Egyik kedves barátom mesélte az alábbi kis történetet. Én mikor meghallottam, hasamat fogtam, miközben fetrengtem a röhögéstől (és ezt így szó szerint).
Van az egyik közeli faluban (ahol néha szokott kisebb koncert lenni) egy nő, és az ő gyermeke. Utóbbi nagyjából negyven-, míg előbbi olyan hatvanéves lehet. A civilizációtól teljesen elhatárolódnak, megelégszenek a vidéki kis életükkel, a jószágaikkal és a favágással, néha pedig hallgatnak egy kis rádiót. Ám a fiatalember benyújtotta igényét egy szórakoztató rendszerre:
— Anyu! Vegyünk HiFi-tornyot!
— Az köll még fiam, hogy arróu' essé' le!
A bejegyzés írása közben is potyognak a könnyeim…
