Elaltatás

Amúgy nagyon bírom, mindig úgy letudsz írni dolgokat, hogy tényleg nagyon átjön mint amire gondolsz. Eddig mondjuk nem is nagyon foglalkoztam ezzel a témával, de így jobban belegondolva, tényleg elítélendő (és szerintem el is kéne törölni) az elaltatást. Ő is egy élőlény, ha nekünk nem kell, akkor maximum engedjük szabadon ha jobbra nem vagyunk képesek, de ne öljük meg. Mert ezt teszik.

Az elaltatás is orvostól függ szerintem. Egy empátiával rendelkező orvos megkönnyítheti az egész procedúrát. Nekem a macskámat altatták el tavaly. Nem voltam itthon mikor beteg lett, ezért sokként ért az egész. Mégis tudtam, hogy nem szabad hagyni, hogy szenvedjen. Mert ugye altatást akkor javasol az orvos,ha az állat kínok közt halna meg. És az embernek sem jó látni, hogy a szeretett állata úgy szenved. Kilépsz az ajtón (mert néha van olyan,hogy muszáj egyedül hagyni, még betegen is), és megfordul a fejedben, hogy Úristen mi vár majd ha visszajössz.. Lehet nem leszel vele az utolsó pillanatban.
Az altatásnál viszont igen. Ott vagy vele. És ez valamelyest megnyugtatja.

Részvétem 🙁

Egy kóbor cica felhozott a kertünkbe 4 kiscicát akik sajnos macskanáthásak, és kettő a fél szemére megvakult. Sajnos anyagilag nem bírok ennyi cicát orvosi kezelésbe részesíteni, ezért az orvos azt javasolta, hogy a leghumánusabb, ha elaltattatom őket. Nekem van 3 egészséges macskám, így nem tudom még csak be sem fogadni őket a lakásba. Nagyon nehéz döntés előtt állok, de tudom, hogy nincs más megoldás. Nem hagyhatom szenvedni őket, főleg, hogy itt a tél. Most gyílkos vagyok?

A kutyámról.5 napja egy műtét során derült ki,hogy minden szerve daganatos.A műtét előtt nem jelentkeztek a tünetek,de most viszont egyre rosszabb.Már nem is eszik.El kell altatnom,hogy tegyem meg?Hogy adjam én,aki a legjobban szerettem a halál markába?Nem akarom,hogy szenvedjem,de ez az egész szörnyű.Uszkárom van és most 11 éves.Nem akarom őt elaltatni,de muszály lesz,sajnos!!

Sziasztok.Van egy tízéves nagyon beteg kutyám.Most jutottam el odáig,hogy elkell altatnom.Segítsetek,jó döntést hozok!?Megtegyem?A felfogásom nagyon ütközik az egésszel!De már az orvosok se tudnak vele mitkezdeni.És nagy fájdalmai vannak már.Ha meghal,azt hiszem a lelkem egy része vele megy…

Az én drága collie-mat tegnap június 30.-án kellett átadnom a halálnak.15 évet élt velem,nagyon nehéz,annyira fáj a tudat,hogy nincs itt többet velem.Mindenki vigasztal,hogy ennek így kellett lennie,mert nagyon beteg volt.az utolsó két napján már alig bírt lábra állni,én ezt már nem bírtam nézni,kimondtam azt,amiről soha nem gondoltam volna,hogy ki fogom mondani:VÉGE!!!

Sziasztok! A drága családom 6 napja az állatorvos segédletével elaltatta a 4 éves egészséges kutyám! Állítólag rávicsorgott az egyik családtagra ( ja éppen evett), másnap pedig ismét. Sajnos nem volt tanu a dologra. Az állatorvos szónélkül elaltatta. Szegénykémet alapból nem bírta, mert 1 órába tellett mire oltáskor becserkésztük. Itt most megadta neki ételbe az altatót, majd az injekciót! A szívem beleszakad!!! Azóta nem állok szóba a családommal!!

Sziasztok!

Nehezen és fájdalomtól teljesen elborulva irok ide fel. Zeusz 14 éves kutyámat úgy 5 órája kellett véglegesen elaltatni. Sajnos annyira izületi fájdalmai voltak, hogy egyáltalán nem tudott a végére mozogni. Utolsó 5 nap volt a mélypont. Állatorvos az utolsó kálcium, fájdalom csillapitó és antibiotikum beadása után mondta, hogy várjunk 5 napot és utána el kell engedni. Semmit nem javult. Vittem a kezemben minden nap, mellette voltam… 2 napja csak fórumokat olvasgattam, hogy valahogy felkészüljek a végleges elaltatásra. Rettenetes érzés. Erre semmi és senki nem tud felkésziteni. Nagyon fáj és csak a nézése van bennem amit az injekció beadása után láttam. Ölembe halt meg. Olyan fájdalom fogott el. Tudjátok egy kicsit úgy érzem, hogy az életünk nagy igazságtalansága ez. Érezni, ahogy megáll a lélegzése…. Rettenetes és nem tudom, hogyan tovább… 🙁

sziasztok!

ma fogják elaltatni a kutyusom, elütötte az autó, teljesen kilapították hátul. megszakad a szívem. és gondolkodtam, hogyan szerethetem jobban az állatokat, mint az emberek többségét? 1 napja csak sírok, és döbbenetes a sokk, erre soha nem gondoltam, h ez ennyire fog fájni. tényleg úgy vannak megalkotva, hogy 100%-ban szeretetre vannak tervezve. lelkesek, vidámak, és csak jönnek, és rajonganak, és ha az emberek el nem rontják őket, nem szűnnek szeretetet adni. az emberekkel más a helyzet, nehezebb velük lényegesen.
ha egyszer eltörlik Magyarországon a láncon tartást, pezsgőt fogok bontani, de addig is támogatni fogom ezt a célt! és nem mulasztok el minden rossz állattartót emlékeztetni, hogy bár a kutya jó házőrző és tényleg tud ugatni, a legfőbb erénye, hogy önzetlenül szereti a gazdáját, és ez ajándék, csak észre kéne ezt venni!
bízom, h azok vannak többségben, akik ezt észreveszik!
szebb napokat mindenkinek! (nem minden nap esik az eső :=-(

Hát szerintem azért mégsem kéne egy állatot egy ember fölé helyezni, biztos van sok szemét ember,de akkor is egy állat csak egy állat. És mikor elaltani viszed biztos nem néz úgy rád,h most ő volt-e a rossz vagy te nem szereted eléggé,mert azt sem tudja mi fog vele történni,nincs tudatában vele.
Persze én sem vagyok az altatás híve,mert ha valaki már magához vett egy állatot akkor vállalja is a felelősséget érte és ne a könnyű utat válassza a felmerülő problémák megoldásához. Az altatás csak akkor kéne,ha szegény állat tényleg beteg és csak sok szenvedéstől kímélnénk így meg.

Sziasztok! NEkem még él a kutyusom, makk egészséges 4éves kan staffordról van szó! A gondjaim tavaly kezdődtek vele, mikor a másik 10 éves kutyusomnak nekiment/ ő is staff/ és nehezen de szétszedtem testvéremmel őket. Ez újra megismétlődött kb 1 hónapja, súlyosabb eredménnyel, sérülésekkel. Kutyámról tudni kell, hogy mindenki fél tőlle, nagyon vad. A legnagyobb problémám az, hogy két hete észrevettem, hogy 3 éves kislányomra vicsorog és morog. Belegondolni is rossz mit művelhetne egy 30 kg-os állat egy kislánnyal. Örökbeadni, menhelyre vinni nem tudom, mert mint írtam nagyon vad,és elhihetitek nem lelem örömöm egy 4 éves egészséges kutya elaltatásában. DE ez nem játék. Egy kutya igenis nem szabad hogy megmorogja a családját. Szívem fáj érte, én nevelem pici kora óta, de nem hiszem hogy lenne jobb megoldás.

Szijasztok! a Tengeri malacomnak Bénulása van, hogy lehet őt elaltatni??:S Mert Fertőző a betegség!!
létszi segítsetek

Alig néhány órája kapta meg a cicám az utolsó szurit. Szegény még 6 hónapos sem volt. Én próbálom győzködni magam, hogy ezt kellett tennem, de nagyon szeretném még egyszer megsimogatni és látni ahogy fut felém és örül nekem. Nagyon szeretett engem,bízott bennem, és én sem kötődtem még ilyen szorosan állathoz.
Szegényke valószínűleg az anyjától kaphatta el a rettegett kórt, a FIP-et. Beteges kölyökkor után 3 hete a tüdeje kezdett rendetlenkedni, de én végig az hittem, meg fog gyógyulni. Hiszen mindent megtettem érte, és ennyinek elégnek kellett volna lennie.
Az első injekciók után látványosan javulni kezdett, újra jobban érezte magát, kifeküdt a kertbe napozni és kb 5 percenként odarohangált hozzám boldogan dörgölőzni. Azok a szép, okos szemek..
Vasárnapra visszaesett a betegségbe, és sokkal rosszabb állapotba került, mint korábban. Reméltem hogy ez csak pillanatnyi állapot, hiszen már olyan jól volt..
Ma reggelre már biztosan tudtam, hogy elveszítem. Minden lélegzetért küzdött, egész teste összerándult, és csak nézett engem rémülettől tág pupillákkal és próbált nyávogni, hogy segítsek rajta.
November 1 lévén csak a 3. állatorvossal tudtam időpontot egyeztetni, és csak este 6-ra jutottunk el az orvoshoz. Szinte egész nap az ölemben tartottam, mert tudtam, hogy az megnyugtatja.. Az orvos gyors vizsgálat után közölte, nem kellene tovább kínozni őt. Olyannyira le volt gyengülve, hogy már az altatóinjekció is fájt neki, feszítette a lesoványodott testét.. Mellette maradtam, ameddig vége nem lett. Bárcsak egyetlen boldog napot kaphatott volna még!
Én tudom, hogy altatás nélkül hosszas fuldoklás után kínok között halt volna meg, valószínűleg egyedül, éjszaka. De ettől mégsem érzem magam jobban.. vissza szeretném kapni a kis drágámat.
Nem szeretnék többé saját állatot tartani.
Nem felejtünk, Artúr cica! (2010.05.05-2010.11.01.)

Sziasztok!
Szomorú döntés előtt állunk. 11 hónapos kisfiamat nem viseli el az 5 éves pincserünk. Próbáltam mindent és húztuk halasztottuk a dolgot, de annyira fél a gyerkőctől, hogy amikor csak közel kerülnek egymáshoz rögtön az arca felé kap. A kisfiamat sosem engedtem durván a kutyához érni és már terhesen tudatosan készültem az össze szoktatáshoz, hogy a kutyám ne érezze magát kirekesztve és ne érje meglepetésként egy új jövevény “idegen szaga”. Sajnos rá kellett döbbennünk, hogy a törpe pincserünk vehemens fajta és ezen a nevelés sem igen segít. A fiam meg csak most tanul meg járni és igazából innen kezdődne még csak az igazi kutya nyaggatás időszaka. A családban nővérem gyerekeit (3) már mind megharapta. Igaz véleményem szerint gyerkőcök voltak a hibásak, de alapból látszott a kutyámon a bizalmatlanság feléjük és ráadásul mi is mint gazdik jelen voltunk a cselekedeténél és ez nem tántorította vissza a kutyát. Próbáljuk oda adni valakinek de sajnos nem indul jó pontokkal…ételérzékeny, így hiába enne meg mindenféle házi kosztot (amit imád is!) csak ritkán kaphat és javarészt speciális tápot ehet. (Mindenhol kapni ilyet de hát ki az aki nyakába vesz még egy nyűgöt…)Gyerekekkel (kicsikkel) nem jön ki jól, csak lakásban tartható (imád takaró alatt aludni..) Fajtájában gyönyörű kutyus de nincs törzskönyve és megfosztattuk férfiasságától is így tenyésztőknek sem kell….Fogy az időnk, tenni kell valamit de mit???Nem húzhatom mert soha nem bocsátanám meg magamnak ha a fiamnak bármi baja esne, de az elaltatását sem fogom tudni megbocsátani magamnak…de lehet, hogy nincs más út….mi akartuk a kutyust, mi vállaltunk érte felelősséget és most így, ereje teljében, egészségesen oltassam ki az életét????Nyilván a kisfiam sokkal fontosabb de nagyon nehéz ezt megtenni………….még próbáljuk elajándékozni……..nem látok sok esélyt rá…..

Ogincsán macska (1994. júl. 16.-2005. május)

10 év volt számára az élet. Sokat játszott a fehér madzaggal. :))
Mindig ilyen aranyosan nyávogott, mind ha azt mondta volna: -Nyeeem! :)))
De 2005. májusa:
7 éves voltam, ültem a matekleckénél, mikor mondta a nagyim, hogy Ogi állapota visszafordíthatlanná vált. 🙁
6 napja volt vesebajos.
Karanténba zártuk, sírtunk, imádkoztunk…
Délután anyukám és a nagyim elvitte az Ogit az állatorvoshoz. 🙁
Aztán el lett altatva. Én nem voltam ott.
Sírva jöttek mindketten haza, és elmondták a rossz hírt: Ogi meghalt.
Vili macska (most 17 éves) két hétig támadta a nagyimat, mivel azt hitte, hogy ő ölte meg Ogit. :/
De nem így volt. 🙂
Nyugodj békében.

A LEGSZEBB KUTYA EGÉSZ ÉLETEMBE AKIT ISMERTEM:) <3<3<3 EGYSZER EGY NAPON NAGYON ROSSZUL LET SZEGÉNYNEK NAGYON FÁJT A HASA ELVITTÜK ORVOSHOZ DE AZT MONDTA HOGY CSAK GYOMORRONTÁS 4 NAPRA MÉGROSSZABULLET ÉS REGGEL AMIKOR FELÉBREDTÜNK AZT VETTÜK ÉSZRE HOGY MINDEN VÉRES ÉS VÉR JÖTT A FENEKÉBŐL ANYA EGY TÖRÜLKÖZŐRE FEKTETE ÉS AZ ÖLEMBE ADTA EGYRE JOBBAN LEGYENGÜLT NEM TUDOTT FELÁLNI HÍVTIKA PAPÁMET MERT Ő ÉRT AZ ILYENEKHEZ AZT MONDTA BELSŐ VÉRZÉSE VAN MEG MÉRGEZTÉK A SZOMSZÉD VOLT ELVITTÉK ORVOSHOZ MI A TESTVÉREMMEL NEM MENTÜNK VELE SIKOLA VOLT NEM MENTÜNK AZTÁN HAZAÉRTEK MEGKÉRDEZTEM HOGY HOL VAN MEGHALT TÚL KÉSÖN ÉRTEK ODA NEM LEHETET MEGMENTENI ELTEMETTÜK A KERTEBE MÁIG SEM ÉRTEM HOGY LEHETNEK ILYENEK AZ EMBEREK:(:(:(

Sziasztok! Nekem van egy 12 éves tacskó-német juhász keverékem akit édes apukám elvesztése után kaptam pár hónappal én akkor voltam 11 éves.Ezek után nagyon sok mindent éltünk át ketten,ő lett a lelki társam,a legjobb barátom és egyben a kisfiam is.Nála hálásabb teremtménnyel még nem találkoztam.Persze néha voltak vitáink egy kis sértődés is volt mert az igazat megvallva nagyon elkényeztettem őt pl: injekció utáni csoki,velem alvás az ágyban,és minden boltba menésnél valami kis apróság Picurnak.De nem bántam meg semmit sem!!!De történt egy szörnyűség,életem másodig legnehezebb korát élem most át vele apukám elvesztése után!!!

2011.szeptember.11 Picurt állatorvoshoz vittem,mert nőtt egy daganat az emlőjénél.Emlőrákot diagnosztizált az orvos és megkapta a szteroid injekciót,hogy a gyulladást levigye.

szeptember.9. Picurt megműtötték.Az orvos a műtét után közölte,hogy sajnos maradt benne daganatos szövet ami vagy elindul és terjed tovább vagy nem!Nagyon vigyáztam rá,ápoltam és még több szeretetet kapott,pedig abból eddig sem volt hiánya!

szeptember.20 kiszedték a varratokat.

Eddig nagyon jó ment mindet,nem látszott rajta semmi elváltozás.22.-én levehettem róla végleg a burát és azt mondta a doki,hogy most már nyalogathatja magát nem lesz baj!!! Kb. 2 hét múlva nagyobb lett a daganat,újra doki aki azt mondta,hogy a nyalakodástól csinált magának egy gyulladást,de nem érez daganatos szövetet.Kezeltem fertőtlenítővel ahogy az orvos mondta. 3 nappal ezelőtt már nem evett és a vizet is kihányta,azt mondta a doki,hogy nincs más csak az,hogy kap még egy szteroid injekciót és gyógyszerezem egy ideig,vagy elaltatom.

Picur már pár napja nagyon furcsa,most is itt fekszik mögöttem a fotelban, mindig velem van és mindig hozzám kell érnie. Régen nem csinált ilyenek,vagyis nem a nap minden percében.Szerintem már ő is tudja,hogy valami nincs rendben.
Tudom jól,hogy csak jót teszek neki,de ezt a döntést meghozni és ezt végigcsinálni nagyon nehéz és fájdalmas feladat.
Sokan nem értik mért nem kezeltetem tovább és gyógyszerezem minden nap!!
Hogy miért hát lássuk csak:Nem tudja az orvos mennyi időt adok még neki ezzel talán heteket vagy 2-3 hónapot amiben fájdalmai ugyan a gyógyszer miatt nem lesz,de legyengítem az immunredszerét,nem fog rendesen enni ezért nagyon lefogy,a daganat miatt a végén pisilni sem tudni rendesen,és csak szenved ami neki sem jó és persze én sem tudnám végignézni ahogy szenved a kisfiam!
Hát ezért döntöttünk párommal úgy elaltatjuk.
De a legjobban attól félek amit az oldal tetején lehet olvasni.Tudom,hogy jobb lesz neki így,de ezt az érzést csak az élheti át aki komolyan képes szeretni egy élőlényt aki nem ember!!!Fájdalmas és nekem a szívem szakad meg amikor ránézek és tudom hamar eljön az a nap amikor az én döntésem miatt 12 év elmúlik egy pillanat alatt,csak azért mert a természet vagy az emberek megalkották a rák kialakulásához szükséges környezetet,tényezőket.
Biztos vagyok benne,hogy lesz még kutyám,mert elképzelni sem tudom az életem nélkülük,de abba is biztos vagyok,hogy mindig ő lesz az első a szívemben és senki sem tudja majd őt helyettesíteni vagy pótolni akár a helyére kerülni!!!
Azt hiszem most kicsit “könnyebnek” érzem magam,hogy ezt így leírhattam. Én csak azt kívánom mindenkinek,hogy ne kelljen ezen átesniük és ne kelljen ilyen döntés hozniuk soha!!!!!

Sziasztok!2011.06.20
Elmentünk sétálni a családdal mentünk a földes uton baloldal mező 1-2 fával jobb oldalt kukoricás.Egyszer a nagy csönben hangra lettünk figyelmesek,kislányom odaszaladt neki derékig ért a gaz,majd elöhozott a markában egy kicsi vörös-fehér cicát.Szerencsétlen remegett,félt,de dorombolt.Anyira kicsi volt hogy belefért az övtáskámba.Hazahoztuk Kyubi lett a neve nagyon megszerettük,beszédes cica lett belőle.Ha elmentünk itthonról a kapuba várt minket este 9 kor közölte alvás van tényleg nagyon szeretetre méltó és kedves cicus lett.Ha álmos volt jött nyávogot igényelte simogassam meg és már aludt is.Engem tekintett a mamájának szoltam neki gyere és jött….
2012.08.26.-án láttam valami nincs rendben kint volt a kertben.Boltból jöttem gondoltam lepakolok és kimegyek megnézem,de eltünt ez volt kb 10 óra körül.Kerestem óránként de semmi..
Aztán délután 3 óra körül megtaláltam a kertbe behoztam a lakásba ment két lépést és összedölt,mintha nem lett volna egyensúlya.
Azonnal vittük az állatorvoshoz fájdalmasan nyávogott nagyon sajnáltam tudtam,hogy baj van.
Doki azt mondta,hogy szerinte mérgezés,bekötötte az infuziot adta az inekciókat sorba aztán jöttek a tünetek,beigazolodott,hogy mérgezés fagyállót evett,vagy ivott…./jó akaró szomszédaink vannak sajnos,de ugy gondoltam,hogy a mi cicánkat nem érheti baj…de aki ezt tette szegénykémmel,minden “jót”kívánok neki és bizom benne,hogy megkapja a méltó jutalmát/
Azt mondta a Dr még 3 órája lehet neki ,szerinte humánosabb ha elaltatjuk…
Én akkor már nagyon sírtam,de végig vele voltam.Iszonyatos az érzés,hogy valaki akit szeretsz szenved a szemed láttára és nem tudsz segíteni rajta.Aztán neked kell kimondani azt ,hogy haljon meg,ne szenvedjen…
Elöször Kyubikám is nyugtatót kapott,simogattam beszéltem hozzá…majd elment….remélem 1x még találkozunk nagyon megszerettem 1 év alatt és nagyon hiányzik…
Mindig gondolok rá és nem telik el ugy nap,hogy ne érzékenyülnék el ha rá gondolok…Szeretlek kicsi Kyubi soha nem feledlek!

Volt a családunknak egy igen felejthetetlen és nagyon hosszú életű perzsa macskája Gyuuringhwon (1979?-2004). Nagyapám 30 éves volt amikor megkapta kiscicaként és én pedig 6, amikor elveszítettük. Még Szöülból hozták haza.

Élete alkonyán nagyon eleven macska volt. Ki se lehetett fárasztani. Kis örökmozgónak ismertük meg. Egészen 1988 teléig. Lábát valami ág megsebesíthette, a keletkezett seb pedig elfertőződött. Tavasszal le kellett amputálni azt a jobb mellső lábat.
De ennek ellenére régi személyisége megmaradt.
Egészen egy 2000- ben bekövetkezett második balesetig, amiben az akkor 21 éves nem ivartalanított (!!) kandúr kóborlás közben felsértette az arcát egy ápolatlan drótkerítésben. Mivel baját nem viselte homlokára írva, akkor vettük észre, hogy valami nincs rendben, amikor már a seb bomlásszagot árasztott magából. Mindent megtettünk érte, s az állapota stabilizálódott. De a két baleset miatt már nem volt a régi, és 2004. nov. 30.-án egy rosszul irányított ugrás egy asztalról egy távolabbira kioltotta az agg Gyuuringhwon életét.
Nyugodjon békében Chinkou, Shongi, Hyangzu és a vén Gyuuringhwon!

A ti elment kedvenceitek álmát is vigyázzák az angyalok!

Ha már menő itt az évszámok kiírása, én sem cselekszem máshogyan 🙂

Szóval mi is kaptunk 48 éve egy ismerőstől ajándékba egy sziámi kiscicát, Hözit (1967-1982 október 11.). Kis gyerek módon viselkedtem a boldogságtól, pedig akkor már egy harminchét éves háromgyermekes asszony voltam. A kicsik is szerették Hözit, nap mint nap a kedvében jártak és még arra kérték a nagyit, hogy vegyen a nősténynek egy társat.
Ez így is történt. Karcsika (1968 decembere-1973 december 8.) lett a nagy Ő.
Halála után mély depresszióba esett Hözi macskánk, nem akart enni és tisztálkodni sem. Új társa, Morgó (1974-1981[eltűnt]) segített kilábalni a helyzetből. Tőle már három kan kölyköt is ellett: Miaót (1976. január. 28.-1985. augusztus. 12.) domináns hímként tisztelték testvérei, Gézát (1976. január.28.-1993. január 14.) a béke jelképeként ismerhettük meg és Kis Morgót (1976.január.29.-1984) az éjfél után született macskát is szerettük.

12 éves kiskutyám december 25 óta nincs jól. Krónikus veseelégtelenség és hozzá gyomorgyulladás. A kezdetektől hány, naponta többször is, jártuk az állatorvost, kapot mindenféle gyógyszert (savlekötöt, bélflóra bevonót, vitamint, májvatövis kivonatot), infúzió kúrát. Mindezzel együtt sajnos nem evett, múlt héten már csak a kezemből pár falatot, most a hétvégén már ennyit sem. Akármit kap, kijön belőle, most már a vizet is kihányja. Legyengült, már csak felemeli a fejét, ha hazaérek, de nem áll fell, csak fekszik. Sétálni csak úgy tudom levini, hogy talpra állítom, akkor tántorogva, de körül jön velem a ház körül.

Ma eldöntöttem, hogy elaltatom, mert nem bírom tovább nézni, de nem tudok magammal sem mit kezdeni, pár percenként sírva fakadok férfi létemre. Nem bírjuk tovább nézni. Hetek óta minden éjek fent vagyok vele, figyelem, hogy pihen-e, megsimogatom. Szinte minden éjjel hány, öklendezik, ilyenkor ugrom, próbálok segíteni neki, majd feltakarítok utána.

Szerintetek jól döntök? Már nyugtatókon élek és négy hete nézem aholy elfogy szegény….

Sziasztok.
Segítséget szeretnék kérni. Hazahoztam egy kóbor macskát. Orvoshoz vittük. Felv teszt pozitív és rühes volt. Kapott gyógyszereket. De nincs jobban. Alsó fogazata hiányzik teljesen. És csak fekszik egész nap és egyre nehezebben lélegzik.Hapcizik, köhög.
A hasmenése már véres is volt ma.
Hetfön megyünk vissza. De nem érdekli semmi a cicát már. Hiába próbálkozom.
De enni meg eszik mindezek ellenére.
Úgy gondolom túl sok idöt volt az utcán.
És ha ennyi baj érte egyszerre csak szenved. Ilyen esetben mit tennétek?