevezed azt ami nem is divat? Buzi vagy? (Jah nem, csak ez természetes.)

Hopp, káromkodtam. Ez is divatos, bocs.

Akinek meg nem inge…

Mindenki kérdezte, hogy hová megyek bulizni. Hát megmondom hová: sehová. Maradok itthon, megnézek néhány filmet, esetleg ha lesz valami értelmes kabaré, akkor megnézem vagy -hallgatom, éjfélkor esetleg koccintunk a családban, azt csá.

Semmivel nem másabb ez a nap, mint amikor elmegyek bulizni, es hajnalig nem jövök haza, csak elvileg most hivatalosan lehet berúgni, mint a kacsa. Ha én meg amúgy sem rúgok be, akkor teljesen fölösleges. Igen, utálom a szilvesztert, lehet engem is utálni.

A szilveszternél jobban csak a peterdázást gyűlölöm. Három kutyánk van, kettő a kertben. Minden évben reszketve menekülnek a házba, a sok idióta petárda miatt. A szomszédok kutyái szintén, csak mellesleg a mi házunkba. Nem is azzal van a gond, hogy idejön tíz kutya, hanem azzal, hogy például tavalyelőtt egy Maci nevezetű óriási kutyát eltalált egy petárda, és megsérült a lába. Nem értem mi a jó abban, hogy durran egyet, aztán örül a fejének.

Akkor már inkább egy komolyabb pirotechnikai akármi, mondjuk tűzijáték, ami még szép is.

Mit érdemel az olyan – a mellesleg magát magyarnak valló román, aki ugyan tíz éve itt él, mégsem beszéli normálisan a nyelvet – ember, aki elutazik egy hónapra, és a kutyájának egy kis zacskónyi száraz kenyeret hagy itthon, vízzel, mondván a szomszédnak, hogy annyit adj neki, meg ne haljon. Mit érdemel az, aki lánchoz kötve tartja a kutyáját, de a vizet úgy teszi le annak, hogy a lánc által leírt körön kívül esik, ergo nem éri el, akárhogyan szenved. Mit érdemel ő ez? Feljelentést. Állatvédő szervnél, rendőrségnél; nem tudom, de fel fogom jelenteni. Mert azért mindennek van határa.

Azt hiszem, bevezetek valamilyen komolyabb spamszűrést. Félreértés ne essék: mióta a dupla védelmi rendszer üzemel, azóta egy árva spamkomment nem érkezik. Cserébe jönnek idióták, és leírják az idióta hozzászólásukat. Az egyiknek iWiW- vagy statgép-meghívó kéne, a másiknak vetkőzős lány MSN-címe, a harmadik az oldalát ajánlgatja, mert hogy milyen erőszakos ez a világ, a negyedik torrenteket kér – hát mi van itt emberek, nem tudunk olvasni? Ez egy blog, nem valami alvilági lebuj. :P

Példáu lehetne olyan kérdést betenni hozzászólás előtt, hogy mettől meddig tartott az első világháború. Aztán persze, ha megadnád, akkor szépen eltárolódna, és többet nem kéne vele bajlódni.

Az ilyennel (is) tudnék mit kezdeni, azt hiszem.

Megjegyzés magamnak: ha esetleg SMS-web szolgáltatásra szeretnék előfizetni, és az a beteg elgondolásom támadna, hogy a Dataride.hu bármelyik oldalánál tegyem ezt, akkor letépem mind a tíz ujjamról a körmöt, megrágom, és az így kapott terméket kontaktlencsének használom.

Amúgy semmi, csak lehúztak nyolcszáz pénzzel. (És nem kell jönni, hogy vesszen az SMS-web, mert igenis jó az, csak nem ilyen buzi szolgáltatóknál.

… akkor elszaladnék az első megközértig, és meglepném magam egy megleptoppal és megpróval, jól. Tulajdonképpen a fél napom azzal ment el, hogy rendbe kapjam az asztali gépem (és ebben szó szerint minden játszott), de semmi nem segített, csak az újratelepítés. Most meg úgy néz ki, hogy tolom az egeret, és szaggat a kurzor, hát nagyon jó. Persze, ezt egy alaplap- és videokártya-meghajtó talán orvosolja majd. Ha pedig nem, akkor eladom az összes gépet, és veszek egy macit, de tényleg.

Az amúgy beteges-e, hogy a BIOS-ban kerestem az egérkurzort?

Tekintsünk el a számtalan helyesírási és HTML hibától, valamint az oldal undorító kinézetétől. De amikor valaki egy értelmes mondatot nem tud leírni, tíz hozzászóló véleményéből kettőt enged be, azokat is jól leszólja, az olvasóinak beszól, de azért a Google hirdetések ott figyelgetnek, olyankor azért félig kinyílik a bicska a zsebemben – a rendkívül erős rugószár ellenére is. Komolyan, az ilyenektől sajnálom a levegőt meg a sávszélességet. Nem interneten lenne a helye, hanem a föld alatt, jó mélyen.

Azt hiszem, a Flash soha nem lesz a kedvencem. Számomra teljesen kényelmetlen és logikátlan a kezelése, a C-ből ollózott ActionScript-nek csúfolt valamiről nem is beszélve. Hulla fáradt vagyok, szenvedtem vele két napot, de legalább működik. És az biztos, hogy legközelebb csak akkor nyúlok hozzá, ha ezen valamit nagyon-nagyon javítani kell vagy ha fizetnek, esetleg. Csapó.

Biztosan bennem van a hiba, de ha kölcsönadnak valamit, akkor nem hiányosan, hónapok múltán, többszöri felszólítás ellenében méltóztatom (nagy kegyesen) visszaszolgáltatni az eredeti tulajdonosának. (És most nem egy CD-re vagy egy DVD-re, hanem egy műszaki cikkre gondolok.) Vagy ez így nincs rendjén?

Köpjetek le, nevezzetek hungaristának, vagy aminek akartok, de még így, majdnem százév (pontosabban 86) távlatából is, egyszerűen undorodom ettől a képtől, és attól, amit ezzel az országgal 1920-ban műveltek.

Talán ha a farönk (melyet megemelni nem tudnál) mű-művelését nem csupasz kézzel, védőkesztyű nélkül csinálnád, lenne rá egy hangyányi esélyed, hogy nem lenne csupa seb (az amúgy gyönyörűen kinéző) kicsiny kezecskéd, s nem kellene többezer forintos kézkrémet venni. Amúgy meg a kecskefaggyú minden ilyenre jó.

Hali! 80as évekbe hogyan illik bele ez a rohadt nigger dolog?! nem vok rasszista de az ember színe akkor is a fehér! Most komolyan 80-as években egy ember volt néger, de ma már ő is fehét :) Szerintem vissza kéne térni a sápadtfehér színű tisztességes drogdealerhez!

Nagyon buta emberek vannak. Olvassátok el a közvetlenül e komment utánit is, megéri.

Elszomorító, hogy nem egy, nem két éttermet hurcoltak meg mostanában, az általuk fölszolgált ételek minősége miatt – eközben lehet, hogy az étterem semmiről nem tehetett, csak megvett egy lazán átcímkézett élelmiszert, és abban a biztos tudatban szervírozta, hogy konyháján friss termékekkel dolgozik. Persze nem kell ám az éttermeseket sem félteni, a Mátyás Pince például (mely ugye az ország legszínvonalasabb vendéglátóipari-egységei közé tartozik, mondhatnám hungarikum, bár az kicsit más, tudom én is) olyan konyhával rendelkezett-rendelkezik, melyet ha a turisták, leendő vendégek látnának, nem feltétlenül sietnének, hogy a híres étteremben költsék el ebédjüket vagy vacsorájukat.

Persze, volt már máskor is élelmiszer-botrány (gondolok itt példul a 2004-es paprikabotrányra), de azért van egy szint, amit nem kéne túllépni. Felfújni sem, persze.

Szerintem vannak buszsofőrök, akik direkt élvezik, hogy játsszák a siketet. Még szerencse, hogy kellően szigorú és hangos beszédet tudok produkálni, ha nagyon akarok. De nem értem, hogy miért kell bizonyos járatokon hangosan szólnom, hogy legyen szíves a hátsó ajtót is, mikor a leszállásjelző kódnéven fejlesztett modul pont erre lett kitalálva.

Leszállási szándékát kérjük idejében jelezze! Aha.

Aki pedig azt mondja, hogy a Live Messenger jó, az hazudik. Lassú, kényelmetlen, még mindig nem tudták megoldani a füles üzenetküldést, és hihetetlenül instabil (kétszer fagyott le, és mindig, mikor üzenetet küldtem, kijelentkezett). Egy taliga apácafingot nem ér, maradok inkább a mIRC-Bitlbee kombónál, még akkor is, ha nem tudok fájlt fogadni, de arra meg ott az e-mail, puszi.

Őszintén, az ilyen normális?

Ezeken a sátánista majmokon mindig röhögök. Isten ments, nem akarok én megbántani senkit, sőt, még vallásos sem vagyok, de azért na. Mi élvezet van abban, ha valaki vágásokat ejt a kezén, hogy a barátja vagy barátnője lenyalja a vért? Vagy hogy fölhevített pentagrammát nyomnak a bőrükbe? Hát köszönöm, de nekem ez már beteges.

Szerintetek az alábbi két forma közül melyik jobb, szebb, sőt, kellemesebb a fülnek?

• Ne haragudj, meg tudnád mondani, hány óra?
• Hé, mennyi az idő?

Vagy. Ha a buszon, az éppen ülő utast véletlenül fejbekúrjátok a táskával, esetleg kabáttal, akkor mit mondotok?

• Bocs, véletlen volt.
• Ehh…

Vagy. Csak szerintem nem vicces rendszeresen jól megbambulni és kiröhögni, olykor jó hangosan meg is jegyezni, hogy nézd már, ez gyépés a fogyatékkal élő embereket (akiknek bár a viselkedése tényleg mókásnak tűnhet, közelebbről közel sem az, és nem is érdemli meg, amit az emberektől kap)?

Tényleg bánt, hogy (Magyarországon) 2006-ban ezek a kérdések sokak számára elgondolkodtatók.

Mókás egyébként figyelemmel kísérni a magyar webkettő fejlődését (ha-ha), ajánlom figyelmetekbe a. bejegyzését, sőt, annál inkább a hozzászólásokat.

Balázsnál olvastam róla.

Szakadok a röhögéstől, az új logó és eközött véltek-e fölfedezni valami aprócska hasonlóságot? :D

Mások a témáról

• Shamalt
• Suexid

Nem nézek Győzikét, eddig egyetlen részt sem láttam (csak egy-két előzetest), de pont most volt róla szó az egyik műsorban, hogy megkínozták a kutyáját. Ez azért szomorú, mert valami idióta egy ártatlan lényen keresztül akart bosszút állni egy olyan emberen, akit nem szeret. Ez pedig azért még szomorúbb, mert az ártatlan lény egy kutya volt (ráadásul kölyök), aki nem tudja magát megvédeni, nem tudja azt mondani, hogy hé, ne engem, hanem a gazdám üsd, stb. A kutyát egyébként elaltatták.

Kaptam ma egy tájékoztatót az osztályfőnökömtől, hogy fotópályázat indul a szitiben, és hogy biztos érdemes lenne beneveznem. Átolvastam a tájékoztatót, mérgelődtem kicsit a méreteken (A/4-es fotókat honnan szüljek?), aztán elterveztem, hogy holnap viszem a gépet fotózni, úgy is tervbe lett véve, tehát pont kapóra jön. No de, figyelmesebben megnézve a tájékoztatót, mit látok? Na, mit látok? Jelentkezési határidő: 2006. november 13-a. Remek.

Szerintetek is megér harminc amerikai zöldhasút az MP3-tömörítő, mely az 5,4 megabájtos állományból 7,12 megabájtosat varázsol, röpke fél perc alatt? :D

Mókás kis ország ez, én mondom. Múltkor a Zuschlag Jancsika viccelődik a holokauszt áldozataival, méghozzá a Terror Háza előtt, most meg egy fideszes képviselő, Gyenge Zsolt (kicsit mókás név amúgy, biztosan sok atrocitás érte gyermekkorában) viselte az SS és a Vörös Hadsereg egyenruháját. Jó nagy balhé is lett belőle, mert valaki (aki elvileg egy barát volt régebben) elküldte a képeket az egyik napilapnak, akik pedig kaptak a hír után. Ki is zárták, el is határolódtak, persze, bár – de ez az én véleményem – nekem elég megjátszottnak tűnt.

Persze, már látom: monnyonle.

De régen is volt már az MC60-as korszakom, mikor naphosszat ücsörögtem a gép előtt JAVA-játékok, csengőhangok, háttérképek és mindenféle egyéb mobil jóságok letöltéséért. Mert ugye nem sokan szeretnek fizetni majdnem ezer forintot egy játékért, vagy két csengőhangért, ha ez megoldható ingyen is (az orosz barátaink pl. segítenek).

Anno csak mosolyogtam az olyan kis majmokon, akik jókora betűkkel hirdetik, hogy ingyenes, aztán ha rákattintasz, rögtön jön, hogy ide utalj, ott keress meg, ezt hívd föl stb. És mostanában nem röhögök ilyen majmokon. Lehet, hogy még jól el is küldöm, ha fölveszem szkájpra.

Ha valaki a szokásos uncsi már az iskola című bejegyzésre számított, az – kellemesen, vagy kellemetlenül – most csalódni fog. Most itt véres és erős iskolaszidás lett. Ugyanis kitalálta az egyik tanár, hogy ugyan menjek én már holnap egy bizonyos műsorra verset és szöveget mondani. Hát mondom nagyon jó, az egész holnapi napomat fölborította (három dolgozatról maradok le, és ha valaki azt hinné, hogy ez kellemes, akkor téved: be kell pótolni, az meg rosszabb). Még tiszta szerencse, hogy el tudtam hozni a tisztítóból az öltönyömet.

Viszont, amilyen rosszul indult a nap, olyan jól fejeződött be, de erről majd később. ;]

Hm, nem is olyan véres.

Írtam róla, nem is olyan régen, hogy elindult a kábeltévé próbaüzeme. Még aznap fél tíz körül el is ment az adás, meg is lepődtem picit. Hétvégén csak a hangyák háborúja című film ismétlése ment, az összes csatornán, így gondoltam megeresztek már egy telefont a' zupcnak, hogy ugyan mi van.

A csávó finoman tudtomra adta, hogy fingja sincsen róla, hogy mi van. Na ilyenkor azért már kezdtem kicsit morci lenni (a rendkívül logikátlan telemenü miatt meg pláne). Oké, semmi pánik, ma benéztem a salgótarjáni főhadiszállásra, és előadtam megható történetemet, de ugyanúgy értetlenkedés fogadott.

Még nincs vége, olvasd tovább »

Nem működnek az m-betűs gravatarok, ha jól látom. Ugye, nem csak szerintem gáz, hogy így néz ki a szolgáltatás nyitólapja? Mert azért nem hiszem, hogy olyan nagy programozási tudást igényelne néhány @ és die(); alkalmazása.

Használjatok Mkavatart, az eddig – le is kopogom – nem állt le. (És ha le is állna, tudjuk, hogy kit kell kiherélni. ;])

Most megy a nagy hájp, mert szegény, hátrányos helyzetű romák menekülnek ebből a trágya országból (ahol csak ingyenes étkezésre, oktatásra, lakhelyre és segélyek tömkelegére futja), persze, annyi eszük már nincsen, hogy egy fejlettebb országban szembe röhögik őket, és nemhogy politikai menedékjogot, de még jókívánságokat sem kapnak.

Nem elég értelmesek, nincsen képzettségük? Jah, talán a kedvezményes tankönyveket, amiért nekem négyszer-ötször annyit kell fizetnem (mert a szüleim dolgoznak, adóznak, fizetnek, ergo nincs szükségük támogatásra, ugye) nem a szekrény aljába kéne behajítani, aztán hozzá sem nyúlni többet. Éhezés van? Jah, hát az ingyenes ebédet (amit én az előbb említett okokból 100%-os áron veszek meg) nem kéne leszarozni, és nem elfogadni. Nincs elég pénz? Na ne nevettessenek már, annyi segélyből, és feketemunkából?

A tisztelet a kivételnek és a kinek nem inge, ne vegye magára című közhelyek érvényesek a bejegyzésre, kommentáláskor ezt tessék figyelembe venni, köszönöm.

Az összes böngésző bekaphatja. De tényleg! Eddig a nefelejcsszkript csak Operán működött (Firefoxnak minden baja volt vele, elfelejtette a fél kommentet, vagy épp nem felejtette el, mikor kellett volna). Végre megcsinálom FF-kompatibilisre, erre most Operán és Internet Exploreren nem működik.

Éljen az egységes Javascript-értelmezés!

Icipicit elegem van a szpemből. Az egyik e-mail-címemet meg fogom szüntetni (azaz, máshová fog mutatni), mert napi negyven(!) levélszemét érkezik. A Thunderbirdnek már nem tudom hány filter van beállítva, és még így is. A legújabb, hogy a GMail-es fiókban is találok egy-két szpemet, bár ez azért ritka, gyakoribb, hogy nem szpemeket szpemnek ítél, de ez igazán kis áldozat, iskolában úgy is gyakran nézegetem a webes felületről.

Aztán itt a blog. Dobálgatják össze-vissza az idióta szpemeket, és sokat még szűrni sem lehet, azaz lehet, de akkor olyan szigorú rendszer lenne, hogy mindenbe belekötne. Tudom, tudom: regisztráció, de azt egyelőre nem esik jól, ráadásul időm sincs lekódolni. Marad hát a klasszikus összeadósdi: ezentúl, aki nem .hu hosztról érkezik, annak egy kis összeadást el kell végeznie, remélem nem nagy fáradság.

A dolog rém egyszerű, és valószínűleg műkőképes is, ugyanis ha valamit a balga botunk buherkodik az IP-címmel, a hoszt akkor sem fog egyezni a keresettel, és számolnia kell. A számoláshoz meg ugye tudni kéne magyarul, mivel a számokat pontosan emiatt nem írja ki a rendszer. Ha meg vannak magyar szpemmerek is, akkor üzenem nekik, hogy rohadjanak meg! Egyszer összegyűjtök húsz-harminc feldühödött antiszpemistát, kimegyünk Amcsiba, megkeressük az egyik céget, és kiheréljük a vezetőjét (amennyiben az említett testrésszel nem rendelkezik, találunk más megoldást, pl. leíratjuk vele kétszázezerszer, hogy Nem vagyok büdös szpemmer, mondjuk japánul.

Szolgálati közleményünket olvashatták.

Egyre jobban feszélyeznek a Mekis reklámok. Az még oké, hogy csak borsot adnak hozzá, és hogy száz százalék marhahúsból készült (haha), de az már üt, amikor megjegyzik, hogy ha korábban sikerül feltalálni a BigMekbögleket, akkor még ma is élnének mamutok. Vagy a másik: értelmes szőke nő meséli, hogy olyan bonyolult a világ, és abban a nagy hipermárketben ő annyira elveszett, és hogy bezzeg a meki, ahol csak odaböki a sablonosan vigyorgó srácnak, hogy egy sajtbuci lesz, az mennyire jó.

Nyújorki helyszínelőket akarok, de az AXN befejezte a harmadik évadot, a Viasat 3 pedig le van maradva. Tudom, torrent. Az élet nagy gondjai, ugye.

Most komolyan, olyan nagy elvárás, hogy ha valaki fölszáll a buszra, akkor ne fulladjak már meg a szagától? De a csávó nem olyan picitbüdi, hanem inkább az elhányommagam kategóriába tartozott, ami azért nem éppen a tömegközlekedéshez szükséges tulajdonság.

De a másik rendkívül zavaró tényező, a mobiltelefonikusz csingilingusz, melyet néhány Homo unintelligentikusz, vagy közismertebb nevén IQ-lájt emberke mutat be. Mert ugye van nekünk empéháromos telefonosunk, akkor nyomassuk már a Sajtos Sanyi legújabb szuperslágerét, az Izzadj disznót, de sőt, nyomassuk rögtön hárman, mert ugyan ki ne lenne rá kíváncsi egy teli buszmegállóban. Vagy játsszunk olyat, hogy kinek vannak idiótább csengőhangjai, a hajókürttől egészen a macskafingásig.

Tudom, bennem van a hiba.

Ma kicsit sok dolgom volt, de ez lényegtelen. Először gondolkodtam, hogy ugyan miről fogok írni, mikor leülök ide, aztán megláttam az RSS-olvasót, és rögtön megtudtam. Most őszintén, Gyuszika normális, vagy csak sokat ivott?

A Viasat3 műsorfelügyeletének (vagy annak az embernek, aki ezért felelős) üzenem, hogy kapja be, és szopogassa az édesapja kisujján a körmöt, amiért ma sikeresen nem a tegnapi CSI folytatását, hanem egy teljesen másik részt vetítenek. Folyamatosság rulez.

A Ford reklámjai pedig nagyon feszélyeznek. Biztos láttátok már őket; az egyik, amelyikben a jófejnek tűnő robotkutya beleugrik a savba, és az egész reklám alatt a szenvedése látható. A másik pedig, mikor bekapja a holdat, majd az fejére esik, és belenyomja a földbe. Az meg zavar, hogy egy robotkutya (amiről nekem egy élő kutya jut eszembe) haldoklását kell figyelnem.

Az emberek pedig naivak. Épp most megy a tévében egy legalább öt csillagos szálloda, melynek igazgatója arra panaszkodik, hogy legalább harmincöt emberrel kevesebb látogatója volt a tüntetések óta. Nyitok is egy jótékonysági számlát, hát éhen ne haljon szegény igazgató úr.

A linkeldébe magyar IP-címmel, olasz oldalakat beküldözgető hülyegyereknek pedig üzenem, hogy ha találkozom vele, letépem a nemiszervét és megetetem vele. Ha nincs mit letépni, akkor találok valami mást, amit letépek, és azt is megetetem vele. A spam rossz, értem?

Akinek ne inge…

A nap főnyereményét pedig az kapja, aki legalább három háttérzajt, vagy bekiabált szövegrészletet idéz itt kommentben, mely az emlékmű avatási ceremónia, és a Himnusz alatt (volt) hallható.

Annak a nagyon okos emberkének pedig, aki megemlítette a megemlékezésen, hogy valószínűleg az iskolának is kevés pénze van, és ezért telik csak lyukas zászlóra, ajánlom a Wikipedia ide vonatkozó szócikkének alapos tanulmányozását – már ha tud olvasni.

Foga sincse' azt köpköd a rohatt vámpír!

Meg sem lepődöm, hogy ez a videó Nógrád megyéből származik. Sajnos, én elég sok ilyen szöveget hallok, tehát nem lep meg. Ezt tessék szépen végighallgatni és -nézni – akkor talán egy picit jobban megértitek, mért mondom mindig, hogy hajajj, nógrádmegye!

Ma pedig névvel és név szerint panaszkodtam az egyik buszsofőr munkájának minőségére a Volánnál. Mondjátok bátran, hogy idióta minden lében kanál hülyegyerek vagyok, de azért van egy szint, amit nem kéne átlépni.

Tekintsünk el attól, hogy a legtöbb sofőr bunkó (a bérlet felmutatásakor mindig köszönni szoktam, ezt tízből egyszer viszonozzák, akár csak egy biccentéssel is, ha pedig kérdez valamit az ember, legtöbbször az orruk alatt morognak), ezt már megszoktam, semmi probléma. Még az is elmegy, ha egyszer véletlenül rácsukja valakire az ajtót. De hogy ez háromszor forduljon elő két héten belül, az már sok. Mert nem elég körültekintő. És egy bunkó, mások biztonságát veszélyeztető ember ne dolgozzon buszsofőrként, sőt ne dolgozzon emberek között, és kész.

A múlt héten egy kiscsajt csukott majdnem oda, másnap egy srácnak a sarkát, a héten pedig engem, amint szálltam volna föl. És ez volt az utolsó csepp.

Két ember termett a gázolásnál. Kiszedték a férfit az autóból és fejbe rúgták. Utána a földön fekvő embert tovább rugdosták, amikor az egyik gyanúsított anyja kijött és mondta, hogy "Ne bántsátok, mert meghal". De ekkor megjelent egy harmadik ember, aki acélbetétes bakanccsal fejbe rúgta a vérző fejű férfit, valószínűleg ez volt a végzetes rúgás. Közben a gyerekek sírtak, és azt kiabálták, Apa ne halj meg!, majd valaki elterelte őket a falu központja felé[…]

via Index.hu

Na, nekem most van elegem. Abból, ami ebben az országban megtörténhet (és nekem ne kezdjen senki politizálni)! Aki nem értené: Olaszliszkán egy 44 éves tanár elsodort autójával egy kislányt (a kislány hibájából, akinek mellesleg semmi baja nem lett, egy, legfeljebb két napra vették föl megfigyelés céljából a helyi kórházba), mire annak dühödt szülei nekiestek a férfinak, és a földön fekve, az autóban ülő két lánya szemük láttára rugdosta halálra. Az elkövetők cigányok voltak, ezen nincs mit szépíteni. És úgy érzem, most jött el a pont, hogy valamit tenni kell. Elég volt már abból, hogy ebben az országban mindent lehet, ha már kicsit sötétebb a bőröm, és hátrányos helyzetben élek. Elég! Ez a megoldás? Hogy halálra rugdosok valakit a két kislánya előtt?! Hová süllyedünk? Ez a bűncselekmény komoly, nagyon-nagyon komoly büntetést von maga után, és ezt én személy szerint követelném, ha tehetném. És szerintem nem csak én vagyok ezen a véleményen.

Most éppen olyan kedvemben vagyok, hogy oltanék. Na nem tüzet, sokkal inkább jelenségeket. Rögtön itt az első: Egy rém rendes család Budapesten. Nem értem mi szükség van egy – egyébként sikeres, be- és lefutott – amerikai sorozat teljes utánzatára. Semmi egyedi, semmi kirívó, semmi új. Csak a szokásos már-már magyar mentalitásnak termékének nevezhető selejt.

Aztán egy kicsit komolyabb vizeken: a járművezetéstől való végleges eltiltást, valamint két és fél év fogházat kapott az érdi gázoló. Igen, hölgyeim és uraim, két és fél évet. Csak emlékeztetőül: egy terhes nő meghalt, többen maradandó és súlyos sérüléseket szenvedtek. A fiatalember (Katona Gábor) úgy vélekedett, hogy csak műszaki hiba okozhatta a problémát; talán egy kő dobta meg a járművet. Az már csak részletkérdés, hogy nem rendelkezett érvényes járművezetői engedéllyel, valamint a gumiabroncsok minden tengelyen más típusúak voltak (ezt pedig a KRESZ egyértelműen tiltja). És egyáltalán: mire föl kérhet ő három nap gondolkodási időt?

És végül: tüntetés. Kövezzen meg aki akar, de ez a tüntetés jó biznisz. Veszek is holnap mindenféle péksüteményt, gyártok néhány zászlót, pólót és egyéb kacat-vacakot, kimászom valami asztallal, aztán hadd szóljon, csak összeszedek párezer forintot, nem?

A kurva anyját a spammer fajtájának! Tegnap tíz órától ma reggel háromnegyed nyolcig huszonkét spamet nem fogott meg a szűrő. Ez nem lenne gond, de tegnap otthon nem volt net, és (tudom hülye vagyok) még mindig nem adatbázis-alapú a szűrő, az FTP jelszavát pedig nem tudom fejből. A panthermine kifejezést, vagy mit pedig mindenki vegye föl, mert kezd elterjedni. Szolgálati közleményünket olvashatták, kellemes(ebb) napot.

A következőt pedig, aki e-mailben, iWiW-en, myVIP-en vagy bármely más üzenetküldésre alkalmas rendszeren Fw: fw: fw: fw: fw: fw: […] és To: to: to: to: […] tárgysorú üzenetet küld, azt kasztrálom, sterilizálom, borotválom és mindenféle nyomdafestéket nem tűrő dologgal kínzom meg. A spam rossz, értem? ;]

Fél nyolckor rendeltünk két pizzát. Két perc múlva háromnegyed tíz, a pizza sehol. Kétszer hívtuk föl a pizzériát, előbb még a telefonos hülyegereknek állt följebb. Ezért rühellem ezt a tetű várost; Pesten egy pizza legföljebb félórán belül megérkezett.

A netem pedig itt a packet, hol a packet nevű játékkal szórakoztat, szóval ha eltűnnék emesenről, akkor ájm szorri.

„ […] összeültök néhányan életunk szadisták vagy nem tudom mik lehettek az életeken shamannal aki megszerkesztette ezt az egész fikázó fórumot vagy minek hívjam […] ”

Százötven kilós ógre kinézetű vagyok, vagy talán pont a másik véglet, a negyvenkilós vézna, akit az életben lenéznek, és ha már ott nem, hát itt a neten eljátszom a keményt.

De legalább ha leírom a véleményemet, akkor veszem a fáradtságot, és nem kamu adatokat (név, e-mail-cím) adok meg. De hát istenem, láttam már ennél okosabbat is.

Azért az is mókás, hogy egyes pártok képviselői kijelentik, hogy ők nem keresnek föl (értsd: egy automata, a digitálisan rögzített hangjukkal) más embereket telefonon. Ehhez képest előbb csöngött a telefon, és egy bizonyos párt bizonyos elnöke arról győzködött engem, hogy szavazzak rá, és a jelöltjeire, mert ez nekem és az országnak egyaránt fontos. Erre persze megint van pénz, mint a sok színes műanyag reklámra. Oké, hogy elég a politikából, de azért van egy vonal, amit nem kéne átlépni.

Nincs is annál kellemesebb, mikor az ember félálomban, már-már öntudatlanságába süllyedve fekszik az ágyban, várja hogy ráleljen a mély álom, melyből pár óra múlva így így, úgy is föl kell kelnie. És akkor… akkor jön egy hang, ami visszarángatja a valóságba. Zzzzzz. És rácsap az arcára, és – legyünk őszinték – káromkodva fölkiált: Kurva szúnyog!. Kimászni az ágyból, és szúnyogra vadászni, hajnal egykor – na az kúl dolog.

Itt a télálló rózsaburgonya! Kedves hölgyeim, megérkezett a télállóóóóó róózsaburgonya! Vegyenek, csak álljanak ki a kapu elé, és mi megállunk!

Megjött az ősz. Korareggel kocsival érkező hangosan bömbölő árusok, szevasztok!

Van nekem egy blognővérkém (ezúton is üzenem neki, hogy kitartás), akinek a blogja jelenleg nem elérhető, mivel a tárhelyszolgáltató megijedt bizonyos tartalmak következményeitől. Igen, Athináról beszélek.

Ezenkívül hihetetlen, vagy nem, beállok a sorba, vagy nem: Athina barátjához, Tomcathez jelenleg a saját ügyvédje sem fáradhat be.

Végre elértük, hogy az érettségiző osztály kulturált gépet kapott, méghozzá a címben szereplőt, P4-es processzorokkal és HP 7500-as monitorokkal. Van hozzá internet is, és kivételesen nagyon gyors sebességgel.

Azért vágjátok, hogy az okos tüntetők mennek a zászlóikkal, szétszedik az MTV székházát (holott az MTV-nek a mostrani helyzethez semmi köze nincs, szerény véleményem szerint). Arra persze senki nem gondol, hogy ez ismét kár, méghozzá erkölcsi és anyagi, utóbbit pedig valakinek ki kell fizetni, és nem azoknak, akik ott tüntetnek, hanem akik így is roskadoznak a reformok súlyai alatt. Mielőtt anyáznánk, ez nem politika, hanem felháborodás. Persze, a világ most Budapestre figyel (és közben szánakozik), talán ezen kéne elgondolkodni, nem zászlóval tüntetni…

Idejött előbb egy fiatal (huszonéves) srác, és a fákra kiragasztott ilyen önkormányzati választásos plakátokat. Ez eddig oké, de jön a kérdés: ki fogja leszedni? Mert ők olyan bőszen ragasztatják, de amikor leszedni kéne, akkor már senki sem lelkesedik, csak persze én, mert engem meg zavar.

Még nincs vége, olvasd tovább »

A közeljövőben kicserélik az internetről gondoskodó antennát, ugyanis a sorozatos sebességcsökkenések annak köszönhetőek, hogy a kedves konkurencia azon a csatornán sugároz, amelyiken az én szolgáltatóm is. Ennek az az eredménye, hogy amikor többen használják a konkurencia vonalát, akkor az én vonalam drasztikusan lelassul (tegnap 3kbps sebességet mértem!), amit nagyon nem szeretek.

A dologban csak az a szomorú, hogy az antennát így is elég nehéz volt fölszerelni. Egy három méteres vasrúd áll ki a padlás ablakából, és azon figyelget egy hosszú műanyag henger.

ADSL és Chello pedig nem lesz, mert míg előbbi nagyon drága, utóbbi még nem elérhető errefelé.

Megfáztam, sikeresen. Azaz még nem, de meg fogok, mivel tegnap éreztem, hogy nem stimmel valami a közérzetemmel, és lássatok csodát, már a bedugult az orrom, fáj a fejem, köhögök és tüsszögök. Az egészben az a szomorú, hogy mindig próbálok vigyázni az egészségemre (melegen öltözködöm, nem iszom jéghideg üdítőt mínusz negyven fokban stb.), és mindig más miatt kapom el. Mert igazán nem értem, hogy ha valaki beteg, akkor miért megy dolgozni, tanulni vagy egyáltalában emberek közé. Ezért általában morogni szoktam, és azt hiszik, bunkó vagyok, pedig nem, csak gyűlölöm, mikor valaki ki sem látszik a taknya mögül, de azért megy iskolába. Én meg elkapom, és szenvedhetek.

Egyébként az van, hogy az agyonoptimalizált SQL-lekérés (ami csak a főoldalon van) nagyjából másfél másodperc alatt fut le, ami meg csúnya.

A fent nevezett intézmény, azaz egyik dolgozója pedig bekaphatja. Mert amikor érdeklődtem, hogy hol és hogyan lehet KRESZ-vizsgára jelentkezni, akkor azt elfelejtette megemlíteni, hogy csak és kizárólag hétfőn, fél kettőig. A péntek kettő óra pedig nem hétfő fél kettő. A közel háromnegyed órás sétát pedig kihagytam volna, ha ezt tudom…

Azért vágjátok: kitalálják, hogy az a fiatal hölgy saját magát verte meg. Persze, valószínűleg magának esik, és az öklével csúfítja el az arcát, sőt még meg is rugdossa magát! Copi (osztálytársam) egyébként szlovákiai magyar, és mint mesélte, a probléma ott van, hogy van néhány nagyszlovák, akik szeretik megütni azokat akik magyarul beszélnek. Ezt pedig csak erősíti, hogy az új szlovák miniszterelnök gyűlöli a magyarokat.

Emlékszetek még arra, hogy úton az EU-ba? Hát jó úton haladunk…

azert ez a nev,mert allandoan torolnek minket,fokent azert,mert az olyan userek,akiket tobbszor jelolunk NEM DIREKT! feldobnak az gephaznak.ezekenek a felhasznaloknak uzenjuk,h ezzel maguknak artanak,ugyanis igy 200szor tobbszor lesznek bejelolve,mintha csenben maradnak es kivarjak,h bejeloljunk 10000 embert.

rogramrol: lesz kertben sütögetés, hangárban zúzogatás (7 és még egy csipet együttessel), lesüppedés, ismerkedés, együtt örülés!

ölj vissza, ha el tudod magad képzelni ezen a feszten!Küldünk infót mindenről!

Pedig bizony földoblak, de mondok jobbat, ha lenne pofád többször is bejelölni, akkor ismertetem veled és a szolgáltatóddal a spamekre vonatkozó aktuális jogszabályokat! Szemét vagyok? Nem, csak az iWiW-nek nem ez a lényege, és picit elegem van az állandó reklámokból.

A címben szereplő egyén, mondjuk úgy megnyilvánulásai, már a Milyen vagyok? altblogon is feltűntek. Tipikusan a más szemében a szálkát, sajátjában a gerendát, örök kritikus példája. Ez eddig nem is lenne probléma, hiszen ahány ember, annyi vélemény. Az utóbbi pár órában azonban bebizonyította, hogy szellemi képességei nem haladják egy féléves gumicsirkéét. Én ezennel lezártnak tartom ezt a témát, de ezt muszáj voltam leírni, mert egyszerűen fölháborító, hogy egyesek mit meg nem engednek maguknak.

Könyörgök, legalább egy szóvivő ne mondjon már olyat, hogy …találtunk az autóba'…, mert tökön bököm magam!

Ésés az mért van, hogy a szóvivők azok, akik egy perc alatt minimum húsz ő betűt mondanak?

Ma két kérdés fogalmazódott meg bennem, mikor a buszon – magyar termék: a hátsó ajtó félig nyitva volt, én éppen előtte álltam, de hát az ajtó előtt és a lépcsőn utazni tilos, azt persze elfelejtik, hogy a busz teltházas szórakozóhely – utaztam. Az egyik arra vonatkozik, hogy az emberek miért nem képesek egy icipicit ügyelni a személyi higiéniájukra (értsd: ha már nem fulladnék meg az izzadságszagtól, akkor boldog ember lennék), a másik pedig, hogy csak szerintem ciki, ha a barátnőjével, kéz a kézben utazó fiatalember feltűnően bámulja a mellette ülő nagyobb emlőkkel rendelkező nőstény humán entitást?

Úgy fogok neki örülni, ha lesz jogosítványom, meg személygépkocsim! De az is lehet, hogy holnap biciklivel megyek iskolába (csak sajnos nem tudnám hol hagyni, de ez lehet megoldódik majd).

Ma egyébként kisebb csetepaté zajlott le itthon, azaz hogy pontosítsak édesapám munkahelyén (ami egy kocsma, mely a ház mellett üzemel, de erről talán már írtam). Nem volt komoly, csak majdnem vér folyt, de hát nem folyt, és ez a lényeg, ugye. A rendőrség – velük egy kommandós – több mint negyed óra elteltével érkeztek meg, és miután meghallgatták a történeteket, közölték, hogy nem tudnak mit csinálni, magunknak kell megvédenünk magunkat, majd aztán lehet szó rendőrségről (akik majd megint húsz perc alatt érnek a helyszínre). Hadd ne mondjam, hogy az elkövetők tiszta múlttal rendelkeznek, nem álltak még bíróság és rendőrség színe elé, persze. Ez van, bele kell törődni, hogy az adófizető, és dolgozó emberek tartják el azokat, akik kirabolják házaikat, akik félelemben tartják gyermekeiket, valamint a családi biztonságukat. És ez nincs így jól. Nem világszínvonalú lakások kellenének, hanem először a kisebbségi helyzeteket kéne mihamarább rendezni.

Mókás, hogy az emberek mennyire nem hiszik el, hogy létezik a szervezett bűnözés. Igen, kérem a maffiára gondolok, mert az bizony van Magyarországon is. Van Budapesten, és van itt Salgótarjánban, más méretekben és más kapcsolatokkal persze. Egyes emberek mintha egy függöny mögül néznének a világra, amiről leperegnének az ilyen dolgok: naivság függönye ez, nem más. Naivak az emberek, vagy csak naivnak tetteik magukat, mert félnek, hogy ha kinyitják a szemüket, szertefoszlik az álomvilág, amiben élnek…

Egy világvárosba, világszínvonalú lakóházak kellenek!

Hirdeti az egyik plakát, Budapestre gondolva. Persze, világváros, meg kellenek a csicsás kérók, csak hát húszmillás vityillóhoz olyan fizetés is kéne, mert a minimálbérből örül az ember, ha albérletre futja egy éppen csótánymentes házban, nem hogy még világszínvonalú lakás. Beautiful dreams – azt hiszem erre szokták mondani.

Távol álljon tőlem, hogy politizáljak (bár mostanában ez elkerülhetetlen), de az csak nekem feltünő, hogy az államkassza kong az ürességtől, a népet ott szívatják ahol lehet, de azért a Combinó-rongálóknak egymillió jár, természetesen.

És csodálkoznak, hogy tömegesen akarják elhagyni ezt az országot. Kíváncsi vagyok mi lesz október huszonharmadikán…

Arról a bizonyos aláíráskészítő oldalról, és az ő remek fotópályázatukról inkább nem mondanék semmit, mert csak rosszat tudnék. Viszont sok sikert azoknak, akik részt vettek, s pályázatukat elfogadták. A szervezés ismét a tetőfokára hágott.

Az öreglányt, aki fölkiabál egy huszonhét éves fiatelembernek, hogy „ugorjál”, amikor az éppen leugrana egy híd tetejérõl – na én azt jól pofáncsapnám, és bekúrnám a Dunába, úszni pár hosszt.

Persze, az olyan embert sem kell túlzottan komolyan venni, aki hídra mászik föl balhét csinálni. Aki öngyilkos akar lenni, az szépen, halkan teszi, úgy, hogy biztosan ne akadályozza meg senki; ezt tapasztalatból mondom, sajnos.

Csókolózzál mindenkivel, akinek meg szeretnéd mutatni, hogy milyen vagány rágód van, aztán egyszál alsógatyóban ugorj bele egy adag mentolos drazséba, jól felfrissít majd, engem meg lehoz, hogy megkérdi, agyadra mentosz?

Megvertek egy fiatal fiút a szlovákiai Diószegen. Azt állítja, azért történt, mert telefonon beszélt magyar barátjával, magyarul. A támadás etnikai indíttatása még nem bizonyított.

Most őszintén, mikor lesz már ebből elég? Kicsit szánalmas, ami megy. Emlékszem, még tíz éve voltam Erdélyben, és az úton, Románia piszkosabb részein tojással és gyümölcsökkel dobáltak minket a mezítlábas román gyerekek, mert magyar volt a busz rendszáma. Szánalmas, kíváncsi vagyok, hogy az EU mikor fog szólni (lévén hogy Magyarország és Szlovákia egyaránt klubtagok), már ha érdekli őket ez egyáltalán.

Úgy tűnik, nincs szerencsénk az új villamosokkal; megrongálták az egyik Combinot! Fiatalok maró, lemoshatatlan festékkel mázolták össze az egyik hernyóvillamos kocsijának ablakait.

Ez igen, bazmeg. Magyarország, 2006, puszi.

Az már beteg, ha a monitoron lévő legyet PrtSc-vel akartam lefotózni?

Az van a számon, és eléggé kellemetlen dolog. Egyrészt csúnya (bár ez zavar a legkevésbé, mert amúgy sem vagyok egy macsó, szóval sok dolgot nem rontott el), másrészt pedig kellemetlenné tesz minden étkezést, nem ihatok üvegből, és ha bármi hozzáér, összehaddnemondjammitcsinálom magam. Everything is OK!

Úgy szerettem a régi jelszavamat. Olyan kényelmes, kellemes, nekem való jelszó volt, sosem felejtettem el, már reflexből írtam, mikor megérkeztem az adminfelületre. Most viszont kénytelen voltam megváltoztatni, sőt még egy MD5-ös ellenőrzést is beletettem (röstellem, de eddig csak úgy lazán benne volt egy fájlban, bár ha valaki belülről nyitja meg, akkor lényegtelen, hogy van-e MD5, vagy nincs). Persze, amint elkészül a felhasználókezelős rész, rögtön megoldódik a probléma, mert szintek lesznek. Lesz a lúzer, a júzer, a visor és a supervisor. A lúzer nem kommentálhat, és bizonyos bejegyzéseket sem láthat, a júzer kommentálhat, és minden bejegyzést láthat, a visor kommentálhat, bejegyzéseket is lát és kommenteket is moderálhat, a supervisor pedig az, akinek mindent szabad, még akár posztolni. Egyelőre egy ilyen felhasználó lesz, én.

Nem sikerült megmenteni a három hete Makón felgyújtott 18 éves lány, Pénzes Henrietta életét. A magyarcsanádi lányt július 20-án hajnalban erőszakolták meg, és gyújtották fel Makó külterületén.

(via)

Nagyon sajnálom, hogy így történt, mert úgy érzem, Pénzes Henrietta nem érdemelte meg ezt. A szülei, rokonai és ismerősei biztos azt kérdezik magukban, hogy miért pont Ő? – és úgy érzem, jogosan kérdezik. Meghalt egy 18 éves lány, akinek csak most kezdődött volna az élet. Nem tudjuk milyen lány volt, talán jó, talán rossz. De egy biztos: nem érdemelte meg, hogy ilyen kegyetlenül, megalázva és kiszolgáltatva hunyjon ki életének utolsó lángja is.

Egyik barátommal azon beszélgettünk, hogy mi kéne ide: Kalasnyikov, PPSh41, vagy MG42. Nem tudom, melyikünknek volt igaza, de egyet tudok: ez az ország semmire nem fogja vinni, ha a kisebbségi zűrzavart nem rendezik. Valahogy. Akárhogy.

Halkan megjegyezném, hogy az MSN-nevem mellé most sem fogok X-et tenni, mint ahogyan nem tettem ezt korábban sem. Hiába kerestek föl (eddig már többen megtették), a véleményem változatlan. Egy szaros kis X-től nem lesz jobb senkinek.

Káromkodós bejegyzés következik. Faszkivan a modern technikákkal, bazmeg. Miért? Mert 650 b/s-mal töltök föl FTP segítségével, érted, egy hozzávetőleg háromszáz kilobájtos fájl két perc alatt mászik föl. Na nem is ez a lényeg, hanem az, hogy a remekbeszabott tárhelynek köszönhetően (Mao tudna erről mesélni, hehe) a fél adminfelületet át kellett írnom. Jó, ez így túlzás, de jó sokat kellett belepiszkálnom, és néhány lényeges funkció nem is működik (fájlkezeléssel kapcsolatos).

Nem vagyok egy matekzseni, sőt, aki ismer az tudja, hogy a számolás messze nem áll közel a szívemhez. De most mégis, számoljunk egy picit! Van itt egy hölgyemény, aki a Lidl nevű helyi üzletben dolgozik (lakástól nagyjából három perc séta), mint pénctáros és raktáros. Ez minden nap cserélődik. Reggel nyolctól, vagy kilenctől dolgozik délután kettőig. Tény, hogy dolgozik, de kettőkor már itthon van, és nem kell hajnalban mennie. Magyarországon egy ilyen ember teljesen jelentéktelen (talán itt is, de ez más kérdés). De nézük meg a költségeket!

Még nincs vége, olvasd tovább »

Rühellem az egysoros bejegyzéseket, de ez kihagyhatatlan: Első Független Blogtalálkozó. Kövezz! :D

Azt például egy nagyon de nagyon okos ember elmagyarázhatná nekem, hogy minek függvényében történik az, hogy ha alszom, akkor a szomszéd kölykök az én ablakom alatt üvöltöznek, de ha morcosan kimászom az ágyból, megvakarom a seggem, megmosakszom és leülök gépezni, akkor bezzeg síri csönd van. Ha lenne gépfegyverem, használnám is, sőt, egy kis pisztoly is elegendő lenne.

Egyébként szeretem a gyerekeket, csak azért mindennek van határa, na.

Több tízezer homokzsák fekszik gazdátlanul a Bécs-Budapest vasútvonal mellett Szőny térségében. A zsákokat még az áprilisi dunai árvízkor rakták le a sínek mentén. Az erős napsütés és az esők miatt azonban ezek a zsákok már biztosan nem alkalmasak az árvízi védekezésre. A műanyagfólia-borítás pedig szennyezi a környezetet.

(via)

Bezzeg amikor árvíz volt, mindenki rohant, hogy vigye a homokzsákokat, most hogy elmúlt a veszély, senkit nem érdekel. Persze, olyan jól megy ennek az országnak, belefér (az amúgy is tökéletes) költségvetésünkbe, hogy kidobjunk az ablakon pártonna homokot, sőt, még a környezetet is szennyezzük, de ez részletkérdés.

Egyébként az RTL Klub most foglalkozik az M0-s híd keresztelőjével, amiről én nem rég írtam.

Csak egy kérdés: mielőtt valakinek olyan jó emberesen beanyázunk, de úgy nagyon, akkor azt megelőzően nem kéne először elgondolkodni, hogy milyen vagyok én, aki anyáznék, és milyen az, akinek anyázom? Van-e rá okom, és ha van, akkor megéri-e? Kíváncsi lennék, hogy aki interneten anyázik, és keménynek hiszi magát, az mit csinálna élőben, ha odakerülne az illetékes személy elé. Tisztelet a kivételnek, persze.

Szeretném tőletek megkérdezni, hogy miért van az, hogy a MSN Messenger husznkét, míg a mIRC-et használó Bitlbee két másodperc alatt bonyolítja le a bejelentkezést, és a felhasználók fogadását?

IRC-szakértőim kedvéért – akik az imént említett rendszert tökéletesen ismerik, de a mondatok megértésére képtelenek – megjegyezném, hogy a Bitlbee-nek nem kötelező mIRC-cel kommunikálni, de jelen esetben azt teszi. Puszi nektek, kedveseim (képzeljetek ide egy szmájlit, bár Shamalt szerint ez is (és még negyvenféle forma) érvénytelen, sebaj).

Valaki kitalálta, hogy egy fiatalember nevében (akinel kisebb gondja is nagyobb lehet) provokálja az embereket, és valótlan tényeket állít. Ebben az a legszörnyűbb, hogy megtehetem, hogy más nevével írok valahová, és a végén még őt fogják meghurcolni.

A Subecz Ákos nevében író egyénnek (aki a Kutyaszex című bejegyzésemnél kommentált) pedig üzenem, hogy egy bocsánatkérő levelet küldjön annak, akinek nevében írt, és készüljön föl az előtte álló jogi folyamatokra, amiket egy életre meg fog emlegetni.

Mint ahogyan azt Blogadmin is írta, az egészben az a legrosszabb, hogy ez bárkivel megtörténhet, és akár komolyabb konfliktusok is adódhatnak, egy ilyen ügyből kifolyólag.

Tegnap esett az eső, ennek következtében a csatornázáson nem rég átesett utak olyan sarasak lettek, hogy öt centiméteres(!) sárréteget szedtem le a kerékpárom első és hátsó abroncsáról, valamint a többi kis résből, ahová lerakódott. A lényeg nem is ez, hanem az, hogy a vadonás új biciklim hátsó kereke kanfasztikus módon leeresztett, így öt kilométeren keresztül tolhattam hazáig. Ezzel nem is lenne gond, a gond ott van, hogy vehetek egy új belső gumit. Ezen a nyáron ez lesz a harmadik eset. Amúgy mint utólag kiderült, egy baleset maradványaiba hajtottam bele (üvegszilánkok).

Egyébiránt ezen sorok írásakor a kommentek száma (az enyéimet nem számítva) elérte a százat, a napi egyedi látogatásoké pedig az 544-et. Köszi.

Ebből 44 látogató egyébként Balázstól érkezett.

Ha valami marketing-fogás, akkor marhára gyenge, ha pedig elírták, akkor ciki, de nem értem, hogy mért Szines Bulvár lap. Egyébként a bejegyzés érdemi része nem is erről szól, hanem a mellékelt link tartalmáról.

Párszor láttam már roma származású embert, és bizony kinézem ebből a Mukiból is, hogy egyedül erőszakolta meg és gyújtotta föl a 18 éves lányt (amelynek ügyét furcsa módon csak az írott média tárgyalja, a rádióban és a tévében nem sokat hallottam róla). De van egy alapszabály, amit nem szabad elfelejteni: az ilyen emberek mindig többen vannak. És azt viszont nem hiszem, hogy teljesen egyedül ennyi mindent tudna csinálni, tehát jogos a következtetés, hogy bizony van bűntársa is. A rendőrség hallgat, szokás szerint, de most legalább úgy tűnik, hogy valamit tartogatnak. Meglátjuk.

Egyébként ha jól emlékszem, Makón volt régebben egy hasonló eset, mikor is egy fiatal lány szülei többször szóltak a rendőrségnek, hogy a lányukat terrorizálja a volt barátja, és többször életveszélyesen meg is fenyegette. A rendőrséget nem érdekelte, a lányt pedig nemsokkal később holtan találták egy faházban, ahol – mint később kiderült – a volt barátja megerőszakolta majd kioltotta az életét.

A spam bár alapjáraton értelmetlen, mégis van célja: egy oldalt hirdet. De kérdem én naivan, hogy mi célja van egy ilyen spamnek. Tudniillik ebben semmilyen link nincsen, ráadásul a weboldal rész sincsen kitöltve. Akkor ez most spamnek minősül egyáltalán? Ha spamnek nem is, kommentszemétnek mindenképpen.

Ajánlanám kedves figyelmetekbe a http://www.steam.hu/ oldalt, ahol is jobb sarokban egy apró okosság fogad minket, ami elárulja, hány látogató onlájn. Nekem nagyon tetszett, ez tök új és jópofa dolog. Nézzük csak:

Jelenleg $guest_array vendég olvas minket

De van jobb is! Az oltal <title> eleme, aminek tartalma ez:

-=[steam.hu]=- - Kezdőlap

Hát nem király?

Azért figyelitek a visszafogott anyázást a reklámokban. Bizonyítottan hatékonyabb, mint a lefolyótisztító néven reklámozott termék, vagy sokkal nagyobb hatóerő, mint az ilyen-olyan mondókával reklámozott terméknél.

Párszor már írtam a reklámokról, de van néhány kiemelt kedvencem. Az egyik, amelyben a lábgomba-mentes láb három ismérvét ismertetik, a másik, melyben a hölgy vizelettartási problémáit taglalta, a harmadik pedig a betétreklám, melyben a kedves hölgy elmeséli, hogy ő neki ha megvolt, akkor nem tudott fehér bugyit venni. Szegény.

Tudom, mindenki erről ír, én elsőre nem is akartam, de aztán elolvastam az egyik blogger egyik bejegyzését (amihez csak azért sem írok linket), és úgy gondoltam, hogy mégis írnék pár gondolatot.

A verseny ötlete nem azért tetszik, mert nevem nem szerepel a listán; tudom milyen az, mikor offenzívát indítanak egy ember, és az ő blogja ellen. Viszont van azon a listán három olyan blogger (még mindig nem írok linket), akiknek nagyon is jó ötlet volt odapörkölni az orra alá. Nem, nem a tizenkétéves Zulukára gondolok, hanem a magát blogszakértőnek nevező okostojásra, vagy a búkmárkoló jóemberre, aki minden héten másik webkettes projektet koppint le, és képes azt mondani, hogy az munka. Online marketing, haha.

Még nincs vége, olvasd tovább »

Kurvára nem vagy vicces, bazmeg!

Én kérek elnézést, oké?

Utálom, tehát mégegyszer utálom a rövidítéseket (egyb, imho, btw), a túlzott felkiáltó- és kérdőjeleket, valamint szmájlikat, de hogy rögtön bebizonyítsam milyen szélsőséges tudok én lenni, rühellem az egyszmájlis kommenteket is, mert buták. Ha például valaki egy szmájlit küld kommentbe (válasz nélkül), akkor ne lepődjön meg, hogy spamgyanús lesz. Minimum három karakternek kell lennie egy hozzászólásban, ezt már páran tapasztalták. Ezenfelül megjegyezném (így fél év után, hehe), hogy a szmájlik utolsó, valamint a LOL szó középső betűi szűrve vannak, ergo a LOL próbálkozásból hamar LOL lesz. Aki most nekiáll próbálgatni, hogy tényleg, annak a jobb kezemmel letépem a bal lábán található kislábujját, és beleteszem a jobb fülébe, amitől a balszeme könnybe lábad, értem?

Csak egy kérdés: kinek adnátok igazat? Arról van szó, hogy egy 13 éves fiatal – aki azért már tud mérlegelni egy olyan kérdésben, hogy apa vagy anya – a válási hercehurca után az édesanyához kerül. Kerülne, mert a gyerek kategorikusan kijelenti, hogy ő az apjához menne. De – a bizonyára remek – anyuka fogja a – bizonyára remek – élettársat és egyben apapótlékot, és betuszkolják a gyereket a kocsiba, az apjától elrángatva, egy biztonsági kamera lencséje előtt. Na akkor most mi van? És tényleg, számít ilyenkor a gyerek szava?

A bejegyzésben nem egy hölgyről fogok írni, sőt még csak nem is egy úrról. Sokkal inkább erről az árva betűről, hogy ő. Hányszor halljuk azt egy mindennapi beszélgetés során, hogy ő? Persze, ha egy hétköznapi beszélgetésben hallja az ember, akkor föl sem tűnik, hiszen bárkivel előfordulhat, hogy nem jut eszébe az a szó, amit éppen mondani szeretne.

De vegyük például a rendőrség szóvivőjét. Ő (lenne) az, aki a médián keresztül sugallja a lakosságnak, hogy biztonságban vannak, mert a rendőrség végzi munkáját. Őt egy magabiztos, karakán embernek képzelem el, aki kiáll a kamerák, fényképezők, újságírók és riporterek elé, és pár szóban elmondja a lényeget, valamint válaszol a kérdésekre. Ehelyett mit hallok egyfolytában? A rendőrség ő kiszállt a helyszínre és ellenőrizte, hogy az esetnek ő vannak-e komolyabb áldozatai, ő… Persze ez csak egy fiktív mondat, de a kedves olvasó valószínűleg sejti, hogy milyen jelenségre gondolok.

A tévé- és rádióbemondók is érdekes emberek, egyik-másik annyira nem tud szépen beszélni, hogy néha nem értem, mit keres ott, ahol van. Tisztelet a kivételeknek, természetesen.

Most olvasom, hogy Levee írt a domének harcáról amiben finoman szólva jómagamnak is van egy kis tapasztalatom.

Még nincs vége, olvasd tovább »

Ezennel kérek mindenkitől elnézést, aki ma próbált velem MSN-en kontaktusba lépni, de rekordsebességgel (28 kbps) száguldozom a világhálón. Az adminisztrációs felület agyonoptimalizált új bejegyzés részlege tíz perc alatt töltött be, szabályosan láttam, ahogyan renderelt a böngésző…

MSN-re nem tudok fölcsatlakozni, aki fontosat akar, keressen Skype-on, kösz.

Most mondták a hírekben, hogy a szúnyogok inváziója miatt attól tartanak a balatoniak, hogy visszaesik a turizmus. Na, ezen röhögtem egy jót. A balatoni turizmust – már ha egyáltalán létezik még egyáltalán ilyen – nem a szúnyogok teszik tönkre, mert az ellen bárki tud védekezni, hanem az, hogy egy üveg sörért hatszáz forintokat elkérnek, az, hogy ott verik (már majdnem azt írtam, hogy basszák, és hopp leírtam mégis) át az embert, ahol lehet. Anno ha jól tudom a németek nagyon szerették a Balatont, egészen addig, amíg a vendéglátóipar vissza nem élt ezzel. Persze lehet mondani, hogy a németek a hibásak, de vesse össze bárki a tíz évvel ezelőtti és a mostani adatokat, a Balaton népszerűségéről.

[23:36] mefi: hali
[23:37] Tony: kurva anyád
[23:37] mefi: ?
[23:38] *** Tony signed off at Mon Jul 03 23:38:14 2006.

Az alap, hogy tiltás és törlés, de mondjuk ha megkeresem és beverem az orrát, az fair?

Ezen a képen egy graffiti látható. Ez így nagyon szép dolog, pláne ha mondjuk egy régebbi már-már omladozó épületet kipingálnak ilyenre, még talán azt mondom, hogy szép. A mi kertünkben is van egy hosszú pala, amit le akartunk srácokkal fújatni – örülnek ők is, örülünk mi is. De itt van ez, aminek már senki nem örül:

Néhány hét alatt többszázezer forintos kárt okoztak a graffitisek és a vandálok a nemrég felújított nagykörúti villamosmegállókban. A legtöbb várakozóban a padokat a jegyautomatákat és az üvegfalakat is összefirkálták. A BKV-nak évente 8-10 millió forintos kárt okoznak a graffitizők. Ha valakit rajtakapnak, akár több évnyi börtönt is kaphat.

(via)

Az ilyen graffitiző fiatal mocsoknak a kezét eltörném, mert amit művel az nem graffiti, de mégcsak nem is taggelés, mert egy komoly graffitis az ilyen kezét kitörné kétszer. Ott van például az egyik megállója a 2-es villamosnak, ami egy alagút, és tele van normális graffitivel, még jól is néz ki. Egyébként fogadni mertem volna, hogy az átadás után egy hónapon belül tönkrevágják, na erre lehet azt mondani, hogy magyar mentalitás, mert akármilyen közhelyes, kicsit nyugatabbra ez nem így megy. Nézzünk csak körül mondjuk Németországban, ahol azért javarészt egyben találhatóak a többmilliót érő busz- és villamos megállók.

Jah igen, csak a miheztartás végett: megfenyegetett egy nemcigány, hogy meg leszek verve, és a torkom el lesz vágva. Aki akar, az örül ennek, engem különösebben nem érdekelt, de azért tettünk egy bejelentést a rendőrségnek (mivel az ügynek előzményei is vannak) akik közölték, hogy sajnos nem tudunk mit tenni. A rendőr egyébként normális volt, mert mondta, hogy ebben az országban a magyart védik a legkevésbé. Na az mekkora…

Útépítés folyik, pont a mi utcánk előtt, pont ma reggel. Ahh. Holnap egyébként megyek Metro áruházba, és megpróbálom beszerezni azt a fényképezőgépet, amiért hetek óta rohangálok. Egyik helyen nem volt, másiknál elfogyott, a harmadik horribilis áron ajánlotta, a negyediknél pedig pont előttem vitték el az utolsó darabot. De talán holnap…

Béééla, csinájjad má'!

Izgalmas dolog az útépítés, na. Mondjuk hozzátenném, hogy le a kalappal, semmi pénzért nem dolgoznék ilyen melegben szabadon. Habár most egész kellemes idő van.

Tegnap egyébként azt hallottam, hogy a számítógépes játékok függőséget okoznak; először csak a szabadidős tevékenységekről, majd később a kötelességeiről mond le az ember. Badarság.

…Pákónak meg írtam a blogjába, hogy Kongázás helyett inkább az MHSZ-t olvasgasd!, de moderálás alatt áll, és valami miatt még nem került be. Igazából csak két dolog aggaszt, az egyik, hogy nem fog bekerülni, ami nem baj, mert elolvassa; a másik, hogy nem tudja minek a rövidítése az MHSZ.

Tessék, röhögjetek!

Most őszintén, egy több mint nyolcszázmilliárd forintos államkassza-hiánnyal küszködő országnak (ahol mellesleg nemsokára olyan emelések lesznek, hogy ember legyen a talpán, aki fizetni tudja) muszáj erőltetnie ezt az olimpia témát? Anno még úgy voltam vele, hogy jó persze, szép elképzelés, de azért jobban belegondolva, Magyarországon olimpia, ráadásul budapesti, hát nem tudom…

Van itt egy hely, ahová járni szoktam, ha valamit berhelni kell a kerékpáromon. Tény, hogy nem vagyok egy nagy szerelő ember, egy FireWire kártyát még bekötöttem, sőt, anno a pedálomat is lecseréltem, de ha már ülést kell cserélni, szarvat és sárvédőt kell fölszerelni, akkor megéri a négyszáz forintnyi munkadíj, semhogy elrontok valamit.

Még nincs vége, olvasd tovább »

Hutyu… hutyuhutyu… hutyutyutyutyutyu… namostatuti!

Most őszintén, ez vicces? Ennyire futja egy 2006-os reklámfilmnek? Jah, hogy magyarok csinálták? Bocs. De mégsem, mert (és most röhögjetek ki, ha úgy tetszik) a Hurka Gyurka reklám például bombajó volt, persze a maga idejében. A Pannon reklámja is egész jóra sikeredett, de hogy ne csak magyarokat említsek, ott a Durex gumireklám, ami mókás, és közben üzenete is van. Vagy a jól ismert katicák, a Peugeot reklámból.

Ezt olvassátok el Ti is.

Teljesen egyetértek Leventével, a halálbüntetést vissza kellene állítani, és az ilyen szülőket drasztikus kegyetlenséggel, sőt, még annál is durvábban megölni.

Azért az elgondolkodtató, hogy mígy egy két-három éves gyerek vígan homokozik, addig a másikat lelki- és fizikai terrornak teszik ki, egyfolytában. Írnék valamit, de egyszerűen nem tudok mit…

…amikor van valaki, akinek bejöhetek, és esetleg van rá egy hangyanemiszervnyi esély, hogy ő is bejön nekem, és akkor találkohatnánk, és ismerkedhetnénk, de mégsem, mert ő tőlem saccper kétszáz kilométerre lakik. Távkapcsolat? Köszi, nem kérem, már kóstoltam – kétszer is.

A szúnyogcsípés-allergia pedig kemény dolog, akármilyen nevetségesen is hangzik.

Úgy is mindenki arról beszél, hogy lerohadt az MSN Messenger szervere (na de rögtön az összes?), én minek tegyem. Annyit – annak, aki az utóbbi időben keresett – azért mégis: tudom, három napja nem vagyok fönt, mentségemre legyen, hogy ma föl akartam menni, de ugye jött össze. Hát ez van, nem hiszem, hogy sokan hiányoltak volna az éterből.

Tisztázzunk egy-két dolgot, te idióta! Ha este tizenegy óra huszonnégy perckor nekiállsz kalapálni, és fűrészelni, mikor tárva nyitva van a szobám mind két ablaka, akkor kimászok, egy szál farokban, kiveszem a kezedből a fűrészt, és elvágom a kalapácsodat, utána pedig megetetem veled. Értem?

Elöljáróban szögezzünk le annyit, hogy ezen sorok írója irtózik mindenféle futballisztikus tevékenységtől, figyelemmel követés, és aktív részvétel tekintetében egyaránt. Ettől függetlenül beletekintett az ország egyik kedvenc televízióadójának közvetítésébe, és bizony nagyon tetszett neki!

Még nincs vége, olvasd tovább »

Ugyan mikor jönne már a terrorista kis hazánkba, ha nem hét közepén, hogy lezárjanak mindent, és az emberek ne tudjanak normálisan közlekedni. Vesszen meg! Láttam ma a városban egy plakátot, amin az ő szép feje, volt egy célkereszt mögött, alá pedig egy felirat, hogy A TERRORISTA MAGYARORSZÁGON. Mókás volt, tényleg.

Feltörték a Microsoft honlapját.

Azzal alapjáraton nincsen baj, ha betér ide egy bizonyos kisebbség tíz-húsz tagja, mert itt hagyják a pénzüket, fogyasztanak és így tovább. Azzal viszont már probléma van, hogy, egy kis zsáknyi szemetet szedtem, össze, mert a cigaretta-, jégrém- és egyéb termékek csomagolását a kertben szórták el. Persze, aki kocsmát üzemel nyeljen. De könyörgöm, hát nem lehet civilizált emberként élni? Olyan nagy nehézség a szemetet a kukába hajítani, holott az három méterrel közelebb van, mint az árok? Lényegtelen, majd mefi kitakarítja a saját és a szomszédok árkát, és nyel, mert nyelnie kell, mert ha nem, akkor jönnek tízen, vagy jönnek százan, és szétvernek mindent. És ez, látjátok ez a hozzáállás gond, méghozzá óriási, amire mihamarább megoldást kéne találni.

Tök másról akartam írni, de eszembe jutott, hát jön a Busika hazánkba! Ötezer ember védi, mert ő bizony a világ egyik legveszélyeztetettebb emberkéje, mert bizony őt olyan sokan szeretik. Ez nagyjából olyan, mint itt az MSZP, mindenki utálja, mégis ők nyertek. De sebaj, örüljetek, mert jön a Busi, és most (reméljük) megmondják neki, hogy 1955-ben mi történt, és arról mond majd egy szép beszédet, ahol meg is hatódhatunk majd, jól.

És igen, nem zártam le egy <em> elemet, üssetek!

Mai mélyfilozófiai kérdésem, hogy mi a rákért tesz valaki minden bejegyzés végére egy J betűt? Erre nem tudtam rájönni, míg aztán poénból megnéztem a Webdingsz, vagy Wingdinsz vagy magam sem tudom melyik betűtípus, és lássatok csodát, ott J betű az egy szmájli. De az Opera valami miatt ezt az alapértelmezett (én esetemben Tahoma, 11px) betűtípussal tolja, gondolom azért, hogy ha valakinek olyan elvetemült ötlete támadna, hogy mondjuk Webdingsszel ír blogot, akkor az is olvasható legyen. Omg, gondoltam magamban, és bezártam a böngészőt.

Nyolcadik osztály, informatika vizsga, első feladat:

Írjon a Microsoft Word segítségével kódolt tartalmú üzenetet Melynek a tartalma ez: [...]

Jah, hát írjunk gyorsan valami kódoló- és dekódoló eljárást, amit a Word mondjuk makróként lefuttat, negyed óra alatt megoldható. Jah, csak tegyük át Wingdingszre a betűtípust, és már kódoltuk is. Kemény, mint a két napos bikafos. Éljen a magyar oktatási rendszer!

Találkoztam egy rég nem látott ismerősömmel, és kicsit nyúzott feje volt. Miután beszélgettünk, elmesélte, hogy az anyja egyik éjszaka összepakolta minden cuccát, és reggel hagyott egy üzenetet, hogy most elmegy. Három gyereket és a férjét hagyta ott – nem tudja (vagy csak nem akarta megmondani), hogy mért. Azért, így belegondolva kemény dolga lehet annak a családnak, ahol szétválnak a szülők, pláne így. Igazából nem értem, hogy egy anya hogyan tehet olyat, hogy elhagyja a gyermekét, számomra ez felfoghatatlan. Persze, nem ismertek az előzmények, és nem lehet tudni, mi játszódott le abban annak a nőnek a lelkében…

Szernitem amire ez a kedves khm. felhasználó gondolt, az nem az ICQ, hanem az IQ, de sebaj, mint látjuk az sem valami magas. Azt viszont rendkívül gyűlölöm, amikor weboldalhoz beírják, hogy nincsen olyanom, aztán próbáljon meg rákattintani, aki akar. Hát kösz, ilyen ismerősöket nem kérek.

Na elmentek ám a jó édes kurva anyátokba, ti, ott az RTL Klubbnál, akik kitalálták, hogy a Tru Calling utolsó epizódja helyett a Rém rendes családot adjátok. Egyetlen sorozat van, amit szeretek, rajongással nézek, és persze annak állítják le a forgatását, de hogy még ez se legyen elég, az utolsó epizódot sem láthatom, egy retkes tévécsatorna miatt. Nem tudja valaki, hogy mi van, mert azt tudom, hogy mi nincs...

Nocsak, ez most jött myVIP-en:

Te télleg pesten lax vagy csak ott laktál??
Szereted a rockot?
Mé nincs képed??
Hány éves vagy?

Megválaszolnám itt, ha megengeditek. Pesten laktam, szeretem a rokkot, van képem mindenhez, és 18 éves leszek, tárgyév július havának huszonkettedik reggelén. Egyéb kérdés?

Észrevette már valaki, hogy a hazai netközösség tagjai mennyire parasztok? Nem akarok senkire ujjal mutogatni, de a DC-, a Torrent- és a játékközösség egyszerűen szörnyű. Ha le akarsz valamit tölteni a másiktól, nem engedi, ha lelősz valakit a játékban akkor csaló állat vagy, ha nem lősz le valakit, akkor rohadék senkiházi béna. Kicsit azért bosszantó, hogy míg külföldön (hogy ne mondja, kicsit nyugatabbra) általában összetartás jellemzi az internetes közösségeket, addig itthon csak köpködés, meg anyázás van. Persze, tisztelet a kivételnek, mert mindig vannak normális fazonok, de sajnos legtöbbször a 12-13 éves kis senkiháziakkal találkozni. Mármint, az nem baj, hogy 12-13 éves, még talán az sem, hogy senkiházi. Nem. Az a baj, hogy beszól mindenkinek, és veri a nyálát, mert apuci beköttette az internetet. Aztán ott ennyi, a netikett, de mit netikett, az etikett fogalmával már nincsen tisztában, ő le tud lőni két embert, letiltja a másiknak a letöltést, és ő a Jani.

2006. 6. 6.

A feleségem ma nem szül, mert gyön a Sátán! Bezárkóztunk inkább a házba, körberakosgattunk mindent fokhagymával, amulettekkel és keresztekkel, majd bezárkóztunk a pincébe, és szenteltvízzel mosakodtunk.

Az már részletkérdés, hogy a Sátán száma igazából nem a 666, hanem a 999, de mindegy.

Azt figyelte valaki, hogy myVIP-en van egy olyan funkció, hogy jelszó megjegyzése. Ez remek, bennem rögtön az a kérdés fogalmazódott meg, hogy mi a fenének tárolják a jelszavamat, mért nem md5-tel, vagy valami más zűrzavar-eljárással intézik. Ez semmi, gondoltam bejelölöm, ne kelljen már mindig írogatni, és mit látok? Na, mit látok? Hát azt, hogy a jelszavam md5-ös lenyomata figyelget a jelszómezőben. Puszi.

Kaptam pénteken egy levelet, amiben arról érdeklődtek, hogy tartozom-e valemely kisebbséghez, és ha igen, hajlandó vagyok-e fölvállalni és elküldeni az adataimat. Gondoltam, hajlandó leszek, és a két üres cella közül az egyikbe rajzoltam egy kis rubrikát, és melléírtam, hogy magyar, majd be is jelöltem, és a kitöltött adataimmal együtt visszaküldöm.

Viszont felvetődött bennem két kérdés. Az egyik, hogy ha a cigány szót nem szabad leírni/kimondani, akkor itt mégis mért, a másik pedig az, hogy miért csak egyet lehet egyszerre bejelölni? Mi van (minden félreértés nélkül, csak a véletlen színjátéka miatt) én horvát, vagy monjuk örmény cigány vagyok? Mindegy, azért elég pofátlan dolog ilyen leveleket küldeni, mert akár rosszul is eshet valakinek, hogy be akarják sorolni egy csoportba.

A more modern browser is required to view this page. Click here for more information.

Mikor még Operán kaptam ezt a hibaüzenetet, gondoltam, hmm, végül is béta, de amikor Firefoxra is ezt dobta ki, akkor már azért anyád. Egy szolgáltatás, amit csak Internet Explorerrel lehet megtekinteni, vagy annál modernebb böngészővel! Most váltok vissza IE-re, mivel az Opera meg a Firefox olyan elavultak már.

Még nincs vége, olvasd tovább »

Errefelé (Salgótarján, khm.) mindenki arról beszél, hogy a győzikét elvitte a mentő. Nem nézem a műsort, egyetlen részt sem láttam, és gyűlölöm, ha mindenki erről beszél, de az előbb belefutottam az előzetesébe, és egy kérdés fogalmazódott meg bennem, mégpedig: azért ugye egyértelmű, hogy miért nem az Országos Mentőszolgálat kocsijával szállítják őt kórházba? A kérdés költői volt.

Gondoltam irok egy bejegyzest, szigoruan ekezet nelkul, mivel a gepemnek (a nemlaptopnak) elromlott a kodkeszlete, vagy mivan. Lenyeg, hogy nem esik jol foglalkozni vele.

Eszrevettetek, hogy mekkora divat lett mostanaban ekezet nelkul irni? Anno, meg mikor kezdtem blogolvasasi tevekenysegemet, Athina volt az elso (es sokaig az egyetlen) aki ektelen volt, s neki ez jol is allt — jol all meg most is. Emlekszem, hogy az elso bejegyzese, amit olvastam ugy kezdodott, hogy tonnanyi makosgubarol, es sokezer megapixeles fenykepezorol almodott.

Most minden masodik ember ekezet nelkul blogol, sot, van aki meg pofatlan modon roviditget a bejegyzesekben. Nem mondom, egy omg, egy lol meg belefer, de az, hogy valaki a blogban hogy helyett h-t ir, az tre. Szerintem.

Meg ugy egyebkent, sokszor az ektelenseg nem menonek jon le, hanem oriasi lamasagnak. Nemdebar?

Azt hiszem, szerelmes vagyok, pedig nem vagyok belebuzulva az automobilokba.

Tudom, tudom: mekkora már, hogy mefinek egy hete más témája sincsen, de akkor is. Oké, hogy eljön a Guns N' Roses Magyarországra, mert tízévente egyszer fordul ilyen elő. De. Alapból két gond van, az egyik, hogy szerdára teszik (milyen badarság már, legtöbb ember vidékről jön, dolgozik, tanul stb.), a másik pedig, hogy elég ciki, hogy tobbórás késéssel lépnek föl. Csoda, hogy a nézők nem tépték szét a helyet…

A tévében volt egy hangyanemiszervnyi részlet, de persze véletlen sem hagyták volna legalább 15 másodpercre, hogy halljuk a zenét. Utólag persze bánom, hogy nem sikerült kijutni, de ez van. Az eredeti sokkalta jobban érdekelt volna, pamparamm.

Az viszont tényleg gáz, hogy olyan számokat is játszottak, amihez annyi közük van, hogy Axl énekelte, mert ugye az It's so easy című számot Slash, Duff és Izzy szerezték – már ha jól tudom. Mindegy, szerintem ezek után sokakban megerősödött az a parányi ellenszenv, ami az új Guns ellen szólt.

Sínen van, mint József Attila

Ha valahol meglátom, vagy meghallom ezt a szemetet, akkor általában elönt a méreg. Alapjáraton két dolog miatt. Az egyik, hogy a magyar irodalom meghatározó és kiemelkedő alakjára ilyet mondani több, mint pimaszság, másrészt pedig – és javítsatok ki, ha tévedek – József Attila nem feküdt a sínen, mivel két vagon között érte a tragédia.

Igazából, soha nem szerettem, ha valaki viccet űz egy emberi életéből. Volt régebben (szerencsére hamar lefutott) egy olyan szöveg, hogy Megfejellek, mint Diana a szélvédőt!, ami szintén baromság, mivel Diana hátul ült a kérdéses baleset során.

Aki ilyen, vagy ehhez hasonló beszólásokat elsüt, annak pofikáját közelebbi kontaktusba kéne hozni egy bakancs talpával.

Az azért derék, hogy a beígért adócsökkentés helyett adónövelésre lehet számítani. Persze, már látom, hogy hányan fogják harsogni, hogy Mi megmondtuk! Mi megmondtuk!. De hát ez van, ezt kell szeretni.

Állatkínzás miatt nyomoznak a nagykanizsai rendőrök, mert a város egyik családi házas övezetében valaki macskákra lövöldöz. A tettes egyelőre ismeretlen, de a rendőrök már tudják, hogy milyen fegyvert kell keresniük. Az egyik áldozatból légpuska-lövedéket operált ki az állatorvos.
(via retek)

Na, mondjuk ha errefelé lövöldözne valaki, és még véletlen megtundám, hogy ki, lehet, hogy ezt dugnám föl a végbélnyílásába, csak hogy tudja, kire kelljen lövöldözni.

A szemem meg kiugrik; kicsit érdekes dolog két óráig DOS-os felbontásban dolgozni, aztán hirtelen visszajönni az 1024×768-as csodavilágba.

Hirtelen felindulásból gondoltam, hogy megnézem, hogy ugyan mennyibe kerül egy repülőjegy Los Angelesbe, tudniillik, hogy mefi egy ritkán felfedezhető kórban, a Lfinizmusban szenved. Szóval, nézzük meg mondjuk a rengeteg cég közül, a Malév ajánlatát. Jah, de Operával nem megy a JavaScript-es repülőjegy-foglaló, hát akkor gyerünk Firefoxra, ott megy. És akkor jön a pofon: Los Angelesbe nem megy közvetlen járat. Itt már azért nem árt megjegyezni, hogy a Malév kezdte kimeríteni a tűrőképességeimet. Ekkor sHelf tanácsára, megnéztem, hogy Bécsből van-e valami átszállási lehetőség, de egy ilyen kellemes üzenet fogadott:

Átmeneti rendszerhiba történt a foglalás készítése során.

Hát anyád. Az viszont érdekes, hogy Budapest Ferihegyről Debrecenbe közlekedik járat; az útidő nagyjából fél óra. Nem is tudtam, hogy országon belüli járat is létezik, fejlődik a Balkán, na. Esemvé, reszkess, mert meglátogatlak! ;]

Ezt a bejegyzést először a web kategória vendégének szántam, de mivel csúnyákat fogok leírni, ezért inkább az antiszociális skatulyába teszem. Bizony, most erősen fogok fikázni, tehát ha nem tetszik, akkor helyezzük üzembe számítógépünket, és igyunk egy sört.

Még nincs vége, olvasd tovább »

Mivel az egész blogszféra a címmel azonos témától hangos, ezért szerény jómagam csak egy kérdést tennék föl: ki jön biliárdozni Magyar Bálint heréivel? A nyertes, aki a legnagyobb lökést méri a kérdéses testrészre – szokás szerint – kap egy csokit.

Egy telefonbeszélgetés részlete, mely a helyi távolsági buszmegálló dolgozója, és egy késő-reggeli órában posztoló blogger között zajlott:

Saccper negyvenedik csöngés, végre fölveszik
– Jó napot, érdeklődni szeretnék, hogy mikor megy busz ide... – ide felsoroltam az igényeimet, szépen, ahogyan azt kell, de miután kimondtam a helyiség nevét, rögtön félretette a kagylót
– Kilencóura.
– Később esetleg?
– Mondhatta vóuna korább is!
– Mondtam, hogy kilenc és tíz óra között!
– Kilenc negyven.
– Köszönöm, viszhall. Kagyló hangosan puffan, köszönés nuku.

Így kell bánni a kedves telefonálóval; hasonló munkakörben dolgozók vegyenek példát salgótarjáni kollégájukról!

Megkérdezném a kedves olvasóközönséget –, de leginkább a bloggal, vagy saját publikációkkal rendelkezőket –, hogy mit szólnátok hozzá, ha egy írásotokat, a határozott írásos kérelem ellenére is megjelenítenék egy cikkben? A kérdés költői.

A legnagyobb baj, hogy nem egymást kínozzák. Sok dolog van, amit nagyon gyűlölök, s az állatkínzás az első három helyen szerepel. Olvassuk csak:

Kivégeztek egy kiskutyát, Csorbát a szentendrei menhelyen. A telep dolgozói találtak rá, megdöbbentő körülmények között. A bele a két hátsó lábára volt tekerve. Hogy kinek árthatott a szerencsétlen kutya, egyelőre rejtély. Bár az is lehet, hogy egy másik kutya végzett vele.

(via)

Remélem lesz olyan, aki odamegy, és az illetőt kiköti egy kerítéshez, és a heréit tűzöltóágyúval kezeli. Hogy tehet egy ember ilyet? A leglepusztultabb községben is, átlag ezer forintért altatnak el egy állatot, majd a testét a dögkútra viszik. Aki rongyos ezer forintot sajnál egy életért, annak úgy érzem, hogy nincs helye ezen a földön, vagy ebben az országban. Ennél még az is jobb, ha kiengedi az erdőbe, vagy elviszi kocsival, és kiteszi valahol másutt.

Ma reggel iskolába menet leültem a buszon néhány nem idén barnult embertársunk (khm.) közé, majd a legidősebbik példány megjegyezte, hogy: Nízd má' a parasztja ide me' rülni. Van baj, gondoltam magamban, majd a könyvembe merültem, s az egyik kis fattyú (ezek általában többedmaguk vannak) megkérdezte, hogy Ányáá, mícsínyá' a bábá?, mire jött is a rendkívül tartalmas, és a kisfattyú kérdését kielégítő válasz, hogy háhonnantudjám. Szóval itt tartunk, 2006-ban. Mindegy, láttunk már csúnyábbat is, de ennél többet nem merek írni, mert még rám sütnék, hogy rasszista vagyok, szóval ne is olvasd tovább ezt a rasszista bejegyzést.

Vágó úr műsorában az a rendkívül nehéz kérdés, hogy az alábbiak közül, hogyan választjuk el helyesen Széchenyi István nevét:

• Szé-che-nyi
• Széc-he-nyi
• Széch-e-nyi
• Széc-heny-i

Ezen kemény három percet gondolkodtunk, de azért sikerült.

De ami még rosszabb, hogy tíz emberből kettő tudja, hogy ki is Széchenyi.

Ez meg a másik kedvencem:

Sztárok beszélnek a táncról.

Ebből két dolog nem igaz: a sztárok és a tánc.

Írok már én is egy bejegyzést aki nem érti, vagy elege van, attól én kérek elnézést; aki elolvasta ezen sorokat, már sejti, hogy miről lesz szó. Igen, replika következik, akit nem érdekel, kérem ne olvassa el.

Még nincs vége, olvasd tovább »

Egyszerűen csak játék volt a debreceni diákver(eked)és. A fegyelmi vizsgálat eredménye szerint ...valójában nem történt verekedés, csak annak élethű utánzata.... Persze, mikor verekedés volt, nálunk is mindig ezt mondták. De most tényleg, ki az a hülye, aki elhiszi, hogy összerugdalnak és ütlegelnek egy gyereket, akin a vak is látja, hogy reszket a félelemtől. Komolyan, néha elgondolkodom, hogy milyen emberek vannak az oktatásban, és mikre képesek az iskola jó hírének érdekében. Magyarország 2006 - csak játék.

Kapcsolódó bejegyzések

• Verekedés

Azaz bocs, magenta. Először megveszik a WiW-et, aztán aláírnak egy szerződést, hogy megvették az adnetworköt is. Remek, ha így folytatjuk, nagyjából fél év, és Magyarország térképének 60%-a magentás árnyalatban tündököl majd.

Más, de mégsem. Erre a cikkre aztán végképp nem tudok mit mondani.

Ma két ember emberhelyettes kérdezte meg tőlem, hogy miért jó olvasni?. Az első bátor kérdezőnek nagy vonalakban elmagyaráztam, hogy azért jó olvasni, mert nem unatkozik az ember a buszon, vagy a szünetben ücsörögve, mert új neveket, helyeket és történeteket ismer meg, mert bővíti (az amúgy is bővítendő) szókincset, mert stb. A második érdeklődővel már nem voltam ilyen türelmes, és közöltem vele, hogy ha eddig nem tudta, akkor nem is fogja megtudni sosem.

Hol kell keresni a hibát, ha egy átlagos fiatal nem tud, nem szeret és nem akar olvasni? Ha a tíz diák évente egy könyvet olvas el, az is leginkább a Móricka-válogatás? Ilyen esetekben kifejezetten szeretem J. K. Rowling művét, mert rendkívül sok fiatalt vezette rá az olvasás útjára, ha maga a könyv nem is a legjobb, és legszebb művek közé tartozik. Valahol el kellene kezdeni valamit csinálni, mert ez nem állapot.

Órákon ritkán van könyvből, vagy bármilyen írott anyagról való fölolvasás, de általában négy-öt gyerek veszi ki ebből a részét, mert a többi egyszerűen nem tud normálisan olvasni. Nem tudja, hogy az stb. az nem estébé, és nem tudja, hogy a pontnál megállunk, nem csak úgy megyünk a következő résznek, mint vak az anyjának.

Kapcsolódó oldalak

• Na, még egy rókabőr @ Shamalt blogja

Jó, nyelvész azért nem vagyok, ez tény. Vallásos sem vagyok, ezt is tudtam. De azért a Himnuszból való idézet bizonyos sorának bizonyos szavát kis i-vel, másikat pedig egy d-vel írni, azért ahhoz kell bőr a képen.

Ma kaptam egy levelet, amiben a Szerencsejáték Rt. legújabb ajánlatait láthattam, kezdve az ötöslottótól, egészen az ötvenforintos kaparós sorsjegyig. Ezzel alapjáraton nem lenne probléma, de. Honnan szerezték meg az e-mail címemet, és milyen jogon küldenek arra kéretlen elektronikus reklámüzenetet (ami ugye nem más, mint spam), az én írásos engedélyem nélkül? Persze a levél legalján ott volt, hogy kattintson ide a leiratkozáshoz, amit meg is tettem. Itt egy űrlap található, ahol az én e-mail címemet kérik. Mennyire valószínű, hogy ha ide megadok egy címet, akkor mégtöbb kéretlen levelet küldenek? Mindenesetre valaki tájokztathatná a Szerencsejáték Rt-t a hatályos jogszabályokról.

Laktam lakótelepen, és tudom milyen érzés, mikor összekarcolják az ember kocsiját. Egyszer ismerősökkel elkaptunk egy ilyen gyereket, és miután kisebb unszolásra megadta a lakcímét, hazavittük bemutatni a szüleinek, hogy mit is csinál a kedves gyermeke esténként.

Hasonló szemétség még az is, amikor a Mercedesek orráról, szabályszerűen letépik az emblémát. Az ilyen embereket kasztrálással kéne kezelni - miután a károkat megtérítette, természetesen.

Vajon milyen érzés lehet, egy szál virággal, tarisznyával és teljes magányban távozni a boldog szülő- és diáktáborból, a szombat délelőtti ballagás után? Vajon milyen családja lehet annak, aki egy árva rokon nélkül megy, egy viszonylag fontosnak mondható eseményre, és senkitől nem kap virágot, csak a ballagtató osztálytól? Ezek az igazi problémák egy fiatalnak, és ezekre kéne megoldást keresni.

Szeretem, mikor valami idióta reklámmal népszerűsítenek egy terméket. Ilyen például ez a remek bambóka-fíling, amit a Fanta ügynökei zúdítottak ránk.

Nem tudod mi lenni bambúcsa? Látogatni elfele idióta webszájt és tekinteni meg bambúcsapédia, ahol mások jól megmond, mi is lenni igazi élet!

Sziasztok! Én egy 16 éves csaj vsgyok. Kiváncsiak vagytok a borotvált nedves puncimra???????

Olvasom ezt a hozzászólást egy pornográf tartalmú, tizennyolc éven aluliaknak nem ajánlott oldalon, és azt kérdezem magamtól, hogy hová süllyed ez a világ. Az még rendben van, hogy valaki nem romantikus, mert nem az. Még talán az is rendben van, hogy már ilyen fiatalon aktív nemi életet él - vagy legalábbis szeretne. De miért kell ezt nyilvánosan közölni? Az embernek vannak privát szférái, és a szexuális élet például ilyen. Értem ez alatt, hogy senkinek semmi köze ahhoz, hogy ki, kivel, mikor és hogyan. Egy bizonyos szintig persze úgysem lehet titoktartás, de azért mindennek van határa.

14éves lány vagyok aki nagyon szeretne szexelni. kinek küldjek fotot a puncimrol?

Erre már végképp nem tudok mit mondani. Sic transit gloria mundi.

Nem is tudom, hogy ki a szánalmasabb. Höre, a repper, vagy a Hörét leszóló, és védő hozzászólók. Nehéz ügy, a számítógépes segítséget kérném: kapcsolja ki.

Megvolt. Rettenetesen tré volt, már rég láttam ennyire élvezhetetlen majálist. Az hagyján, hogy tele volt nem napbarnított emberekkel, ezt megszoktam. Az, hogy a műsor kvalitása szánalmas volt, szintén nem szokatlan. De kérem, a majálison mindig, de mindig olyan jókat lehet kajálni. Szokott lenni kolbász, hurka, gulyás- és bableves, virsli, hamburger és meleg kutya. Ehelyett holt gyros. Amikor megláttam a föliratot, rögtön arra vándoroltam, mert imádom a jó gyrost. Az ártáblán ez állt:

Gyros
Majonézes - 300.-
Ketchupos: 300.-
Kukoricás: 500.-

Még nincs vége, olvasd tovább »

Lehet, hogy már írtam erről többször is, de. Csak nekem tűnik föl, hogy míg egy televíziót, egy közép- vagy kisvállalkozót megbüntetnek azért, mert nem fogalmazott pontosan, azaz hazudott. Méghozzá nagy büntetésekről van szó; a TV2-t például negyven valahány millióra bűntették, mert azt állíttota, hogy A született feleségek az idei év legnézettebb sorozata., de azt elfelejtették hozzátenni, hogy itthon.

Az persze senkinek nem szúr szemet, hogy a McDonald's plakátjain egy só- és egy borstartó figyelget, hozzátéve, hogy Ez az, amit hozzáteszünk. McDonald's hamburgerek, 100% marhahúsból. Persze, arról híresek. A legutóbbi fölmérésen meg kiderült, hogy ~20%-a szója, ~2%-a pedig egyéb összetevő, mondjuk patkány.

Nos, akkor mi is van? Hát az, hogy egy multinacionális szemétládát nem fognak megbüntetni, mivel annyi pénzt hoz az országnak, hogy pironkodnék, ha leírnám.

Ma kétszer írtam válaszbejegyzést, egy másik blogon publikált írásra, de mind a kétszer úgy döntöttem, hogy nem, én nem ereszkedem más szintjére, és nem botlok bele újra abba, amit utálok, inkább kikerülöm.

Még nincs vége, olvasd tovább »

A képen Henger Éva és Gabibbo látható. Előbbi egy magyar hölgyemény, aki kint Olaszországban nagyon fölkapott, a legtöbb sóműsorban szerepel, kint elég sok ilyen van. Utóbbi pedig Gabibbo, egy piros manó, aki - ha jól emlékszem - a Mediaset csatornákon szórakoztatja a nézőközönséget.

Éva itthon nem futott be nagy karriert, és én nem értem, hogy kint miért lett annyira fölkapott. Igazából értem, mert az olasz nők rettenetesen randák, a tengerparton tíz nőből egyre mondta azt az ember, hogy hmm. A lényeg nem is ez, hanem az aprócska hír, amit ma olvastam:

Prostituáltak futtatása és bűnszövetkezés miatt négy és fél év börtönre ítélték Olaszországban Henger Éva magyar pornósztárt. Volt férje hat évet kapott.

Ennyit a nagy fölkapott sztárokról.

Kéne valami technika, ami a nem kívánatos hozzászólók e-mail címét elárasztja szpemmel; egy életre elmenne a kedve egy-két balféknek. Még fizetnék is érte, komolyan mondom.

Rendkívül értelmesnek tartom, hogy kiadnak egy CD-t anyáknak. Persze, minden anya egyforma zenét hallgat. Tehát ha van egy nő, aki nem anya, az hiába hallgat klasszikus zenét, ha megszületik a gyermeke, akkor már anyás zenét hallgat. Mindegy, van egy újabb termék, ami mögött semmi más nem áll, csak a pénz. Inkább szedek egy csokor virágot, és elmondok egy köszönömöt anyák napján.

Kutya- és macsakadivat-bemutató. Mi annak az értelme? Jah, beöltöztetik a kutyát, kiteszik szerencsétlent a több száz fős tömeg, zene és ricsaj kínzásának, mindezt puszta élvezetből. Mert az egy versenyképes kutya, dejó. Ilyenkor azt nem tudom eldönteni, hogy ki sétáltat kit.

A macskák szépségversenyéről nem is beszélve, módfelett élvezhetik szerencsétlen állatok. A macska amúgy is arról híres, hogy élvezi ha egyszerre ötvenen tépkedik a bundáját, fogdossák és méregetik.

Gratulálok, így kell bánni az állatokkal.

Egyet mondjatok el nekem, és nyugodtan fekszem a sírba. Mindenhol azt olvasom, azt hallom, azt látom, hogy ejj, ez az ország, fene vinné el, hogy a vörösek nyertek. Ez oké, mert nem mindenki másra szavaz, mindenkinek más a véleménye, más tetszik neki, estébé. De mért van az, hogy mindenki utálja a vöröst, de mégis a vörös győz. Ez olyan dolog lehet, mint a győzikesó nézettsége. Mindenki utálja, senki se nézi, mégis döntögeti a rekordokat. Akkor hol a titok kulcsa?

Épp egy olyan mélytartalmú blogbejegyzést akartam írni, aminek az lett volna a tartalma, hogy:

FÁJ A FOGAM.

De mikor bejelentkeztem a vezírközpontba, az okos blogmotor hirtelen felindulással közölte, hogy itt bizony semmi nincsen. Na hoppá, valamit elronthattam, gyerünk a PHPMyAdminra. Na igen, de az meg nem működött. Akkor már gondoltam, hogy valami nem stimmel.

Hát tényleg nem.

Úgy néz ki - bár ezt nem mondom látatlanba-, hogy a szervert feltörték. Most volt egy újraindítás, meglátjuk, hogy mi lesz. Ha lesz valami kellemetlenség, azért előre is elnézést.

Öröm látni kirovszkijék új oldalát Opera alatt, valami gyönyörűség.

Ómájgád. Így kiáltottam föl, mikor belepillantottam ebbe a remek kulturális műsorba. Ez tánc? Én ezt szombatesti frásznak hívnám, de sebaj. A Stohl (vagy hogy a rákba írja) fején viszont röhögtem egy jót, ezzel a lenyalt hajjal úgy néz ki, mint egy...

Az RTL Klub újabb színvonalas műsorát láthattuk - remélem utoljárra.

Miközben a vacsorámat majszoltam, valami idióta nő vonaglott a tévében, és próbálta énekelni, hogy nincsen a világon szebb, mint a cici. Jah, ez igaz is, de a cici csak úgy szép, ha fölötte pici ész is van. Nem sok, csak egy egészen kicsi. Ja, hogy nem tudod mi az? Akkor bocs.

Tényleg vége lehetne már ennek a választási mizériának. A héten legalább tízszer járt erre az MSZP-s autó, hogy Magyarország, Magyarország, gyere bátor, Magyarország!, legalább ennyiszer hívott föl Orbán Viktor és Gyurcsány Ferenc digitalizált hangja és legalább ennyi percenként látok, vagy hallok reklámot, arról, hogy melyik pártra is szavazzak. Már csak egy hét, és végre vége ennek a rémálomnak.

A <b> elem használata pedig ugyanúgy szabályos, mint a <strong> elemé; a kettő között a különbség a szemantikában rejlik. Az egyiket arra használjuk, hogy valamit jobban láthatóvá, kövérebbé tegyünk, míg a másikat arra, hogy egy szövegrészletnek nyomatékot adjunk, kiemeljük lényegét.

Ezentúl tehát így.

Az SG-n akkora badarság jelent meg, hogy azt öröm nézni. Ha tényleg olyan televíziót akarnak létrehozni, amit nem tudok csatornát váltani, ha reklám van, és véletlen meg is veszem ezt a készüléket, akkor az adott reklám közben, akkor kitépem a kábelt a 220-ból, és mániákussal fogunk játszani...

Töltsd le a győzikés csengőhangot, töltsd le győzike legjobb beszólásait, nézzed győzikét, lássad győzikét, hallgasd győzikét, örülj győzikével sírjál győzikével, győzike így, győzike úgy. Köszi, inkább nem.

Hogy mi bajom Győzikével? Semmi. Azt leszámítva, hogy buta, nem tud írni, nem tud olvasni, buta és még ráadásul büszke is rá. Jah, hogy kisebbség és föl kell kapni? Bocsi. Csak azért elég gáz, hogy minden második nap belebotlok az újságban, a tévében, az interneten, a plakátokon és olykor személyesen is.

Kicsit kevés bejegyzés lesz mostanában, mert arra spórolok, hogy egy professzionális dizájnstúdió felújítsa a blogom kinézetét. Nagyon szépen dolgoznak, csak picit drágák az én zsebemnek.

Csak szerintem bunkóság, hogy az OTP internetbankján, mikor mobiltelefont akarok föltölteni - meg úgy egyébként is - nem jelzi azonnal, ha hiányzó adat van, hanem hagyja, hogy szépen elküldjem az űrlapot. Ezzel nem is lenne gond, az igazi gond ott van, hogy miután visszadobja az űrlapot a hibaüzenettel, a feltöltendő összeg átugrik tízezer ropogós forintra. És konkrétan nem mindegy, hogy 2500-at akarok föltölteni, vagy 10000-et. A sebességről és a rendezett összeállításról már nem is beszélek.

Ennél már csak az a jobb, hogy a kártyámat benyelte valami ersztebankos automata, és közölték, hogy bizony nem kapom vissza, mert az OTP Bankkal nem tartanak jó kapcsolatot. Fáradjak be új kártyát csináltatni, vagy menjek be, ha pénzügyeket akarok intézni. Jah, és persze az ügyintézésnél levonnak egy kisebb összeget. Hát köszi.

Get ready for love in just 15 minutes! Increaze s -e- x drive and get you in the mood. Harder erectionz! After eating one tablet you can easily get erect anytime you like for 2 days. Even if you have no trouble getting an erection, you can have s -e- x for hours - you can get it back up again and again until you are too sore to carry on! Lots of different yummy flavours that taste great while you kiss! Works on women too! C1alis is up for grab$ - Julian

Igen kérem, ilyen az okos spammerbot - vagy a tanítója. Még jó, hogy GMailes vagyok, ott egyetlen ilyen szutyok sem mászik be. Sebaj, megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel; jeleztem a kedves szolgáltatómnak, hogy ez az e-mail cím bizony szemetel.

Délutáni elfoglaltság gyanánt, gondolta a mefi, hogy majd iszik paradicsomlevet, mert az jó. Szokásos műveleteket hajtott végre, kiment a konyhába, kinyitotta az üveget, és egy határozott mozdulattal meghúzta. A harmadik korty után már kezdett gyanús lenni neki, hogy:

• túlzottan sós az íze
• érdekes az állaga
• valami fehér izé úszik az üveg közepén

Hősünk azonnali hatállyal felfüggesztette eme nedű fogyasztását, és a még arcüregében található folyadékot a konyha erre alkalmas pontjába, a mosogatóba juttatta. Későbbi elemzések után, szakemberek megállapították, hogy a paradicsomlé romlott. Ám arra, hogy mi is az a fehér izé, nem sikerült rájönni. Keressük azt a személyt, aki már találkozott hasonló jelenséggel. Az izé nagyjából 3cm átmérőjű, fehér színű és az állaga leginkább a takonyhoz hasonlítható.

Azóta fogatmostam, és ettem egy fagyit; a fehéramagnum legalább változatlanul finom.

Azért vannak idióta emberek. A kerítésre óriási betűkkel ki van írva, hogy harapós kutya. Erre valami részeg fazon leül, és nekidől a kerítésnek. A kutyának persze első dolga volt, hogy üvöltve odarongyolt, és finom jelzésként megbökte az orrával a hátát, hogy ez nem az ő helye. Az ember erre föláll, és elkezdi üvöltözni, hogy szakadjon az ég a kutyára, majd egy jól irányzott mozdulattal belerúgott a kerítésbe. Finoman közöltem vele, hogy ha nem tud olvasni, és nem tetszik neki ami itt van, akkor lehet menni a másik kocsmába.

Az már csak hab a tortán, hogy vannak emberek, akik direkt záráskor jönnek. Nem képesek megérteni, hogy déltől egyik bezár a bazár. Áll, és kiabál, hogy ő neki csak egy ez, meg csak egy az kell.

Kellemes husvéti ünnepeket kívánunk, minden kedves vásárlónknak!

Köszi, inkább nem kérném.

Hehe, keresőoptimalizált cím. ;] Nem nézek pornót, mert rühellem a műanyag nőket és a műanyag helyzeteket. Valamint nem nézni kell, hanem csinálni - szerintem.

Van egy autóreklám (ezzel rádióban és tévében egyaránt találkoztam már), amiben egy nő sikoltozik úgy, mint akinek épp orgazmusa volt/van/lesz. Ebben csak az a poén, hogy míg én ezt nézem a tévében, vagy hallgatom rádióban, addig a másik szobában szüleimnek megfordulhat a fejében, hogy éppen pornót nézek, ehhe.

Egyébként semmi bajom nincsen Madonna ABBA feldolgozásával, de kicsit unom már, hogy minden reggel, minden délután ezt hallgatom a buszon, sokszor kétszer is leadják félóra leforgása alatt.

Volt anno egy bejegyzés Attilánál, Madonnáról. Kicsit ledöbbentem, nagyon durva az a kép. Nem gondoltam volna, hogy ilyen korban van már, ettől függetlenül jól tartja magát, vagy a plasztikai sebészei jól tartják, hehe.

Ha esetleg valakitől kapnánk egy blogmotort ajándékba, akkor jelezzük már, hogy hé, ezt a Pistától kaptam, vagy mivan. Tényleg zavaró ám, hogy valaki dolgozik valamivel, időt és energiát fektetvén belé, majd odaadja valakinek, aki átír két sort, aztán rámondja, hogy a sajátja.

Ez nagyjából az ingyen letölthető, vagy regisztrálható blogokra is igaz: tessék szépen jelezni. Különösképp a freeblogra igaz ez, ha már ingyenes és reklámtól mentes (ami valljuk be, manapság igen ritka dolog) akkor ne legyen már luxus jelezni, hogy hol vagyunk.

Teljesen szép megoldások léteznek erre, nem kell kötelező sablonokat írni. Például mennyire ízléses az, hogy „Köszönet a segítségért a freeblognak.”, vagy „Ez a blog nem jöhetett volna létre a freeblog támogatása nélkül”. Nem hal bele senki - legalábbis úgy vélem. Vagy tévedek?

Kétéltűvel pont a pornóiparról beszélgettünk, nekem meg eszembejutottak azok a király hírdetések. Vágod, betesznek egy csajt, akiről lerí, hogy nem magyarországi, de azért odaírják az IP címed helyét, (nekem például Esztergom, mert itt van a központ), meghogy „Find REAL sexpartner in Esztergom!!!”. Szánalmas, pöppet.

Ide most egy bejegyzés került volna, de elolvastam, majd arra a következtetésre jutottam, hogy csak a tárhelyet foglalná.

Ma felhívtak a helyi szavazóirodából, hogy ugyan megyek-e szavazni.

- Haló, tessék!
- Jónapot, én XY vagyok a salgótarjáni választóirodából, a Fidesz képviseletében; érdeklődni szeretnék, hogy fog-e ön szavazni a hétvégén.
- Jónapot, nem.
- Dehát miért?
- Mert nem lesz hozzá kedvem!
- De uram! Ez állampolgári kötelessége!
- Nekem ugyan nem.
- Hogy-hogy?
- Még nem vagyok 18 éves.
- Jaj, elnézést! És a kedves szülei?
- Ők igen.
- Jó, és mikor lehet rájuk számítani?
- Semmikor.
- Miért?!
- Mert Budapesten szavaznak.
- Jahj, értem. Köszönöm, viszhall.
- Kézcsókom.

Megesik ám az, hogy beborul és nem esik.

Nem, nem azt. A macskát. Volt olyan kedves, és két zacskó teknőseledelt, egy üveg csukaolajat és egy egész szépiát beleborított az akváriumba, gondoskodván ezzel a ma délutáni elfoglaltságomról. Köszi, cica! Egy pár napig ne lepődj meg, ha nem jöhetsz be a szobába.

A kiborult teknőskaja ráadásul rettenetesen bűzlik.

Jaj, azért az olyan förtelmes, hogy szerda este mindkét csatornán a politikai vitát lehet nézni, az ablakom előtt meg a Fidesz hirdetését sugárzó autó zenél. Most a tévét rúgjam le a helyéről, vagy a kocsist küldjem el oda, ahol a madár sem jár?

A B13.hu a Habostorta és a Líra közös produkciójában 2006 szeptemberében megjelenik Az első magyar blog antológia című könyv. A könyvben a B13 oldalán megjelenő legjobb írásokból, naplóbejegyzésekből és hozzászólásokból válogatunk a közönség és egy öt tagú szakmai zsűri segítségével.

Jesszus. Kiváncsi lennék én arra a blog-szöveggyűjteményre, aminek a tartalmát a B13 remek blogjainak tartalmából válogatnak össze. Egyáltalán, ha már kipattan valakinek a fejéből egy aránylag jó ötlet, mért rontja el azzal, hogy az ország legszánalmasabb és legselejtesebb blogszolgáltatóját választja a tartalom szolgáltatójának. Nem, mielőtt valaki azt hinné, hogy ez a B13 csapatának ötlete, téved. Nem nézném ki belőlük.

Azt hiszem erre lehet mondani, hogy sic transit gloria mundi.

Ha egy személy, vagy jelenség zavar, nem állok le belekötni, hanem szimplán kikerülöm. Esetleg elmondom, vagy leírom a véleményem, de nem állok meg és nem erőltetem a témát, hogy márpedig ez mekkora szar, az mekkora szemét, stb. Ha valakinek ez jó, ebben leli örömét, hát egészségére. Ez a helyzet a kritikákkal is. Névtelenül nem írok kritikát. Én leírhatnám, hogy mennyire szánalmas próbálkozásnak tartom mondjuk a linktert, de ha megkérdeznék megmondanám, hogy ki vagyok és miért írtam azt, amit.

Tovább, tovább, tovább. Hiába rágjuk le hatszor a csontot, hús nem lesz rajta. Egyszer oké, kétszer is, még talán harmadszorra is rendben van. De négyszer-ötször, vagy többször: unalmas.

Vannak ugye visszatérő természeti jelenségek, sokszor katasztrófák. Ilyen például a hó, vagy az árvíz. Milyen érdekes, hogy amint leesik ötven centi hó, az egész ország terrorban van, hogy nem tud kimozdulni, nincs áram és kész, vége mindennek. De ilyen az árvíz is. Értelemszerűen, ha elolvad a sok hó, abból víz lesz, megemelkedik a vízszint és lám, jön az ár. Persze, ez mindenkit rendkívül váratlanul ér, majd az utolsó pillanatban mindenkitől segítséget kérnek, hogy homokzsákból gátat építsenek. És haj, megint két napig mit mond a tévé, meg a rádió? Hogy az istenit, hát mekkora a víz és eddig még ekkora sosem volt és mit fogunk tenni és. Bajok vannak itt...

Olyan eseményeknek voltam tanúja az imént, amit soha nem felejtek el, ez már biztos.

Jön két cigány nem idén barnult ribanc erkölcstelen leányzó, életkoruk 10-12, az intelligencia-hányadosuk hasonló. Mennek teljes örömittas állapotban az úton, hogy haj de jó a(z gy)őzike legújabb slágere; kacsázva, hogy a közeledő gépjármű még véletlenül se tudja kikerülni őket. Erre mi történik? Hát meghallják az autót, és ideugranak az ablakom alatt található árokba, visítva, hogy „Jááááááj, ez a rákos tetüautó e!”. Csodálatos pillanatok ezek, én mondom.

A városi helyzetjelentést olvashatták, innen a mlog ideiglenesen felállított főhadiszállásán, az erkélyen.

Elnézvén azt, amit néhányan levágnak egy meghívóért, erősen foglalkoztat az internetező tömeg értelmi- és kulturális beállítottsága. De tényleg, hogy megy ez? Petya, a kemény beül a gép elé, és beírj abba a góglizébe, hogy „iwiw meghivó” (igen, így rövid i-vel), azt rámegy az első találatra? Bejön neki valami blog, vagy mi. El sem olvassa a szöveget, amiben esetleg anyázás is lehet, hogy biza itt nincs meghívó, csak tekeri lejjebb azt az izét az egér közepén, erre mit lát? Na mit lát? Há' bazmeg valaki már kért itt meghívót! Hát nosza, Petya kemény; ő nem maradhat ki efféle játékokból. Be is írja lazán, hogy:

Petya vagyok a hegyrő, aki beteszi egybő! Dobjatok má egy meghivót, tiszta hálás leszek, de komolyba! Ismerem ám a fél országtot, csak mindenkinek elvan fogyvaa. petya_a_kiray@mail.petyanet.hu kösszziiii :*

Na, most állj. Heló, nem lehet, hogy túl sok a paraszt a neten? Az ilyen minek ül gép elé? Vagy például ott van egy ismerősöm, akit nem szeretnék megnevezni, mert olyanok is olvassák elmefuttatásaimat, akik ismerhetik ezt a valakit, és az nem jó. De nem is ez a lényeg, hanem az ismerősöm, akinek ugye pénz van mint állat, hát beköti a netet, aztán hadd szóljon. Mi a vége? Két hét múlva telefonál nekem, hogy „Te Gabi, figyelj már, telemászott vírussal ez a szemet gép!”. Milyen emberek lesznek kis országunkban pár év múlva?

Azon morfondírozom, hogy törlöm az iWiW akkontomat.

Jó, eleinte mókás volt. Sőt, az elején még röhögtem is pár viccen, tényleg. De azért unom, hogy mindenki ezzel nyaggat az interneten, minden vicclapon ez látható, minden blogban ezt idézik, és. Az viszont már zavar, hogy az iskolában, és a mindennapi életben is ezeket az idiótaságokat hallom. Mégjobb, hogy a tévében is elkezdtek vele foglalkozni, gondoskodván róla, hogy jó sok emberhez jusson el. Szép volt, jó volt, elég volt.

Hallottam ezt egy remek reklámfilmben, ahol közölték, hogy az én cégem is fejlődhet, csak kattintsak a lendület.hu-ra. De hogy kattintsak rá, én, a számítógépet alig használt átlagos cégtulajdonos? No sebaj, Izolda titkárnőm segített, de az adott oldal nem volt elérhető. Felhívtuk a képen látható zöld számot, és mondták, hogy a három darab „w” betű is szükséges elé. Rendben, nagy nehezen bejött az oldal, de ugye én gyengén látok, így a stílus nélküli módban próbáltuk megtekinteni az oldalt. Hát, a felolvasó program, miután felsorolta a sok menüpontot, közölte, hogy van akadálymentes részleg. Izoldácska kedves rákattintott, és már hallottam is, ahogy a JAWS, megosztja velem az információt. Sajnos ez egy szűkített tartalmú oldal volt, így lényegében nem tudtam meg semmit. Sebaj, köszönjük a Gazdasági és Fejlesztési hivatalnak, hogy lendületben tarja az országunkat!

Így kiáltottam fel, idén már sokadszorra. Egy ország, ahol az alkoholista söfőrnek (aki megölt egy embert, és szétzúzott egy buszmegállót) százezer forintos bírság jár, egy sofőrnek, akit pedig kishíján megölnek az úton, fél év eltiltás és ötvenezer forint bírság jár.

A rendőrségi indoklást kezemben tartva először röhögtem, aztán elképedtem, majd nem tudtam, hogy sírjak-e, avagy nevessek. Ez áll benne (X apum, míg Y a vétkes):

[...]X., vérében a helyszínre érkező kollégák 0,31 mg/l alkoholt találtak, mely folyamatosan csökkent. Megállapítom, hogy X nem hibás, hiszen Ő szabályosan előzött, amikor Y gépjárművével leszorította a 21 sz. főútról. [...]X-et, a „B” kategóriába tartozó gépjárművek vezetésétől, fél évre eltiltom, és 50.000 Ft. bírság fizetésére kötelezem. [...] A vezetői engedélyt (itt a jogosítvány száma van) nyolc napon belül, az illetékes rendőrkapitányságon leadni szíveskedjen. Az (itt megint a jogosítvány száma van, ám (gondolom gépelési hiba, mindenesetre érdekes) a középén két szám fel lett cserélve.) azonosítójú vezető engedély leadásától függetlenül, a határozat automatikusan életbe lép.

Király, igaz? Nem te vagy a vétkes, mégis fizess. Majdnem megölnek az úton? Tönkrevágják a kocsidat? A rendőrök egyértelműen megmondják, hogy neked van igazad? Sebaj, azért elvesszük a jogsidat, a vétkes meg kap egy jelentéktelen összeget.

Kérem, hogy mielőtt bárki elhamarkodottan kommentálna, olvassa el az előzményt.

Szintén óriási poénok közé tartozik, hogy egy óriási mamutot mutatnak, majd vált a kamera, és egy szelet mekis „hús” látványa tárul szemünk elé. Gusztusos, mondhatom. You are what you shit, You are what you eat, ahogyan doomocska mondaná.

A Photoshop nevű grafikai program pedig dögöljön meg, hogy nem képes egy retkes GIF fájlt lementeni, programhibára hivatkozva, mamár másodszor.

My status is:

BUSY!

Postás Józsi kétszer csenget! Önnél járt már?

Nem. És nem ajánlom neki, ha nem akar egy 46-os bakancsot a szájában köszönteni. Köszi. Ez vonatkozik a kopogócédulásokra, az árusokra és a díjbeszedőkre is. Najó, utóbbira mégsem.

Rühellem az ilyen idióta neveket. Miért nem lehet az a név simán mefi? Nem, legyen agyonbonyolítva, mondjuk így: °m3fi_`. Lassan már dekóder kell ezekhez a hülye formátumú névtípusokhoz, nem tudom eldönteni, hogy egy reguláris kifejezést, vagy egy nevet látok..

Nem akarok én senkit megbántani, de egyszerűen zavar. Annyi jó, egyszerű és szép név létezik az ilyen idióta jelek helyett, használjunk mást! Small, snug and significant, csatlakozzatok ti is a kampányhoz, egy szebb és jobb neveket tartalmazó világhálóért!

Teljes mértékben egyetértek 20y bejegyzésével. Rohadjon meg az olyan webdizájner, aki diszkriminálja a gyengénlátókat. Nem külön akadálymentesített szutykot kell alkalmazni, hanem az adott oldal elérhetőségét kell más eszközökön, és más „szemmel” látó embereknek kipróbálni.

Nagyon sok oldalon lehet látni, hogy vakbarát megjelenés. Ennek két megoldása létezik, az egyik, hogy egy CSS fájlt hív meg, ami a felolvasóprogramoknak sokkal elérhetőbben nyújtja az adatot, a másik pedig, hogy csinálnak egy külön oldalt, ahová kiteszik a legfontosabb híreket. De honnan lehet tudni, hogy az adott vak, vagy gyengén látó látogatót pont nem egy kevésbé fontos hír érdekli? Ez olyan, mintha a könyveknek kiadnák a vakbarát verzióját, amiben a tömör leírás lenne. Ilyet nem lehet csinálni.

És az oldalkészítés csodás folyamatában a W3Schools, a HTML és XHTML validátor valamint a CSS validátor hármas jóbarátunk, ne féljünk használni!

Végre valami kissrác, és az ő szülei felválalták véleményüket. Most mondták a tévében, hogy néhány idióta szemétláda összevert egy tizenkétéves gyereket, ezt videóra vették, és körbeküldözgették. Nagyszerű. Csak az egyik gyerek megmutatta szüleinek a videót, azok pedig rögtön feljelentést tettek. A srác mondatát nem felejtettem el, a képe el volt torzítva, hogy ne lehessen felismerni (bár ez fölösleges volt, az illetékesek úgyis megismerték, legföljebb a hangjáról):

Én egy ideig most nem szertnék visszamenni az iskolába, mert akkor verekdés lesz. És ott mentőt kell hívni, az biztos...

De persze a magyarok jól élnek, jó a hangulat az emberek között. Így megy nálunk is, megvernek valakit, aztán ha lépni próbál, akkor kést talál a hátában. Szánalmas. Közben egy szociológús (ez de idióta szakma) arról beszél, hogy a gyermekeknek bocsánatot kell kérniük társuktól, és barátságban kell lenniük. Meg a lóf*szt. Jól megverni mindent, az iskolából meg kihajítani, mint a terhes macskát egészségügyi sétára. Fenét modern nevelési elméletek. A gyereket pofán kell legyinteni, ha nem úgy viselkedik. Ha pedig ilyet csinál, akkor úgy elfenekelni, hogy egy hétig ne álljon lábra.

Nézzük meg a negyven-ötven éves korosztályt. Ők abban a korban nőttek föl, amikor a szülők szó nélkül lekevertek egy pofont. Lett bajuk? Nem. Sőt. De ma? Ne üsd a gyereket, ne nézz csúnyán a gyerekre, ne bántsd meg a lelkét. Az ilyen modern nevelési eszközeket feltaláló embereket is megnézném, mindenesetre...

Igen. Megcsinálták!

Végre az ország legjobb tárhelyszolgáltatójának üzemeltetői elintézték azt az óriási, és igen megterhelő munkát, hogy a proxyrendszer helyett a saját hibaüzenetük jelenik meg. Az már persze részletkérdés, hogy mire betölt, már át is irányított valami másik retek szarra. Sebaj, korszerű technikával szolgáljuk az embereket! Ja, és persze ne reklamálj, ingyen van.

Aki az UW-től jön, és tárhelyet akar, szóljon. Kap kedvezményt is.

Jaaaj!!! Hááát szegéény Tóónííí megháál.

De tényleg, mekkora pojén. Gondolom így vetnek véget annak, hogy hetek óta csak az idióta tinikről szól az az idióta sorozat. Igen, néha nézem. De minek...

Jáááj a Tóónííí...

[20:06] *** "xy" signed on at Mon Mar 20 20:06:11 2006.
[20:06] xy: csá
[20:06] mefi: szia
[20:06] xy: láttam a blogod
[20:06] mefi: előfordulhat... :)
[20:07] xy: mé van balra az egész??
[20:07] mefi: azért, mert szélsőbaloldali vagyok
[20:07] xy: de most tényleg
[20:07] mefi: tényleg az vagyok
[20:09] xy: te mért bloggollsz?
[20:09] mefi: legföljebb blogolok
[20:09] mefi: hallod, most híres vagy :)
[20:09] xy: me???
[20:09] mefi: mert van az MSN-nek egy új szolgáltatása, amit tiltásnak neveznek
[20:10] mefi: na ezt szépen alkalmazom rajtad, és írok róla egy beszámolót a blogomban
[20:10] *** "xy" signed off at Mon Mar 20 20:10:31 2006.

Csak arra lennék kiváncsi, hogy honnan tudta meg az MSN címem. Tehát utalnék arra, ezzel a bejegyzéssel, hogy ugyan ne adja már senki el/ki az MSN elérésem, köszi.

Az pedig a legnagyobb Murphy (bár lassan már Chuck Norris lesz), hogy ha elfoglalt/távol/ne zavarj módban vagyok, akkor egyszerre hat ember rohamoz meg, ha pedig free4chat/online a státusz, akkor egy árva lélek nem szól hozzám...

És igen, ha elfoglalt vagyok, akkor nem szólok hozzád, mert nem villog a trilli, ha pedig away (azaz távol) vagyok, akkor nem vagyok a gépnél így nem tudok válaszolni, akáremennyire szeretnék.

Ha kutyaszexért jöttél ide, valamelyik erotikus társkeresőn keresztül, akkor tessék. Remélem jól kivered rá a farkad, vagy megujjazod magad.

Én kérek elnézést.

Ha most lenne rá lehetőségem ekkora betűkkel írnám ki a témát. A bejegyzés végén felteszek egy kérdést, arra kéretik válaszolni. Múlthét vasárnap arra keltem, hogy egy kocsi megállt a házunk előtt, és femilifroszt stílusú hangszóróval reklámozta a Fekete Virág Agyarország című számát, mondván vegyem meg a legújabb albumát, amin hallgathatom itthun. Gondoltam jó, kinyitom az ablakot, és félmeztelenül elkáromkodom magam, hogy anyukájának reklámozza ezt a szutykot.

Eltelt majdnem egy hét, erre ma mit hallok? Jön az autó, bömböl a már ismerős „zene”, és ezzel párhuzamosan mondják, hogy menjünk el a ma tartandó emlékezésre, mert ott lesz az Oláh Ibolyka is, és énekelni is fog, mert ő a nagymagyar, mert ő a hazafi, mert. Szánalmas, felháborító, botrányos.

Ez ugye, hogy az antiszociális témához illik?

Ma esett sor, az iskolai megemlékezésre - amiről én nem tudtam, így kokárda nélkül, bőrcuccban feszítettem az ünnepélyen, még így is több tiszteletet adván, mint egyesek. Történt ugyanis, hogy néhány cigány, nem magyar, roma áh, mindegy nem találom a megfelelő szót, szóval néhány nemidénbarnult egyéniség olyat tett, amitől az én gyomrom felfordul. Ne értsen senki félre, nem vagy se rasszista, se hungarista, de ha valaki abban a pillanatban nem áll fel - pláne egy megemlékezésen - amint a Himnusz vagy a Szózat elkezdődik, azt tahó, paraszt, bunkó, primitív (...) egyénnek tartom. És a botrány, hogy nem csak a romák, hanem némelyik tanár is, a Szózat felénél emelte fel a nagy seggét. De azért engem jól leszóltak, hogy hogy mertem ilyen felszerelésben odaállítani, és én mennyire tiszteletlen vagyok...

A másik emberfajta, mely felidegesít (bár nem ennyire), amelyik március első két hetében, akkora kokárdát visel, mint egy görögdinnye. Eközben a jelentését, a mögötte lévő eseményeket nem ismeri. Szánalmas. A kokárdát Március 15-én kell viselni, nem előbb s nem utóbb.

Ettől függetlenül popsit csinálok a számból, és engedelmetekkel elhelyeztem egy kokárdát a sarokban, mert holnap nem biztos, hogy netközelben leszek. Egyébként ez ünnep, és nem a Valentin-nap.

A gyerekek kalóriára éhesek, Sóbert Norbert viszont kalóriamentes, és egészséges ételekre.

Váh. Kit érdekel a Sóbert Norbi? Az én szerény hatvan kilómmal hova legyek soványabb? Azért, mert Ő ízesített kartonpapíron él, nekem ne szabják már meg, hogy mit egyek. Vonatkozik ez az iskolabüfére, és a menzára egyaránt.

Voltam ma iskolabüfében, és mondta a büfésnéni, hogy az alábbi - általam kedvelt - ételek kerülnek eltávolításra, az új törvények miatt:

• rántotthúsos szendvics
• túróstáska
• búrkifli
• kakaóscsiga

Ez kérem, nem demokrácia. Na és a legnagyobb poén, hogy ez a majom mondja, hogy ha nem jó az étel, akkor mesterséges ízfokozó kell bele, és jó lesz. Mert az biztosan egészséges. Ha idejön a tévé, meg a Norbi, én elküldöm őket a Dél-dakotai mezőkre rákot bányászni.

[20:10] Athina: amugy nem a sulycsokkentes a lenyege a dolognak
[20:11] mefi: nem, az egeszseges eletmod
[20:11] mefi: de en nem fogok uborkas salatan tengodni egesz nap
[20:11] mefi: en ehes vagyok, enni akarok
[20:11] Athina: lazadj fel :)
[20:12] Athina: szurd le kigyouborkaval a bufesnenit

Hogy megmutassam, nem csak más lehet okos Harry Potter terén, most leírok egy érdekességet, amit nemrég fedeztem fel.

Ugye, a Harry Potter hatodik epizódjában (?) az új miniszter egy bizonyos Rufus Scrimgeour, aki az aurorok parancsnoka volt. Namármost, a latinban a rufus szó jelentése baloldali. Tehát a mágiaügyi miniszter baloldali nézeteket vall.

Óriási felfedezés, első epizód.

Szóval marad a kockulás, innen a mefiblog központjából. Összecsaptam egy látogatottságmérő kézikészüléket, mert most olyan kedvem volt. Éjfélkor nullázom, és megmérem, hogy mennyit mér a statgép, és mennyit a saját. Biztosan nagyobb számot kapok a sajátommal, mert az SQL kérést nem lehet kivédeni, ellenben a jávaszörnyes számlálóval. A negatívum, hogy a felbontás és a színmélység nem kerül rögzítésre, de ez nem is érdekel annyira, úgyis ideiglenesen használom a saját számlálót, mert érdekel a pontos napi látogatottságom. :)

Aztszeretném megtudni, hogy ha van 1 sql táblám! És kiszeretném iratni az egyik értéket az oldalamra, akkor azt milyen php kóddal tudom megoldani? Köszi előre is a segítséget!
(via)

[20:54] mefi: mivolt az a dökös sztori? mondd már el mégegyszer plz :)
[20:54] doom: mi, az osztályban?
[20:54] mefi: aham
[20:54] doom: hát, hogy hülyén olvastad fel a nevét, aztán megver :Đ
[20:55] doom: Debrei helyet Debreceni

[20:59] Anyu: valami nem idén barnult egyed?

[20:58] Anyu: de nagy fiú, és nagyon megijedtél?
[20:58] mefi: jah eléggé :D most cseréltem gatyót
[21:02] mefi: ha annyiszor haltam volna meg, ahányszor megfenyegettek, akkor már rekordzombi lennék :)

Amúgy csak poénkodott a Debrei. Azaz Debreceni.

NEM ÉLEK ROSSZABBUL,
mint négy éve!
„És ez legyen a végszó, polgártársak.”

Egyébként búrkiflit, croissant-t, vagy szendvicset szoktam enni, és rühellem a kólát.

Németország legkedveltebb sorozata! „Liza csak egy van”

• ...mert fáj az orra, és sebes
• otthonhagyta reggel a sapkáját, és lefagyott a feje
• mert utálja a havat
• mert nem szereti a buszon utazó roma embereket, akik leköcsögrokkerezik
• mert bement első két órára, és az elmaradt
• mert utálja a havat, pláne mikor olvad
• mert antiszociális
• mert rossz hangulata van.

Kedves mephisto,

Értesítjük, hogy a TRIAL időszakból már csak 5 nap van hátra!
Ha szeretné a TRIAL időszak után is használni az A-stat statisztikai rendszerét, úgy elő kell fizetnie a FULL szolgáltatásunkra (amely évi 2990 Ft+ÁFA költséggel jár). Ebben az esetben kérjük, hogy lépjen be a jelszavával a főoldalunkon és adja meg a számlázási adatait!

Belépési adatok
----------------

Azonosító: mephisto
Jelszó: ***


A FULL szolgáltatásra való átállás teljesen automatikus és nem jár szolgáltatás kimaradással, illetve a statisztikai adatainak az elvesztésével.

Izgatottan várjuk az előfizetését!
Sok új látogatót és kellemes internetezést kívánunk!

Üdvözlettel,
A-stat Team
http://www.a-stat.hu