Lacinál láttam ezt az egyáltalán nem mai videót, ami azon túl, hogy minden bizonnyal az egyik legszebb, amit mostanában láttam, rengeteg számomra érdekes dolgot felvet:
Nemlátom, kattintok, meglátom!
Egyrészt imádom a macskákat, és nem csak a házi, doromboló jószágokat, hanem ezeket a hatalmas példányokat is. Ilyen felvételeken látszik kiválóan, hogy a leopárd is csak egy macska: pontosan ugyanúgy mozog, reagál, fetreng, csapkod a mancsával, prüszköl, akármi, mint a százszor kisebb sziámi, amelyik éppen itt szuszog mellettem, és nem akar megölni.
Másrészt, hihetetlenül őszinte az állatvilág. A leopárd elpusztít egy állatot az élelemszerzés (vagy egyszerűen a vadászat) céljából, majd amikor döbbenten észreveszi, hogy ott egy újszülött, szinte azonnal kapcsol és anya lesz belőle, mosdatja, játszik a kicsivel, de még az érkező hiénát is elzavarja.
Voltaképpen az egész videóban semmi meglepő nincsen, mégis négy és fél percig tátott szájjal, csöndben nézed.
Tetszett a bejegyzés?
Megköszönöm, ha nyomsz rá egy like-ot vagy megosztod másokkal:
_alesi_
2013. február 10. — 21:50:31
Fajunkra jellemző módon gyakran a saját érzéseinkből kiindulva ítélünk meg más élőlényeket, lsd. Youtube hozzászólások, ahol mindenki anyaságot emleget, sőt! Ahogy elnézem már kész tündérmesét is kerítettek a folytatásról.
Az igazság inkább az, hogy itt egy jóllakott nagyvadat látunk, amely nyugisan elszórakoztatja magát a szerencsétlen töpörtyűvel, ahogyan a macskák szenyóznak az egérrel.
Csak azért vagyok ilyen “negatív”, mert akad ismerősöm, aki a BBC-nek készült természetfilmeknél működött közre és mesélt arról, hogy néha egészen elképesztő módon vezetik meg a nézőket és turbóznak fel hétköznapi eseményeket.
Mefi
2013. február 17. — 00:19:49
[re=6067099]_alesi_[/re]: érthető amit mondasz, de szerintem itt nem annyira a játék van, én inkább hiszek abban, hogy az anyai ösztön. Aztán bármi is lehet. 🙂