Sráckor

A Sráckor egy kiemelkedően jó film volt, és leginkább azért tetszett, mert nem a különleges technológiai megvalósításával hódított, azt voltaképpen észre sem vettem volna, ha előtte nem olvasok utána. A filmet ugyanis 2002-től 2013-ig forgatták, évente két-három alkalommal. A forgatókönyv nem volt a legelején megírva, mindig a forgatás előtt nézték újra az előző anyagokat, és a készítők valamint a szereplők saját élményei adták az alapot, a történetnek csak az eleje és a vége volt fix pont. A főszereplő ugyanaz a srác, a történet az ő életét meséli el 5 éves korától 18 éves koráig.

A technológiai újdonságot leszámítva főként a történet felépítése tetszett: tényleg éreztem rajta, hogy nem a szokásos keretek között gondolkodtak, nincs eleje-közepe-vége, nincs különösebben bonyodalom, nincsen egy pont, amikor minden esemény összefut. Egyszerűen csak megy előre és közben tényleg olyan érzésed van, mintha néha benéznél egy házba, ahol valakinek a fején egész nap kamera van. (Persze ez is szorosan kapcsolódik a megvalósításához, de ezalatt főként arra gondolok, hogy nem az tetszett, hogy de jó, 12 évig forgott, ugyanolyan a képe, öregednek a színészek stb.)

Elképesztően nehéz lehet úgy elkészíteni valamit, hogy igazából csak egy évtizeddel később tudod megmutatni a nagyközönségnek. Hatalmas volt Csillagok háborúja-poén is, pontosan emiatt.

Nagyon érdekes filmélmény, mindenkinek bátran ajánlom.