Kutyabál

Mókás egyébként, hogy a szomszédok kutyái mindig hozzánk jönnek át. Tegnap reggel például majdnem szívinfarktust kaptam, miután bezártam mindhárom kutyát, és a kapu felé menet, valami beszaladt a lábam elé hátulról. Hát a Benji volt a szomszédból, aki egyébként kislány is és kutya is.

A másik szomszéd pedig föl akar jelenteni, mert eltörtem(!) a kutyája lábát. Tudniillik, múltkor volt valami tűzijáték-szerűség, és a kutya fejvesztve menekült, egészen a mi konyhánkig. Háromszor is átvittem, de a büdös vén boszorkány szomszédasszony nem nyitott ajtót. Most hallottam vissza, hogy fel akar jelenteni, mert amikor áthajítottam a szomszédba, eltörött a kutyája lába (ez egyébként is fikció, mert nem hajítottam sehova, meg mert nincsen eltörve a lába). Nem baj, ha feljelent, én feljelentem azért, mert szétrágta a kerítést – mármint a kutyája.

A harmadik szomszédnak meg van egy egészen apró (alig egyhónapos) kiskutyája, aki az utcán rohangál. Előbb majdnem elütötték szegényt, és egyszerűen képtelenek az emberek megérteni, hogy a kutyának nem az utcán a helye. Azaz megértik, csak csesznek tenni ellene akármit.