Nagyon jó élményünk volt hétvégén a Legújabb testamentum című belga-francia-luxemburgi koprodukciós filmmel. Vallás, európai filmipar és Művész mozi — ez a hármas kombó sokaknak elsőre nagyon ijesztő lehet, én mégis mindenkit arra buzdítok, hogy nézze meg, ki is fejtem, miért.

A történet egy erős mondattal kezdődik: Isten él. Brüsszelben lakik a lányával és a feleségével. Itt is a csavar: valójában egyáltalán nem az a karakter, akinek mindenki képzeli. Egy ötven körüli, lecsúszott egzisztenciát kell elképzelni, akinek az alkoholgőzös szagát még a mozivásznon keresztül is érezni. Ugyanabban a pizsamában ücsörög otthon, este berúgva alszik el valami focimeccset nézve, a családjával pedig gyökér módjára viselkedik.

Rögtön az elején választ is kapunk a vallási témákban mindig felmerülő és roppant kínzó kérdésre: ha létezik Isten, miért hagyja, hogy szenvedjünk? A válasz egyszerű: brüsszeli lakásában egy számítógép segítségével programozza a halandók világát. A mi nyomorunk számára voltaképpen a szórakozás. Mint amikor körbeveszel egy karaktert falakkal a Sims-ben. Egész nap sorra írja a törvényeit, amelyek közül csak egyet emelek ki, a többit csak hozzá kell képzelni:

2218-as törvény: a szomszéd sor mindig gyorsabb.

Ez az egész így leírva persze gagyinak, már-már sértőnek is tűnhet, de a filmnek pont ez az egyik erőssége: az amúgy nyomatékos kezdést végig nyomatékosan, de nem tolakódan használja. Jól működik az a jelenség is, amit például a Harry Potter történetekben is megfigyelhetünk: az általáunk ismert, csak “Murphy törvényének” nevezett, sosem értett dolgokra (például, hogy a megkent kenyér miért mindig a megkent oldalával esik a földre) mutat egy, a saját univerzumában hibátlan magyarázatot. (Nem hasonlítani akarom a Harry Potter regényekhez, de ott nagyon sok ilyen apróság volt, aminek a magyarázata valójában a véletlen egybeesés, de hozzátettek egy a varázslóvilágból ismert alapvetést, amitől így kicsit hihetőbb a mese.)

Ezekkel együtt viszont még mindig csak egy középszerű, egyszernézős, vasárnapi kaland lenne, viszont végig olyan kérdéseket feszeget, amelyek minden embert érintenek, olyan problémákat hoz fel, amiket minden néző tapasztalt már a saját bőrén.

Végig éreztem egy kicsit az északi filmekre jellemző sötét humort, fűszerezve a francia filmekre jellemző elvarázsolt hangulatvilággal, meg úgy a mostanában jellemző gyönyörű képi világgal, de közben a blockbuster alkotásokra jellemző profi technikai megvalósítással. Nem volt egy rossz vágás, nem volt egy rossz képkocka, nem volt egy kevésbé átgondolt jelenet vagy párbeszéd. Kevés CGI volt, de azt szépen megcsinálták, amit meg lehetett, azt inkább ügyes trükkfelvételekkel oldották meg.

A Legújabb testamentum c. film egyik jelenete

És ha lehet még spékelni: különösen tetszett, hogy sokat nevettem, sokszor elgondolkodtam és a drámai jeleneteknél a drámát is a saját bőrömön éreztem, de mégsem távoztam kifacsarva a teremből, mindegyik impulzust pont megfelelő dózisban adagolta. Voltaképpen nem túlzó azt mondani, hogy a humort választotta a kínosabb kérdések boncolgatására.

Ez az a film, aminek ha nem szaladsz bele valahol az előzetesébe, vagy nem követed és keresed kifejezetten az ilyen darabokat, akkor lehet, hogy elmész mellette. Az IMDb-n még kép sincs hozzá feltöltve és összesen 1931 felhasználó értékelte, pedig, ha meg kellene neveznem három kedvenc filmemet 2015-ből, a Legújabb testamentum biztosan szerepelne közöttük.

Eredeti cím: Le tout nouveau testament A Legújabb testamentum c. film plakátja
Műfaj: vígjáték
Időtartam: 113 perc
Megjelenés éve: 2015
Rendezte: Jaco van Dormael
Főszereplők: Pili Groyne, Benoît Poelvoorde, Catherine Deneuve