A 2012. június havi bejegyzésekhez jó szórakozást kíván Marty McFly!


Bevételi élmények

Ma befejeződött egy korábbi fejlesztésünk; egészen konkrétan egy akcióról van szó, amihez itt-ott durván belenyúltunk a rendszer lelkébe. Nem mondom, hogy nem küzdöttünk meg vele és kívántuk pokolba az egészet, de amikor ma összesítettük, hogy mennyi bevételt hozott, akkor kicsit jól eső érzés töltött el. Lehet programozgatni és csinálni bármilyen projektet (elvégre mindegyik egyforma, mindig adatokról szól és 1:N kapcsolatokról meg if-else-try-catch ágakról stb.), ezekért adott esetben lehet kapni bért vagy projekt alapú fizetséget vagy juhot meg csirkét esetleg egy korsó sört. Azonban amikor azt látja az ember, hogy az általa készített fejlesztés súlyos pénzösszegeket lapátol a közös jóba, akkor egészen átértékeli a munkáját és annak fontosságát vagy szerepét.

Egészen hasonlót akkor éreztem, amikor az első két vérkomoly módosítást elvégeztem az ingatlan.com főoldalán. Az egyikben néhány ikont ki kellett cserélni, míg a másikban a kereső űrlapjain kis pixeltologatást kellett elvégezni, hogy szellősebb és átláthatóbb legyen. Ezek persze borzasztóan egyszerű feladatok voltak, de ahogyan ezzel bekerültem akkor a gépezetbe, hogy aztán a különböző folyamatokon keresztül végül nem csak a saját gépemen, hanem tényleg ott volt az igazi ingatlan.com főoldalán az általam módosított akármi, az egésztől úgy éreztem, hogy valami nagy dolog részese lettem.

És nem azért, mert olyan bámulatos dolog berakni két sor módosítást egy kódba, aztán beküldeni a verziókezelőbe.

Az egész varázsa abban rejlik, hogy azt a változtatást nem sokkal később több tízezer ember látta.

Tisztelettel kell bánni az ilyen rendszerekkel, és nem azért, mert ijesztően összetettek, hanem mert a túloldalon emberek használják. Olyanok, akiknek az a munkaeszközük és adott esetben pénzt termelnek vele. Vagy csak hétköznapi emberek, akik keresik az ideális lakást, ahol terveznek élni. A céljuk talán annyira nem is fontos, annál inkább maguk azok, akik használják.


15 éves Harry Potter

Tizenöt éve jelent meg az első Harry Potter regény, a Harry Potter és a bölcsek köve.

Elképesztően durva, talán hetedikes koromban olvastam először és azonnal megvett. Már négy- vagy ötéves volt a könyv, de emlékszem, hogy akkoriban indult be a nagy felhajtás az egész körül, még persze a mozifilmek előtt.

Sokan sokfélét mondanak az egész jelenségről; én J. K. Rowlingot egy kiváló írónőnek tartom, aki a végtelen fantáziáját nagyon ügyesen tudta történetbe foglalni és papírra vetni úgy, hogy eközben tucatnyi előtte is létező és ismert jelenséget vett elő és dolgozott bele hibátlanul a történetbe. Például a különböző varázslatos lényekre olyan magyarázatokat adott, amelyeket kis beleéléssel egyszerűen el tudtam képzelni, hogy igen, ez tényleg így van. Vagy például az olyan apróságok, mint a szereplők nevei (Piton, Minerva, Hermione stb.). Arról nem is beszélve, hogy a történet úgy általában is nagyon jól kidolgozott és összegyúrt, a hetedik kötet pedig majdnem minden kérdésre választ ad.

Kedvet is kaptam most, hogy újra elolvassam mind a hetet.


Captcha helyett játék

Az alábbi jó mókát zooli mutatta, engem azonnal megvett. A lényeg, hogy idióta, nehezen kitalálható számok és betűk helyett (amiket a robotok előbb megfejtenek, mint mi), kis játékot kell megcsinálni ahhoz, hogy bebizonyítsd, ember vagy, nem szpemmer:

Captcha helyett autós játék

Próbáljátok ki, nagyon mókás. Tud HTML 5-öt is, és készen mindenféle library elérhető hozzá (többek között a népszerűbb blogmotorokhoz és CMS-ekhez plugin is).

A másik hasznos ötlet a láthatatlan captcha, amelynek habár könnyen kitalálható, de hasznos: ekkor egy nem látható beviteli mezőt kell elrejteni az űrlapon, és ha ezt kitöltik, akkor lehet tudni, hogy nem ember próbálkozott.

De sajnos a robotok egy lépéssel mindig előttünk vannak.


Holdfény királyság

Hihetetlenül jó filmélményben volt részem vasárnap este, fáradtan, leégett bőrrel a Balatonról hazaérve Intiék társaságában. Vannak olyan filmek, amelyeknél nem merem becsukni a szemem, mert félek, hogy akár egyetlen képkocka is kimarad. Mint a jó ételnél, amely után még a tányért is kitörli az ember. Ilyesmiről van szó a Moonrise Kingdom esetében.

Holdfény királyság

Először is: ha nem tudnátok semmit a filmről, megnyugodhattok, semmi köze a vámpírokhoz. Bruce Willis habár itt is a rend védelmében áll, nem egy badass akcióhőst játszik és Bill Murray sem annyira vicces karaktert alakít.

Az egész filmet körüllengi valamilyen bizarr, már-már művészfilmes aroma, amit az első néhány percben annyira nem lehet hová tenni. A képi világ kicsit a hetvenes évek világát idézi, és az egész képalkotás nagyon kifinomult módon áll össze. Sok tekintetben minimalista, a képeken általában kevés dolgot látni, ott azonban minden apróságnak komoly jelentése van. Azt már hozzá sem kell tenni, hogy az aláfestő zene egyszerűen ott van. Nem tolakodik, de azért érzékelhető a háttérben, és csak akkor mászik az ember agyába, amikor arra alkalmas a pillanat.

I love you but you have no idea what you are talking about.

Történetében is nagyon összetett a Holdfény királyság, nehéz ugyanis kategóriába sorolni. Rengeteget lehet rajta röhögni, talán többet is, mint egy dedikált vígjátékon, azonban végig nagyon súlyos mondanivalót visz, amit minden szavával sulykol a moziba süppedő, még a kukoricáját rágni sem merő néző agyának barázdáiba.

Az üzenet? Talán az, hogy azért mert valaki fiatal és nem látott még annyi mindent, lehetnek olyan érzései, amelyeket általában sokkal később tapasztal meg az ember. Vagy az, hogy hallgassunk a gyerekekre és tekintsük őket egyenrangú félként. Vagy az, hogy a megfásult emberek is találhatnak újra boldogságot. Vagy akár az is, hogy a házasságban, ha gyerekek is vannak, akkor a két fő közös és egyéni érdekein túl sokkal fontosabb tényezők vannak.

Az egész film 94 percnyi mestermunka. Sajnos nem értek annyira a filmekhez, hogy ezt jobban meg tudjam fogalmazni, de nagyon kevés alkalommal érzem ezt, mindamellett, hogy simán tudok élvezni nyári popcornokat vagy hállivúdi effektbombákat. IMDb-n egyelőre 9 pontot adtam neki, de az idő fel fogja húzni azt az egy pontot is.

Eredeti cím: Moonrise Kingdom
Műfaj: dráma, vígjáték
Időtartam: 94 perc
Megjelenés éve: 2012
Főszereplők: Edward Norton, Bill Murray, Bruce Willis, Karay Hayward, Jared Gilman

{{5csillag|}}


Helló, Budapest!

Tegnap közben épségben megérkeztünk kedvenc magyar tengerünkről, ahol egyrészt sikerült megtalálnunk a legdrágább éttermet, másrészt fájdalmas tanulságként azt hoztam, hogy ne aludjunk el a napon egykor, mert csúnyán leégünk.

Az idő nagyon jó volt, egész konkrétan olyan meleg volt a víz, hogy azonnal lemerültem, pedig alapjában véve elég fázós vagyok és hamar ki is jövök.

Ami nagyon durva volt, az az elképesztő szúnyog- (kobuci?) -invázió. Szinte sehol nem működött este a közvilágítás, és még így is vágni lehetett a levegőben a kis dögöket, a szállodában egy kis videót is csináltam:


Nemlátom, kattintok, meglátom!

A Napfény Strand nevű hely egész korrekt, háromszá’ a belépő (talán emiatt jobbak a szocreál társasüdülők, mivel van saját stégjük), elvileg van mindenféle élménymedence is, de nekünk a Balcsi elég élmény volt önmagában is.

Szóval ezek vannak.