Van egy eszköz, ami alapvetően is nagyon zavar, de amiről most írni szeretnék, az kifejezetten annak egy bizonyos témában való felhasználása. Az eszköz nem más, mint amikor egy rossz jelenség ellen való tiltakozásként magát a rossz jelenséget használják fel. Ez így még lehet, hogy kissé absztrakt, de kifejtem.
Nagyon szeretem olvasni a Variety-t, kifejezetten a filmvilággal kapcsolatos híreiket. Tőlük értesültem tegnap az Oscar-jelöltekről, és volt egy mondat, ami nagyon feltekerte a vérnyomásomat:
Oscars nominate all white actors, ignore female filmmakers too
Oscar voters had a chance to make history by nominating the first African-American woman in the Best Director category with “Selma” helmer Ava DuVernay, but instead they opted to reward a contingent that was all-male and heavily white.
Az idézett sorok ebben a cikkben szerepelnek, a jelentésük röviden összefoglalva annyi, hogy az Akadémiának meg volt a lehetősége, hogy történelmet csináljon egy afro-amerikai nő jelölésével, ehelyett szokás szerint
főként csak fehér férfiak munkáit jelölték.
A cikk persze tocsog ettől a gondolattól, és ez a nagy bajom: a megkülönböztetés ellen nem lehet megkülönböztetéssel küzdeni. Az Akadémia ne azért jelöljön valakit a filmvilág egyik rangosnak tartott díjára, mert afro-amerikai női rendezőként készített filmet, hanem azért, mert sikerült valami kiemelkedőt alkotnia. (A vicc, hogy tavaly egyébként pont egy »ilyen témájú film« vitt haza szobrot.) Ilyen tekintetben sokkal inkább értek egyet a Boyhood (Sráckor) című film vagy mondjuk a számomra tavalyi év nagy kedvencének, a »A Grand Budapest Hotelnek« a jelölésével.
És ami külön zavar, hogy nem lehet erről értelmesen véleményt formálni, mert akkor én leszek a lesovinisztázva, lerasszistázva, elnyomó, keretek között gondolkodó embernek titulálva. Pedig nem erről van szó, hanem arról, hogy ha egyenlőséget szeretnénk elérni, az ehhez vezető útnak nem lehet állomása a különleges bánásmód, mert akkor minden pontosan ugyanúgy történik majd, csak másik aspektusból.
Tetszett a bejegyzés?
Megköszönöm, ha nyomsz rá egy like-ot vagy megosztod másokkal:
zriff
2015. január 18. — 10:44:29
Jó ilyet is olvasni hogy valakinek feltűnik a polkorrekt liberális feminista kettős mérce. Ha zavarnak az ilyen dolgok tudok ajánlani antifeminista oldalakat, amiken sok érdekesség van: férfihang magyarul, vagy a voice for men angolul. Ott van még warren farrell, esther vilar, erin pizzey, tamási erzsébet akiktől sok érdekes, és elhallgatott dolgot lehet megtanulni.
Mefi
2015. január 19. — 21:44:45
[re=6067730]zriff[/re]: a feminizmussal nincsen bajom, azzal viszont igen, ha valaki rosszul értelmezi a jelentését, és úgy házal vele.