PPSh-41 dobtárral
A PPSh-41 szovjet géppisztoly, a világon talán az egyik leghíresebb, de mindenképpen az első gépfegyverek egyike. 1941-ben tervezte egy bizonyos Georgii Shpagin – a neve innen is ered: Pisztolet Pulemjot Shpagin -, a második világháború egyik legtöbbet gyártott fegyver (a legkedveltebb pedig az amerikaiak M1A1-es karabélya, de erről majd később). Magyarországon – többek között – az 1956-os forradalom során használták, és néhány évig gyártották is. Elődje, a PPD-40 előállítása rendkívül költséges, üzemeltetése és felépítése (ezáltal javítása is) túl komplikált volt, ezen problémák megoldásaként született a PPSh-41, melynek előállítása olcsóbb, ám hatékonysága és javíthatósága nagyobb volt, és nem utolsó sorban a katonák is elégedettek voltak vele.
A lövedékeket félautomata vagy teljesen automata (több mint nyolcszáz golyó percenként) adagolja, a 71 lövedéket tárolni képes dob- vagy a 35 lövedékes hagyományos tárból (nem tudom a pontos nevét annak a fajtának). A dobtár gyártását és fejlesztését 1944-ben megszüntették, anyagi okok miatt, bár már korábban is a 35 lövedékes tár volt az elterjedtebb. Van róla is, működés közben.
PPSh-41 hagyományos tárral
1942-től a nácik is alkalmazták, kétféleképpen; az egyik típust átalakították, hogy saját lőfegyvereikkel (MP40, MP- és STG44) is kompatibilis legyen, a másik típust pedig az eredeti lőszerekkel (az mondjuk érdekes, hogy honnan szereztek akkora mennyiséget, hogy elegendő legyen; gondolom nem három darab PPSh-val rohangáltak) használták.
Szívesen kipróbálnám, mert ha lehet ilyet mondani, akkor ez az egyik kedvenc fegyverem, bár van egy olyan érzésem, hogy működés közben nem kicsit lehet forró, a rázkódásról és az ijesztő hangjáról nem is beszélve. (Ezért (is) röhögtem ki szegény Dobó Katát a Szabadság, Szerelem c. film képein, kezében a dobtáras PPSh-41-el.) Anno a Terror házában láttam közvetlen közelről, meg is lepődtem, hogy milyen nagy darab (talán ezért sem szerették a dobtárat, mivel elég súlyos lehet).
Beszólni meg nem kell, mert nem okoskodásnak szántam, csók.
