Az új jószág a házban:
Februárban volt három éve, hogy »megvettem életem első Tisza cipőjét«, és annyira tetszett, hogy rögtön kettőt is beújítottam. Hozzáteszem akkor mázlim volt, mert utolsó darabok lévén a kettőt hoztam el olcsóbban, mint most ezt az egy párt.
Hovatovább, a Tisza az egyik legjobb választás, ha cipőről van szó, a másik kettő mai napig megvan, valójában semmi bajuk, bár az anyagukon látni, hogy nem tegnapi szerzemény.
Ami vicces, hogy nagyobbak lettek a cipők. Az én lábam 45-46 között mozog, Tiszából a 45-ös picit szűk volt eleinte, de ahogyan tágult, pont tökéletes lett. Most mikor felpróbáltam egy 45-öst, olyan érzés volt mintha két számmal nagyobb lenne, végül egy 44-esre esett a választás.
Amúgy, ahogyan böngészgettem a blogot, belefutottam »ebbe a listába«, és örömmel konstatáltam, hogy mindent sikerült megszereznem így vagy úgy, amit szerettem volna. És még olyan listákról is, amelyek a blogon nem szerepeltek. :]
Egy ismerősöm mondta múltkor, hogy jó irányba halad az életem
. Remélem nem szólta el magát, le is kopogtam gyorsan, hogy igen, ez így van, és nagyon örülök neki, igyekszem minden jó dolgot megtartani és még jobbá tenni, a rosszakat meg kerülni. És hasonló klisékkel folytatnám most a munkát, ezt a bejegyzést pedig befejezném, mielőtt még egy adag nyáltenger lesz belőle.
