Elszomorító picit

Igazából én még annyit fűznék hozzá, hogy ha már adott egy házasság gyerekekkel, akkor azért szerintem mind a két fél részéről már úgymond „kötelességük” is együtt maradni és gondoskodni a megteremtett lelkekről. Én így gondolom. Jó, lehet hogy ott basszák el az életüket mert megutálják egymást, de hát istenem, ha ott vannak a gyerekek, akkor őket minden téren elölrébb kéne helyezni.

Mit nem adtam volna/adnék azért, ha végre elválna anyám apámtól…hidd el, van, hogy más megoldás nincs.

[re=6060510]kobak[/re]: Nem kell celebnek lenni ehhez, a házasságok többsége válással végződik. A környezetem nagy részének szülei sem celebek, az én szüleim se, mégsem férnek meg egymás mellett.

[re=6060498]Mao[/re]: Biztos csak én vagyok önző, de bármennyire is szeretném a gyerekemet, nem tudnék együtt maradni egy olyan illetővel, akit nem szeretek (adott esetben még haragot is érzek iránta) egy egész életen át.

Tök érdekes poszt, mert kevés ember gondolkodik el egyáltalán ezeken a dolgokon. Én két dolgot emelnék ki.

Az egyik, hogy jól működő kapcsolatot én még nem láttam. VALAMI mindig van, ami miatt az egyik fél szarabbul érzi magát, ami lehet akár önzőség, félelem, bűntudat, akármi. Azt mondják egy kapcsolathoz teljes ember kell, amit a legtöbb szülő nem tud megadni és onnantól kezdve a kapcsolatba is azt viszi bele. Csak erre mi a megoldás? Az ember egymagában felismerje ezt? Vagy menjen hetente pszichómókushoz 6000Ft órabérrel, aki kb 3 év alatt ráébreszti, hogy valami nem jó és kb további 5 múlva megbocsát a szülei faszságának?

A másik, hogy az emberek nem ülnek le megbeszélni a problémáikat. Szerintem van, aki leül, mégsem tudja mi a baj. Mert önmaga sem tudja miért viselkedik így és onnantól lehet leülni beszélgetni. Ha az érzelmei nem úgy jönnek ki, ahogy kellene, netán adott helyzetben nem egyértelmű kinek mi a felelőssége, akkor azt kurva nehéz kutatni.

A párkapcsolat nehéz. Nem is tudom van-e olyan, hogy függetlenül és társas életben is egyszerre teljes élet.

Szerintem egy kapcsolatnak nem igazán demokráciának kell lennie. Ezt csak az emancipálódott média és az eltorzult világkép mutatja. Szerintem bizonyos fokig egy nőnek szűksége van arra, hogy a férfi maradjon a domináns a helyzetek 90%-ban és ő mondja meg mi, és hogyan lehet. Természetesen a nők is szeretnek néha vezetni egy kapcsolatban, de csak addig, amíg nyugi van, ha jönnek a nehézségek, már küszködnek, míg egy igazi férfi ilyenkor is szeret vezetni és harcolni az akadály ellen. Szerintem ez a bizonyos dominancia hiányzik rengeteg kapcsolatból, szerintem emiatt romlik meg sok minden. Hisz melyik nőt érdekelné az a férfi, aki mindent alávet a nő érdekének és nem becsüli önmagát? Ha valóban vezető tud maradni a férfi a kapcsolatban és nem befolyásolja ez a mai fura, elnőiesedett társadalom és világkép, akkor szerintem van lehetőség boldogságra. Én ezt a teóriát igazolva látom nap mint nap a környezetem példáiból. Ahol gyenge és nem következetes a férfi, ott szar a házasság, ahol meg nem az, ott meg nincsenek igazi nagy gondok, maximum kis összezördülések.

Lehet megkövezni 🙂

Az az érdekes, hogy egyszerűen hangzik a ‘leülni és megbeszélni a dolgokat’, a valóságban viszont pont ez megoldhatatlan sok esetben. Gyakran kisebb-nagyobb játszmákból áll a kapcsolat és valahogy sokan nem ismerik fel, hogy a kapcsolatban nem egymás legyőzése a cél, nem értik meg, hogy baromira nem egymás ellensége a nő és a férfi, hanem szövetségese. A jó kapcsolatba rengeteg melót kell fektetni, mert csak úgy magától nem működik és ez a meló lehet pl. önismeret, érzelmi-értelmi intelligencia, tolerancia, kommunikáció, problémamegoldás fejlesztése és még sorolhatnám.
Van, aki a kapcsolat sivársága miatt vállal gyereket, van, aki a saját felségterületének tekinti a gyerekét és hasonlók, szóval, a gyerekkérdés sem tartozik az egyszerűbbek közé.

András: Nagyon egyetértek veled. Nagy baromság volt kitalálni az emancipációt. A legtöbb kapcsolatot a női dominancia teszi tönkre.
Sajnos korunk betegsége, hogy sokszor kell a nőnek gondoskodnia még arról is ami egyébként a férfi dolga lenne, pl: anyagiak. A legnagyobb konfliktus okozója, mivel a férfi önérzete ezt nem nagyon viseli el.
Nagyanyáink korában az volt a természetes, hogy minden férfi el tudta tartani a családját, a nő dolga a család összetartása volt. Ma ez már nem műkszik, sajnos.
csibike: ezért folyik a harc a két fél között, amiket leírtam