Tapasztalatok

A sulival kapcsolatban, mármint. Amúgy is tervbe volt véve egy ilyen bejegyzés (egyrészt mert nem nagyon látni a neten értelmesen megfogalmazott tapasztalatokat és gondolatokat az iskolával kapcsolatban, csak a 95-ben kibukott anyázókat, akik mindenhol terjesztik, hogy milyen gáz is a GDF, pedig annyira nem), így három zéhá után pedig már majdhogynem kötelezőnek érzem.

Először is, még mielőtt belevágnék: nem kívánok fikázni semmilyen másik intézményt, nem azt akarom hangsúlyozni, hogy a Gábor Dénes Főiskola a világ legjobb iskolája, pusztán a személyes véleményemet szeretném leírni, melyhez viszonyítási alapom nem nagyon van (értsd: nem jártam másik iskolába, így nem tudom, hogy mennek a dolgok. Nekem ez van, ezt kell szeretni.

Órarend. Ez fontos, mert az ismerettségi körben (DE, ELTE, BME, BMF, PTE) eléggé húzós órarendeket látok; nekem speckó a reggel nyolctó este nyolcig való gürizés annyira nem jön be, pláne ha közte olyan lukasórák vannak, amik alatt hazamenni nincs idő, de ahhoz, hogy a suliban semmittegyen az ember, ahhoz sok. Namármost ilyen téren 5/5 a GDF; ehhez azt hiszem elég példaként megmutatni a »2007 október órarendet«, és döntse el mindenki maga, hogy szimpatikus-e vagy nem. Persze novembertől bejön a számtech és programozás gyakorlat, ami szerdán és csütörtökön 14.00-tól 17.50-ig tart, de ezeken a napokon csak egy elméleti előadás lesz.

Támogatás. A szokásos dolgokat tanuljuk ugye (mérnök informatikus szakról van szó, tehát matematikai analízis, számítástudomány, mikroökonómia, bevezetés a programozásba, számítástechnika, fizika), és rendkívül dicséretes a támogatás. Egyrészt teljesen ingyen a beiratkozáskor kaptunk 2 GB-os pendrájvot, eszközvásárlási és újság-előfizetési kedvezményt, meg egy úgynevezett hallgatói DVD-t, amin az első szemeszter anyaga található (a könyvek PDF formában, előadásvázlatok, próbazárthelyik és -vizsgák, hasonlók). Erre tehát szintén nem lehet panasz; ennek viszont a hátulütője, hogy konkrétan nem látunk embert, akiről tudjuk, hogy most ő valaki. Értsd: nem jön oda hozzánk egy tanár, hogy hát hogy megy a tanulás stb., de gondolom, hogy ez egy felsőoktatási intézményben amúgy sem módi.

Külön muszáj szólnom az onlájn támogatásról. Mivel a suli inkább a távoktatásra szakosodott (én nappali tagozaton vagyok), ezért van a fantasztikus ILIAS rendszer, amely tulajdonképpen nem más, mint egy fórumrendszer, ahol a tanárok, mentorok, tutorok és diákok eszemecseréjére nyílik lehetőség. Ezenfelül a legtöbb tanár előre jelez minden apróságot, feltölti az órák anyagát, és így tovább. Valamint ott van ugye az ETR (amiről korábban már »szó volt«). Ebben az a mókás, hogy mindenki szidja, utálja, de bámulatos módon nálunk hibátlanul működik, és amit hivatott ellátni, azt tökéletesen el tudja.

Előadások. Jelenleg hét oktatónk van, közülük egyetlen egy nem szimpatikus (értelemszerűen nevet és/vagy tantárgyat nem fogok említeni), és ő is csak azért nem, mert egyszerűen bunkónak tartom, alapvető megmozdulásaiból következtetve. Hiába értelmes, hiába ismerem el mint értelmiséget, emberileg a nullát jóval nagyobbnak találom őnála. A többi előadó viszont tökéletes, megpróbálják érdekesen előadni az anyagot, még ha rém unalmas is, próbálnak viccelődni közben (nem mellesleg megköszönik (legalább egy bólintással) a tapsot az előadás végén). Az előadások eddig az úgynevezett Neumann-teremben voltak csak; ez egy nagyjából háromszáz fős előadóterem, projektorral, tehát az előadók nem is nagyon írnak táblára; szépen kivetítik a letölthető PDF-eket és PowerPoint animációkat, tehát ha vakai – direkt vagy véletlen – hiányozna az előadásról, be tudja pótolni a lemaradását. A gyakorlati előadásokon általában írásvetítővel dolgoznak a tanárok; ez már kicsit neccesebb, mert elég nehezen olvasható (pedig elölről a negyedik-ötödik sorban szoktunk helyet foglalni).

Zárthelyik. Eddig volt három, teljesen normális körülmények között, nem volt semmilyen szemétkedés (tanár vagy diák részről egyaránt nem), zavaró háttérzaj, mozgás stb. A feladatok nehézségéről nem tudok nyilatkozni; nekem, mint a matematikát-fizikát nem éppen kedvelő egyednek nem tűnnek rémesen könnyűnek, de szerintem aki nálam két fokkal jobban ért a matekhoz, annak nem okoznak fejfájást. Általában 45 perc 5 feladat, vagy 60 perc 7 feladat arányban működik a dolgozat.

Közösség. Na ez az egyetlen, amiben lehet kifogást találni, nem keveset. Egyrészt körülbelül háromszázan vagyunk (értelemszerűen ebben nagy a szórás), és mivel a felvételi ponthatárok eléggé alacsonyak (nemmintha ez meghatározna bármit is), ez megint rátesz egy lapáttal arra, hogy eléggé vegyes közösség van. Látok olyat, akivel nem találkoznék sötét utcában, és látok olyat, akit megkéselnék, ha tehetnék. Meg látok olyat is, akivel mást csinálnék, na de ez már más téma. Szóval a lényeg, hogy van szórás, lehet találni nagyon gyökér embereket, de lehet találni normálisakat. Én hét emberrel ülök egy blokkban, plusz tartom még a kapcsolatot (ha csak köszönés szinten is, de) durván tíz emberrel, ami az eddigi arányomat (21-ből köszöntem egynek, jóba voltam egy másikkal) figyelembe véve nagyon is jó.

Tehát összességében, e két hónap tapasztalata alapján egyáltalán nem bántam meg, hogy a Gábor Dénes Főiskolán folytattam tanulmányaimat; lehet, hogy nem lesz egy olyan elismert diplomám (már ha lesz; ha meg nem, akkor megyek földalatti- vagy metróvezetőnek ;]), mint egy BME-s, vagy ELTÉ-s hallgatónak, de biztos, hogy ezen két intézmény közül egyikben sem bírnám az erős matekos vonalat. Azt meg pláne nem tartom viccesnek, hogy programozni tanulnék, és akkor két évig nem láthatok számítógépet, meg hasonlók. Nekem tehát bejött a GDF (eddig) minden téren: a környezetemben normális emberek; nem éppen könnyű tananyag, de könnyebb, mint más intézményekben; rendkívül kedvező ár (eddig az iskolának konkrétan egy árva forintot nem kellett fizetnem (ami az ajándékok és elérhető dolgok függvényében jóság) és még sorolhatnám. Valamint fontos még megjegyezni, hogy a GDF idén szinte teljesen átalakult; új rektor, új tanárok, új rendszer, új minden. Tehát nem szabad elfelejteni, hogy ez a GDF nem az a GDF, ami volt tíz éve.

Hm, jó hosszú lett, sebaj.

Ebben az aspektusban tehát a helyzet rendezettnek látszik mutatkozni. ;]