A 2015. augusztus havi bejegyzésekhez jó szórakozást kíván Marty McFly!


István, a király

Mondhatni már-már visszatérő szokásunk, hogy az évek során az augusztus 20-a közelébe eső aktuális István, a király előadást megnézzük. Többször láttam már élőben a rockoperát, továbbra is az egyik kedvencem, azonban a »2013-as szegedi előadás« Alföldi rendezésében annyira magasra tette a lécet, hogy kíváncsi voltam, mit fog kihozni az egészből Novák Péter – aki a két évvel ezelőtt előadásban is szerepelt, nagy port kavart azzal a bizonyos cigarettával – az egyik interjúban azt mondta, nagy hatással volt rá Alföldi rendezése, ezen a vonalon szeretne tovább haladni.

István, a király; Királydomb, 2015. augsztus 18.

Attól a vonaltól viszont nagyon eltávolodott a darab, mert amíg Alföldi a zene és a szöveg módosítása nélkül, pusztán a színpadi koreográfia és díszlet segítségével egy meghatározó, megosztó és vitaindító előadást mutatott be, addig Novák Péter koncertelőadása kicsit olyan volt, mintha gyorsan összedobták volna az egészet.

A legjobban talán az zavart, hogy míg Szegeden inkább színdarabot láttunk, gyengébb énektudással, addig itt egy koncertet mutattak be, viszont még a két évvel ezelőttinél is gyengébb énekhangokkal. És nem Deák Billre gondolok, nem is Feke Pálra, nem Nagy Feróra de még csak nem is Varga Miklósra vagy mondjuk Keresztes Ildikóra, mert ők nagyon jók voltak, a többi szereplő azonban nagyon kevés beleéléssel, sokszor még nem hozzáértő számára is hamiskás énekléssel és teljesen irreleváns színpadi koreográfiával szerepelt. És ez azért volt baj, mert a közönségen is látszott, hogy ha ők énekelnek (mondjuk minden harmadik számban), akkor mindenki felpörgött, hangosan tapsolt és énekelt, de a többiekre csak dudorászás és halk taps érkezett.

A másik, amin felhúztam a szemem, hogy a háttérben elvileg MOME hallgatók alkotásai voltak megfigyelhetők, amiket én egyáltalán nem akarok bántani, mert nyilván nem tudok egy gót stílusban megalkotott 3D-s kőből kifaragott Istvánt renderelni, még csak a kódex-motívumok és a Minecraft-szerű villogó animációk sem mennének, de nekem személy szerint egyik sem jött át, és mindamellett, hogy nagyon menő az egyetemisták támogatása, olyan érzésem volt, mintha össze lenne csapva a LED-falon vetített animációk többsége.

Még egy apróság, ami a szervezésre megjegyzés, egyáltalán nem a színdarabra. Az állójegyek hatezer, míg az ülőhelyek 15-30 ezer forintos áron mozogtak. Sosem értem, hogy minden évben legalább nyolc-tíz ember mondja, hogy mennyire drága a Sziget az aktuális áron (most épp 16 000 forintért), holott ott 24 órán át lehet különböző programokon részt venni, és azért 4-5 fellépőt mindig meg lehet nézni, szemben egy egész estés koncerttel, aminek ülőhelyről való megtekintéséért 30 000 forintot kérnek el, úgy, hogy eső esetén nem lehet bevinni esernyőt, csak esőkabátot, és a nézőtér nem fedett. Nincs ezzel bajom, mert tökéletesen elvoltunk a dombon ücsörögve a csóró jegyárral, de azért mégis, ezt kinek célozzák? Tudom, kérdezzem azokat, akik megvették az összes jegyet a teltházas produkcióra.

Mindezektől függetlenül nem volt rossz, a nagy része élvezhető volt, csak az beszél belőlem, hogy a Társulat által bemutatott és a két évvel ezelőtti Szegeden látott előadásokhoz képest ez sajnos sokkal kevesebb nyújtott. A hamarosan lerombolandó, eredeti bemutató színhelyéül szolgáló Királydomb és a jobb teljesítményt nyújtó színészek ezt viszont kicsit feledtették.


A VS.hu megvette a köpönyeg.hu-t

Aki figyeli a hazai onleány piac híreit, biztos belefutott valahol (mondjuk a HVG-n), hogy az Arkon eladta a Köpönyeget a VS.hu-nak.

A hír lehetne szomorú is, de én amellett, hogy kicsit sajnálom a csapat távozását, túlnyomórészt viszont örülök a dolognak.

A VS.hu-nak ez egy nagyon jó lehetőség, hogy újabb területen rendezkedjen be; ők jól láthatóan nem a nagyokat akarják kiszorítani a piacról, hanem egy új és eddig nem igazán jelen lévő hangvétellel és oldallal igyekeznek boldogulni a hírportálok között, ez pedig a Köpönyegről is elmondható, hiszen más az alapvető célközönség, mint mondjuk az Időkép esetében, amit kvázi az első számú vetélytársnak lehet tekinteni. (Mindamellett, hogy nem volt cél az Időkép lehagyása bármiben.) A VS.hu szerintem sokkal jobban tudja biztosítani a Köpönyeg fejlődését és még nagyobbra növekedését, hiszen ők egyébként is jelen vannak például fesztiválokon és egyéb rendezvényeken, ahová nekünk nehézkesebb lett volna eljuttatni a békát. Ilyen esőzések mellett pedig mindig jó téma az időjárás, amihez praktikus, ha egy hírportálnál házon belül vannak a szakértők.

Viszlát, Köpönyeg béka!

Miért jó ez nekünk, mint Arkonnak? Tavaly óta elég sok minden történt: a cég megvásárolta a Toplakot, ami az észak-keleti régió egyik vezető ingatlanportálja volt. Nálunk van a Szuperingatlan, idén hozzánk került az iroda.hu is, ami irodaházak tekintetében a piacvezető felület. Nagyjából két hónapja pedig a mi csapatunkat erősíti a BankRáció is, aminek köszönhetően személyre szabott hitelkonstrukciókat fogunk tudni ajánlani azoknak a keresőinknek, akik nálunk tervezik megtalálni új otthonukat.

Egyszóval egyszerűsödött és megerősödött a portfóliónk: ingatlanhirdetésekkel és minden ehhez kapcsolódó szolgáltatással (energiatanúsítvány, hirdetőtábla, lakáshitel stb.) foglalkozunk és szeretnénk foglalkozni. Az Arkonnak mostantól tényleg egyetlen célja van, ami pedig az, hogy minél egyszerűbbé, kényelmesebbé és biztonságosabbá tegye az ingatlanok eladását, megvételét és bérlését. Ezzel a szemléletmóddal pedig nehezebben volt összeegyeztethető a Köpönyeg küldetése, hogy egy még szerethetőbb meteorológiai tartalomszolgáltató legyen, nagyon jól összecseng viszont a VS.hu terveivel.

Az Arkont pedig továbbra is kiváló munkahelynek tartom, ezekkel az átalakításokkal pedig még egyértelműbb, hogy tudjuk, mi a cél, tudatosan választjuk és követjük azt az utat, ami odáig vezet.


Dohányzóhely az iroda előtt

Az egész történet ott kezdődött, hogy az irodaházunkban van egy másik szervezet is. Ők a földszinttől egészen a harmadik emeletig lakják az irodát, mi a negyediktől a hatodikig. A földszinten a másik szervezet sok-sok eleme a cigarettacsikket nem a bejárattól tíz méterre kihelyezett tárolóba, hanem a csatornába, a parkolóba, a buszmegállóba vagy éppen a virágágyásba szórták.

Kollégám írt egy levelet a szervezetnek, hogy azért az mégsem adja annyira, amit csinálnak. (A szervezet kilétére a bejegyzés végében világítok rá, maradjanak velünk!)

Az irodaház üzemeltetője közbeavatkozott: azt mondták, ennyi embernek nem elég egy dohányzásra kijelölt hely, csinálnak egy másikat is. Hamar feltúrták a virágos egy részét, lerakták szép térkővel, odatettek egy padot és egy elég nagy és jó minőségű hamutálat.

Történt azonban azóta, hogy egyre többször látunk ugyanúgy eldobott csikkeket a hamutartó környezetében (100% szél- és esővédett, így ez nem lehet a válasz), ami viszont még ennél is undorítóbb, hogy sokan a cigarettásdobozt vagy éppen a kávés poharat hagyják ott hetyke mozdulattal.

Most én léptem közbe, és raktam ki az alábbi feliratot:

Dohányzásra kijelölt hely

Egy órával később már nem volt ott a szemét. A – szerintem – ízlésesen elkészített, barátságos fogalmazású, ráadásul az EU-s előírásokat figyelembe vevő plakát úgy gondolom, tökéletesen jelzi, mire gondolunk a hamutartó, a kuka és az egyéb fogalmak mögött álló tárgyak használatakor.

Ami pedig a csavar: az irodaházunk másik lakója az Országos Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főfelügyelőség. Köszönjük a figyelmet!


Beerbike? Inkább ne!

Ezer éve érlelődik a bejegyzés (talán tavaly nyáron fogalmazódott meg először a gondolat), hogy leírjam, mi az, ami valójában nem méltó az Andrássy út történelmi környezetéhez. A 444 vonatkozó cikke adta meg végül a löketet a poszt megírásához.

Beerbike az Andrássy úton, félmeztelen emberekkel

A beerbike alapvetően még jó ötletnek is lehetne, hiszen milyen jó dolog sört inni szinte korlátlan mennyiségben és közben tekerni (biciklit), de közelebbről nézve már egyáltalán nem az. Erre a szerkezetre felül egy sofőr és nyolc ember: nyolc szomjas, hangos és részeg ember, akik üvöltöznek, énekelnek, félmeztelenül ugrabugrálnak és néha még a forgalmat is akadályozzák. Ha sétálsz, lehetetlen lehagyni, mert ha megelőzöd, tuti, hogy nemsokára lemarad és újra hallhatod a bömbölő zenét meg az ÓÓÓ-O-O-O-O-ÓÓÓ-ÓÓÓÓÓ-zást. És igen, én vagyok a turbónyugdíjas, de miért kell nekem ezt néznem és hallgatnom? Ráadásul nem csak a bulinegyedben jár, ahol egy rossz szavam sincs, ha hangoskodó ittas embereket látok, hanem este kilenckor a Kodály Körönd kellős közepén. És lehetne ezt normálisan is csinálni, de a végtelen sör mellett értelemszerűen nem csak vidám biciklizőket alkot a 8 fős társaság.

Busz méretű limuzin az Andrássy úton

Másik kedvenc a limuzinbérlés. Komolyan, ha valami elegáns helyen megjelenne egy limuzin, már meglepődnék, ha nem lógna ki a tetőablakon négy félig beállt tinicsaj, pezsgősüveggel a kezükben SZIASZTOOOOK-ot üvöltözve. A mezei limuzinbérléssel semmi bajom, azon túl, hogy elértéktelenedik az egész azáltal, hogy egy tízperces séta során öt ilyet látni, és egyáltalán nem fontos vagy tehetős emberek ülnek benne, csak a kuponkóddal ingyen pezsgős városnézésre induló érettségizők, a járműveken hatalmas reklámokkal. Amivel a konkrét bajom van, az a hatalmas Hummer H2 limuzin. Bejön egy nagyjából buszméretű jármű, benne cirka 12 emberrel, bömböl a zene, üvöltöznek a tinilányok és még önti is fölöslegesen kipufogógázt a városra. Ez a cucc városban 40 litert eszik a 100 km-en, nagyjából annyit, amit egy tömött busz, ami furikázza az utasokat A-ból B-be. Miért?

Persze, több tolerancia, értem én, nem is állok neki paradicsommal dobálni a limókat, de szerintem semmi keresnivalója ezeknek a szolgáltatásoknak a belvárosban, vagy legalábbis nem ebben a formában. És ez alapvetően az én véleményem, simán elhiszem, ha valaki szerint ezek menő dolgok, de nem sok ekképpen gondolkodó emberrel találkoztam még.