Egy átlagos jóérzésű angolnak az oyster szóról nem az osztriga jut eszébe, hanem egy kis kártya. Egy a sok közül, mely a modern élet elengedhetetlen szimbólumát képezi:
Kicsit talán furcsa, hogy a tömegközlekedéssel kezdem a londoni élménybeszámolót, de higgyetek nekem, érdemes erről beszélni, mert tényleg ügyesen csinálják ott kint.
Londonban már korábban rájöttek arra, hogy a bliccelést megszüntetni csak modern eszközökkel lehet. Így bevezették szépen a metrókon a kapukat, melyeket vagy kis vonalkódos elven működő kártyákkal, vagy a hosszabb távon gondolkodó Oysterrel vehetünk igénybe. Az elv rendkívül egyszerű: a kártyát feltöltjük egy bizonyos pénzösszeggel vagy szolgáltatással (például egynapos turistakártya, heti metrójegy vagy csak 12 angol font), majd belépéskor és kilépéskor a kártyát lehúzva a gép kiszámítja nekünk a legolcsóbb árat, és levonja. Természetesen a dolog nem csak itt használható, hanem például vonatokon, buszokon vagy az éppen a napokban átadott bérbicikli rendszeren is.
Ezt a jelet sokan a londoni metróval azonosítják, azonban ott kint a tömegközlekedés ikonja. Ezt rakják a buszmegállókra, a bicikliállomásokra és természetesen a földalatti vasútra is.
Hihetetlenül tetszett a londoni metró. Egyrészt építészetileg is mindenképpen érdekes látnivaló, vasútbarátoknak pláne, de nem szabad megfeledkezni a használhatóságáról. Bár rendkívül nagy a tömeg és kint nem szokás leszállni arra a kis időre, míg a többieknek teret biztosítunk a szerelvény elhagyására, mégis sokkal kevesebb a tolakodás és a lökdösődés. Természetesen van, de sokat segít két dolog. Az egyik, hogy a bejárat és a kijárat valamint az átszálláshoz szükséges járat ügyesen van elkülönítve. Nem fordul elő az, mint egy átlagos napon a Deák Ferenc téren, hogy míg szaladunk elérni a metrót, addig fellöknek minket az azt éppen elhagyók. Illetve van még valamilyen szabály az ajtók használatára, bár megmondom őszintén nem igazán értettem, de valami olyasmiről van szó, hogy ha valaki csak egy megállóra megy, akkor az első három ajtót használja, ha kettőre akkor a másodikat és így tovább.
Bár egy kör a metrón nem a legolcsóbb (az Oyster kártyával ha nem veszünk zónajegyet 1,80 font a menet), a bérbicikli cserébe rendkívül olcsó. Ha egy órán belül leadjuk egy másik állomáson, ingyen volt, egy óráért pedig egy fontot, vagyis 349 forintot kérnek el. Valljuk be, ez nagyon-nagyon barátságos ár, ráadásul ha egész napra kívánjuk igénybe venni, olcsóbban jön ki mint 24 óra.
Őszintén megvallva buszra nem igazán szálltunk – ahová a metró nem visz el, az már gyakorlatilag vidéki helynek számít a londoni nyüzsgésben. 11 metróvonal van, többségük nem csak A és B pont között közlekedik, így elsőre kicsit sokkoló látvány a turisták nagyobb részének; látni is minden megállóban fejüket vakargató térképböngészőket. Ettől függetlenül két-három kör után pillanatok alatt megszokja az ember a logikus és kényelmes járatokat, akit pedig a nagy tömeg nem zavar, még akár élvezheti is a metrózást.
Visszatérve a buszokra. Az ötvenes évektől ismerős és szimbolikus Routemaster, a klasszikus piros busz igen ritka, szinte csak a 9-es vonalon látni, mely olyasmi mint itthon a 7-es busz, illetve néhány privát üzemeltetésű rendezvények számára fenntartott darab rohangál az utakon. Helyüket a különböző modernebb, emeletes és piros buszok vették át, azonban ez kicsit illúzióromboló is lehet a Londonba érkezőknek: piros az a busz, emeletes is, de valahogy kicsit olyan átverve érezzük magunkat.
Az Oyster kártya egyébként rendkívül jó modell, bár itthon szinte bevezethetetlennek tetszik: egyrészt kultúra is kellene hozzá (itthon le merném fogadni, hogy lökdösődés, káromkodás, morgás lenne a dologból), másrészt a kivitelezése elég sok pénzbe kerülne, és megtizedelné a munkaerőt a tömegközlekedési vállalatnál. Odakint a kártyáinkat bankkártyás, érmés vagy bankjegyes automatákkal (ezekből legalább négy-öt darab van minden állomáson) vagy a jegyirodákban tölthetjük fel, amelyek a nagyobb csomópontoknál hétfőtől-péntekig este tizenegy, hétvégén tíz óráig tartanak nyitva. A kártya ára 3 font, ezt amennyiben épségben visszaszolgáltatjuk, természetesen visszaadják. Nekünk a két kártyáért összesen 9 fontot adtak vissza, nem tudjuk miért, mert pénzt nem hagytunk rajta.
Még egy apróság, ha esetleg valaki Londonba utazna. Heathrow repteréről megoldható a belváros megközelítése metróval, azonban Lutonról csak busz vagy vonat játszik. A reptéri transzferes taxi megoldás odakint nem vicces; a legolcsóbb amit találtunk két főre 50 font volt, azonban az easyBus járataira időben lefoglalva a jegyet akár oda-vissza négy fontból megússzuk. A buszon ingyenes Wi-Fi és minden ülésnél konnektor található, ha esetleg unatkoznánk. A helyszínen vásárolva jegyirodában 9 font a jegy, a buszon 14, így érdemes egy hónappal előre a neten beszerezni.
»A következő bejegyzésben az ételekről lesz szó.«
Tetszett a bejegyzés?
Megköszönöm, ha nyomsz rá egy like-ot vagy megosztod másokkal:
RustyRush
2010. augusztus 07. — 19:15:38
Mi hazafelé jövet visszavittük ahol vettük és a maradék napra, amit már nem tudtunk elhasználni visszakaptuk a pénzt. Az Oysterről pedig annyit, hogy minden nagyvárosban megtalálható: Barcelona, Párizs, Madrid szintén… (persze nem ilyen néven). Ez csak “nekünk” ilyen fura…
sura
2010. augusztus 07. — 22:31:47
[re]Mefi[/re]: egyszer majd összeülünk és rendesen megváltjuk a világot 😀
[re=6061847]RustyRush[/re]: Akkor már nekünk sem lesz olyan fura 😉
wing
2010. augusztus 07. — 23:11:10
Hehe, én is az Oysterről írtam először ősöknek mailt, látom téged is megfogott 😀 sztem zseniális dolog. pont azon gondolkodom mostanában, hogy lehetne bevezetni ezt budapestre (zónákkal együtt).
Az easybusért meg örök hála, pont ilyesmit kerestem ma!
wing
2010. augusztus 07. — 23:26:38
6.75-ért megvettem a jegyet Lutonba szept. 1-jére. Eredetileg 30 fontos reptéri transzferrel mentem volna ki. Kösz 😀
Tamás
2010. augusztus 08. — 22:06:28
Az Oyster további, kevéssé ismert feature-jei:
1. Van olyan, hogy auto top-up. Ez azt takarja, hogy hozzárendelheted az Oysterhez a bankkártyád számát, és ha a kártya egyenlege X font alá esik, akkor automatikusan feltölt rá egy előre megadott összeget.
2. Van olyan, hogy “daily price cap”, tehát egy nap X összegnél többet nem költhetsz róla, az X-en felüli utazás ingyen van. Erre én úgy tekintek, mint egyfajta on-demand napijegyre X fontért, roppant barátságos.
3. Elég intelligens a rendszer olyan tekintetben, hogy ha valahol sikerül a metróból kislisszolnod úgy, hogy nem húzod le a kártyád (“touch out”), akkor a következő lehúzáskor (tipikusan felszálláskor, “touch in”) megtippeli, hogy hol szállhattál ki a metróból, és levonja a hiányzó összeget is. Aztán vagy jól tippelt, vagy nem, de többnyire igen.
4. A kártya tárolja, hogy mikor, honnan, hova utaztál. (Buszoknál a “hova” nem játszik, mert ott leszálláskor nem kell lehúzni a kártyát). Sőt, nem csak a kártya tárolja, hanem van egy központi adatbázis is, amivel a kártya akkor szinkronizálja magát, ha nem mozgó járművön lévő leolvasónál húzod le (pl metrónál szinkronizál, busznál nem). Kártyaszám alapján le is lehet kérdezni neten, hogy merre jártál, kikapcsolni persze nem lehet.
Mefi
2010. augusztus 08. — 23:39:10
[re=6061847]RustyRush[/re]: régen egyébként itthon is volt hasonló, az fémpénzzel működött, aztán jöttek az ellenőrök. 🙂
[re=6061849]sura[/re]: ;]
[re=6061850]wing[/re]: szívesen, nekem TcT ajánlotta, meg páran még twitteren és az utazási irodában. 🙂
[re=6061855]Tamás[/re]: ó igen, a tárolást ki is felejtettem, pedig az egyik legkérdekesebb dolog, több szempontból. Egyébként nem tudom ismeretes-e, de a londoniak az Oystert akarták egyfajta érintés nélküli fizetési rendszernek is használni (mint most a MasterCard PayPass), csak nem sikerült megegyezniük a bankokkal.
Mike
2010. augusztus 09. — 15:34:43
[re=6061856]Mefi[/re]:
Azért én is begyűjtöttem egy Oystert. És ha megtartod, akkor lehet regisztrálni és úgy is meg tudod nézni az egyenleged. Én úgy döntöttem, hogy megtartom, a Great British Beer Festivalos pintes, egyébként visszaváltható söröspoharammal együtt :). Ami közös bennük: London és mindkettő 3 font :D.
A metró egyébként tetszetős volt, Jubilee és District vonalakon közlekedtünk. 7.xx font a napi költésnek a felső határa, ami tulajdonképpen a napijegy.
Érdekességképpen Dublinban is napijegyeztünk. Márciusban 10 Euroért vettünk “családi” jegyet. Ezzel az volt a gond, hogy nem lehetett vele felülni a Luasra (az ír villamos neve). Most 7.5 €-ért vettünk napijegyet, ami buszra és Luasra szintén jó. A reptérről egyébként 6€-ért visznek be, de ugye mi csak egy napra mentünk, ezért 2x2x6 € lett volna, de így megúsztuk 2×7.5-ből, plusz még Luasoztunk, meg buszoztunk ki. A Dart az más téma volt, de kipróbáltuk azt is (HÉV). Metró sajnos nincs.
Itthon (otthon) nem tudom, hogy mennyibe kerülhet a BKV-nak a metróban a trollok fenntartása. Volt olyan, hogy előre megvettem a bérletem, de a másik még érvényes volt, így az alá raktam. Elfelejtettem kicserélni és napokig a kutya sem vette észre, hogy le van járva. No comment.
Mefi
2010. augusztus 09. — 22:31:46
[re=6061864]Mike[/re]: mi a Jubilee-n egyszer akartunk menni, pont aznap volt lezárva a munkák miatt. 😀
wing
2010. augusztus 10. — 13:26:19
[re=6061867]Mefi[/re]: a central, jubilee, metrop. meg a hammersmith & city rengetegszer zárva van felújítási munkák miatt. mindig trükközni kell, ha el akarok jutni északkeletről északnyugatra :I
Mefi
2010. augusztus 12. — 20:00:42
[re=6061871]wing[/re]: tegyük hozzá, ott nem tíz év megépíteni egy vonalat. 😀