Született feleségek negyedik évadfinálé

Megnéztem ma este a »Született feleségek« fináléját is (hozzáteszem jó lassan készült el a magyar felirat, de persze érthető miért).

A Született feleségek még mindig az egyik legjobb sorozat. Két dolog miatt: mert egyszerre tudsz rajta hatalmasakat röhögni, és egyszerre tudsz egy pillanatra leblokkolni, hogy magadban átgondold a helyzetet, és azt mondd: ez mennyire igaz. Most például ennél a jelentnél bólogattam hevesen:

Ha képesek vagytok egy jégszobor miatt szakítani, tényleg nem kéne összeházasodnotok. […] Mert az, hogy ki dönti el, milyen legyen a jégszobor, ki vigye ki a szemetet, ki maradjon otthon mini pizzákat csinálni – ezek az apróságok. Mit fogtok csinálni, mikor súlyosabb dolgok jönnek? Mit fogtok csinálni, mikor »egy tornádó elsöpri a házatokat«, vagy baj van a gyereketekkel, vagy egyikőtök rákos lesz? Egyszer tényleg beüt a ménkő, ezért most, mielőtt fogadalmat tennétek, fel kell tennetek a kérdést, vajon ezért a személyért megéri mindez? Szereted annyira, hogy se betegség, se baj nem tud elválasztani?

{{szpojler}}

Szóval kiderült a nagy-nagy rejtély, bár ez most elég egyértelmű volt, amikor a babát a szekrényre felrakta, már sejtettem mi lesz a vége. Mint ahogyan akkor is, amikor egyedül maradt a fegyverrel, majd kis idővel később jött a durranás. És hát més említésre méltó dolog nem is igazán történt. Avagy mégis, a tékozló fiú kislány eltávozott, bár annak is annyira egyértelmű lezárása volt, szinte tudtam hogy a telefonnal mahinál majd valamit.

Nem volt egy fantasztikus évadzáró, de biztosan nézni fogom a következő évadot is (sőt), mert ez egy olyan sorozat, amit úgy érzem nem lehet elrontani, egészen addig míg a főszereplőket nem változtatják, és ameddig az életből merítik a szituációk többségét. Bár a rész végén ez az öt évvel később dolog eléggé érdekes volt, sorozafinálénak sem lenne rossz. Szerintem nem elhamarkodott dolog azt mondani, hogy teljesen újfajta Született feleségeket láthatunk az ötödik évadban.

« »

mefiblog logó

Írja és rendezi Mefi, avagy Nádai Gábor © 2005-2024

A blogot büszkén pörgeti a WordPress motorja, Anders Norén sablonjának átbuherált változatával.