Csókolom

Eszembe jutott, hogy engem sok helyen kiröhögnek, hogy csókolommal köszönök. Engem a szüleim úgy neveltek, hogy a nálam idősebb nőknek csókolom, és slussz. És ezt mai napig tartom: ha egy nálam idősebb nővel találkozom (na jó, egy-két nagyon bunkó egyed kivételével), mindig csókolommal köszönök. És például ha valakit meglátok, akit ismerek, már jó messziről köszönök neki, mert szintén így neveltek. Ez nem nevetséges, hanem illem, vagy hogy is hívják.

A kézfogást (kezelést) viszont nem igen szeretem. Jó dolog az, persze, de kifejezetten zavar, mikor épp megyek a folyosón, és nyújtja valaki a kezét. Megállni nem lehet, mert tolakodás lesz, menet közben meg szerintem bunkóság. Vagy mondjuk amikor éppen eszem. Maszatos kézzel hadd ne kelljen már a kezét megfognom, mert lehet, hogy ő éppen a farkát rángatta öt perccel azelőtt.

És ti, hogy vagytok ezzel?

« »

mefiblog logó

Írja és rendezi Mefi, avagy Nádai Gábor © 2005-2024

A blogot büszkén pörgeti a WordPress motorja, Anders Norén sablonjának átbuherált változatával.