Valójában az, és a kedvencem az egész folyamatban, hogy időigényes, izgalmas és mindazonáltal gondolkodtató munka. Persze ha az ember ránéz egy űrlapra (egy jó űrlapra!), akkor gondolhatja hogy nem nagy cucc, három perc egy ilyet összerakni. És ez persze igaz, de a három perc összerakás előtt van három óra gondolkodás, ötletelés, tervezés, alakítgatás, csiszolgatás meg hasonlók, mire bekerül egy szövegbeviteli mező. Mindezt értelemszerűen optimálisan.
Most éppen egy beosztáskezelő felhasználói felületével szöszölök (majd lesznek róla képek is), érdekes munka, és elégedett vagyok az eredménnyel. Ráadásul annál kevesebb jó dolog van, mikor az ügyfél elsőre megérti, hogy miért van úgy, és valóban elégedetten bólogat, hogy igen, neki ez tetszik.
Fejleszteni jó!
Tetszett a bejegyzés?
Megköszönöm, ha nyomsz rá egy like-ot vagy megosztod másokkal:
_alesi_
2010. december 11. — 10:34:25
…és akkor jön a bicskanyitogató félmondat az ügyféltől: “Nem lehetne egy izét beszűrni oda középre. Csak kérdezem?” 🙂
Mefi
2010. december 11. — 12:56:25
[re=6063014]_alesi_[/re]: és tegnap majdnem elélveztem, mert az ügyfél azzal nyitott, hogy nem fog ilyeneket mondani, ugyanis tudja, hogy nem véletlenül néz ki így, mert biztosan mi is átnéztük ötmilliószor hogy mit-hova érdemes. És tényleg.
István
2010. december 11. — 13:15:55
Mintaügyfél… Becsüld meg! 🙂
RustyRush
2010. december 11. — 17:48:47
Soha nem volt türelmem, sőt! Kitartásom sem az ilyenek elsajátítására… 😉
ogabi
2010. december 12. — 15:37:21
Bazi ritka az ilyen ember (és nem csak ügyfélről beszélek), aki felfogja, hogy nem ő ért ehhez e legjobban, és nem rakat arrébb legalább egy gombot 5 pixellel a hatalmas hozzáértését csillogtatandó. 🙂
Sajnos ez nem csak itt, külföldön is egy elég gyakori tünet… 🙁