Pár napja egy érdekes kezdeményezésről olvastam, amelynek a következő a lényege: rendelj egy kávét magadnak, és tetszőleges mennyiségben kávét felfüggesztve. A barista ekkor felírja, hány ilyen rendelése van, és később, ha betér valaki, aki nem engedhet meg magának egy csésze kávét, ingyen kaphat egyet ezekből a felfüggesztett kávékból.

Én az igazat megvallva nem szoktam adakozni az utcán kéregetőknek.

Volt egy időszak, amikor így tettem, de ameddig nem egymagam, a saját fizetéséből, hanem otthon éltem, és a zsebpénzemet költöttem, addig úgy voltam vele, hogy nem az én pénzem, nem erre szeretném elkölteni. Mostanában főként azért nem adok, mert nem akarom a »koldusmaffiát« hízlalni, illetve mert sajnálatos módon rengeteg hajléktalan van Budapesten, és habár nagyon-nagyon zavar a tudat, hogy én éppen a fűtött lakásból a fűtött irodába zakatolok, miközben más megfagy az aluljáróban, mégsem tudok rajtuk segíteni.

És talán ezt a legnehezebb beismerni, hogy attól, ha az ember 50-100 forintot valakinek a kezébe nyom, azzal nem segít, csak a saját lelkiismeretét nyugtatja meg.

Ettől függetlenül adni persze fontos, minden hónapban igyekszem valami olyasmit csinálni, amivel tényleg segíthetek. Nemrég például Twitteren kért valaki támogatást, mivel nem talált munkát, és nem tudta kifizetni a hajléktalanszálló következő havi esedékes díját. Azt hiszem, négyhavi pénz gyűlt neki össze különböző emberek által.

A kávés kezdeményezést kedves gesztusnak találom, elterjedhetne itthon is (és nem pálinkával meg kiskörtével).