A 2010. január havi bejegyzésekhez jó szórakozást kíván Marty McFly!


NAPFÉNY JÁRJA ÁT A SZÍVEM ÚJRA

ITT VAN A LOST PONT HOGY KÉT NAP MÚLVA!

Az esemény tiszteletére az alábbi videófelvétllel készültem (rettentően gyenge a minősége, és idő hiányában fele annyit tudtam csak megcsinálni benne, mint amennyit szerettem volna, de reméljük A Sziget nem panaszkodik majd):


Nemlátom, kattintok, meglátom!

Azt bánom, hogy nem sikerült 42 másodpercesre vágni, de sebaj.

Alig várom már egyébként az évadnyitót, vásárolni fogok kettő zacskó Snehulkyt, kikapcsolom a telefonomat és Kázmérral az ölemben fogok gubbadni a tévékészülék előtt, miközben testem-lelkem minden zugát átjárja az utolsó évad izgalma.


VI. szemeszter

Megtörtént a beiratkozás; még mindig nem értem, miért kell kinyomtatni az ETR-ből a változásjelentőt (akkor is, ha nincs változás), majd bevinni és leadni. Egy gombnyomással el lehetne intézni az egészet. Na mindegy. Utolsó előtti félév, ezek lesznek a tárgyak:

Tantárgy Kredit Óraszám
Alkalmazásfejlesztés technológia 5 45
Az informatikai biztonság alapjai 5 45
Döntéstámogató rendszerek és üzleti intelligencia 6 45
Elosztott alkalmazások 5 45
Emberi erőforrás menedzsment 2 30
Internetes alkalmazásfejlesztés II. 5 45
Operációs rendszerek üzemeltetése 5 45
Jogi és államigazgatási ismeretek 2 30

Jognak örülök, HR annyira kell mint egy falat kenyér, oprendszereken unix lesz, szóval pláne jó, a többit pedig meglátjuk. Biztonságra kíváncsi vagyok, mert aki által érdekelt volna, ő már nem tanít nálunk, remélem jó embert fogunk ki hozzá.



Díjbeszedő

A mai, akár tanulságos történethez is mutatok először képet:

Vízóra-állás leolvasására figyelmeztető plakát, magyarul

Mindenki látott már valószínűleg ilyen vagy ehhez hasonló, a Díjbeszedő Zrt. által kiragasztgatott felhívást, hogy x hó y napján jönni fog a bácsi vagy a néni, megnézni a vízóra állását, és adott esetben pénzzel is leaksztja az emberfiát. A dolog teljesen rendben van, egészen addig, amíg adott esetben nem laknak külföldiek, például britek a házban, mint például nálunk.

Első blikkre azt hittem valaki a napi fáradalmakat próbálta levezetni az angoltudás gyakorlásával egybekötve azzal, hogy ráfirkált a liftben kiakasztott papírosra, azonban lehet látni, hogy angolul kérdezi valaki valakitől, hogy ez mi, mert a nagy piros betűk azért minden nyelven egységesen azt jelentik, hogy hé te. Persze nem volt gond, mert mint látni, valaki válaszolt is annak rendje és módja szerint.

Az jutott ezzel kapcsolatban az eszembe, hogy igazán ráírhatnák angolul is a lényeget ezekre a címkékre, mert bár tény hogy magyarok vagyunk, de az angol mégiscsak az a nyelv, amit illik tudni ha külföldre megy az ember. A gondlatot továbbgörgetve persze lehetne a hivatalos dokumentumokra is valamilyen angol tájékoztatót biggyeszteni, ne kelljen már tolmács a parasztnak.


Laptop STOP!

Újfajta technikai vívmányaink új alapvető illemszabályokat követelnek.

Laptop STOP!

A következő történt velem valamelyik nap. Jöttem Salgótarjánból busszal Budapest felé, és mellettem egy srác bekapcsolta a laptopját. Gondoltam oké, nem lesz ezzel baj, azonban fülhallgató nélkül kezdett el filmet nézni. Én olvastam, de közben arra lettem figyelmes, hogy még hárman-négyen nyomkodnak valamilyen noteszgépet a buszon.

A laptop persze nem a világ legnagyobb újdonsága, de ha megnézzük az öt-hat évvel ezelőtti árakat, akkor nem meglepő, hogy nem volt minden második főiskolásnak a táskájában, míg most azért ritka az a fiatal, akinek ne lenne valamilyen hordozható gépe, ha csak valami olcsóbb fajta is.

A buszokon és egyéb helyeken vannak kiváló piktogramok, illetve szövegesen jelzések, hogy a rádiót és a mobiltelefont ne használjuk, továbbá van az aranymondat is, miszerint mások nyugalmát zavaró tevékenység folytatása tilos, amibe akár a laptop is belevonható, de az van, hogy előbb-utóbb kénytelen leszünk figyelembe venni a laptopot, a táblát és az egyéb hasonló eszközöket is, ha erről van szó. Ezeknek a nyilvános helyen vagy társaságban történő használata ugyanúgy illemszabály szerint kellene hogy történjen.

Az általános iskolákban például el lehetne kezdeni finoman a számítógép használatával kapcsolatos etikett ismertetését a gyerkőcökkel. Hogy mit lehet a géppel, hogy mit lehet a neten és így tovább. Ehhez mondjuk először kéne egy jól kidolgozott, egységes ajánlás.

Persze tisztában vagyok vele, hogy erre még sokáig nem lesz mód, de azért eszembe jutott a dolog.