Nem különösebben (sőt, egyáltalán nem) tartom magam vallásosnak, azonban a Vatikán körüli dolgok, így például a pápai rendszer mindig érdekelt, főként azért, mert szeretem a régi időkig visszanyúló hagyományokat, ráadásul az egész téma körül rengeteg érdekes történet kering, amik tisztázatlan körülményeik miatt kellően elgondolkodtatók.

A pápai lemondás habár nem gyakori, azzal kapcsolatosan az Egyházi Törvénykönyv (amelyet maga XV. Benedek hirdetett ki 1917-ben), úgy nyilatkozik, hogy a pápa lemondása szabadon, kijelentése szabályosan történik, azonban azt elfogadnia senkinek nem kell. Vagyis nincs jóváhagyás, a pápa a saját akaratából közli a világgal, hogy szevasztok. Így tett XVI. Benedek is, aki reggel szépen összehívta a bíborosokat és elmondta, hogy ugyan nehéz döntést kellett meghoznia, de teljesen szabadon teszi ezt (bla-bla), arra hivatkozva, hogy mai rohanó világunkban öregnek érzi magát a szellemileg kihívást okozó feladatai ellátásához.

Vele együtt összesen öt pápa mondott le, ha szigorúan vesszük, az 1917 óta érvényben lévő törvény szerint ő az első, aki hivatalosan.

Ennyi a hivatalos verzió. A nemhivatalos verzióban sokan azt említik, hogy XVI. Benedek egy tíz nyelven beszélő, rendkívül intelligens és hatalmas vallástörténeti tudással rendelkező ember, aki nyolc évnyi pápaság után, 85 évesen is valószínűleg sokkal frissebb elmével rendelkezik egy-két nála jóval fiatalabb kollégánál. Ilyenkor persze beindulnak az összeesküvés-elméletek, mint például I. János Pál pápa halála után (ő mondjuk pont a Vatikáni Bank körül akart rendet tenni), de ezekből úgysem lesz semmi, legfeljebb egy jóféle Dan Brown-regény.

A pápa lemondása február 28-án nyolc órakor lép érvénybe, a konklávé onnantól választja meg majd az utódját.