A 2008. március havi bejegyzésekhez jó szórakozást kíván Marty McFly!


Atrocitások az iskolában

Tanárverés

Nemrég írtam róla, hogy »egy diák vascsővel fenyegette idős tanárát«. Emlékszem, nem is olyan régen volt egy nagyon komoly élelmiszeripari-botrány, mikor is egy nagyobb raktárban található termékek 90%-a átcímkézve lett eladva, lejárt szavatossággal. És akkor utána hónapokig több ilyen esetet lehoztak az újságok, bemondott a tévé, megírtak az interneten. Aztán elcsendesedett a dolog. Most is ugyanúgy vannak lejárt szavatosságú ételek, most is átcímkéznek dolgokat, vagy egyszerűen nem írják rá a lejárati vagy gyártási dátumot, mégsem csámcsog rajta a média, ugyanis nem olyan izgalmas. A mostani téma a tanárverés, a diákok egyre durvább viselkedése, és hasonlók. Ez sem újdonság máskülönben, én mikor elsős voltam középiskolában (2003), már akkor voltak nagyon durva dolgok, mégsem hozta le mégcsak a helyi lap sem.

Sőt, már általános iskola negyedikes koromban (2000) megesett, hogy az egyik nemcigány fiatalember kapott egy szaktanárit, az – egyébként roppant kedves és aranyos, remek pedagógus – osztályfőnökünk meg kitépett hajat, három monoklit és egy törött bordát mindezért. Ezt sem hozta le a televízió.

Hogy mit tennék én az efféle esetek megelőzésére? Nem tudom. Avagy talán mégis. Az első lépés a családi pótlék rendszerében való radikális változások bevezetése. A pénz osztását a tanuló eredményeihez igazítanám: az előző félév szerint, minimum 3,5-ös tanulmányi átlagra lehetne kapni, értelemszerűen minél jobban tanul az illető, annál több pénzt kap. Amennyiben a drága diák nem úgy viselkedik, ahogyan kellene, a családi pótlékot azonnal megvonnám, persze nem végleg. És hoppá: rögtön mindenki elkezdene hajtani, mert egyrészt lenne ösztönzés, másrészt anyuci sem örülne neki, ha elesne a havi párezer forinttól. Aki nem hajtana, ráfázna – tiszta sor.

Továbbá, ott van még a tankötelesség. A gyerek csak rontja a levegőt az iskolában? Ki kell rakni, és nem lesz ilyen probléma. Természetesen a kizárás azonnal maga után vonná a létező összes segély azonnali megvonását. Hoppá kettő: lásd az előző bejegyzést.

Nem állítom, hogy ezen változtatások teljes mértékű pozitív változásokhoz vezetnének, nem állítom, hogy jó oldaláról közelítem meg a szerintem bajos pontokat [ezt majd a témában nálam okosabb emberek, (például pitbull) kifejtik] de mindenképpen jobb lenne a helyzet. Írhatnék még oldalakat, de teljesen fölösleges: az oktatással baj van, változtatás, de méginkább: változás kell. Sürgősen.


Mozifanatikusok éjszakája

Ötvenkét film, kétezer forintért, este hattól reggel hatig. Persze ennyi idő alatt csak öt-hat filmre van ideje az embernek, de ettől függetlenül jó bulinak tűnik, én ott leszek. A filmek pedig, amiket tervezek megnézni:

  • Amerikai gengszter;
  • Hipervándor;
  • Macskafogó 2;
  • Michael Clayton;
  • Nem vénnek való vidék.

Illetve amire még esetleg jut idő.


Szabványos nyugtát a népnek!

Azon döbbentem le most éppen, hogy a különböző cégek, különböző országokban mennyire más minta alapján állítják ki a nyugtát, blokkot, számlát. Ez pedig azért roppant zavaró, mert ha valamilyen feltétel szerint dolgoznál az adatokkal, akkor mindegyik kis fecnin máshol kell keresned az információt. Ráadásul van jónéhány cég, amelyek még a pénznemet sem tüntetik fel. (Konkrétan néhány szláv nyugtáról volt szó, a neten kellett kutakodnom, hogy akkor ez most melyik ország is, zavaró.) Lehet az én perverzióm ez, de ha tehetném, szabványosítanám a nyugtákat, hasonlóképpen:

Szabványos nyugta

Értelemszerűen a tételek különféle információi (mennyiség egysége, kedvezmény stb.) az ismétlődő részben helyezkednének el; illetve a dátum formátumában lehetne vitatkozni, de a lényeg, hogy egységes legyen. Mindenféle egyéb sallang (köszönjük a vásárlást és társaik menjenek a blokk aljára. Véleményem szerint ezen hosszútávon mindenki csak nyerne, ugyanis:

  • adatfeldolgozáskor rögtön tudod hová nézz, rögtön látod milyen pénznem, mennyi pénz, és így tovább;
  • méret tekintetében könnyebb elhelyezni, átláthatóbb az azonos szélesség miatt;
  • idővel az összes nyomtató támogatná ezt a szalagméretet, esetleg csak ezt, így, megszűnik a legtöbb kompatibilitással kapcsolatos probléma;
  • egységes, átlátható rendszert kapunk.

Mert konkrétan nem biztos, hogy engem érdekel a cég szlovák reklámszövege, csak az, hogy mennyi a végösszeg, milyen pénznemben állították ki és mikor készült.

Ennyit szerettem volna.


Holt költők társasága

Holt költők társasága

Bevallom, hogy bár alapfilmről beszélünk, még nem láttam. Illetve láttam, de hat- vagy hétéves lehettem akkor, és egyáltalán nem emlékeztem rá, valamint ez a film tipikusan az a kategória, amit máshogy értelmez az ember hat-, tíz-, húsz- és harmincévesen is.

A film fantasztikus. Tényleg. Robin Williams egyébként is a kedvenc ámérikái színészeim között szerepel, a legtöbb filmje jó volt, legyen szó vicces családi limonádéról, vagy vérkomoly drámáról, mint például ez a film.

Mai szemmel fura volt látni a filmben bemutatott világot, pláne nekem, bár azt hiszem nem vagyok vele egyedül, ha azt mondom: nem tudtam volna elviselni.

Tényleg alapmű, ha valaki még nem látta, pótolja!

Eredeti cím: Dead Poets Society
Műfaj: dráma
Időtartam: 128 perc
Megjelenés éve: 1989
Főszereplők: Robin Williams, Robert Sean Leonard

{{5csillag|(Alapmű.)}}