Minden „élménybeszámoló” címkéjű bejegyzéshez jó olvasgatást!


Balkán belépőszint: Macedóniában jártunk

Pár hete Dömével ellátogattunk Szkopjébe, Macedónia fővárosába. A helyválasztás apropóját nagyon sokan kérdezték tőlünk meglepődve, pedig igazából nem volt nehéz döntés: a Wizz Airrel oda-vissza 7500 forintért repültünk, Szkopje egy gyönyörű és hangulatos város, Macedónia pedig több ezer éves történelemmel rendelkezik.

Még nincs vége, olvasd tovább »


Marokkóban jártunk

Május végén egy hetet Marokkóban, egészen pontosan Marrákeseben és Tangerben töltöttünk. Ez volt az első kicsit „egzotikusabbnak“ mondható utazásom, ami teljesen elvarázsolt és még most is a hatása alatt vagyok. Kicsit olyan érzésem van, mint amikor megnézek egy jó filmet, és néha még beugranak jelenetei. Élménybeszámoló!

Még nincs vége, olvasd tovább »


Lynch-élményeim

Ez a bejegyzés valahogy elfelejtődött a vázlatok között, pedig 90%-ban készen voltam vele. Kubrick filmjeivel kipróbáltuk, hogy huzamosabb ideig egy rendező alkotásaira állunk rá, erre a vonalra pedig nagyon illett, hogy most Ingriddel, Helgával és Intivel elkezdtünk Lynch-filmeket nézni.

A legelső gondolatom persze az volt, hogy miért maradt nekem ez eddig ki, és ez milyen kár. Aztán eszembe jutott, hogy Kubricknál ugyanez volt az első gondolatom, de rögtön utána rájöttem, valójában örülök, hogy nem 17 évesen láttam először a Tágra zárt szemeket, amikor valószínűleg teljesen máshogy, vagy leginkább egyáltalán nem értékeltem volna.

Na, ez a helyzet Lynch-csel is.

Még nincs vége, olvasd tovább »


Gateway to Space – Nemzetközi űrkiállítás

A Millenárison rendezett kiállítás egyébként csinos weboldalán ezzel csinálnak kedvet: „3000 négyzetméternyi területen merülhetsz el az űrutazás lélegzetelállító történetében, miközben saját bőrödön tapasztalhatod meg, hogy milyen érzés asztronautának lenni“.

Ami elég jól hangzik, a fotók alapján is izgalmasnak tűnik a kiállítás, az űrutazás pedig elég sok ember fantáziáját mozgatja, és a két-háromezer forint körüli jegyek nem is olyan vészesek.

Mi hétfőn este hatkor néztük, két órát ajánlanak, ennyi idő alatt jócskán lehet végezni, és hétfő este nem igazán voltak sokan.

A belépődíj idősávokra van bontva, ezért bizonyos órákban 2900 Ft, bizonyos órákban 3600 Ft és így tovább.

Ha 1999 lenne, esetleg 2000, akkor ez a kiállítás 10/10-es hiperventillálós élmény lenne. 2016-ban viszont néhány fából, műanyagból és papírból készült gagyi makett, koszos és letaposott padlőszönyegre rakva, SD-felbontású feliratos videókkal és IKEA-lámpákkal gyengén megvilágított pixeles plakátokkal nem igazán tudom, milyen élménynek számít.

Elsőre azt gondoltam, a gyerekek még csak-csak élvezik majd, de mindegyikük unottan nézegette, hogy ez voltaképpen egy olyan kiállítás, amin végigrohannak öt perc alatt, semmit nem lehet megnyomni, és gyakorlatilag a Közlekedési Múzeum lebontás előtti állapotában is ezerszer izgalmasabb volt, pedig aki volt ott a vége felé, tudja, hogy arra is ráfért már a felújítás.

A photo posted by Mefi (@mefiblogger) on

Tárlatvezetés nincsen, a helyiségben koromsötét van, konkrétan volt olyan kiállított darab, amibe csak úgy lehetett belátni, ha bevilágítottál, de a minden második sarokra kihelyezett LG televíziók reklámfalai nyilván végtelen fényerővel világítanak, és azokon legalább tűéles 4K videók vannak a világűrről, persze semmilyen formában nem kapcsolódva a kiállítás témájához, csak úgy parasztvakításnak, hogy tudd, milyen tévét vegyél.

Az interaktív rész kimerül négy kiállítási területben:

  • lehet valami táblagépes játékkal játszani, de az öt gépből egy működött,
  • lehet valami manuális forgatómasinába beülni, amit egy ember pörget további 500 Ft-ért,
  • lehet egy ingyenesen letölthető repülőgép-szimulátorral játszani nagy tévén, szintén 500 Ft-ért,
  • van egy szakafander, amibe bele lehet lépni hátulról, és fantasztikus fotókat lehet készíteni a belébújt emberről.

Ezeket leszámítva viszont túlnyomórészt a gagyi a legjobb kifejezés, ami eszembe jutott. És nem a hisztis kisgyerek szintjén akarom bántani, csak tényleg furcsa, mert nagyon sok ilyen nemzetközi vándorkiállítást láttam már az elmúlt évek során, és pont az űrkutatást bemutató volt a leggyengébb, amiről amúgy szinte csak érdekes dolgokat lehetne mutatni.

A legnagyobb probléma mégis az volt, hogy habár elvileg az űrkutatás „lélegzetelállító“ történelmét ismerhetjük meg, szinte csak félinfók, félmondatok és koncepcionális összevisszaságot láthatunk, elejtve egy-két szovjet technológia, túlnyomórészt viszont egy gyengébb NASA promó.

Igazából még azt sem tudnám megmondani, kinek ajánlom ezt a kiállítást. Ha benne vagy ebben a témában, akkor kb. többet láttál és tudsz, mint amit itt fogsz. Ha érdekel az űrutazás, de nem mozogsz benne otthonosan, egy kétórás dokumentumfilmmel és kis wiki olvasgatással sokkal-sokkal többet láthatsz.

Talán ha akarsz tolni egy szelfit a kirakott szkafanderben, akkor imádni fogod, de azért 2900 forintot ez talán annyira nem ér meg.

Pozitívumként azért kiemelném, hogy a kiállítás egész területén szabadon lehet fényképezni, ez viszont egy olyan dolog, amit nagyon ritkán tapasztalok. A fényviszonyok eléggé megnehezítik a dolgot, de azért lőttem pár képet:

Gateway to Space - Nemzetközi Űrkiállítás