Kétnapos kirándulásunk Nizzában és Monacóban

Nizza (avagy Nice, de nem nájsz, hanem nísz) és Monaco nem szerepelt különösebben előkelő helyen a “városok, ahová el akarok utazni” listámon, de a »30 országos kihívásom« miatt szükségem volt egy olyan útra, ahol két országot pipálhatok és júliusban, legfeljebb 2-3 nap alatt, viszonylag jó áron tudom lebonyolítani. Így adódott, hogy két napot a két ország két városában töltöttem. Élménybeszámoló!

Fényképek!

Szokás szerint Flickr-ön van a teljes album, de itt is lapozható:

Odajutni olcsó, ott lenni nem

Mindig a fránya pénz! Elég pontos becslést és sok utánajárást igényel, ha egy évben legalább 7 országba el akarsz jutni úgy, hogy a pénztárcád és a szabadság-naptárad se legyen rottyon a projekt végére. Mivel Nizza és Monaco egyáltalán nem számít olcsónak, ahol lehetett, éppen emiatt az olcsó megoldás jött szóba.

Utazás előtt a célállomás helyi árait a Numbeo nevű oldalon szoktam ellenőrizni, nekem eddig mindig pontosnak bizonyult. Nizza a megélhetési költségek szempontjából pontosan 73,88%-kal drágább Budapestnél. Erre néhány egyszerű példa: míg itthon egy McDonald’s-os vagy hasonló menü 1500 Ft körül mozog, ez átszámolva kb. 3200 Ft kint. Míg itthon egy 0.33-as kóla kb. 250 Ft, kint kb. 950. Ugyanaz a piros üveg, ugyanaz az íz, csak kicsit drágább. És ezt az egészet nem segíti az éppen egekben lévő euró árfolyam sem.

(Rövid kitérő: sokan mondják, hogy nem szabad átszámolni a költségeket, és ez valahol igaz, valahol meg hülyeség. Igaz, mert csak feltekeredik a vérnyomásod, hogy ugyanaz a nyomorult, jéghideg, cukros fekete nedű hogy kerülhet majdnem háromszor annyiba kint, mint itthon. Másrészt nem igaz, mert ha tetszik, ha nem, te kint az itthon megkeresett forintjaidat költöd, jobban tudsz azzal számolni, hogy háromszáz forint, mint hogy egy euró.)

A repjegy oda-vissza 15 000 Ft körül volt minden extra szolgáltatás nélkül, a rövid idő miatt hátizsákos volt az út, és szerencsére sikerült egy jó szálloda ajánlatot is kifogni: a központi vasútállomás melleti háromcsillagos ibisben voltunk, ahol három éjszaka két főnek 60 000 Ft-ba került, kaja nélkül. A szálloda szokásos háromcsillag: kis szoba zuhanyzóval, két ágy, tisztaság, rend. És még medence is volt!

Gasztro kalandok

Kis nyomozás után megtaláltuk feltételezésünk szerint az egyik legjobb éttermet Nizzában, ahol el akartuk költeni ebédünket, de mivel pont műszaki probléma volt, már nem tudtak minket fogadni. A közelben viszont pár francia éttermet leszámítva inkább a nemzetközi konyha domináns: kebab, thai, japán, amerikai, olasz stb. Emiatt kis kavirnyászás után egy bánat pizzát fogysztottunk el, ami máskülönben finom volt, de azért 15€-ért ettem már jobb pizzát (és ittam már jobb kólát).

Egyébként van több jónak ígérkező francia étterem, de ezek már közel fine dining kategóriásak, az étel minőségét és az árazást tekintve is. Népszerűek viszont azok a helyek, ahol alapvetően inni tudsz, de van pár fogás is (saláta, grillezett dolgok, ilyesmi).

Ami különösen tetszett, az a rengeteg pékség és kávézó, majdnem minden péksütemény és cukrásztermék zseniálisan finom volt, bár hozzáteszem, jó croissant-t nem ettem, amin azért jót nevettem. A franciák amúgy annyira nem szuper vendéglátók, »mint például a törökök voltak«, a zárkózott és néha kicsit mogorva arcukat főként akkor veszik fel, amikor angolul akarsz velük beszélni, ha tudsz franciául, akkor viszont imádni fognak.

Jó-e Nizzában nyaralni?

Őszinte leszek: ha választhatnék egy úticélt klasszikus nyaralásra, ami főként a vízről, pihenésről és evésről szól, Nizza a lista legvégén szerepelne. Sokkal jobb volt Bulgária, Törökország, Olaszország, »Montenegró«, de akár Horvátország is, pedig ott még nem nyaraltam.

Hogy miért? Egyrészt nyilván a már sokszor emlegetett garasok miatt, de például a tenger sem annyira menő, mint a fent említett országokban. Nem homokos a part, ami azt jelenti, hogy szinte végig hatalmas kövek vannak, amiken tengericipő nélkül nagyon kényelmetlen és nehéz közlekedni (konkrétan azon nevetgélt a fél strand, hogy egy amúgy jóképű, jó formában lévő szőke kékszemű herceg csábosan megindult a víz felé, aztán majdnem ötször bukott orra). Igazi strand nem is nagyon van, a város mellett húzódik a part, kb. bárhol bemehetsz a vízbe, de a napernyős strandokra napidíjat kérnek, a kőre leterített törcsi pedig nem akkora móka, mint a homokra vagy a nagyon apró, szinte sóder-szerű talajra.

Emellett Nizza nagyon sok lehetőséget a parton és egy-két látnivalón kívül nem igazán nyújt, nem is annyira üdülőövezet, mint inkább lakóhely hangulata van a városnak. Szóval ha tengerpartos, láblógatós nyaralást tervezel, szerintem találsz jobb lehetőséget, sokkal olcsóbban.

Monaco és Monte-Carlo

Monaco az a hely, ahol bárki csórónak érezheti magát. Most visszaolvasva látom, hogy az egész bejegyzést az anyagiak köré építettem, és ez nem feltétlen volt tudatos, de kint tényleg a bőrödön érzed ezt. És nem a kolbászból van a kerítés, mint inkább a “hogy lehet ugyanaz a dolog kétszer, háromszor, négyszer annyi mint máshol” formában.

Na, hát ezekhez képest Monaco maga a tejjel-mézzel folyó kánaán. A mikroállam egy adóparadicsom, így az egész városból csöpög a gazdagság, és ezt szavakkal nagyon nehéz megfogalmazni, de ez az a hely, ahol simán kinéznek bárhonnan, mert nem Gucci cuccokban flangálsz. Persze ezt olyan elegánsan csinálják, nem éreztetik nagyon, de te magad fogod kívülállónak érezni. És mindeközben ez hülyeség, mert amúgy ránézésre mintha nem is az itt élők lennének gazdagok, sőt, mintha nem is nagyon élnének itt emberek, sok a látszólag üres lakás, ami gondolom egy jómódű európai ember befektetéseként szolgál, amire a hazai adóhatóság sem tudja rátenni a markát.

A város (ami maga az ország is) két részből áll: Monacóból és Monte-Carlóból. Látnivalók szempontjából az utcákon berendezett F1-pálya, az óváros, a hercegi palota és persze a híres nagy kaszinó szolgálnak.

Ami király, hogy a Nizza-Monaco táv kb. 25 perc vonattal, amire egy oda-vissza jegy 5-10€ között mozog. Emeletes, nagyon tiszta, nagyon elegáns, nagyon csendes és nagyon gyors. A vonatközlekedés kifejezetten jónak tűnt, több ismerősöm mesélte, hogy vonattal járta be Francaiországot, ami ott egy kényelmes és biztonságos választás.

Kászinó!

Természetesen ha már ott voltunk, bementünk a kaszinóba is.

A dress code elvileg elég szigorú, este papíron csak frakkban engednek be. Napközben be lehet menni, de nincs játék, délután van játék, este pedig a meglévő luxyra is rátesznek két lapáttal. Én egy rövidujjú ingben, és azért a tisztelet jeléül hosszúnadrágban, de azért sportcipőben mentem. Gond nélkül beengedtek. A belépés ingyenes, az első részig, ahol kb. az épületet és egy kiállított rulettasztalt meg néhány képet lehet megnézni. A játéktérre 25€ a belépő, ami az étteremben lefogyasztható.

Játszani kb. 5€ indulótőkével lehet, ami sok helyen inkább 10€. Én az utolsó 20€-mat bocsátottam a szerencse zord kezeibe (egyébként ugyanennyivel távoztam is).

Érdemes amúgy bemenni a kaszinóba, mert tényleg gyönyörű az épület, és nagyon hangulatos, ahogy a francia krupiék dobálgatják a zsetonokat. De ha bemész, engedd meg, hogy elmeséljek pár esszenciát, amik segítenek átadni a hangulatot.

• Amikor odaérsz az épülethez, olyan autókat látsz parkolni, amiknek életed végéig tartó spórolással talán egy gumiszettjét megveheted.
• Magyar rendszámos autót nem igazán fogsz látni, az ekkora mennyiségű vagyont valahogy nem nálunk szórta szét a világtörténelem.
• A kaszinó bejárata előtt olyan nőket fogsz látni, akik tényleg nem vesznek észre, mert messziről látják, hogy a szerinted menő fast fashion cuccaid olcsók, ráadásul több mint egy alkalommal viselted őket, és a zakódból kicsit kilóg a vonatjegy széle.
• Bent leülsz a kis 20€-s pénzecskéddel, de még a krupié sem igazán vesz észre.
• Meg azok a német és olasz turisták, akik kb. kitúrnak az asztaltól, és olyan hetyke lazasággal dobálják az ezer eurósokat körönként, mint ahogy én köpködtem anno a szotyi héját a panel aljában.
• Ha eddig nem, akkor az első párezer eurós veszteségen nevető gazdag, kövér olaszok, németek és franciák látványától biztosan megérzed, hogy igen, akármennyi pénzed is lesz, mindig lesz olyan hely, ahol csórónak számítasz.

Ezek talán első olvasásra kicsit keserűre sikeredetek, de amúgy nem volt bennem ilyen érzés: én végülis ugyanúgy ott voltam, ugyanúgy játszottam és jól is éreztem magam, mint “a nagyok”. Tény, nekem az egész út nem került annyiba, mint az a jatt, amit egyes ott ülők dobáltak a krupiéknak, sőt, szerintem az ebédelm olcsóbb volt a gazdag orosz úriember feleségének sminkjénél, és persze megvan ez az érzés is, de inkább az maradt meg, hogy sikerült eljutnom oda és közelről is látnom ezt a világot, ami elsőre habár kecsegtetőnek tűnik, közelről nézve kicsit kövér és büdös a szája.

Este kilenc körül már visszafelé robogtunk az emeletes vonaton, másnap pedig egy sebtében vásárolt croissant-nal a kezemben vártuk a valahányszázs buszt, ami a reptér felé gurított minket. Szerencsére kora reggeli gép volt, így pár órával később már az irodában ültem a gépemnél.

Nizza és Monaco egynek jó, és a kevés dolog alapján, amit láttam, éppen elég is. Egyáltalán nem bántam meg, sőt, nagyon jól éreztem magam kint, de magamtól vissza nem feltétlenül mennék.