Mondhatni már-már visszatérő szokásunk, hogy az évek során az augusztus 20-a közelébe eső aktuális István, a király előadást megnézzük. Többször láttam már élőben a rockoperát, továbbra is az egyik kedvencem, azonban a »2013-as szegedi előadás« Alföldi rendezésében annyira magasra tette a lécet, hogy kíváncsi voltam, mit fog kihozni az egészből Novák Péter – aki a két évvel ezelőtt előadásban is szerepelt, nagy port kavart azzal a bizonyos cigarettával – az egyik interjúban azt mondta, nagy hatással volt rá Alföldi rendezése, ezen a vonalon szeretne tovább haladni.

István, a király; Királydomb, 2015. augsztus 18.

Attól a vonaltól viszont nagyon eltávolodott a darab, mert amíg Alföldi a zene és a szöveg módosítása nélkül, pusztán a színpadi koreográfia és díszlet segítségével egy meghatározó, megosztó és vitaindító előadást mutatott be, addig Novák Péter koncertelőadása kicsit olyan volt, mintha gyorsan összedobták volna az egészet.

A legjobban talán az zavart, hogy míg Szegeden inkább színdarabot láttunk, gyengébb énektudással, addig itt egy koncertet mutattak be, viszont még a két évvel ezelőttinél is gyengébb énekhangokkal. És nem Deák Billre gondolok, nem is Feke Pálra, nem Nagy Feróra de még csak nem is Varga Miklósra vagy mondjuk Keresztes Ildikóra, mert ők nagyon jók voltak, a többi szereplő azonban nagyon kevés beleéléssel, sokszor még nem hozzáértő számára is hamiskás énekléssel és teljesen irreleváns színpadi koreográfiával szerepelt. És ez azért volt baj, mert a közönségen is látszott, hogy ha ők énekelnek (mondjuk minden harmadik számban), akkor mindenki felpörgött, hangosan tapsolt és énekelt, de a többiekre csak dudorászás és halk taps érkezett.

A másik, amin felhúztam a szemem, hogy a háttérben elvileg MOME hallgatók alkotásai voltak megfigyelhetők, amiket én egyáltalán nem akarok bántani, mert nyilván nem tudok egy gót stílusban megalkotott 3D-s kőből kifaragott Istvánt renderelni, még csak a kódex-motívumok és a Minecraft-szerű villogó animációk sem mennének, de nekem személy szerint egyik sem jött át, és mindamellett, hogy nagyon menő az egyetemisták támogatása, olyan érzésem volt, mintha össze lenne csapva a LED-falon vetített animációk többsége.

Még egy apróság, ami a szervezésre megjegyzés, egyáltalán nem a színdarabra. Az állójegyek hatezer, míg az ülőhelyek 15-30 ezer forintos áron mozogtak. Sosem értem, hogy minden évben legalább nyolc-tíz ember mondja, hogy mennyire drága a Sziget az aktuális áron (most épp 16 000 forintért), holott ott 24 órán át lehet különböző programokon részt venni, és azért 4-5 fellépőt mindig meg lehet nézni, szemben egy egész estés koncerttel, aminek ülőhelyről való megtekintéséért 30 000 forintot kérnek el, úgy, hogy eső esetén nem lehet bevinni esernyőt, csak esőkabátot, és a nézőtér nem fedett. Nincs ezzel bajom, mert tökéletesen elvoltunk a dombon ücsörögve a csóró jegyárral, de azért mégis, ezt kinek célozzák? Tudom, kérdezzem azokat, akik megvették az összes jegyet a teltházas produkcióra.

Mindezektől függetlenül nem volt rossz, a nagy része élvezhető volt, csak az beszél belőlem, hogy a Társulat által bemutatott és a két évvel ezelőtti Szegeden látott előadásokhoz képest ez sajnos sokkal kevesebb nyújtott. A hamarosan lerombolandó, eredeti bemutató színhelyéül szolgáló Királydomb és a jobb teljesítményt nyújtó színészek ezt viszont kicsit feledtették.