Apró gondolat a divatról

Mostanában ilyen rendkívül bölcs gondolatokat sikerül előállítanom, egy hasonló munkafolyamat eredményeként született meg ez a bejegyzés is.

Múltkor a Hennes és Mauritz üzletben vásárolgattunk, amit a köznyelv csak H&M-nek emleget és »amelynek történetéről múltkor már írtam«. Azt vettem itt észre, hogy a ruhák méretezése (most leginkább a női ruhákra gondolok) úgy van belőve, hogy az akár a csak kissé is vaskosabb lányok nem találnak maguknak megfelelő számozásút. És nem azért mert elfogy, hanem mert egyszerűen így van a méretezés. És most persze ne arra gondoljunk, hogy egy olyan hölgyemény, aki alatt nyöszörög a lift, illetve nem is feltétlenül a súlyosság, hanem egyszerűen az, aki nem száznegyven centi magas és harminc centi széles, meg nem 34-es a lába. És ez nem annak a következménye hogy zsírt iszik reggelire nyers kakaóbabbal, hanem szimplán csak a hozott anyag.

Ha a pajeszommal gondolkodom: több méret, több vevő, több pénz. Mégis a legtöbb helyen tapasztalható hogy nem így gondolkodnak – vajon mért.

A véleményem szerint egyetlen logikus válasz létezhet a kérdésre: céltudatosan próbálják pozicionálni a terméket, ami valójában annyira nem is meglepő. Gondoljunk csak bele a manapság érvényes társadalmi normákba: ha kövér vagy, gáz vagy; ha látszanak a bordáid, tiéd a világ. Tegyük fel hogy létezik egy X, aki e beszűkült állítással teljes mértékben tud azonosulni. X tud vásárolni az adott ruhaüzletben, kényelmes neki a ruha, örül neki, azonban közel nem biztos, hogy szeretné látni Y-t egy hasonló ruhában, akit másabb alakja egyértelműen a ranglétrán való alsóbb pozícióhoz társít. És ha ilyen síkon kezdünk el gondolkodni, rögtön egyértelmű lesz, miért is van az, hogy idiótán vannak méretezve a ruhák.

Férfidivat tekintetében én ennek pont az ellenkezőjét tapasztalom: vékony vagyok mint a dög, alig találok ruhákat, mert amik tetszenek, azokból általában csak rám háromszor nagyobb méretben van. Igen, tudom, vegyek női ruhákat.

Máskülönben a tendencia megfigyelhető az Apple termékeknél is: közel nem azért kérnek értük annyi pénzt, mert olyan értékesek (persze nem rosszak), hanem mert rengeteg ember nem venné meg, ha mindenkinek elérhető áron nyújtanák.

Mindenesetre vicces, ha jobban belegondolunk a logika egyáltalán nem hibázik, és megfigyelhető rengeteg üzletben.

« »

mefiblog logó

Írja és rendezi Mefi, avagy Nádai Gábor © 2005-2024

A blogot büszkén pörgeti a WordPress motorja, Anders Norén sablonjának átbuherált változatával.