Országos Kéktúra

Szombaton hirtelen felindulásból nekiindultunk túrázni, nagyjából tíz kilométert tettünk meg, de nem igazán számoltam, viszont szereztünk egy pecsétet a Hármashatár-hegyen található OKT lelőhelyen.

Egyrészt maga a túra nagyon bejött, minden túrázás során rájövök, hogy imádom, ezért ki is találtuk, hogy beszerezzük a füzetet, és ha harminc évbe is telik, de megcsináljuk az Országos Kéktúrát. 1128 km, egyáltalán nem teljesíthetetlen, és közben megismerjük hazánk szépségeit. És a végén milyen menő lesz, ha megkapjuk a kitűzőt.

A másik, amire rájöttem, hogy oké, adótorony, meg oké, elektromos vezetékek, de azért ahogyan az ember a hegy tetejéről lenéz a városra, hamar rájön, hogy nem arra lettünk kitalálva, hogy egy negyven négyzetméteres lakásban ücsörögjünk.

Szegény »fehér Tisza cipőm« orrán a ragasztás el is vált a túra végére, de hősies halált halt, és egyrészt biciklizni még jó lesz, másrészt pont pár hete vettem egy másikat, így legalább fel tudom avatni. (Amúgy két évet és két hónapot bírt ki, ami azért szép teljesítmény, pláne, hogy nem túrázásra találták ki, én meg vittem elég sok helyre.)