Pusztuljanak az optikai tárolóeszközök

Most kimondom azt, amit szerintem titkon mindenki ugyanígy gondol, mégha nem is ezt mondja: utálom az optikai lemezeket. Ezen utálatom annyira erős, hogy már-már azt írnám le, hogy útálom. Hogy miért? Drága, lassú, körülményes, sok helyet foglal, könnyen (nagyon könnyen) sérül, meg még biztosan találnék jónéhány perdöntő ellenérvet. Kivel ne fordult volna elő, hogy a nemrégiben megégetett lemezét a komputer olvasója kiröhögött? Ugye. Kis példa: Tigi barátom megvette a Harry Potter akárhanyadik részét DVD-ben, eredeti, színes-szagos változatban. Kétszer megnézte, egy évvel később már nem tudta, csak számítógépen, félórás szenvedés után. Oké, ritka eset, de ott a házilag írt DVD lemez, ami ugyanez. Próbáltam én már az ezer forintért vett ilyen-olyan profi DVD-t, és a hetvenforintos darabáron beszerzett TDK DVD-t is; a százezres Pioneer írótól egészen a tizenötezres LG-ig – mindegyik gyenge. A különbség az, hogy az egyik fél- a másik egy egész év után vesztette el az adatot. Igen, én például okos (bár egyben bátor) lépésnek tartom, hogy a »Macbook Air« nem kapott semmilyen optikai túrót.

Hiszek abban, hogy néhány éven belül az átlag háztartásokban megtalálható lesz egy eszköz, ami rendelkezik 500-1000 GB kapacitással, rajta jó minőségben a filmek (persze legálisan megvásárolva, letöltve, akármi), és Béla este leül, bekapcsolja ezt a masinát, belelép a menübe, rábök a film címére (leírással, albumborítóval, meg ahogy kell), és elindítja. Ennek a rendszernek nagy hátránya persze, hogy nem lehet kölcsönadni a filmet a szomszédnak, de valamit valamiért.

Hidegen hagy az összes korong alakú műanyag darab, amire különféle lézeres eljárásokkal kell adatot írni vagy olvasni. A memóriakártyákban és egyéb eszközökben sokkal-sokkal több fantáziát látok.

« »

mefiblog logó

Írja és rendezi Mefi, avagy Nádai Gábor © 2005-2024

A blogot büszkén pörgeti a WordPress motorja, Anders Norén sablonjának átbuherált változatával.