Faeces

Érdekes dolog a szarás.

Voltaképpen a mondatot írhattam volna virágnyelven is, mondjuk úgy, hogy Érdekes dolog a székelés folyamata. vagy például úgy, hogy Érdekes tevékenység barnamedve porcelánon való terelése., és akkor talán egy mondattal nem értem volna el, hogy rögtön tíz ember kattint rá Google Readerben a leiratkozás linkjére. Sőt, a mefiblogurban-dictionaryvel élve akár a »darálás« kifejezést is használhattam volna. De nevezzük nevén a dolgokat, ráadásul ez a kifejezés a mai világban és az ORTT hivatalos álláspontja szerint nem is minősül igazi káromkodásnak, legföljebb szitokszónak. Szóval aki mégis maradt, félelemmel vegyes kis bizodalommal, annak kifejtem ezt a kijelentést bővebben.

Szóval, érdekes dolog. Jobbára az ember igyekszik otthon elvégezni, ki-ki a maga módján, reggel vagy este, esetleg mindkét alkalommal. De vannak pillanatok, amikor nem éppen a legmegfelelőbb szituációban jön ránk, például utazgatva a sárgavillamosok egyikén Budapest utcáin. Ilyenkor józanul és rendkívül gyorsan mérlegelve az alábbi lehetőségek közül válogathatunk:

• szklerózis multiplex: vagyis valamelyik plázába beszaladni. WestEnd, Duna, Aréna, Pólus, Árkád – a lehetőségek gyakorlatilag végtelen számban jönnek, bár a várakozási idő miatt annyira nem szerencsés, ráadásul a minket körülvevő emberek rögtön leszűrik, hogy hamarosan lesz mit leszűrnünk, ha nem sietünk;
• gyorsétterem: ha mázlink van, akkor a legolcsóbb termék elfogyasztása, vagy száz darab magyar királyi korona ellenében viszonylag kulturált körülmények között, remélhetőleg van papír is, amivel gyorsan kipárnázhatjuk az ülést, no nem a kényelem, mint inkább a kórokozók miatt ugyebár;
• ismerős: kellemetlen szitu, de ha jön az ár, nincs mit tenni, Szia Peti, itt vagyok a ház előtt, és szeretnék bemenni, vécédbe ezt-azt beletenni!. Talán ez a legjobb megoldás, hátránya hogy komplikált kapcsolati hálót, és szoros egy-az-egyhez kapcsolati viszonyt igényel;
• iskola, munkahely: tudnék példákat mondani a villamostól gyors léptekkel visszatérve az iskolába, bólintani az őröknek, majd a lehető legnyugodtabb és legátlagosabb lépésekkel elindulni a kerülőúton, hogy az emberek mit sem sejtve azt higgyék, hogy te mint fontos ember éppen valakihez sietsz, nem pedig a harmadikra szaladsz, hogy feleslegedtől megszabadulj, különösen ügyelve a lépésekre, hogy véletlen se legyen feltűnő. (Gondoltam már rá, hogy ha egyszer elkapna a biztonsági őr hogy ugyan mért megyek vissza ha már kimentem, akkor burkoltan közölném neki, hogy drága barátom, ha nem engedsz fel, bizony mondom néked hogy a szőnyeg amin állsz, nem lesz többé a régi!);
• nyilvános vécé: biztosan kevesen emlékeznek rá, de régebben kis hazánkban rengeteg nyilvános vécé volt, olyan régen, hogy csak húsz forintot kellett bedobni, kinyílt az ajtó, beültünk egy teljesen tiszta porcelánvécére, ahol volt papír, kezet lehetett mosni, majd távoztunk. Talán az utolsó ilyen darab az Erzsébet híd lábánál, a Váci utcán található, a vandalizmus és egyéb okok miatt legtöbbjük eltűnt, pedig egy európai városban ez szerintem elvárható dolog lenne.

Lehetőségeink itt ki is merültek.

Ám sok helyzetben még kellemetlenebb a szituáció. Vegyük például az iskolát vagy a munkahelyet, ahol több egymás mellett található fülkéből álló (több slotos) mosdók vannak. Sokszor nem teljesen, csak egy kicsit megemelt könnyű szerkezetű fallal elválasztva, amelyek a hangokat könnyedén továbbítják, a szagokról már nem is beszélve. És ilyenkor bizony sokan kényelmetlenül érzik magukat, én sem szívesen engednék ki egy hangosabb gázhullámot ha a mellettem lévő fülkében valaki éppen küzdene a görcsökkel.

Nem is beszélve arról, amikor ketten-hárman berontanak hogy elfoglalják a piszoárokat, és hanyag módon elfelejtik megnézni, vannak-e a fülkében, majd mindenféle magánéleti dologról beszélnek, és még te érzed magad kellemetlenül, mert miután megtudtál három államtitkot, hogy Sanyi Beát kikkel csalja, és hogy mért nem jött ma Géza iskolába, valószínűleg már nem mered ledobni a csomagot, nehogy berontsanak rád, hogy te ugyan mit hallgatózol.

Arról már tényleg nem is beszélve, hogy milyen undorító dolog a csobbanós típusú vécé, ahol nincsen egy kis lépcső, ahová a csomagot először csak stand-by üzemmódban elhelyezzük, majd lehúzáskor (szükség esetén kis kefével történő rásegítéssel) terelgetjük a helyi csatornázási művek, vagy saját derítőnk felé, hanem rögtön lent a víz, amibe előtte István beleverte, Tamás belefújta, József belehányta, és még ki tudja ki-mit bele-rá. És ez a gusztusos fantáziájú víz a csomag (ping) megérkezésekor küld egy visszaigazolást (pong), aminek annyira nem örül az ember, mert hát amúgy is tudja, hogy a csomag a helyén van. Meg ki szeretné a csomagkiadónál mondjuk István beleverése eredményének akár töredékét is érezni. Még a gondolattól is hidegrázást kapok.

Szóval, visszatérve az eredeti mondatra, és talán lezárva ezt a kissé hosszabbra sikeredett gondolatsort: a szarás érdekes dolog. És hogy még egy klisés-közhelyes-közmondásos-viccesnekszánt mondókát is ide írjak: az élet szép, az élet jó, de az élet csak egy nagy ráRAKás, ha rosszkor jön rád: a szarás!

Az esetleges következő részben megtárgyaljuk a torpedózás (magazin olvasás, tárgyalás, megbeszélés, ezek szlengkifejezések) menetét is, mely a fent említett problémák kezelését megkönnyítheti!

Ezúton is köszönöm, ha a bejegyzés elolvasása után még visszatérsz, és esetleg kedvenc hírcsatorna-gyűjtődből sem töröltél!