Keleti kényelem

Ma pedig névvel és név szerint panaszkodtam az egyik buszsofőr munkájának minőségére a Volánnál. Mondjátok bátran, hogy idióta minden lében kanál hülyegyerek vagyok, de azért van egy szint, amit nem kéne átlépni.

Tekintsünk el attól, hogy a legtöbb sofőr bunkó (a bérlet felmutatásakor mindig köszönni szoktam, ezt tízből egyszer viszonozzák, akár csak egy biccentéssel is, ha pedig kérdez valamit az ember, legtöbbször az orruk alatt morognak), ezt már megszoktam, semmi probléma. Még az is elmegy, ha egyszer véletlenül rácsukja valakire az ajtót. De hogy ez háromszor forduljon elő két héten belül, az már sok. Mert nem elég körültekintő. És egy bunkó, mások biztonságát veszélyeztető ember ne dolgozzon buszsofőrként, sőt ne dolgozzon emberek között, és kész.

A múlt héten egy kiscsajt csukott majdnem oda, másnap egy srácnak a sarkát, a héten pedig engem, amint szálltam volna föl. És ez volt az utolsó csepp.

« »

mefiblog logó

Írja és rendezi Mefi, avagy Nádai Gábor © 2005-2024

A blogot büszkén pörgeti a WordPress motorja, Anders Norén sablonjának átbuherált változatával.