Szóval, nem csalás és nem ámítás, »Robin Cook Budapesten« járt.
Kattintásra jön a többi kép is!
Most minden szándékos vagy véletlen beképzelt hangnemet félretéve állítom, hogy a mefiblog lesz az egyik legkorrektebb médium, amelyik hírt ad az eseményről. A legtöbb helyen összecsapták a dolgot, a stop.hu portálon például Robin Cook politikus képét mellékelték. Na de a lényeg.
Az van, hogy Robin Cook egy intelligens, elegáns, jó humorú, közvetlen és barátságos író. Hatvannyolc éves, de rendkívül fiatalos, állítása szerint rengetegszer kosárlabdázik, az igazi kikapcsolódást a sport jelenti számára. Említette, hogy a hotelből látott néhány magyar srácot kosarazni, és nagy volt a kísértés hogy csatlakozzon, végül nem tette; nem akartam elverni azokat a magyar srácokat
, mondta viccesen. Mindenkivel kezet fogott, dedikált, beszélgetett, mosolygott.
Harmadszor járt Magyarországon, utoljára 18 éve. Azt mondta, azóta sokkal tisztább, szebb és barátságosabb város lett Budapest.
Házas, egy nyolcéves fia van. Mint elmondta, teljesen megváltoztatta az életét; minden este rajzfilmet néz (azóta utálja az animációs filmeket); öt óra előtt kel, így nem igazán tud éjszaka írni, pedig általában ekkor szokott. Egy könyvet nagyjából egy év alatt ír meg, de. A leghosszabb időt a kutatás veszi; képzésekre jár, orvos barátaival beszél, műtéteken vesz részt, mindezt azért, hogy minél hitelesebb dolgokat tudjon írni. A legrövidebb idő konkrétan a könyv megírása, ez nagyjából két hónapot vesz igénybe. Majd vár a borítóra, a kiadásra, és ez volt egy éve
.
Mint kiderült, a regényeiben sokszor visszatérő Jack Stapleton alakját kicsit magáról mintázta; ő is kerékpárral közlekedik ugyanis New York utcáin (közeledve a hetvenhez!), és minden délután ötkor kosarazik a közelben lakó huszonéves fiatalokkal. Valamint Robin Cook is szemészettel foglalkozik. Azt mondta, azért választotta az orvostudomány ezen területét, mert itt van a legkevesebb vér, itt a leggyorsabb egy beavatkozás, és itt kötelező ülve elvégezni mindent
.
Nekem rendkívül szimpatikus volt, hogy elismerte, »első könyve«, az A Gyötrelem éve nem sikerült túlságosan jól. Nem volt rossz, egy dolgot leszámítva: unalmas volt.
De nem adta fel, két év alatt elolvasott többszáz regényt, igyekezett megtanulni, hogyan tudja borzolni a kedélyeket, hogyan tudja izgalomban tartani az olvasót. Azt mondta, ha szeretnél írni egy bestsellert, nem szükséges elolvasnod többszáz könyvet, olvasd el a »Kómát«
, abban minden benne van. És tényleg; míg első könyvét ezres, másodikat és az azt követőket milliós nagyságrendben adták el, szerte a világon.
Nem tartja magát írónak, minden könyv megírása előtt attól fél, hogy most nem lesz az igazi. Első könyve után nem sokkal filmforgatás volt a kórházban, ahol dolgozott. Egy sorozatot forgattak (nem tudom a címét sajnos), amiben egy rakat ember egyszercsak eltűnt, és a főszereplőnek kellett kinyomozni. Megkérdezte a rendezőt, hogy mi lenne, ha írna néhány forgatókönyvet. A rendező azt mondta, miért ne, mire írt egy párat. Az egy csapat ló tűnik el a lóversenypálya kellős közepéről. Miközben ment a műsor, felhívta a rendező, hogy kapcsolja be a tévét – ez a jelenet ment benne.
A filmipart viszont nem kedveli. Úgy véli, hogy Hollywood mindenkitől lop, rendkívül kevés eredetiséget nyújt a közönségnek. Sokáig próbált filmek forgatásában segédkezni mondtak róla jót és rosszat, végül beintett nekik; úgy véli, nem ő neki van rájuk szüksége, hanem fordítva
. Viszont sok év után végre újra sikerült filmközelbe kerülnie. A napokban jelenik meg egy kisebb sorozat, mely legújabb, még meg nem jelent könyvének lesz előzménye. Egy rész két perces lesz, mobiltelefonra jelenik majd meg, lesz eleje, közepe és vége
.
Állítása szerint (és ez bár túlzónak hangzik, teljesen igaz), ő volt az, aki megteremtette a regények orvoskrimi műfaját. Ő volt az első, aki olyan témákhoz nyúlt hozzá, ami nagyon sok embert érint, és nagyon kevesen gondolnák, mennyi minden rossz dolog történhet. Amikor arról írok, hogy egy orvos rossz ember, a legkevésbé az orvosok lepődnek meg ezen.
Ezen nem árt elgondolkodni. Gyűlöli a gyógyszergyártó óriáscégeket, úgy tartja, hogy az egész világot meglopják.
Személyes véleményem az, hogy Robin Cook hatalmas ember. Több(száz?)millió eladott regény után sem lett arrogáns, beképzelt, leereszkedő, a dedikáláson már két óránál tovább maradt, mégis mindenkivel beszélgetett, mosolygott. Örülök, hogy Magyarországra jött, és még jobban örülök, hogy találkozhattam vele.
Andrei
2008. május 13. — 22:06:51
Drukkoltam neked 😀 Jó lehetett. Köszi a bejegyzést, jó volt elolvasni.
Ez a stop de igénytelen :DASAD Ne olvass ilyen lapokat 😀
Mefi
2008. május 13. — 22:09:25
[re=48199]Andrei[/re]: csak rákerestem és kidobta. 😀
Aurus
2008. május 13. — 22:58:27
Érdekes [re=48199]Andrei[/re] mellett nekem az igényesség jutott először eszembe a posztról.
Egyébként milyen ízlése van már az öregnek, gyász! 😀
panna
2008. május 14. — 01:01:07
Mefi, óvatosan a “hatalmas”-sal, már múltkor is volt valami “hatalmas roma gyerek képe” ha jól emlékszem. A hatalmas ember és a hatalmas egyéniség jelentése között van némi eltérés 🙂
Egyébként nekem egy egoista bácsinak tűnik. Bár még nem ovlastam tőle semmit.
Mefi
2008. május 14. — 09:08:47
[re=48199]Andrei[/re]: amerikai, mit vársz. 😀 Viszont áradt belőle az igényesség, egyszerűen nem tudom leírni, miért; ahogy mozgott, ahogy beszélt, satöbbi.
[re=48205]panna[/re]: direkt írtam ám hogy hatalmas ember. :] Múltkor meg a hatalmas roma gyerek pedig tényleg hatalmas volt, mármint méretre. Máskülönben egyáltalán nem egoista (vagy legalábbis nem tűnt annak), a könyveiből sem ez jön át.
ZsuKov
2008. május 14. — 12:01:11
vicces, hogy manapság mindenki dobálózik az egoista szóval, holott a többségnek fogalma sincs a jelentéséről
suexID
2008. május 14. — 12:59:45
[re=48216]ZsuKov[/re]: Ez azért van, mert nem ismernek téged! (viccelek) 😀