A pénz nem minden. Általános bölcsesség, mindenki használja. Én jobban szeretem azt, hogy a pénz ugyan nem boldogít, de azért szomorú sem leszel tőle.
Múltkor kiveséztük, hogy ki mire költené a »lottónyereményt«, most pedig egy olyan témát hoznék fel, ami kicsit más, de még mindig a pénz vonalán mozog.
Tomi barátom mesélte, hogy a munkahelyénél az egyik nagyon komoly beosztású főnök nagyjából nettó havi hétmillió forintot keres, egy most meg nem nevezett multinacionális vállalat magasabb rangú beosztottjaként. Ennyi kerül a számlájára havonta, ehhez még jön a szolgálati autó, az étkezési- és a ruházkodási utalvány. Nincs bent reggeltől estig, napi nyolc órát dolgozik, leginkább asztal mögött ül és szervez. Lehet, hogy csak sokat tud, nem is ez a lényeg.
Felvetődik a kérdés: te mire költenél el havi hétmillió forintot?
Nyilván a kérdés nem ilyen egyszerű, hiszen nem olyan, mint a lottóötös, hogy egyik napról a másikra milliomos lesz az ember. Valószínűleg nem egy hatvanezres fizetés után kapta ezt az árajánlatot a cégtől.
Mégis, már csak a mókásabbik megközelítése az oldalnak: tegyük fel, hogy egyik napról a másikra belecsöppenünk egy napi nyolcórás állásba. Vagyis óránként keresünk majdnem ötvenezer forintot. Mire költenénk? Valószínűleg egy kis spórolás után jöhetne a lakásvásárlás és -berendezés vagy -felújítás. Aztán persze lehetne venni autót, bár minek, ha ott a szolgálati. Nagy valószínűséggel a fele menne a bankba vagy más-más biztonságos helyekre, mert ki tudja meddig tart a jólét (tegyük hozzá, hogy hétmillió forintos fizetésű emberkéket nem rúgnak ki egykönnyen vagy ha mégis, nem kevés végkielégítéssel). Aztán legyen végül a megtakarításokból és minden kifizetésből havi hárommillió forint, amit arra költünk amire akarunk. Mi lenne az? Ékszerek? Éttermek? Kiállítások? Színház? Opera?
Kacér gondolat.
Tetszett a bejegyzés?
Megköszönöm, ha nyomsz rá egy like-ot vagy megosztod másokkal:
Methos
2009. október 17. — 21:04:44
Nálam a sorrend a következő (jelenleg is ez a terv, ha egyszer összejön):
telek vidéken -> szép, általam tervezett családi ház udvarral -> családi autó (és ekkor már azt mondanám, hogy elégedett lehetek).
Ha nagyon nem tudnám mire költeni esetleg majd a lóvét, és vmi iszonyú jól bejött egy projekt, akkor pedig megvenném a ’67-es Mustangomat 🙂
Mefi
2009. október 17. — 21:08:02
[re=6056855]Methos[/re]: igen, a Mustangod. :] Amúgy ezek jó tervek, csak ugye család is kéne hozzá. 🙂
Nfol
2009. október 17. — 23:07:11
Nem tudom, mire költeném. Valószínűleg nem tudnám értelmesen elkölteni, értelmetlenül elkölteni pedig meg sem próbálnám. Biztos bután hangzik, de nem vágyom sokkal többre annál, ami(m) most van.
Talán megvenném a jelenlegi albérletet, felújítanám, de ez kéthavi fizuból kijönne. A többin meg ülnék. 🙂
Methos
2009. október 18. — 09:40:50
[re=6056856]Mefi[/re]: Hát nálam jelenleg úgy állnak a dolgok, hogy családdal sem lesz gond 😉
Zs
2009. október 18. — 18:13:14
Én már csak arra lennék kíváncsi, hogy mit tud az ilyen ember, hogy ennyit keres. Azon kívül, hogy jól helyezkedik… Nem látom átt, hogy mennyivel tehetségesebb egy olyan ember aki 7 millát keres egy olyantól, mint aki 200 ezret (mert ügye utobbi sem egy átlagkereset Magyarországon).
Egyébiránt az ilyen ember sztem nem tud úgy örülni a mindennapi átlag dolgoknak, mint mondjuk Te – vagy én, mert sokkal könyebben megkaparintja és nem érzi a sóvárgást utána. Persze az már más dolog ha ő épp egy jachtra vágyik vagy ilyesmi, de idővel ez is elérhető számára, míg nekünk csak egy említett lottó nyeremény megnyerése után… Ez sem az egészséges átlagkereset sztem…
Mefi
2009. október 18. — 20:42:06
[re=6056859]Nfol[/re]: azért biztos megengednél magadnak olyan dolgokat amiket most nem. 🙂
[re=6056862]Methos[/re]: ennek örülök. ^^
[re=6056871]Zs[/re]: bőven nem, de valószínűleg jók a kapcsolatai, jól szervezi a dolgokat, jól végzi a munkáját, fontos a munkája, és a cég sikereinek nagyobbik hányadát neki köszönhetik. És vedd hozzá, hogy a kezdetek óta ott van, vagyis valószínűleg tud annyit, hogy ne rúgják ki akkor sem, ha nem csinál semmit.
PAStheLoD
2009. október 18. — 22:18:00
Az ilyen fizetésekkel azért vagyunk gondban, mert nem tudunk hozzáállni, ezért tipikusan nem tudjuk elképzelni, hogy hogyan is működik “az a szint”.
Pedig igazából nem annyira más, hiszen nekik se egyik napról a másikra kezdett el a számlájuk havi hét gurigával gazdagodni, hanem szép lassan nő a bevételük. Viszont mellette szépen nőnek a kiadásaik is. Befektetés, lekötés, még egy ház, még egy háztartás, még egy kocsi, hajó a Balatonon, részletre ez, részletre az, család többi tagja automatikusan magáénak érzi a jogot, hogy akkor több pénzért álljon sorba, drágább ruhák, drágább nyaralás, nem a sógoroknál síelünk, hanem mondjuk St Moritz-ban, Svájcban, ahol a havat szemenként mérik és aranyárban, vagy mittudomén.
Amikor havi hat milliót keresel, akkor nálad a 10%-os bérfejlesztés az fél millió forintot jelent nettóban. Másnál ez pár ezer forintot. Amikor hat milliót keresel havonta, akkor a prémium, az éves bér fele, 36 milliót jelent.
Jelentősen az ilyen pozíciókban a felelősséget “díjazzák”. Milliárdokról döntesz, ott meg havi pár millió aprópénz.
Mindemellett kurvára nem érdemlik meg legtöbbször. A pénz tényleg megváltoztat embereket. Veszélyes. És mi, mint társadalom, totálisan megszállotjai vagyunk :/