Egyébként tényleg, olyan szar is az én életem, meg nincs is, ugye. Nem kell ahhoz fű meg bogyó, hogy mindenen nevetni tudjak, meg hogy olyan lazának érezzem magam, de szar nekem. Nem kell ahhoz berúgnom, hogy feloldódjak egy társaságban, és ne csak üljek, mint egy tök, de szar nekem. Nem járok minden pénteken partyzni, ahol az előző két tevékenységet kell végeznem, hogy aztán üvöltsek, hogy: Hé, laza vagyok, érted, laza!
, és felkerüljön rólam a sok partyfotó, amit aztán mutogatok MSN-en mindenkinek, de szar nekem.
Közben meg olyan unalmas és szar az élet, belül érzi, hogy üres, átlátszó az egész, a haverok műanyagok, és csak addig haverok, amíg parti van. Ha neki ez kell, akkor élvezze a remek életét.
Tényleg: annak kéne elgondolkodni kicsit, hogy milyen jelentéktelen élete van, akinek a Zenegépbe kell ilyeneket beírni, hogy mefi - once i had a life
valaki felfigyeljen rá, aztán persze két nap múlva már senki nem emlékszik, de legalább örül, jól megmondta, hogy get a life.
Mert neked biztosan van olyanod, gyökér. Pirosgomb.
Nem arról van szó, hogy felidegesít, vagy megbánt, mert ezen még röhögni sem tudok, annyira szánalmas. Pusztán nem látom, hogy milyen alapon szól be bárki is, sokszor névtelenül, sokszor megalapozatlanul. És ez viszont zavar. Hogy olyanok ugatnak be, akiknek semmi köze hozzám, egyszer nem találkoztak velem, egyszer nem köszöntek rám MSN-en, IRC-n, akárhol.
