A 2010. szeptember havi bejegyzésekhez jó szórakozást kíván Marty McFly!


Hangulkukac

Tegnap gondoltam lefekszem kettő körül, és majd kilenckor ha felkelek, akkor alszom is eleget. Kettő előtt néhány perccel vettem észre hogy ma nyolcra megyek be. Volt ma két előadásom, egyet végigültem (ez összesen kilenc óra) és még itthon dolgoztam nagyjából két órát. Még tervezek megnézni néhány sorozatrészt, bele is írom az önéletrajzomba, hogy maximálisan terhelhető vagyok.

Ezt meg csak úgy most, hangulatból, anno még Balázs mutatta őket, azóta is imádom:


Nemlátom, kattintok, meglátom!

Reggel akartam írni valami értelmesebbről is, de azt azóta azért sikerült elfelejteni.


Gáz van: nincs gáz!

Az alábbi plakátra lettem figyelmes a felvonó fülkéjében miközben sugár hajamat igazgattam a tükörben a reggeli indulás után néhány másodperccel (kamu, igazából este lőttem a fotót miután levittem a szemetet):

Szerelik a gázhálózatot, nem lesz gáz

Most azon túl, hogy 2010-ben még tényleg vannak emberek, akik ilyen plakátokat készítenek, felvetődik bennem a kérdés. Hogy gondolhatja bárki azt, hogy október 4 és október 9 között gázhálózatot felújítani vicces, úgy, hogy közben üzemel a gázszolgáltatás? Ez komoly? Még ugyan nem fűtünk, de valamelyik este majdnem megnyomtam a nagy piros gombot a fűtőtesten. Október elejére már talajmenti fagyokat jósolnak. Arról nem is beszélve, hogy októberben mondjuk gyakrabban előfordulhat, hogy főzne az emberfia, amit gáz nélkül a háztartások nagyobbik részében vicces. Komolytalan kicsit, ezt augusztusban vagy júliusban kellett volna megoldani, három hétköznap alatt, amikor a kutya sem használ gázt. Ja, és mivel valami cső a tűzhely mögött nem szabályos, ki kell cseréltetni. Ezt a lakó fizeti, nagyjából hat-hétezer forintról van szó. Persze nekem nem pénzkiesés, mert a főbérlő állja, de akkor is.

Másik érdekes dolog: biciklitárolás. A körfolyosón elvileg nem szabadna, én például nem is tudom az ajtóm elé tenni, mert van egy néni a szomszédban aki járókerettel közlekedik és nem férne el. Megszavazták a lakógyűlésen (amit egyébként egy héttel azután tartottak, mint az eredetileg kitűzött időpont szerint kellett volna), hogy építenek valami biciklitárolót, 160 000 jó magyar juhért, amit a biciklivel rendelkező lakók (hat fő) között osztanának szét. A poén, hogy minden emelet végén van egy közös tároló (régen a vécék voltak ott), tele van limlommal és szeméttel. Jövő héten lomtalanítás, annyit kéne csinálni hogy húszezerért két Bélával kipakoltatni, aztán mehetne oda az összesen tíz darab bicikli. Oké, még legyen benne egy zár meg hozzá kulcs összesen tízezerért, akkor is fejenként ötezer forintról beszélünk, és még fedett, meleg helyen is van.

A közösköltség egyébként havi 8 850 forint, és nem érzem úgy, hogy ki lennénk elégítve, azt leszámítva, hogy nagyon szépen néz ki a ház, de ez is Piroska néni érdeme, aki egyfolytában takarít, és hevesen üvöltözik (jogosan), ha valaki szemetel.


Normális RSS-t is lájkolnék

Most azt nem részletezem, hogy mennyi olvasatlan van a Readerben, mert a fontosabb dolgokat naponta átnézem, egy napot pedig mindig találok mikor nullázom az olvasót, sőt, mostanában még olyan is volt, hogy több órán át nullán tudtam tartani az olvasatlanokat jelző számot. Végül csak részleteztem, mindegy.

Viszont az van, hogy kétezer-tízben én eléggé gáznak érzem, hogy még vannak olyan RSS-hírfolyamok, amelyekben két sort írnak csak le, és jobb esetben egy link mutat oda, ahol a cikket elolvashatod, rosszabb esetben meg félbevágják a szöveget valahogy úgy ho[…]

Lehet nekem vannak nagy elvárásaim, de ha olvasgatom reggel a villamoson a híreket, akkor ne kelljen már átnavigálnom a másik oldalra minden cikknél, minden cikknél letöltve az adatforgalmat súlyosan növelő reklámadagot és így tovább.

Az meg ne legyen kifogás, hogy a reklám, mert ügyes marketinges fiúk és lányok meg tudnák oldani, hogy legyen az RSS-ben is reklám, és igen, akkor arra panaszkodna a blogger mint én, de két sor hirdetés a hír alatt kevésbé zavarna, mint ez a jelenség.

Kezeket fel, aki egyetért.


Praktiker webáruház

Voltunk ma Praktikerben. Az a véleményem, hogy az »OBI-nál« mindenképpen jobb a helyzet, viszont néhány gondolat a webáruházukról.

Rendeltem éjfél után néhány perccel hat darab terméket. Jött a visszaigazoló levélke, hogy holnap a munkatárs megnézi vannak-e ezek raktáron, aztán visszacsörög telefonon. Már ez alapból érdekes, mert ugye az IKEA rendszerének minimális ismeretével tudjuk, hogy a raktárkezelést ők profin megoldották, hiszen a vásárló darabszám-pontossággal látja mennyi van az adott termékből, és ez az előrejelző mindig kevesebb számot ír, mint amennyi tényleg van. De oké, ők így tolják.

Ma délben jutottam el a Praktikerbe, nem volt addig se hívásom se semmim. Bementem, megkérdeztem mi van, azt mondták ilyenkor csak a főinformációnál tudnak segíteni, ott is csak annyit, hogy adnak egy listát arról amit rendeltem. Ami egyébként nem kell, mert nálam volt, meg mert tudtam mit akarok venni.

Oké, főinformációnál a hölgy mondja, hogy feltelefonál. Zsuzsikám, webáruházas rendelés, hát a gépen az asztalon dupla-klikk ott és akkor látod a ti gépetekben, igen. Mondja hogy negyed óra múlva kapok egy listát, amin rajta lesz mit rendeltem. Mondom köszönöm, de ez sokat nem ér, összeszedem én.

Délután négykor hívtak, hogy az egyik termék nincs meg, de van hasonló árban, ekkorra már otthon voltam készen a dolgokkal.

Persze ha az ember házhoz szállítást kér, akkor jó, de ebben a formában nem tudom mennyire van értelme webáruházat üzemeltetni, fejleszteni és miegymás.


Boldog szülinapot, Google!

Tizenkettedik éve már, hogy a nagy G figyel minket. Az ünnepi logó:

Google Birthday

Milyen érzés lehet egyébként, hogy elkezdesz valamit holnap, és az tizenkét éven keresztül attól a naptól az egész világot megrengeti? Tudom hogy ez ilyen tipikus első interjús kérdés, hogy gondoltad-e volna akkor és most milyen érzés, de tényleg érdekelne.