Balatonfüredi építkezés

Az elmúlt néhány napot Balatonfüreden töltöttük az arkonos kollégáim többségével hivatalosan csapatépítési, valójában alkoholfogyasztási és ritmikus táncos mulatságban való részvétel céljából.

Valahogyan a bulin előjöttek a kilencvenes évek kötelező zenéi, és azóta is a fejemben van a Coco Jamboo című szám, amit egészen konkrétan másodikos koromban hallottam először, azt hiszem 1996-ban:

Nemlátom, kattintok, meglátom!

Látogattunk borospincét, golfoztunk és vitorláztunk is. Utóbbira ügyesen elfelejtettem kabátot vinni, mert az előző nap hajnal hatig videóvágás utáni kétórás alvásból arra már nem futotta, hogy ne hagyjam itthon, így a pulcsira húzott zakóval küzdöttem a zuhogó esőben, de túléltem, és még kivételesen elegáns is voltam a hajó fedélzetén.

A vitorlázás nagyon mókás volt, pár évvel ezelőtt szerintem el sem tudtam volna képzelni, hogy kibírok nyolc órát egy hajón, most viszont még arra is gondoltam, hogy be kellene vállalni egy párnapos utazást.

Bejött a golfozás is, de erről majd egy másik bejegyzésben.