Az a bajom, például az Anjou-kori Magyarország
című tétellel is, hogy az 1800-as évek előtti történelem egyszerűen nem érdekel, vagy csak nagyon kevés része. Tudom, ez primitív dolog, el is fogom ásni magam, ígérem, nem kell fröcsögni, de hát ez van, nem tudok mit tenni. Tulajdonképpen, ezért volt az, hogy évekig csak pocsék jegyeim voltak történelemből, mert van egy olyan rossz tulajdonságom, hogy ami nem érdekel, azt szelektíven tanulom meg (ergo egy idő után elfelejtem), ez pedig nem a leghasznosabb dolog, ha az ember tanuló.
Ez van. Mondjuk azért mai fejjel biztosan máshogy csinálnám a dolgokat, de hát késő bánat.
