Csalódások

Tegnap kettő darab csalódás is ért. A dolog úgy kezdődött, hogy benéztünk poénból egy nagyobb műszaki áruházba, hátha van kitéve Maci. Volt is, de valami piszlicsáré kis 13,valahány colos kijelzővel megáldott semmi. Komolyan, két tenyérben elférne. Cserébe könnyű, meg minden. Nade, nem baj, gondoltam, nézzük meg még közelebbről ezt a mekosikszet. Meg is néztem volna, nyomok egy szpészt, hát nem Windows XP fut? Macin?! Botrány.

Kicsit magamhoz tértem, aztán ballagtunk tovább, mikor észrevettük az XBOX-360-as csodát. Éppen a NFS: Carbon szaladt rajta. Ez sokkal nagyobb csalódás volt. Kezdjük ott, hogy elmaradt az a nextgen beköszön feeling, ami csak azért zavaró, mert amennyit reklámozzák (mind a konzolt, mind a kérdéses játékot), nem ezt vártam. Aztán itt van rögtön a grafika: oké, tükröződések ütnek, ezt el kell hogy ismerjem, de semmi, mondom SEMMI élsimítás. És az milyen már?! PS2-nek sincs valami überállat grafikája, de azért az élsimításra mindig büszkén néztem. Itt meg semmi. Ráadásul egyszer-kétszer be is szaggatott a játék, ami meg pláne zavaró, bár eléggé lelakott egy gép volt kitéve.

Aztán amin végképp felháborodtam, az ismét az emberi butaság. Nézegessünk fényképezőgépeket, gondoltam. Ott volt az új Canon EOS 400D, gondoltam lövök vele egyet. Lőttem volna, ha nem lett volna az elem lemerülve. És végig az összes gépben. Miért? Mert bekapcsolva hagyták, azért. Meg aztán, szétnyomkodva, tönkrevágva, megkarcolgatva meg minden. Hihetetlen; ha befejeztem valaminek a használatát, alap, hogy kikapcsolom. Nekem ezt ötévesen beleverték a fejembe, nem tudom, hogy másnak miért jelent problémát. Akit meg komolyan érdekelne, nem tudja kipróbálni emiatt.

« »

mefiblog logó

Írja és rendezi Mefi, avagy Nádai Gábor © 2005-2020

A blogot büszkén pörgeti a WordPress motorja, Anders Norén sablonjának átbuherált változatával.