NemTandíj

Négy éve, egészen pontosan 2008 márciusában volt utoljára tandíj hiszti, ezt egy »akkori bejegyzésben« foglaltam össze. Én a 2008-as háromigenes szavazáson a tandíj ellen, a vizit- és a kórházi napidíj mellett szavaztam. (Ez volt egyébként az első szavazásom.) Politizálás tekintetében csak annyit tennék hozzá, hogy akkor a most éppen vitás képzési hozzájárulás ellen a Fidesz kiabált leghangosabban, illetve a legdrágább kampányokkal.

A tandíj idén valójában nem tandíj, mert most nem az egyébként is szűkre szabott államilag támogatott képzések megszüntetéséről van szó, hanem az egyéb, felsőoktatási intézménybe bejutást és bennmaradást nehezítő rendelkezések sorozatáról, illetve bizonyos, szó szerinti képzési hozzájárulásról. A megnevezés amúgy lényegtelen, azzal, hogy mindig annak irányába terelik a témát, hogy ez nem tandíj, csak felhergelik az amúgy sem nyugodt hallgatók ezreit.

Az egész kérdéskörben jelenleg úgy látom, hogy ismét rossz oldalról közelítenek egy rendkívül érzékeny témához. Szerintem változatlanul nem tandíj, hanem valamilyen inverz ösztöndíj kellene, vagyis, hogy bizonyos képzési átlag felett nem kell fizetned, egyébként igen. De ettől még nem lesz pénze az oktatási intézményeknek, ha pedig az állam nem tudja miből előteremteni a máskülönben nem alacsony normatívát, akkor lehet tüntetni, csak éppenséggel nem lesz iskola, ami diplomát adhat. Illetve lesz, csak el fogják kérni azt a pénzösszeget, amit tényleg tandíjnak hívnak.

Illetve, a felsőoktatásnál abban is gyökerezik a probléma, hogy teljesen logikátlanul használjuk a bolognai rendszert. Sokkal kevesebb, de sokkal jobban átgondolt képzésre lenne szükség, sokkal komolyabb és értékesebb OKJ-képzéssel, valamint egyszerűen le kellene szokni arról a megközelítésről, hogy diploma nélkül értéktelen a munkád.

Én sem érzem szükségességét a diplomámnak, szívesebben jártam volna egy intenzív, négyéves fejlesztői képzésre, ahol megtanulok profin két nyelvet, és azt használhatóan alkalmazhatom. Ilyen viszont nem létezik, illetve ami van, az semmit nem ér. Kvázi beleszorítják a programozni vágyó fiatalt a mérnök szakmába, amivel alapjáraton nincs probléma, hiszen sokkal jobb képzést és tudást kap, de nem mindenhol keresnek mérnököt, sokszor lapátoló emberek kellenek, akik csak a kivitelezésben vannak nagyon otthon.

De teljesen érthető a hallgatók felháborodása is. Nem lehet hibáztatni embereket azért, hogy egyik napról a másikra elveszik tőlük azt, amit eddig alanyi jogon kaptak. A magyar emberek generációk óta úgy nőnek fel, hogy ingyen van az oktatás vagy mondjuk viszonylag kevés pénzért jogosultak (a más országokban alkalmazott biztosítómodellhez viszonyítva) egy nem túl jó minőségű egészségügyi szolgáltatás igénybevételére. Teljesen jogos a kérdés, hogy ha az apám ingyen diplomázott, én miért fizessek érte. Vagy ha eddig ingyen volt az orvos, akkor most miért kellene érte pénzt adnom? Az emberek, akik ebben nőttek fel, nem tudják és nem is akarják elfogadni, hogy minőségi szolgáltatást sok pénzért cserébe lehet kapni.

Kiborult egy vödör víz, de a balesetek megakadályozása helyett rohangálnak össze-vissza a csúszós kövön. Logikusan kialakított, jól felépített felsőoktatási rendszerre lenne szükség, ahol a megszerzett tudást hasznosítani lehet, és ahol nem emelik piedesztálra a diplomát egy szakmai végzettséggel szembeállítva.