Halló, helpdesk!

Én nem tudom mások miként vélekednek erről, de supportosnak lenni nem lehet egy leányálom, akkor sem ha történetesen fizetnek érte. Pláne nem az, ha az embert mások nézik önjelölt segítőnek, vagy sárga angyalnak.

Például én is szívesen segítek embertársaimon bizonyos dolgokban, de a jóindulat általában el szokott fogyni azon a ponton, mikor valaki erősen igyekszik bebizonyítani, hogy alkalmatlan az életre, mint olyanra. Például Windows telepítés. Ez nevezhető talán a legáltalánosabb dolognak, ami szerintem (hangsúlyozom, szerintem) nem igényel valami baromi nagy szakképzettséget, mégis hetente, kéthetente hív fel valaki, hogy segítsek már megcsinálni.

Ezekben a szitukban az a legidegesítőbb, hogy gyakorlatilag a helyszínre történő megérkezés első pillanatától, konstans rád irányulnak a tekintetek, és záporoznak a kérdések. Miért romlott el? Miért nem tölt be? Hová tűntek az ikonok? Meg lehet menteni a japán banános pornóimat? – Rengeteg hülyeség ömlik az ember nyakába, és néha már kedvem lenne a Diablós barbárhoz hasonlóan beleütni egyet a földbe, és bevinni az egész családnak egy területi sebzést.

Persze mindez semmi ahhoz képest, amit az ember a jobb sorsát váró gépen találni szokott. Jobb esetben csak szoftveresen van szétcsesződve a masina, de találkoztam már Mr. Igénytelen és kedves családja számítógépénél olyannal, hogy a billentyűzetbe méteres salátacsimbókok voltak beleragadva. Ingerem támadt a gyerek hátán letakarítani a klaviatúrát, úgy, hogy először négybe töröm, majd utána egyesével feldugom neki a billentyűket.

A legősibb kaknúb szokás, hogy a gépre nem rakunk vírusirtót, mert az tulajdonképpen minek? Persze emellé sűrűn látogatjuk a mindenféle warez oldalakat, illetve éjfél után mellétöltünk egy kis smswebes kakaporeszt, amire valami szexi toplistán találunk rá. Ja, és ne felejtkezzünk el arról, hogy MSN-en minden szaros linkre rákattintunk, minden fájlt elfogadunk („vakációs képek”, 12kB-os ZIP fájlban – hihető!). Ezek után pedig sűrűn emlegetjük a supportot nyújtónak, hogy mi „nem csináltunk semmit”, amit persze nyilvánvalóan egyetlen hülye sem hisz el, de legalább kialakul benne a pavlovi reflex a család feltrancsírozására.

Rövid és tömör lesz a végszó kedves olvasók: ne legyetek noobok, könyörgöm!

suexID

« »

mefiblog logó

Írja és rendezi Mefi, avagy Nádai Gábor © 2005-2024

A blogot büszkén pörgeti a WordPress motorja, Anders Norén sablonjának átbuherált változatával.