Szóval, kerékpár. Egész életemben kettő darab bringám volt. Az elsőt nagyjából tíz- vagy tizenegy éves koromban, Hauser márkájú, és mai napig megvan. Mivel a lakótelepre költözés előtt belvárosi ficsúr voltam, a szüleim akkor úgy gondolták, hogy talán mégsem kerékpáron kellene meghalni, így csak a lakótelepen kaptam saját cangát. Egyébként az azt megelőző nyáron tanultam meg egy balatoni nyaralásnál, hogy milyen is a két kerék.
Na de, ez a bicaj mai napig megvan, anno amikor vidékre költöztünk, lecseréltük a »Magellánra«, nem akartam eladni, elajándékozni, és később ezt nem is bántam meg, mert amikor visszajöttem az nagy Pestnek városába, bizony jól jött a leharcolt tizenéves canga, mondván ezt legalább nem nyúlják le.
Nade, már már tényleg nagyon ramaty állapotban van, le kellene cserélni a komplett féket, a belső és külső gumikat, a váz itt-ott már rozsdás és egyéb fémbetegségtől is szenved.
Pár napja viszont hirtelen jött ötlettől vezérelve kigondoltam, hogy veszek valami nagyon olcsó cangát, ami nem sokkal több, mint a régi javítása, és még gari is van rá. A Hervisben éppen akció is van, így becsoszogtam, és elhoztam egy lovat.
Sokan mondták, hogy nézelődjek használt után, de nem igazán találtam szimpit és amúgy is újat szerettem volna. A cangáról a neten két hátrányt írtak, az egyik, hogy a pedálja műanyag, a másik pedig, hogy kényelmetlen az ülése. De nem gond, mivel anno a Hauserre vettem egy szilikonos elég jó minőségű ülést, és egy szintén elég penge pedált, ezeket át is fogom rá szerelni.
Ahogyan nézegettem a felhozatalt, szimpatikusabb lett volna egy nyolcvan-százezer forintos példány, komolyabb cuccokkal, de teljesen felesleges. Reggel tíz-tizenkét perc, és bent vagyok az irodában, délután ugyanez hazafelé, esetleg ha szép idő van, kerülök egyet és lesz fél órás az út. Ha extrára vágyom, hazamegyek és Tigivel eltekergünk a hegyi utakon. Ez megy egyszerű vas, amit ha esetleg ellopnak (mert itt azért van rá esély), akkor nem fogok szomorú és ideges lenni.
Szóval ez van, éljenek a kétkerekűek.
Tetszett a bejegyzés?
Megköszönöm, ha nyomsz rá egy like-ot vagy megosztod másokkal:
_alesi_
2012. április 06. — 07:55:00
A “ha esetleg ellopják”-ra jó ez. Mondjuk nálam a lopásbiztos megoldás része, hogy használt gépem van, a tolvaj meg ritkán van annyira szakértő, hogy esetleg jobban szemügyre vegye a minőségi váltót és inkább a nagy egész állapotát nézik.
Mefi
2012. április 06. — 12:57:00
[re=6066284]_alesi_[/re]: mondjuk első tapasztalatok alapján csak apró különbségeket érezni a 300 és a 33 ezer forint között. 😀
_alesi_
2012. április 07. — 18:52:34
[re=6066285]Mefi[/re]: idővel érezni, hogy mennyivel bírja jobban. 🙂
Mefi
2012. április 08. — 15:30:41
[re=6066287]_alesi_[/re]: ez biztos. 🙂
idavid
2012. április 13. — 02:51:14
Én anno mikor elkezdtem komolyabban űzni a hegyikerékpározást, kaptam egy 60 ezres Meridát. Aztán jött a komolyabb versenyzés, és nyári munkákból 4 év alatt kb. 250-300ezer forintot öltem bele úgy, hogy csomó alkatrészt nagykeráron vettem.
Ez a gép 6. éve nem hagy cserben sehol, kulaccsal együtt van 11 kg és elképesztően más hajtani, mint egy nehezebb bringát, a könnyű és jó minőségű kerék (amikor vettem, ez volt a legjobb, nem gyárilag fűzött kerékszett, azóta egy kis nyolcas/tojás se lett benne) kb. aranyat ér és hosszú távon spórolást is, ha tolja az ember.
A lekerülő alkatrészekhez meg vettem egy alumínium vázat használtan (5e), fűztem egy egysebességes hátsó kereket (7e), meg vettem rá egy U-lakatot (9e) és lett egy klassz városi bringám is, aminek csak olaj kell meg néha új fékgumi, és amúgy csendes, gyors, kényelmes:)
Szóval ha rákap az ember a dologra, akkor azért erre is rengeteg pénzt lehet költeni – egy jó lakatot viszont vegyél, hiába olcsó a bringa, mégis csak érték. Kryptonite U-lakatból van egészen kicsi is, 7-9e forint a Zöld Pontban (itt al egolcsóbb a városban, bicycle.hu) és ha ilyet látnak a gépen, mennek is tovább a tolvajok…