Apró gondolatok 2016-ról

Gondoltam összeszedem — főként a vidámabb dolgokra fókuszálva —, hogy 2016-ban milyen kisebb-nagyobb események történtek körülöttem.

1. Lakótárs-csereprogram 2016

Ez a dolog már 2015-ben elindult: októberben összeköltöztünk Ingriddel, így már sok-sok napja kettecskén lakunk belvárosi — egyre inkább — otthonunkban. Mégis 2016-hoz kötöm inkább, mert ez volt az első teljes évünk közösen, így idén volt a legtöbb izgalom, megoldandó feladat is.

Az együttlakást egyébként nagyon élvezem, sokkal több hasznos időt tudunk közösen eltölteni: nem kell mindig variálunk, hogy mikor találkozzunk egy órácskára, amit másfél óra utazás vesz körül; hogy melyikünknél töltsük az éjszakát vagy hogy éppen szomorkodunk, amiért nem találkozzunk, mert csak otthon ücsörögnénk, és nincs kedvünk nyakunkba venni a várost.

A lakás egyébként is csak kevés agglegény tulajdonsággal rendelkezett, az évek során elég szépen kidekoráltam, de mióta együtt vagyunk Ingriddel, még kedvesebb lett, és Tigi pár hét után meg is jegyezte: “látszik, hogy van már itt egy lány is”. A finom illatgyertyák, a végtelen növénytől roskadozó polc, a kétszer annyi könyv és film, valamint a rengeteg új párna és apró dekoráció mind-mind hozzájárult az észrevételhez.

Ingrid ráadásul tematikusan évszakonként és a nagyobb ünnepek körül átvariálja az enteriőrt, ha éppen nem egy brutális karamellás-tortával lep meg a születésnapomra, és nagyon jól érezzük magunkat kettecskén.

2. Pontosan 2016 szál extra macskaszőr

Rögtön ki is javítom az előző mondatomat: a kettecsként egész pontosan hatocskán, ugyanis az összeköltözés egyben három új állatkát is hozott: Ingrid két aranyhala és Saci nevű sziámi macskája is csatlakozott hozzánk, így elég gyakran fogad minket ez a kép otthon:

Kázmér amúgy is nagyon jól fogadja az új macskákat, Saci kicsit nehezebb eset ilyen szempontból, de ő is hamar megemésztette, hogy mostantól kényszerházasságban él egy nálánál fele olyan idős de kétszer akkora össztömegű jószággal. Már-már azt is merem mondani, hogy közepes lett a szerelem mérete: ha nem együtt alszanak, akkor együtt esznek, együtt fekszenek valamelyikünkön vagy egymást kergetik a lakásban.

Az aranyhalakat szerencsére mindketten békén hagyják, Kázmér egyszer megfürdött az akváriumban, de mivel két napig nem álltam vele szóba büntetésből, hamar megtanulta, hogy macskaként nem vicces közelíteni az akváriumot. (Saci meg igazából magasról tesz a halakra.)

3. Tíz év után az első 2016 km a bal-egyben!

Számomra az év egyik legjelentősebb eseménye, hogy májusban vettem egy autót. Nem is a tárgy birtoklása vagy a világban való pozíciója, mint inkább amiatt, hogy »10 év után újra elkezdtem vezetni«, ráadásul ekkor először a budapesti forgalomban.

Azóta vezettem már Dániában, Ukrajnában és Svédországban is, lassan túl leszek az 5000 megtett kilométeren, ami persze nem sok, de azét mégis 5000-rel több mint tavaly ilyenkor! A vezetést egyébként egyre jobban élvezem, és azért egyre magabiztosabban is megy a dolog, mint tavasszal, amikor elkezdtem, de még annál is, amikor augusztusban megírtam a bejegyzést a témában:

4. 2016 a karrierem legjobb ötödik éve

Július óta új pozícióban dolgozom: »én vagyok a fejlesztőcsapat vezetője az ingatlan.com-nál«, és még jubiláltam is, ugyanis ezzel együtt megkezdtem az ötödik évemet a cégnél. Szánsájn, hepinesz, vörldpísz és világmegváltás.

5. 2016-nak tűnő év a Trónok harca fogságában

Idén végre-valahára letettem a Trónok harca utolsó kötetét is. Saját hülyeségem ez, de egyszerre egy regényt szeretek olvasni, és ha több részes, addig nem kezdek másba, amíg be nem fejeztem. A Tűz és a jég dala viszont amennyire beszippantott az elején, annyira ráuntam a végére, és így a saját hülyeségem beszorított a keveset olvasók világába: másba nem akartam belekezdeni, de a Trónok harca utolsó megjelent részéhez háromnaponta nyúltam.

Idén viszont sikerült elolvasnom 11,5 könyvet, ami persze nem olyan végtelenül sok, de ezzel a számmal elégedett vagyok, és a bátortalanul bevállalt 10 könyves Goodreads kihívás is sikerült (a képen nincsen rajta az utolsó Trónok harca-kötet, és az éppen olvasás alatt álló 2001: Űrodüsszeia, illetve ezek csak a regények, nem szakmai és egyéb írások):

Ez a havonta egy regény tempó teljesen szimpatikus, kényelmes és igazából elégedett vagyok ezzel a számmal, jövőre is szeretném tartani.

6. Több mint 2016 percnyi film és sorozat

Idén inkább a sorozatok tekintetében volt nagyobb darálás, »a kedvenceimet ebben a bejegyzésben gyűjtöttem össze«, de azért sikerült jópár filmet is megnézni, kedvenceim a teljesség igénye nélkül (nem feltétlen 2016-os filmek, sőt):

• V mint vérbosszú
• JFK – A nyitott dosszié
• E.T. A földönkívüli
• Casablanca
• A nagy dobás
• Kék bársony
• Mulholland Drive
• 10 Cloverfield lane

Az idei filmek közül a legtöbb még hátra van, így eddig nem találtam meg azt, amit úgy igazán a kedvencemnek neveznék.

Voltak nem idei filmek, de mégis mozis kalandok: megnéztük például a Ponyvaregényt, amit moziban hatalmas élmény volt látni, még annak ellenére is, hogy nagyjából a nyolcvanharmadik alkalommal tekintettem meg.

Listán van még sok 2016-os film, amelyek közül valószínűleg hamar meglesz a kedvenc: Érkezés, Cameraperson, Moonlight, Doctor Strange, The Lobster, Sully, Deadpool, The Last Man On The Moon, Tower,  és az Én, Daniel Blake.

Van pár film (közöttük pár olyan, ami egyik listán sincs, így pl. a Zsivány egyes, az Inferno, Café Society vagy a Legendás állatok és megfigyelésük is.), amikről majd tervezek külön bejegyzésben is megemlékezni, de ez legyen a januári Mefi problémája!

7. 2016-ban sikerült arra tartanom, amerre év elején kitaláltam

Ahogy pár éve mindig, így 2016-ra is összefoglaltam, »részben publikusan«, részben csak magamnak, hogy mire szeretnék idén figyelni: jelentem, az évet ilyen szempontból sikeresnek értékelem, minden olyan dolog, amit terveztem, megvalósult.

Kiállításból és színházból lehetne még több, de idén már a kinézett események feléről nem maradtam le, illetve év elején volt egy egészségügyi okokból adódó majdnem négy hónapos általam csak “szobafogságnak” nevezett időszak, ami alatt inkább sok film és sorozat csorgott, mint kiállítás vagy színház.

8. Több mint 2016 kilométert utaztam

Az utazás az egyik kedvenc hobbim, és persze vannak barátaim-kollégáim, akik sokkal jobban hódolnak ezen szenvedélyüknek, azért azt hiszem nem panaszkodhatok én sem. Az idei utazásokat főként képekben meséltem el:

• Ausztria
• Szentendre

De volt pár bejegyzés is:

• »Dánia és Svédország«
• »Ukrajna«

Ezen kívül a kisebb-nagyobb kirándulások mellett ismét elutaztunk Sopronba, de idén nem a VOLT fesztiválra, hanem a céges csapatépítőre.

A jövő évi tervek: Ciprus, Marokkó, Németország (egészen konkrétan Berlin) meg még ami érkezik útközben.

9. Az első saját karácsony éve: 2016

Csak amolyan említés szintjén, mert azért mégis 28 otthon töltött karácsony után volt ez az első szenteste, amit saját magunk szerveztünk magunknak, a saját fánkkal, a saját hozott szokásainkkal és így itthon töltöttünk.

🌲☺️

A photo posted by Mefi (@mefiblogger) on Dec 24, 2016 at 2:32am PST

Tuti volt még nagyon sok jó és pár kevésbé jó dolog is, de még így ezt az adagot összeszedve is jó volt egyben látni: mozgalmas, izgalmas és sok újdonsággal teli volt ez az év. Viszlát, 2016 és köszi: jó volt veled!

Ugyanitt: ahogy az »minden évben lenni szokott«, a kis vidám bepezsizett karikatúrákkal kívánok mindenkinek olyan boldog 2017-es évet, amilyet legjobban szeretne! És egyúton köszönöm, hogy 2016-ban is erre jártatok, olvastatok, hozzászóltatok, megosztottatok, avagy ahogyan mondani illik: “like-olva, osztva” voltam! B.ú.é.k!