Ha december, akkor karácsony, ha karácsony, akkor pedig »karácsonyi bejegyzés«, az idei azt hiszem már a tizenhetedik (azaz 17.) – de ki számolja!
Megvan az a jelenet a Family Guyból, amikor Peter megérkezik a fenyővel, ledobja a nappali közepén, és azt mondja: “itt a fátok, kurva boldog karácsonyt, és mostantól kuss legyen”? Na, egy egészen hasonló jelenet főszereplője lehettem tegnap este, amikor leraktuk a fát. Úgy látszik, nálam a karácsony egy bináris ünnep: egyik évben meseszép, retró, Coca Cola-reklámos, ünnepelj ma velünkös, szinte már glitteres varázs; a másik évben pedig a négyes metró projekt, ami már kicsit akkor halálra volt ítélve, amikor még az előző évi fát sem vitték el tüzelőnek.
Habár most is összeállt minden 23-a estére, azért volt itt az előző hetekben kis környezetemben minden, ami erősen próbálta megakadályozni ezt a pár napot: betegség, váratlan állatorvosi vizit, probléma a szomszédokkal, év végi őrület a munkában és mindenhol máshol. Szóval, ahogy a fiatalabb olvasó mondaná: csak a szoki. Idén a hagyományosnak mondható karácsonyi menünk, »a tökéletes mac&cheese« még nem készült el 23-án, cserébe a fát már feldíszítettük. Egyet előre, egyet hátra tavalyhoz képest, végül is nem rossz arány.
Minden évben kicsit elgondolkodom azon, hogy tényleg az egyik legellentmondásosabb ünnep a karácsony. Egyrészt őszintén nagyon szeretek minden karácsonyi dolgot, teljesen értem a hájpot körülötte, másrészt viszont sokszor ez az az ünnep, amivel a leginkább mérgező a viszonyom. Fejben talán még hajkurászom a tökéletes, meghitt karácsonyt? Tudja fene. Az igaz, hogy te teszed olyanná az ünnepet, amilyennek szeretnéd, de azért így a sokadik saját bonyolítású karácsony után nehéz nem egy projektként gondolni az egészre. Avagy nem nehéz, csak bináris: az egyik évben nagyon is sikerül, a másikban kevésbé.
A december amúgy is az a különös hónap, amikor a legtöbben (főleg munkahelyi környezetben) rájönnek, hogy mennyi mindent képzeltek bele a folyó évbe január első hetében, bejglitől és töltött káposztától megrészegülve, és ezt a sok dolgot görcsösen próbálják megvalósítani, de a hónap közepétől ennek ellenére már gyakrabban hangzik el az “ez majd jövőre csúszik” mondat, mint a kellemes ünnepeket frázis.
Idén egyre erősebb késztetést éreztem, hogy teljesítsem egy régi nagy utazós vágyamat, és egészen komolyan elgondolkodtam rajta, hogy talán a 2025-ös karácsonyt egy jó távoli országban töltöm, mondjuk pont egy olyan országban, ahol a karácsony nem egy maghatározó ünnep. Vagy egy olyan országban is izgalmas lehet, ahol az: anno láttam egy albumot Londonról, amit a fotós december 25-én reggel és délelőtt készített. Az összes városi látványosságot gyakorlatilag nulla emberrel tudta megnézni, hiszen mindenki otthon karácsonyozott. Vagy csak egy tengerparton rövidnadrágban élvezni a jó időt. Na, valami ilyesmi élmény elég tuti lenne.
Állatkáink nagyon szeretik a december végét: »Sacit« mondhatni már egyáltalán nem hatja meg a fa és a készülődés, az ünnepi tápot pontosan olyan boldogan és lelkesen fogyasztja, mint minden évben. »Bélának« ellenben óriási az izgalom, először persze kicsit megijed, hogy miért trappolok be egy konkrét fával a lakásba, de aztán napokon át órákra leköti a figyelmét az apró, feláldozható díszsereg, amik a fa általa elérhető pontjain csüngenek.
Az üzletekben december második felében a kellemes ünnepeket kifejezés helyett sok erőt, kitartást és jó pihenést kívánok az eladóknak. Valahogy így közelítem ezeket a bejegyzéseket is: kirepedt bejgli, későn beszerzett fa, odaégett menü, családi őrületek, kádban úszó halak, derékba tört mézeskalács figurák, hó helyett eső… nem katasztrófa ez, csak karácsony.
Kedves mefiblog olvasó! Akármilyen is a decembered vagy akármilyen is a karácsonnyal való viszonyod, azt kívánom neked, hogy 2024 utolsó 8 napja legyen pontosan olyan, amilyennek szeretnéd. Érezd jól magad, töltődj fel, engedj le, igyál tojáslikőrt, egyél bejglit (ha más nem is elérhető, a lidlis mákosat nagyon ajánlom), aludj sokat, pörögjön a konzol vagy a PC. És persze nagyon boldog karácsonyt!
Ja, és ha még nem unod, a karácsonyi lista továbbra is él, idén már 620 rajongójával:
Anya
2024. december 24. — 13:02:44
Imádom az írásaidat!